Új Ifjúság, 1970. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1970-05-26 / 21. szám

2 új ifjúság Négyszázhatvan évvel ezelőtt, 1510. május 17-én Firenzében, hatvanöt éves korában meghalt Alessandro di Mariano Fitipepi, vagy ahogyan a világ művészetrajongói, kultúremberei ismerik: Eandro Botticelli. Csodálatos korban született. Amikor életének első pillanataiban felsírt, Firenzében már épült a Palazzo Medici, Francois Villon a csavargó-költő a párizsi szépasszonyokról dalolt, és J. Gutenberg német nyomdász Mainzban — Európában először — nyomtatott könyvet adott ki. A rinascimento ragyogó fényei elűzték a skolasztika hullaszagú sötétségét, az ember ismét megtalálta önmagát, az életet és a föld szépségét, szelleme felszabadult és a homo faber okos józanságával munkálkodott nem a túlvilági, hanem evilági életének szépítésén, gazdagításán. Botticelli ötvösként kezdte művészi pályafutását, majd a híres firenzei iskola egyik tagjának, Fra Filippo hippinek a tanítványa lett, később pedig Verocchio mellet dogozott. Saját műhelyét 1470 elején nyitotta meg és a koratörténeti dokumentumokból tudjuk, hogy ekkor már keresett festő volt. A Medici-család pártfogásának köszönhette az alkotó élet aránylag független nyugalmát, azt a légkört, amelyben megszülethetett a Judit és Holofemes-diptychon, a Chigi Madonna, a Ismeretlen férfi arcképe és a Szt. Sebestyén vértanúsága. 1478 után nagyszabású falképeivel érte el talán élete legnagyobb eredményeit. A Szt. Ágoston a firenzei Ognisantiban, az Angyali üdvözlet a San Martino a la Scalaban, vagy a Capella Sixtina freskói a Vatikánban egyesítik az érzelmi elmélyültséget és a realisztikus hagyományokat. De körülbelül ebben az időszakban született a Primavera és testvérdarabja a Venus születése is. A bőség és a változatosság, a fű, fa, bokow, a gazdag szobaberendezések, a szép figurák és választékos mozdulatok, a firenzei quattrocento-művészet eszközei Botticelli műveiben váltak a legjobban láthatóvá, bár az értékelő és elemző utókor nem feledkezik, nem feledkezhet meg Filippo Uppiről és az umbriai iskola kitűnő mestereiről sem. A kiencvenes években kifejezési eszközei leegyszerűsödtek, de ekkor készült freskói már nem láthatók, és a kilencvenes évek második feléből is csak kevés képet ismerünk. (Judit: Angyali üdvözlet, Virginia és Lukrécia története.) Majd következik az utolsó, racionálisabb korszak, amelyet a kemény rajz és eleven szín jellemez. Primavere ihletett fennköltsége, a Jelenetek Mózes életéből nagyszerű kompozíciós ereje, a mozdulatok ritmikája, a vonalkapcsolatok és színek harmóniája láttatja, hogy míg allegórikus komozícióiban a neoplatonista filozófia követője volt, addig művei döntő többségének alkotása közben az ihletett, de szigorú értelem vezette és a humanista szépségideált igyekezett megformálni. De a kettősség hatást gyakorolt fejlődésére, a klasszikus kompozícióig, a cair-obscure mintázásáig már nem jutott el, és már élete végén feledésbe merült hatalmas és jelentős festői munkássága. A’ tizenkilencedik század művészettörténet - tudományának nagy érdeme, hogy az emberiség számára ismét felfedezte Sandro Botticellit. Egy csodálatos korszak gyermeke volt, azé a korszaké, amelyben Talne szerint: ,,visszafordították a jövő élet felé fordult szemeket a jelen életre és a mennyei üdvösség helyébe ültették az emberi élet boldogságának kutatását.“ Péterfi Gyula Szlovákia Szocialista Ifjúsági Szövetsége Központi Bizottságának lapja O Megjelenik minden kedden # kiadóválallata Kisdia a SMCNA • Szerkesztőség és adminisztráció Bratislava, Praíská 9 Telefon: áS.")