Uj Kelet, 1922. január (5. évfolyam, 1-23. szám)
1922-01-14 / 11. szám
Díj (botansz) 5682 Mut II. Sambal, 1922 NnaFli I Mragyypnik.iynmT A gyarmat ! Szánalommal és részvéttel mondogatjuk gyakran: szegény Ausztria! vagy szegény Németország! szegény Törökország ! jaj szegényeknek, mert legyőzöttek, egy életen át kell dolgozniok, fizetniök a hódító hatalmak számára. A győztes ország boldog piedesztáljáról mondjuk ezeket a szánakozó szavakat, mert magunkat másmilyeneknek, jobb helyzetben levőknek tudjuk. De jönnek az erdélyi politikusok s követ dobnak boldog nyugalmunkba. S rémülettel jut eszünkbe a klasszikus jelenet a bolodokházából, az egyik beteg értelmesebbnek látszik mint a másik s a látogató csodálkozva kérdi végül egytől, hogy az a másik voltaképen miért is van ebben az intézetben. Fölényes mosoly feleli: „A szegény kolosid Napóleonnak képzeli magát". Nos, ahogy mi az erdélyi politikusok leleplezit,mert tudomásul veszszük, ijedelemmel állapítjuk meg, hogy talán mi magunk..- is lakói vagyunk ama intézetnek, magunk is valami téves rögeszme folytán Napóleonoknak képzeljük magunkat s mind ilyenek mondjuk szánakozó és fölényes mosollyal, jaj szegény megvert, legyőzött népeknek. Az egyik erdélyi politikus egészen nyíltan hangoztatja, hogy Órománia Erdélyt, mint hódított tartományt, mint gyarmatot kezeli. A másik ezt másként fejezi ki, nem mint megállapítást, hanem mint követelést s egy úgy hangzik: Erdély az erdélyieké. A harmadik a keserű humor felsőbbségével konstatál dolgokat, mondván: "Bukarestben mindenki mosolyog már az erdélyieken, akik olyan jó palik, hogy mindent, amit követelnek rajtuk, megfizetnek. Mielőtt ezt a rejtélyesen hangzó mondatot megmagyaráznánk, vissza kell idéznünk a múltat, egy alig féléves eseményt. Történt, hogy a Sfatul Negustoresc bukaresti alelnöke, egy volt szenátor leült az íróasztalához, számot vótt szám után s furcsa eredményre jutott. Kiszámította, hogyha Titulescu új adói mindenütt rendben befolynak, ha az uj vámokat és illetékeket mindenki befizeti, akkor épen négyszer annyi jövedelme van az államnak, mint amennyit a költségvetés előirányoz. A meglepő felfedezéssel a Sfatul Negustoresc alelnöke s néhány tekintélyes tagja felment Averescuhoz és megkérdezte tőle, hova lesznek a fölösleges milliárdok. A tábornok ironikusan nevetett, kinyújtotta szikár mutatóujját s mintha csak a szivarja füstjét legyintette volna el vele, mondotta : eh, ez mindig így volt! Akkoriban nem értettük meg teljesen, hogy mi volt mindig így, az-e, hogy az állam sok fölösleges milliárd itt szedett be, vagy az, hogy a sok felesleges milliárd, se szó, se beszéd, elszelelt az államkasszából. Hallgassuk csak végig a negyedik politikust, aki inkognitóba rejti humorát. (Inkognítóját meg kell őriznünk, de humorát át kell adnunk a nyilvánosságnak.) Így szól: Erdélyben mindenki komolyan veszi, az új adókat s mindenki fizet. A zsidók fizetnek, mert ez már vérükben van. A magyarok fizetnek, mert a románok ügyelnek rájuk, a románok fizetnek, mert a magyarok ügyelnek. A szászok, mert a többi három ellenőrzi. Nem így Romániában. Ott minden anya gondosan három fiat vül. Az egyiket Bratianunak, a másikat Averescunak, a harmadikat Take Jonescunak. Ha szül még egy negyediket, azt a parasztpártnak bocsátja rendelkezésére, mert nem lehessen tudni, hátha uralomra jut. Nos, minden kormány idején van a jó román anyának egy fia az adókivető bizottságban, aki gondosan ügyel rá, hogy a testvérek meg ne rövidüljenek és ja írbenments, nehogy egy báni adót