Új Ifjúság, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-51. szám)

1954-01-09 / 2. szám

\ 1954. január 9. ÚJ IFJÚSÁG A keskeny erdei ösvény melletti öt fák koronáira zúzmara ülepe­dett, fagijos hő csikorog cipőnk talpa alatt. Leheletünktől deres lett kabátunk prémje, megyünk célunk felé. Szapora léptekkel Már jó ideje haladunk, mire a távolban kivilá­gított házak ablakait láthatjuk Bod­nárék ablakából is kiáramlik a villany­fény és megvilágítja az udvart is.­­ Korán felkeltek. Lajos bácsi bányász­lámpával a kezében tesz-vesz az ud­varon. Jolán néni, a felesége nagy fa­zekakban vizet melegít a tűzhelyen Ilonka, a kisebbik lányuk, mát és vöröshagymát tisztít, fokhagy­borsót tér­disznóölésre készülődnek. Rövid idő múlva a gazda is betér a kony­hába. Gottliber Lajos társaságában Gottliber bácsi kezében élesre köszö­rült fényes kés van. Ő lesz a hentes Nem kitanult mestersége, de érti a munkáját. A fűszer szaga közé, hazai szil­vó­­rium illata vegyül a konyhában Bod­nár bácsi tölt a féldecisekbe Ez több­ször megismétlődik, így megerősödve, útnak indulnak. Elől a hentes, késsel a kezében. Jolán néni a tállal, majd a többiek, akik segédkeznek az ölesnél. Az udvar vége felé tartanak. Lépteik kopogására a disznó röfögve, lassan, talpra áll. Százkilencven kiló súlya húzza a földre A barátságos röfögés, most éktelen sivalkodásba csap- Az emberek meg­fogják fülét-lábat, a földre teperik. Gottliber bácsi megmarkolja a kést és egy nyomással a disznó szivébe szúrja. Fröccsen, csorog a vér a tálba — eb­ből lesz a reggeli. Rövid idő múlva felcsap a láng az udvaron. Sercegve kapja le a koca göndör szőrét Mivel a disznót nyúzni kell, a pörzsölés különlegesképpen tör­ténik. Azt a részét, amely nyúzásra kerül, egy gödörbe helyezik, így nem­ ­ éri a láng. A szép, pirosra porzsolt részt most megmossák. A kíváncsis­kodó szomszéd gyerekek is ott nézik Egy-egy darab fülivel-tarkával a ke­zükben hagyták el az udvart. Gottliber bácsi a fényes kést a pá­rolgó húsba kanyarítja. Kerekedik a sonka, kiszakad az oldalszalonna. Pár perc, és a disznó darabokban hever a konyha asztalán. Az asszonyok készí­tik a rizskasát, az abált darabokat Töltik a kurta hurkát, a tekergő fok­hagymás kolbászt. A disznósajtba kéz­zel dugdossák az apróra vagdalt húso­kat, aminek borssal, paprikával, szeg­fűborssal és fokhagymával adják meg az ízét. Bodnáréknál egy kevés citro­mot is szoktak belecsepegtetni.­­I­rrcsiklartdozó szagok terjengnek a konyhában. Fő a leves, készül a töltött káposzta, sül a kolbász­, hur­ka. Abálják a hurkát, szalonnát Gyűl­nek a vendégek a torra. Mire a nap eltűnik a látóhatárról, terítenek, vendégek lassan körülülik az asztalt . Eljöttek a sógornők, komák közeli ro­konok. A fiatal gazdasszony nagy tál­ban hozza az első fogást, a levest és a főtt húst. Mindenki keveset eszik belőle, mert tudják hogy ezután jön csak a java. A második fogás a tor dísze, a töltött káposzta. Csak úgy om­lik szét szánkban az ízletes töltelék Utána a nagy tepsiben pirosra sült kolbász és hurka kerül az asztalra Lajos bácsi, a gazda, bicskával kanya­rint a hosszú kolbászból. Kínálja többieket is, — nehogy maradjon, szé­­ gyent ne hozzanak a házra ... " Utolsó fogásnak a hájas pogácsa ke­rül. Az alata nem sokkal különbözik az előbbiektől, de már nem maradt hely bendőnkben. Hiába volt minden kínálgatás. A vendégek hozzá