Új írás, 1964. január-június (4. évfolyam, 1-6. szám)

1964-02-01 / 2. szám - Urbán Ernő: Botcsinálta parlament (elbeszélés)

URBÁN ERNŐ BOTCSINÁLTA PARLAMENT N A­ár Böhönyét is elhagytuk, és nemcsak egymást — tulajdon magunkat is untuk,. *v­­ amidőn így mordult fel Lombos bácsi, a szerkesztőségi sofőrök kissé dadogós, medve­szabású nesztora: — Mmm-mi a­zisten! Katonák! Sss­ose volt határsáv ez a vidék itt! — Katonák? Hol? — rezzentem össze, mert a késő délután szembe nyilazó ellenfényei miatt csak egy végtelenben találkozó nyárfasor párhuzamát tudtam ér­zékelni. — Ott! Nem látja? — dohogott Lombos bácsi. — Egy most ballag ki az útra, egy a fa mögött lapul, egy meg az árokban hasal... A fenébe is! Sose érünk így célhoz. ! ! Megálltunk, a kocsit lemeszelték. Az a katona meszelte le, aki unott, hányaveti járásával az út közepére sétált ki. — Mi van? Mi kéne, kisapám? — kérdezte tőle Lombos bácsi. Kedélyesen, amúgy félszájjal, abban a tudatban, hogy nekünk aztán rendben van a szénánk, s így merő okvetetlenkedés csupán, amit a kiskatona művel. De igazoltatónk süketnek tette magát. — Menetlevelet! Igazolványt! — mondta. — És a csomagtartót is nyissa ki! Értem? — Miért? — vette rossz néven Lombos bácsi a keménykedést. — Gyakorlat van talán? Szórakozik a jónép? — Az az én dolgom — mondta a katona. — Maga azt tegye, amit mondtam. — Ez ám a príma gyerek — próbálta kibeszélni szégyenét és neheztelését Lom­bos bácsi. — Ez még a tábornokságig is felviszi. Csak agyon ne verjék közben. Előkereste a menetlevelet, elő a személyi igazolványát is, s az enyémmel együtt a katonának nyújtotta. — Itt van — mondta. — Hadd legyen egy kis élvezete, ha már annyira unat-­­kozik. A katona rá se hederített.­­ Lapról-lapra és rovatról-rovatra végigböngészte a papírokat. A kocsiba is be-­­nézett, hogy egyeznek-e vajon az eredeti pofák az igazolványok rablóvezér-fotóival. Még nevetett is: rendkívül ritka, kapa után leduggatott fogsorát mutatta. De aztán ismét mogorva képet öltött, és dölyfösen, az egyenruha sáncai mögül kiszólva kér-­­dezte: — Több nincs? — Micsoda? — fortyant fel Lombos bácsi. — Mi kéne még, ha volna? Meztelen fotókkal és sportújsággal ezúttal nem szolgálhatunk. — Papír! — mondta gorombán a katona. — Arról, hogy mi dolguk erre! Értem? Gondoltam, most jön a visszalövés, most tanítják ki Lombos bácsit, amúgy jól bevált kincstári módra. Közbe is szóltam volna, hogy megelőzzem az elkerülhetetlen csetepatét, de Lom­bos bácsi gyorsabbnak bizonyult. — Aaa-ahhoz magának iss-semmi köze! — vett rajta erőt úgy a dadogás, hogy a szemüvege is lecsúszott. — Mmm-macerálja a kedves mmm-menyasszonyát! Megfogtam a karját. — Lassabban — mondtam. — Van itt igazolvány szerivel, hadd szórakozzon a koma. Elő is vettem vagy hármat s úgy nyújtottam át, hogy éppen az írószövetségi jutott fölülre. A katona szétnyitotta, belenézett és elröhögte magát. — Mit röhög? — kérdeztem megütközve.

Next