Uj Idők, 1941 (47. évfolyam, 1-26. szám)

1941-01-12 / 2. szám - Hegyaljai Kiss Géza: A vőlegény neve: Kossuth Lajos / Tanulmányok, bírálatok, ismeretterjesztő cikkek, útirajzok, kisebb elbeszélések

zelgő Kossuthnéra. Kiemeli a külö­nös ismertető jelek közt testalkata törékenységét és arcvonásainak fi­nomságát. Azt is jelzi, hogy arcán egy lencse látható. A rendőri leírás Meszlényi Teréz műveltségére is rámutat. Beszél: magyarul, németül és szlávul. Meg­jegyzi: folyékonyan beszél néme­tül, magyaros kiejtéssel. Eszerint három nyelven tudott már külföldi útja előtt. Később franciául, ango­lul és olaszul is beszélt. Szépnek látszik Meszlényi Teréz, mint Kossuth fiatal felesége, azon a képen is, mely nemrégen került a debreceni Egyetem birtokába. Az ovális daguerrotipia előterében egy nő ül világos szoknyában, sötét men­tében, kalapban. Ez Meszlényi Já­nosné. Mellette jobbra, csipkés vilá­gos ruhában, széles kalapban na­gyobbik lánya: Teréz, Kossuthné. És az anyja mögött áll hajadonfővel, csipkedíszes öltözetben a kisebbik lánya, Meszlényi Flóra. Ez az egyetlen fénykép Kossuthné ifjú­korából. És úgyszólván teljesen is­meretlen. A másik képe, amely Kossuth dolgozószobájából ismert, negyven éves korában ábrázolja Kossuthnét, jó olajfestményen. Az okos, művelt és fiatal párt a legteljesebb nemeslelkű szeretet fűzte egymáshoz. Akár látták egy­mást Kossuth fogsága előtt, akár levélben nyilvánult meg Kossuth iránt Meszlényi Teréz rokonszenve, szerették egymást és szeretetük ab­ban a huszonegy esztendőben, amely s­ok viszontagsággal következett, mindig erősödött, minden próbát kiállt és a sírig tartott. Wesselényinek írja Kossuth, há­zassága harmadik évében, a sok ve­sződségről szólva: „Megszökném el­átkozott exisztenciámtól, ha kedves jó nem angyali kedélye nem vidí­tana munka s­zín közben." Anyagi nehézségeit felesége a legügyeseb­ben hidalja át. Amit a szerkeszté­sért kap, abból családját alig tudja ellátni. Mikor Tinnyén hatezer fo­rint adóssággal birtokot vesz, még több gondja van. De felesége ál­dása a háznak. A szerkesztésért két év alatt nyolcezernégyszáz forintot kapott. Alig marad pár száz forint. „De még ennyi sem maradt volna, — írja — ha kedves nőm, ki éve­ken keresztül még soha egy borult pillanatot nem csinált, nem oly mondhatatlan számítva viszi ház­tartásom." Más helyen is szóvá teszi boldogságát. „Csak házi bol­dogságomban ne bántana a Fátum. Örömeim gyerek az életben csalá­dom körén kívül, mert ebben — ár­nyéktalanul boldog vagyok" — írja Tinnyén," 1843 július 16-án. Amikor beteg a felesége, valamit akar mondani Wesselényinek, de nem mondja el, mert akit szeret, be­teg. így ír róla: „Majd elmondom egyszer, de most nem bírom. Fél­szemem és lelkem egészen betegem mozdulatain csüng." Kedves Ké­sőbb Olaszországban, mikor Kos­suthné mellrákban hosszasan szen­vedett, Kossuth csodálatos önfelál­dozással ápolta. Hogy mennyi szenvedést kell ki­állni ennek a „boldog" házaspár­nak, arra elég példának, ha meg­gondoljuk, h­ogy Kossuthné 1849 őszén miként menekült a leigázott hazából. Gyönyörű haját levágta. Férfiruhába öltözött. Csak így tu­dott nagynehezen az osztrákok őr­vonalán keresztüljutni. Ezer veszé­lyen át követte férjét az ázsiai számkivetésbe. Urának mindenkor megértője volt. Hogy mennyire sze­rették ők egymást, azt legszebben fejezte ki Kossuth, a lángelméjű író, abban a levélben, amelyet Ne­meskéri Kiss Miklósnak írt fele­sége halála után. A megrázó levél néhány sora így szól: „Kevés ember képes csak sejteni is a viszony bensőségét, amely en­gem elhúnyt lelkem nőmhöz csatolt volt. Annak jelzésére az emberi nyelv még szót nem ismert. Mi ket­ten egy lény valánk. Egymásnak, egymásban élünk. Ő meghalt s én, hátramaradt rom, úgy érzem ma­gam, mint egy eleven halott, ki csak annyiban él, hogy szenved ki­mondhatatlanul! Mások bízhatnak az idő kezébe, hogy, ha nem gyó­gyít, legalább enyhít. Az én fájdal­mam enyhítést nem ismer. Minden új perc újabb szenvedés. Egyetlen reményem van. Az, hogy nemso­kára utána megyek . . ." így ír 1865 november 7-én, amikor már két hónapja múlt, hogy felesé­gét olasz földön eltemette. S amíg ő is meg nem halt, felesége arcké­pére mindennap hozott egy csokor virágot. Meszlényi Teréz születési helyét és idejét nem lehet megállapítani. Házasságlevele szerint születési helye: Pest megye. Egy elfogató­parancs szerint születési helye: is­meretlen. Egyesek szerint Győrött Meszlényi Jánosné két leányával. Balra, kalapban, Teréz; jobbra, födet­len fővel, Flóra. Az eredeti daguorrotypet a debreceni Tisza István Tudományegyetem őrzi. 37

Next