se nyúl­tak a finom pogácsához. Kifogott raj­tunk. Evés után az edények lekerül­tek az asztalról. Helyükre a testes, literes üvegek kerültek, aranysárga tartalmakkal Csobban a mézSárga bor a poharakban. Nem panaszkodhatnak a vendégek. Locsolgattuk a töltött­káposztát, a jó kolbászt, hurkát, éltet­tük a gazdát, ürítgettük poharainkat az év bőségére. A disznótorból a nóta sem hiány­­zott. Laci, a vígkedélyű­ sógor kezdte az éneket. Felcsendült az aj­kokon az ének. „Utcára nyílik a csárda ajtó” . .. csak úgy rezgett bele a kis szoba. Egymás után elénekelték nótá­jukat. Még az öreg Gottliber bácsi is elénekelte legkedvesebbjét. Bodnár bácsi bányászéneket énekelt. Ehhez a felesége is hozzájárult. Vígan telt el a disznótor a családban. A gazda örült ennek, hogy a vendégek jól ér­es­zik magukat. Még jobban annak, hogy ilyen kövér disznót tudott ölni. Ez még csak most történt meg először. .4 190 kilós hízóból bizony sok jut a csa­ládnak. A gazda meg volt elégedve az 1953-as esztendővel. Ebben az évben sajátította el a vájármesterség titkait is Felesége szintén a bányánál dolg­o­­zik. A legközelebbi fizetésükből a jö­vő évre valót szerzik be, mert úgy számítanak, hogy 1954 végén 250 ki­lós kocát fognak levágni. BÁN ZOLTÁN Több gép, több szakember Mezőgazdaságunk gépesítése márte!­des léptekkel halad előre. A jövő­ év­ben gépállomásainkat újabb nehéz u­lajmegmunkáló gépekkel látják el, gép azonban maga nem minden. Eh­­­hez szakemberek is kellenek, akik ve­lük bánni tudnak és karbantartják őket A cseklészi mezőgazdasági gépe­sítő szakiskola keretében négyhónapos szaktanfolyamot rendeztek amelyre a szlovák és gépállomások legjobb trak­torosait küldték, z oktatás elméleti és gyakorlati részből áll. Főképpen a gépek szerkezetével, helyes karban­tartásával, javításával és gazdaságos kihasználásával ismerkednek meg. Az erőgépek szakismeretén kívül súlyt fektetnek az összes mezőgazdasági gé­pek karbantartásának elsajátítására és kezelésére is Elsajátítják a kombájnok kezelését és az összes talajmegmun­káló gépek helyes használatát. A tan­folyamra csak olyan hallgatókat j­el­öl­tek, akiknél minden adottság megvan arra, hogy a tananyagot elsajátítsák és helyüket megáll­ják. A négyhónapos tanfolyamon összesen 90 traktoros vesz­ részt és majdnem minden traktorállomás képviselve van Itt van Czető István a királyhelmec járásban lévő verbenyiki traktoros br­igád tagja aki K­B gépével az őszi munkák tervét 240%-ra teljesítette. — Azért lőttem ide, hogy tudásomat fej­lesszem £ rzom, hogy többet kell tud­nom — mondja Czedh elvtárs. Kurc/ István, a köbölkúti gépállomásról ke­rült ide. Odahaza DT-54-es hernyótal­passá­ dolgozik A tanfolyamon sokat tanul és ahogy mondja majd a gya­korlatban nagy hasznát veszi Szatmá­ry József, az érsekújvári gépállomás tagja. Hivatását nagyon sz­ereti és szakismereteit bővíti. Kovács György eddig a zselizi gépállomás agronómusa volt, de jelenleg traktorossá képezi magát. — Azt üzenem az ifjúságnak — mondja Kovács elvtárs — ne fél­jenek a tanulástól A téli szünetet használ­ják ki szakismereteik terjeszté­sére amelynek majd később nagy hasznát veszik Lehetetlen felsorolni az összes jelen lévő traktorost hiszen összesen 90 traktorosról lenne szó. A traktorost az őszi munkákat már elvégezték­­•s a téli időszakot tanulásra használ­ják A tanfolyam hallgatóinak megvan min­den