Új írás, 1963. július-december (3. évfolyam, 7-12. szám)

1963-07-01 / 7. szám - Bor Ambus: Déli főzelék (elbeszélés)

BOR AMBRUS DÉLI FŐZELÉK — NE ODA ÜLJ — mondta az asszony zavart, ideges nevetéssel, de aztán gyorsan odahajolt a díványhoz a matyó párnáért, s a fotelba dobta: — Vagy majd erre. — Köszönöm — mondta Pályi. — Nem fontos. Leült. A makett huzatú fotelból alul kicsüngtek a rugók, a párna csak rosz­­szul töltötte ki az ülés gödrét. Az asszony is leült, a dívány túlsó végére, valahogy elég messzire a sógorá­tól, kicsit merev derékkal. A kezét az ölébe tette. — Elnyüstölték a gyerekek a fotelt, amíg kisebbek voltak. Érezte, hogy zavarban van. A délután ugyanolyan délutánnak indult, mint a többi, mosogatással, tö­­rölgetéssel. Aztán előszedte a mosott ruhát, a zománcos bögréből megperme­tezte vízzel, összecsavargatta. Éppen a vasalót vette elő a szekrény aljából, ami­kor szólt a csengő. Azt hitte, Jolka az, a hallgatag, lesimított hajú vénlány, a szomszéd albérlője, az néz be néha hozzá, két-három szóra, vagy kölcsönkérni valamit, mákdarálót, kisbab­át. De Gyuri állt az ajtóban, a sógora, Pályi György trösztfőmérnök, sima, szigorú arccal, szürke felöltőben, a fején kalap, ő rög­tön zavarba jött, nem tudott se mosolyogni, se kedves lenni, csak fogta a kilin­cset, és mindenféle gondolat rohanta meg, az is, hogy Gyuri Pista kedvéért jön, végre eljött Pistához, lehet, hogy csak a mama unszolására, de úgy is jó, s talán még minden megváltozhat, ha találkoznának egymással. Közben meg a ruhá­ját szégyellte, a szakadt kötényét, s még mindig a kilincset fogta, az jutott az eszébe, hogy mikor még csak jegyben jártak Pistával, Gyuri néha bólintott, hosszan ránézett és azt mondta: elegáns vagy, Nuska. Aztán bejöttek, leültek. Pályi körülnézett a szobában. Cigarettát vett elő, megsodorgatta, körmével lecsípkedte a dohányszálak végét. Rágyújtott — Megvagytok — mondta. Az asszony arcán kicsit megfeszültek az izmok. — Meg. — Ez is megvan — mutatott Pályi a szőnyegre. — Azt hittem, eladtátok. Az asszony némán megrázta a fejét-Hallgattak. Ha most volna kávéja, főzhetne feketét. Lábasban, az se rosszabb a bombá­nál. Sokszor hallotta a mamától, hogy Gyuri mennyire szereti a kávét. A mama napjai azzal teltek, hogy váltogatva járt a fiaihoz, hol Gyuriékhoz Római­fürdőre, hol ide hozzájuk a Baross utcába, elkesergett a testvérek rossz viszo­nyán, és mesélte, mondta Gyuri sikereit, az előlépéseket, a külföldi utakat, az akadémiai kutatásban való részvételt, a találmányt, amit három éve szabadal­maztatott. S hogy rengeteg kávét iszik, borzasztó sokat, még a szívére fog menni. Gyuriéknál vajon mit mesél őróluk? Nem volt kávéja. — Régen jártál nálunk — mondta halkan. Pályi bólintott, hamuzott, megforgatta a cigaretta parazsát a hamutartó peremén, ráfújt a parázsra. — Lassan két éve. — Huszonhét hónapja. Pályi szemöldöke megrándult. — De pontosan tudod.

Next