- 41-4,Skesztő: Postafiók 30 • Főszerdr. STRASSZER GYÖRGY, főszerkesztőhelyettes és kultúra: TÓTH ELEMÉR. A riportrovat vezetője: PALÁGYI LAJOS. Riporterek: ZACSEK ERZSÉBET, RESZELI FERENC, NÉMETH ISTVÁN, kelet-szlovákiai szerkesztő és sportrovatvezető BATTA GYÖRGY. A melléklet rovatvezetője: HORVÁTH RUDOLF. Nyomja: Zápsdoslovenské t.lílarne 01 • Előfizetési díj egész évre 52.— Kis. fél évre 26.— KŐI. negyedévre 13.— Kis 9 Terjeszti a Posta Hírlapszolgálata. előfizethető minden postakézbesítőnél vagy postahivatalnál . Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza 9 A lapot külföldre a PNS Ostredná expediclatiate, Bratislava, Gottwaldovo nám 1. 48 útján lehet megrendelni. Sejhaj, Boldizsár! Van egy barátom, aki napjainkban nagyon sokszor „felénekel", mindig valamiféle új melódiára elgügyörésan ezt a két sítót, mert nagyon elégedett. Kérdem tőle, hogy mi ez a nagy elégedettség, és ő mondja is. Mondja, hogy azért örül, mert végre megvan az egységes szervezet, és most nemcsak hogy megpihenhet egy kicsit, hanem lassan elkezdődhet a komolyabb és szisztematikusabb munka is. Szóval így: „Sejhaj, Boldizsár! Sejhaj... Boldizsár!" Ismételgeti, bármilyen hosszú is a nap. Ami engem illet, én nem vagyok és nem lennék ennyire elégedett. De őt meg lehet érteni, hiszen elég sokáig tartott a szervezés, nagy munkát végzett el, és most valahogy így akarja talán palástolni a fáradtságát... Én a magam elégedetlenségével persze nem azt akarom sugallni, hogy ne legyünk elégedettek az elért eredménnyel, hanem azt, hogy már most is gondoljunk előbbre. Illetve: Ha van feladata a krónikásnak, akkor elsősorban^ az, hogy pontosan jegyezze fel^a történeteket. Ha ezt megtették, még más szándéka is van, aki· arra törekszik, hogy kiemelje azokat az eseményeket, amelyek nagyon jól sikerültek és amelyek újak, mások, okulásul szolgálhatnak a többieknek. Ebből a szempontból nincs könnyű dolga annak, aki a lévai járás ifjúsági szervezeteinek a munkáját, tevékenységét, sikereit akarja papírra vetni. Ami feltűnő a lévai járásban is, az az, hogy míg léteztek és dolgoztak az egyes rétegszervezetek, a magyar fiatalok nem nagyon siettek ezekbe. Most, amikor létrejött az egységes szövetség, szemmel láthatóan nagyobb a lendület közöttük és egyre több községben alakítják meg a Szlovákiai Szocialista Ifjúsági Szövetség helyi szervezeteit, ha ő mint szervező kicsit el is fáradt, mi vegyük át a stafétát és építsünk az ő eredményeire. Ez pedig köznyelvre lefordítva annyit jelent, hogy igyekezzünk mennél gyorsabban és határozottabban megalakítani a Szlovákiai Szocialista Ifjúsági Szövetség helyi szervezeteit, és ne várjuk a sült galambot, ő megengedheti magának, hogy egy kicsit megpihenjen, elégedett legyen, de mi, fiatalok, falun és városokban, ne elégedjünk meg ennyivel! Azt hiszem, nem kell és nem is szabad arra várnunk, hogy majd jön valaki és megalakítja a mi községi vagy városi ifjúsági szervezetünket, elindítja a gépezetet. Nekünk magunknál kell kezdeményeznünk és cselekednünk. Általános az a vélemény, és a számok is ezt bizonyítják, hogy a magyar fiatalság nagyobb lelkesedéssel fogadta az új szervezetet és sokkalta gyorsabban és határozottabban alakítják meg a szervezeteiket, de ennek ellenére mégis úgy gonépp úgy mint falun, az iskolákon is ez a helyzet. Az egységes szervezet megalakulásával mintha varázspálcával oszlatták volna el, eloszlottak a kételyei és ma már kiváló munkáról beszélhetünk. Az ifjúsági