lehetőségük arra, hogy nyugod­tan minden anyagi gondtól mentesen tanulhassanak. A tanfolyam minden egyes résztvevője saját személyére az intézettől havonta 150 koronát kap Amennyiben nős, feleségére külön 500 korona segélyt minden gyermek után pedig 100 koronát kap. Ezenkívül az illetékes gépállomástól külön 200 ko­rona jutalomban részesül. A hallga­tók havonta 3 napi szabadságot kapnak és utazási költségeiket megtérítik. Az államtól járó családi pótlékot is meg­kapták és ráadásul teljes ellátásban részesülnek, így nem is csoda, ha traktorosaink a legnagyobb hála és köszönet hang­ján emlékeznek meg pártunkról és kormányunkról, mely lehetővé tette, hogy an­yagi gondoktól mentesen ta­nulhassanak A tanítók mind a munkásosztályhoz tartoznak, akik kiváló szorgalmukkal és tudásukkal küzdöttéki fel magukat Mi nem úgy tanítunk mint a régi mes­terek ők attól féltek, hogy eltanul­juk tőlük a mesterséget — mond­a Pathó elvtárs, a szakiskola tanítója — majd hozzáteszi Tanonckoromban meg­történt hogy a mesterem a gyújtást állította be ami a szaktudás legfonto­sabb része 11yenkor azonban mindig kiküldött a műhelyből és mire vissza­jöttem már be volt állítva és nem lát­hattam semmit Sajnos, már közben fel is szabadultam, de a gyújtás sor­rendjével még mindig nem voltam tisztában. Ma ez már egész máskép van. A mester már nem fél attól, hogy diák okosabb lesz Hogy azóta milyen a változás történt a tapasztalatcsere te­rén, azt legjobban bebizonyítja Takács elvtárs aki szintén a szakista taní­tója. Zsebéből négy levelet húz elő amelyben az előző tanfolyam hall­gatói írják milyen rendellenességeket észlelnek a gépükön. Részletesen í­­rják az előforduló hibákat ás Takács elvtársat kérik hogy posta ford­u­lóval válaszoljon hogy távolítsák el az e­l*­adott hibákat Takács elvtárs pedig minden levélre pontosan válaszol Nem fél, hogy a tudományát ellopják és ahogy mondja — annak örülnék leg­inkban, ha a tanulóim nálam is töb­bet tudnának. F. J Példás tanulók A komáromi magyar tannyelvű pe­dagógiai iskola III osztálya igazán­­ megérdemmi a példás osztály elneve­­­­zést. Az osztályban csak lányok van­nak. Példaadásuk nemcsak az osztály tisztaságán tükröződik vissza, hanem az osztály CsISz vezetőségének mun­káján is. A munkatervüket is a legna­gyobb gondossággal és körültekintéssel készítették el. A CsISz-vezetőség a fő feladatát a következőkben látja: Segít a tantestületnek, a tanulók oktatásában és nevelésében. Legfonto­sabb feladatául a tanulók jó előmene­telének fokozását tűzi ki. Az osztályban tanulmányi, kulturális, szakmunka egészségügyi és gazdasági tagozatot állítottak fel. A kultúrtago­­­­zat feladatokat tűzött ki maga elé Elsősorban is a magyar klasszikusok műveinek áttanulmányozását. Népdalok és mozgalmi dalok énekkarának meg­szervezését. Vitadélutánt rendeznek Moliere „Fösvény” című színművének tartalmáról. Ezenkívül még szavaló­­verseket és több könyvismertetést tar­tanak a közönségnek. Az osztály CsISz felelőse Kulacs Gizi karöltve az osztály­vezetőséggel és a többi tanulóval elvégezte a tervezett munkát. deklődtem. Amikor Hunyák Gizinél és­hogy miképpen teljesítet­ték a tervet, ő büszkén azt felelte, hogy amit kitűztünk magunk elé, azt teljesítettük, sőt egyes pontoknál meg túl is teljesítettük Ebből is láthatjuk, hogy ifjú nemzedékünk nevelői tudják azt, hogy minden tudásukat, erejüket