Új Idők, 1948 (54. évfolyam, 1-26. szám)
1948-03-27 / 13. szám - Farkas Mária: Húsvéti Passió / Tanulmányok, bírálatok, ismeretterjesztő cikkek, útirajzok, kisebb elbeszélések
Bánk bán — A Nemzeti Színház centenáris ünnepe — Március 14-én háromszázadik előadását érte meg Katona József remeke, irodalmunk egyetlen igazi tragédiája a Nemzeti Színházban. Ez az aránylag csekély szám azt jelenti, hogy — az első előadásáig eltelt hosszú időről nem beszélve — közönségünkben mindmáig nem volt érzék az igazi tragédia iránt. A Bánk bán, kötelességszerű felújítások és alkalmi, ünnepi előadások emberöltői után, most először vált műsordarabbá, — hogy milyen eredménnyel, az új közönségünknek nagy vizsgája lesz. Márkus László új rendezése, amellett, hogy az emberi beleérzőképesség határain belül igyekszik a költő szándékaihoz alkalmazkodni, minden erejével segítségére siet a vizsgázó közönségnek. Maga tervezte díszletei — az esztergomi ásatások tanulságainak felhasználásával megkonstruált román terem, oszlopcsarnok, szoba — bensőségesebbé teszik a dráma hatását. A díszletváltozások — forgószínpad segítségével — segítenek azokon a valószínűtlenségeken, amelyekre a Shakespeare-ihlette költőt a keretes-függönyös színpad kényszerítette, s ez erősen javára válik az első és harmadik felvonásnak. Nagy húzásokkal feszültebbé, egyes jelenetek fölcserélésével világosabbá teszi a dráma menetét. Mindennél fontosabb azonban az, hogy egyetlen szó hozzátevése vagy megváltoztatása nélkül azt a Bánkot adja, amit Katona magyar és szociális érzése a cenzúra miatt leplezni volt kénytelen. Faragással hozza ki a darab lényegét , mint a szobrász a márványtömbből a bennerejlő szobrot. Természetes és helyes, hogy ilyenformán majdnem középponti szerepet és jelentőséget nyer Tiborc halhatatlan panasza s e panasz visszhangja pánik lelkében. Nem kifogásolhatjuk azt sem, hogy Márkus elhagyta királyné ártatlanságát bizonygató jelenetet az ötödik felvonásból. Ez a cenzúrának tett engedmény úgysem bizonyított semmit. A dramaturgia elemi törvényei szerint már meg kellett lenni véleményünknek a királynéról annak alapján, amit láttunk, ezen semmiféle utólagos jelentés nem változtathat. A magam részéről csak azt sajnálom, hogy részint a törléseik, részint a Gertrudist megszemélyesítő, egyébként kitűnő Sulyok Mária lágyabb egyénisége miatt nem érvényesül eléggé a királyné alakjának tragikus volta. Az olvasó, vagy az a nemzedék, amely még Jászai Marit látta ebben a szerepben, bűnével együtt Bánk méltó ellenjátékosának, a darab másik tragikus hősének érzi ezt a férfias, uralomra vágyó asszonyt. Hiszen, hogy Gertrudnak miért kell meghalnia, azt kimondja az utolsó sorokban Endre király: mert a nemzettel, amelyen uralkodni akart, egybe nem férhetett. Ben Az előadás — versmondásban, mozdulatokban — széstilizálja a benső igazságot. Básti Lajos (Bánk), Szörényi Éva (Melinda), Major Tamás (Biberach), Kőmives Sándor (II. Endre), Ungváry László (Ottó) játéka részletes elemzést érdemelne. Bihari Józsefből mint felszabadult áradat tör ki a jobbágy keserűsége. (Az V. felvonásban nem ártana kísérőinek is adni egy kis arcjátékot Bánkkal való együttérzésük bizonyságául.) Kellemetlen meglepetés a tehetséges Görbe János hisztériáján kiáltozó Petur bánja. Minden hibájával visszasírtuk a férfiias Szacsvayt. BENEDEK MARCELL Czinka Panna balladája — Az Operaház bemutatója — ház A