mozgalom járási vezetői a magyar nyelvű iskolák közül leginkább az Ipolysági és a zselízi általános középiskolát dicsérik. Jó ezt hallani. A járásban január 9-én és 10-én üléseztek a fiatalok. Még akkor elhatározták, véglegesítették azt az álláspontjukat, hogy egységesen akarnak dolgozni. Ez a járási plenáris ülés azonban más szempontból is fontos volt. Az ülés résztvevői jóváhagyták az év első felére vonatkozó terveiket és ez nagy befolyással volt a szervezetek tevékenységére. Az első terv a lenini centenárium és az ország felszabadulásának 25. évfordulója megünneplését rögzítette. Hogy milyen hasznos volt ezt a tervet kidoldolom, hogy még mindig nagyon sok az olyan község, ahol nincs, nem működik helyi ifjúsági szervezet. És ez nagy kár! Mert ezzel nem lehet sokáig várni, hiszen a mai tizenöt és tizenhat évesek holnap tizenhét, sőt holnapután tizenkilenc, húszévesek lesznek, és aztán egyszer csak kiöregednek, és nem lesz, aki tovább vigye a Bratislavától stafétautot. Szóval Királyhelmecig, Nagykaposig cselekednünk kell! Sőt gyorsabban és határozottabban, mert nincs olyan fiatal, akinek nem lenne szüksége az ifjúsági szervezetre, és még kevesebb az olyan fiatal, aki nem akar, nem tartja fontosnak, hogy működjön az ő szervezete. Márpedig, ha ez így van, akkor nem nyugodhatunk eddigi baborjainkon. Közben énekelhetünk is, de úgy, hogy menjen a munka. Mert ne feledjük el, a helyi szervezetekre nagy szükség van! NÉMETH ISTVÁN gozni és jóváhagyni, most látjuk: az év elejétől számtalan iskolán, községben rendeztek ifjúsági vitákat, beszélgetéseket, nagy sikereik voltak az idősebb kommunistákkal és más jeles egyénekkel folytatott eszmecseréknek. Az ünnepség-sorozat azután a lenini ünnepi hétben csúcsosodott ki. A hét elején egységesen minden helyi szervezetben tartottak egy kis ünnepséget, majd a hét derekán körzeti, a hét végén pedig járási méretben (Léva, Zselíz, Ipolyság) emlékeztek meg korunk nagy géniuszáról. járási ünnepségeket összekapcsolták az úttörőszervezet megalakulásának 20. évfordulójával. Egységes a vélemény, hogy az ünnepségek sikerültek, a fiatalok elégedettek voltak. Már nagyon sok helyen nem szokás májfát állítani, Léván viszont igen. Május elseje előestéjén a fiatalok összegyűlnek a város főterén, végignézik a rövid kis műsort és utána néhány markos legény felállítja a májusfát. Az idei ünnepség nagyobb szabású is volt, mint a korábbi évek ünnepségei, mert a helyi párt- és járási vezetőin kívül részt vett rajta a Német Demokratikus Köztársaság nagykövete is, aki közvetlen a kis ünnepség után a Német Demokratikus Köztársaság és Lenin címen kiállítást nyitott meg a városban. Ugyancsak felfigyeltünk egy másik vonatkozású hírre is. A lévai Ifjúsági Ház mellett megalakították az ifjúság, Lenin klubját. De ezt talán hagyjuk a következő alkalomra, amikor bővebben és átfogóbban számolunk be nemcsak a megalakulásáról, hanem tevékenységéről is. A másik terv a helyi és járási ifjúsági szervek munkatervét hagyta jóvá. Ennek a tervnek értelmében most a szép idők beálltával elsősorban a sportvetélkedőkre, járási turista találkozókra kerül sor. Amikor ezt a kis beszámolót írjuk, már le is bonyolítottak néhány sportrendezvényt, találkozót. Sőt, a napokban készítik elő a táborozók és természetbarátok (táborno) iskolázását. Ennek az iskolázásnak a járásban már hagyományai vannak. Meghívják a fiatalokat és a sportszövetséggel közösen megtanítják őket a táborverés, főzés, stb. titkaira: ezeknek az iskolázásoknak eredményeiként a járásban