latba kell vetni, a tanulás érdekében Bizonyára a szocialista nevelést ,s majd sikeresen folytatják, ha majd tanítani fogják az iskolákban a gyermekeket. somogyi mátyás BRATISLAVA Többszáz csavar óránként Valamikor menetet kézzel vágtak, ,na már erre is korszerű gépeink vannak. Géppel óránként többszáz csavart elkészíthetnek és csak az első csavar el­készítése kíván nagyobb szakértelmet. A többi csavar előállítása- ha a gép már be van állítva - könnyen megy. Képünk azt a jelenetet ábrázolja, amikor Sukan János, a naszvadi brigád tagja, Kovács István a somorjai traktorosbrigád dolgozója, Oravec Mihály sáros traktoros, Tóth elvtárs tanító irányítása mellett a menetvágó­ gépet beállítják. Az évzáró közgyűlések előtt... A CsISz-szervezet járási vezetősége megtette a szükséges intézkedéseket, hogy az évzáró gyűlések minél sikere­sebben folyhassanak le. Zimankós téli napon a járási vezetőség minden köz­ségbe szétküldte a meghívókat arra az aktívára, amelyen a helyi szervezetek az évzáró gyűlések menetéről kapnak felvilágosítást. Nagymegyeren az aktí­vát január 3-án tartották meg. Igaz, kissé csípős idő volt, mert a hideg csak úgy csípte az ember arcát, de a cso­portok öntudatos funkcionáriusai en­nek ellenére is megjelentek. Sajnos azonban a helyiség, amelyet kijelöltek számukra nem telt meg, mert nem teljes számban jelentek meg. Az aktívát a járási vezetőség elnöke nyitotta meg Utána a járási titkár tartotta meg beszámolóját. Először is azokról a felelőtlen funkcionáriusokról beszélt, akik nem jelentek meg az ak­tívan. Itt látju­k, hogy még a vezetők sem tartják kötelességüknek, hogy megjelenjenek a megbeszéléseken. Van egy jó magyar közmondás: „Amilyen a pásztor, olyan a nyája is". Ez ráillik az ilyen hanyag vezetőkre, mert mit is várjunk a tagoktól, ha a vezetők sem akarnak és nem tudnak pontosak lenni, nincs felelősségérzetük. Ezzel magyarázhatjuk meg a csoportok rossz munkáját is. A járásban például banyi és alistáli csoportok dolgoznak a a legrosszabban Ha a csoport nem dol­gozik, ez arra vall, hogy a vezetőség nem fejt ki jó munkát és nem nyúj­tanak példaképet a tagoknak. Vagy talán az ilyen funkcionáriusoknak fejükbe szállt volna a dicsőség és ba­n­bérjaikon ülnek? Ez nagyon helytelen, mert ha mi valami eredményt érünk el, akkor azt propagálni kell és még többet, még jobban kell dolgoznunk, hogy jelentékenyebben hozzájáruljunk szocialista építésünkhöz. Gerhát elvtárs felkérte a csoportok vezetőségét, hogy jól szervezzék meg az idei évzáró gyűléseket, mert ettől függ a jövő évi munka sikere. Tanul­junk a múlt év hibáiból és a jövőben küszöböljük ki azokat, mert csak ak­kor érdemeljük ki szeretett elnökünk szavait, aki a CGISz-szervezetet a szo­cialista építés gerincének, „rohambri­­gád"-nak nevezte. Hiszen jól tudjuk, hogy a szocialista építés lendítőkereke az ifjúság, aki a munka és építés élén jár. Erre kell felhívni a tagságot s meg kell magyarázni az Ifjúsági Szövetség hivatását. Meg kell magyarázni, hogy miért is kell nekünk ifjaknak az élen járni úgy a munka, mint a kultúrpo­litika terén. Ha községünkben nem vesszük kezünkbe a kultúrát, akkor a falu dolgozói majd azt mondják, hogy ezek az ifjak nem valók erre az élet­re. Pedig mi meg akarjuk mutatni, hogy igenis mi tőlünk tanulhatnak azok, akikben még élnek a múlt rendszer csökevényei Ezek az elvtársak még nem fogták