százéves március emléknapján mutatta be az Operája Czinka Panna balladáját. A magyar újdonságot Balázs Béla írta, zenéje a legillusztrisabb helyről érkezik: Kodály-muzsika. Formailag nem a szöveg teljes átkomponáltságával ható, a zenének cselekményalakító szerepet juttató dalmű, hanem zenével ellátott, zenével kísért színjáték. «Költői vízió» a kuruc korszakról. A költői szabadság, ha a vele való élés meggyőző tud lenni, sok mindent megenged. Megengedi azt is, hogy valaki, mint Balázs Béla egy kieszelt történetben együtt szerepeltesse a «Rákóczi villámaként» induló, de végül ocsmány árulásba zuhanó Ocskay brigadérost a híres cigány-hegedűsnővel, Czinka Pannával. Annak ellenére, hogy a hollóhajú Czinkia bölcsője akkor kezd ringani, amikor a kuruc felkelés már végéhez ért s a brigadéros feje rég lehullt a pallos aítatct. A költői szabadságnak, a képzelet önkényeskedéseinek azomban, mihelyt történelmi személyekről van szó, gátat szab a történelmi igazság. Ellentétben ezzel, Balázs színjátékának értelme szerint Rákóczi szabadságharcát az vitte a balvégzet felé, hogy az urak ügye volt s ezért a nép, várakozásaiban csalódva, elfordult tőle. Árulónak persze Balázs-félte Ocskay is áruló, de erre az útra az a szolidaritás sodorja, amelyet az urakkal, a «vármegye grófjaival», köztük Bercsényivel szemben a parasztság iránt érez. Tette után ugyan ez a színes gajlacsinból gyúrt Ocskay meghasonlást, bűntudatfélét mutat, de ez sem mentheti azt, hogy a színpadról itt a kuruc-mozgalom hamis beállításával együtt a rokonszenvkeltésnek oly reflektora irányul a történelmi valóság Ocsikay brigád erős ária, amire az, enyhén szólva, alkalmatlan. Balázs művének egyébként, a nyelvi szépség mellett, vannak hatásos, feszült színpadi pillanatai, de inkább csak akkor, amikor reális talajon áll. A második felvonás után, ahol a játék egyre jobban átsiklik a balladai rejtelem területére, s reális és látomásszerű elemek keverednek, bizonyos zavarok, stílustörések, lélektani homályok támadnak. Kodály Zoltán zenéjében azt a dallamkincset használja fel, amelynek különböző darabjait a XVIII. század közepén kezdték lejegyezni, addig az énekelt hagyomány révén maradtak fenn s amelyekből valóban hitelesen szól a kuruc magyarság hősi lelke, vidám és keserű érzésvilága. A zene nagy része aláfestő vagy melodrámai jellegű. Felhangzik a Rákóczi-induló is, amely Kodály új nagyzenekari feldolgozásában, a szöveghez való alkalmazkodással, tragikus színeződést kap. Mellette néhány remek szövésű fémkar, Czinka virtuóz hegedűszólója, a pozsonyi menüett, Jávorka dala a zenei anyag kiemelkedő pontjai. Az előadás a Nemzeti Színház és az Operaház művészeinek közös teljesítménye. Czinkát, a legendás cigánylányt a színészi ábrázolás gazdag skálájával Lukács Margit, Ocskayt Rajczy Lajos játssza. Jávorka szerepében az operai Roster Endre meglepő készségű prózai színésznek is bizonyul. Osváth Júlia pompásan énekli áriáját. Bartos Gyula, Bozóky Lajos, Ladányi Ferenc, Nagy Adorján jó prózai episzodisták. A kórus kifogástalan. A rendezés több okból nem könnyű feladatát Nádasdy Kálmán sikerülten oldja meg. A zenekar vezénylője a kitűnő Ferencsik János, a hatásos színpadképeket Oláh Gusztáv és Fülöp Zoltán tervezte. d. i. SZÍNHÁZ Bánk bán. A Nemzeti Színház felújítása. Básti Lajos, Görbe János 212 Tízparancsolat. Ezt a könyvet mindenkinek el kell olvasni Ára kötve 54 Et