egyre több a természetbarát. a táborozni, kirándulni járó fiatal. ntÖ- LÉVAI KRÓNIKA Részt vettem az első Szlovákiai Magyar Diáknapokon. Tetszett és valóban nagy kár lenne, ha diákjaink ez iránti igyekezetét, akaraterejét, de mindenekelőtt igazi tudását nem használnánk ki minden évben. Az már más lapra tartozik, hogy Szlovákia szerte „ „I szinte havonta kerül megrendezésre irodalmi vetélkedő, ■•SÉ* különféle cégér alatt, ugyanazokkal a szereplőkkel. Mert "<] azok az Irodalmi színpadok, amelyek részt vettek mond"[[■ juk a Csallóközi Színházi Napokon, vagy a Szlovákiai "XJ Magyar Diáknapok szereplői, csaknem kivétel nélkül részt vesznek majd a Jókai-napok rendezvényein is. Az, co aki esetleg mindhárom rendezvényt végignézi, nem tudom, hogy eltud-e nyomni egy-két ásítást, sőt „unatanaB kozom" megjegyzést is... De nem is ezt akartam mondani. Sőt, azt sem, hogy<a ez vagy az ne legyen és ne adj isten hogy ez vagy az esetleg ne indulhasson egy darabbal (versenyszámmal)> két különböző rendezvényen. Ez aztán már igazán nem ■ ■ [UNK] rám tartozik. Csak azok nevében szeretnék szólni, akik sportolnak, szépen rajzolnak, ügyesen kézimunkáznak, jól fotóznak, stb. Ez majdnem annyira a fiatalok ügye, mint az irodalom, még ha nem is érinti olyan nagy tömegüket. Éppen ezért mindenek előtt a jövő évi diáknapoknak kellene foglalkozni a fiatalok ezen érdeklődési köreivel is, hogy valóban elmondhassuk, a diáknapok arra valók, hogy azokon iskolás fiataljaink bemutassák tudásukat. És az nemcsak az irodalmat öleli fel. Az ifjúság a párt harcostársa A kommunista párton belül folyó tagkönyvcsere kétségkívül az érdeklődés középpontjában áll. Nemcsak a párttagok, a párt orvkívüliek is élénk figyelemmel kísérik a CSKP arra irányuló tgyekezetét, hogy megtisztítsa sorait az opportunista és szocialistaellenes elemektől, a karrieristáktól és a passzív szemlélőktől. Természetesen az ifjúság körében is nagy visszhangra talált az eszmei-politikai egység megszilárdítására és a párt aktivizálására irányuló igyekezet. Munkatársunk a közelmúltban Pereden járt, és kihasználta az alkalmat, hogy elbeszélgessen a folyamatban levő tagkönyvcseréről, az ifjúságot érintő problémákról Magyar János elvtárssal, a helyi pártszervezet elnökével, Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága ellenőrző és revíziós bizottságának a tagjával. .Miként folyt le községünkben a tagkönyvcsere? — Községünkben — mint általában a falvakon — a jobboldali opportunista elemek tevékenysége nem talált olyan táptalajra, mint a városokban vagy az ipari üzemekben. Ez megkönnyítette a beszélgetéseket folytató bizottság munkáját. Persze itt is akadtak megtévesztettek, és „megtévesztettek“. Szervezetünk 69 tagja közül hét személlyel kapcsolatban úgy döntöttünk, hogy nem javasoljuk számukra az új tagkönyv kiadását. Ezek között vannak olyanok, akik az elmúlt két esztendőben különösképpen bekapcsolódtak az egyház tevékenységébe, és ez nyilvánvalóan összeférhetetlen egy párttag magatartásával. Voltak aztán olyan párttagok is, akik már évek óta nem fejtettek ki aktív tevékenységet. Ezek véleményem szerint szintén nem érdemlik meg, hogy a párt soraiban maradjanak. Egyesek belátták a hibájukat, és önként kiléptek a pártból, másokat kénytelenek voltunk meggyőzni magatartásuk helytelenségéről. — Az elmúlt két esztendő válságos időszakában különösen a fiatalok magatartását érte sok bírálat. Mi a helyzet a községükben? — A fiatalok általában forrófejűek, könnyen ragadtatják magukat megfontolatlan tettekre. Alapjában