fel, hogy miért is harcolt és harcol a párt. Továbbá a titkár elvtárs felkérte szervezetek vezetőségeit, hogy a járá­­­si vezetőségbe a jövőben olyan tagokat válasszanak, akik el is járnak a járási vezetőség üléseire Ne essünk abba a hibába, hogy 3 Pétert azért válasszuk meg, mert ő szeret bejárni a városba, a Julcsát meg azért, hogy ha Péter megy, hát akkor ő is menjen, hiszen együtt járnak mindig Ezzel azt érjük el, amit a múlt évben, hogy a járási vezetőség tagjai egyszer sem jelentek meg teljes létszámban. Bejöttek munkahelyeikről, de nem jelentek meg a az ülésen. A városba mentek bevásá­rolni és az ülésen csak ketten-hárman vettek részt. Az ilyen méterekre nincs szüksége a járási vezetőségnek. Mert az ilyenek nem segítenek a járási ve­zetőségének, hanem csak rontják mun­káját. Gyakran hivatkoznak erre vagy arra a vezetőség tagra, de titkár elvtárs viszont arról panaszko­­­dik, hogy Dobránszky elvtárs olyan vezetőségi tag, akit csak fényképről ismernek. Sohasem látogatta a veze­tőségi üléseket. Hogy mindezeket elke­rüljük és aktív vezetőséget válassza­nak meg, a vezetőség olyanokból áll­jon, akik tényleg segíteni fogják a já­rási vezetőség munkáját. Mert ha olyan vezetőink lesznek, mint eddig, akkor nem várhatjuk, hogy a CsISz munkája színvonalasabb lesz. Óvakodjunk attól is, hogy valótlan jelentéseket küldjünk a járási titkár­ságra. A járási vezetőség a jelentést tudomásul veszi, jelenti a kerületi tit­kárságnak és amikor ellenőrzésre ke­rül a sor, akkor sül ki, hogy a való­ságban becsaptuk a járási vezetőséget és a kerületi vezetőséget is. Az új évben a CsíSz csak akkor vé­gezhet jó munkát, ha a munkát meg­szervezzük. Ezért az évzáró gyűlése­ken arra törekedtünk, hogy olyan ve­zetőket válasszunk, akik megbízatásu­kat becsületesen teljesítik. A járási vezető titkár ezzel befejezte és arra kérte a hallgatókat, hogy minél többen vegyenek részt a vitában. Meg kell azonban állapítanunk azt a szomorú valót, hogy a vita olyan csendesen folyt le, mint mikor halotti tor mel­lett ül a család. Itt-ott jelentkezett csak egy-egy kéz és néhány szót szólt azután minden elnémult. Elvtársak így nem jutunk tovább, miért hagytok mindent jóvá és miért egyeztek min­denbe bele? Hogyan neveljük saját magunkat, ha nem szólalunk fel gyűlések és megbeszélések alkalmával. a Hogyan tudjuk egymás tapasztalatait kicserélni és kiküszöbölni a hibákat, de nem vitatkozunk, v úgy talán nem volnának problémák? Ahová csak né­zünk mindenütt találkozunk problé­mákkal. Az ülést a járási CsíSz bizottság el­nöke zárta le. Beszédében kihangsúlyozta, hogy ha bár gyengén kapcsolódtunk bele a vi­tába. Adljuk meg helyünket a munká­ban és azon dolgozzunk, hogy minél előbb elvégezzük a reánk váró felada­tokat. Szomorúan, de meg kell állapí­tani, hogy a meghívottak ötven száza­léka jelent meg és így a járási veze­tőség egy újabb aktívát hív össze azok részére, akik nem jelentek meg az aktívan (a kiválasztott személyek ré­szére). Bízunk benne, hogy az 1954-es év­ben a szervezetek munkája és minden szervezet fáradságot fellendül nem kímélve teljesíti a CsISz KB XI. teljes ülésének határozatát, valamint pártunk és kormányunk határozatát, így hoz­zájárulunk ahhoz, hogy szeretett ha­zánk mielőbb eljusson a szocializmusig és boldogan lépjünk majd egy új tár­sadalmi rendbe, a kommunista társa­dalomba. PAKSI LÁSZLÓ OKOCS

Next