véve mégis az a véleményem, hogy a fiatalok nem távolodtak el pártunk helyes marxlista-leninista irányvonalától, sőt magukénak tekintik ezeket az eszméket. Megelégedéssel állapíthatom meg, hogy szervezetünk hét ifjú tagjának tevékenysége ellen még a válságos időszakban sem volt semmiféle kifogás. Józan, tapasztalt párttagokhoz méltóan viselkedtek, és a legkisebb ellenvetés nélkül javasoltuk számukra az új tagsági könyv kiadását. Persze a pártonkívüliek között akadt néhány túlbuzgó fiatal, elsősorban nagyobb ipari üzemben dolgozó ifjú munkás, aki bedőlt a munkahelyén kialakult légkör hatásának, és itthon is sok kárt okozott nekünk bomlasztó tevékenységével. Hangsúlyozom azonban, hogy többnyire nem szándékos elhajlásról, hanem tapasztalatlanságból eredő tévelygésről volt szó. Azóta már ők is belátták a tévedésüket. Végeredményben az ifjúság állásfoglalását és orientálódását mi sem jellemzi jobban, mint a munkaigyekezete. Földműves szövetkezetünk abban a szerencsés helyzetben van, hogy tagjainak a fele 30—32 éven aluli fiatal. Munkájukkal teljes mértékben elégedettek vagyunk. — de mint az SZLKP KB ellenőrző és revíziós bizottságának a tagja részt vett bizonyára több megbeszélésen is. Milyen a megbeszélések légköre? — Helyenként, sőt személyenként más és más. Már említettem, hogy parasztságunkat nem kerítette hatalmába az opportunista és antiszocialista elemek propagandája. Az ipari üzemekben és intézményekben, ahol nagy az emberek koncentrációja, mégiscsak könnyebb volt a szocializmus ellenségeinek a helyzete. Különféle mézesmázos szavak és ürügyek segítségével beférkőztek a mit sem sejtő emberek bizalmába. Beszélgetésünk elején már említettem többek között azt is, hogy községünkbe is éppen ilyen „csatornán“ jutott el a jobboldali opportunizmus hulláma. E helyeken az átigazolás is nagyobb nehézségbe ütközik. Előfordul, hogy a bizottságokba elvtelen emberek is bekerülnek, aztán bizonyos fokú engedményeket tesznek, csakhogy menthessék a saját bőrüket. Nem mindenütt tartják be következetesen a párt központi bizottságának levelében felvázolt elveket. Amennyiben bárhol is hasonló hamis elvek kerülnek túlsúlyba, könnyen megtörténhet, hogy itt a tagkönyvcsere nem éri el célját, nem sikerül megtisztítani a pártot az opportunista elemektől, nem sikerül visszaállítani a párt egységét és akcióképességét. Tudomásomra jutott, hogy járásunkban, a galántai járásban is előfordultak már hasonló túlkapások. Nem marad más hátra, minthogy ilyen esetben új bizottságok vegyék kézbe az átigazolásokat, és erre sor is kerül Minden őszinte, elvhe kommunistának ez a véleménye . A közelmúltban megalakult az egységes Szlovákiai Szocialista Ifjúsági Szövetség. Joggal mondhatjuk, hogy új fejezet kezdődött az ifjúsági mozgalomban. Az átigazolások kapcsán miként vélekedik az ifjúság egységre való törekvéséről, és véleménye szerint kielégítő-e a párt munkája az ifjúság körében? — Az ifjúság egységének létrehozása nagy jelentőséggel bír. Sajnos, azt kell mondanom, hogy az utóbbi években a pártszervezet egy kissé elhanyagolta az ifjúság körében végzett munkát. A többi kedvezőtlen befolyáson kívül talán ez is közrejátszott abban, hogy felbomlott az egységes ifjúsági szervezet. Szerintem ifjúságunk túlnyomó része őszinte híve pártunk politikájának. Mi, kommunisták is azon a véleményen vagyunk, hogy a fiatalokra mindig számíthatunk, pártunk harcostársának tekinti az ifjúságot. Ezért a jövőben a pártszervezetek egyik legfontosabb feladata az ifjúság körében végzett munka lesz. (Pi)