fizessenek. Ez a katasztrófa nem is következik be soha, Óromániában senki nem fizet. Titulescunak tehát ki kell vetnie négyszer ennyi adót, hogy Nagyromániának egyetlen negyedéből, Erdöyből előteremtődjék az a pénzösszeg, amit a büdzsében előirányoztak. Ez nemcsak adóban van igy, minden más tekintetben meghódított gyarmatnak tekintik Erdélyt, elveszik a vasúti kocsijait s csak úgy adja vissza, hogyha Erdély ott vásárolja minden áruját. Minthogy ez képtelenség, napnap után egyre több kocsi marad üresen Óromániában és Erdély közlekedésügye megbénul. Folytassuk? Nem, pedig van még adat és bizonyíték, amely a regát könnyelmű rosszindulatát bizonyítja. Amire nekünk nem az a megoldásunk, hogy Erdély az erdélyieké, mi azegységesítés álláspontján vagyunk. Mi azt követeljük, legyen egységes Erdély Óromániával és vagy fizessen Órománia is mindent becsületesen, vagy tanuljatok ti erdélyi anyák és szüljetek négy különböző pártállású fiat. *.i*V*? rwSE ..vt- . A Briand-kormány lemondott Bizalmatlanság Cannesért — Briand távirata Lloyd Georgehoz — Mi lesz Cannessel és Genuával ? — Poincaré az a kormányelnök-jelölt Franciaországban összegről. Franciaország és Belgium a jóvátétel összegéből semmit sem engedett, csak a fizetés módozataira adott könnyítéstNémetországnak. A könnyítés voltaképen abból áll, hogy Németországnak tartozása egy részét kell készpénzben fizetnie, másik részét természetbenteljesítményekben fizetheti, moratórium kérdése felett még nem is döntöttek. A francia kamarának azonban már ez is sok volt. Először pénzügyi bizottság, azután a különböző pártárnyalatok keresték fel távirataikkal a Cannesben tanácskozó Briand miniszterelnököt és követelték ezeket az engedményeknek a visszavonását. Legutóbb a republikánus párt elnöksége táviratozott Briandnak és közölte vele, hogy semmiféle engedményről szóló szerződést nem fog a párt ratifikálni. A republikánus párt pedig tudvalevőleg a kamara legnagyobb pártja, amelynek 240 képviselő tagja van. E párt állásfoglalása egyúttal a kamara állásfoglalását is jelenti. Briand e táviratok hatása alatt tegnap félbeszakította cannesi tanácskozásait és visszautazott Párisba, hogy személyesen tájékoztathassa a kamarát cannesi magatartásáról. A kamara tegnapi ülésén részletesen beszámolt a konferencia munkájáról és világpolitikai okokkal indokolta magatartását. A kamara többsége azonban nem érte be Briand magyarázó szavaival, nem tudta és nem akarta megérteni ennek az új politikának a szükségszerűségét.A kamara többsége Briand ellen szavazott és megvonta a miniszterelnöktől bizalmát. Ezek után Briand az Elsieébe ment, ahol nyomban átnyújtotta Millerand köztársasági elnök- ' Az Új Kelti tudósítójától 'Páris, január 12. A cannesi konferencia tanácskozásai előreláthatólag meg fognak szakadni és a megkezdett békemű újból súlyos krízisbe jut. Franciaországnak ebben a pillanatban nincsen kormánya: Briand beadta, lemondását és Millerand még nem nevezte ki utódát. A cannesi konferencia pedig Franciaország részvétele nélkül egy lépéssel se juthat előre, mert hiszen a tanácskozások most épen a franciaangol védőszövetség kiépítése körül folynak. Franciaországnak jelenleg nincs kormánya, mert Briandtól a francia kamara megvonta bizalmát. A francia kormányválság világpolitikai jelentőségűt nem lokalizálható Franciaország belső életére, mert e krízis megoldásától függ egész Európa jövendő sorsa és a pacifizmus sorsa is. Briand bukását az idézte elő, hogy a francia miniszterelnök, külpolitikai belátásokból, magáévá tette Anglia békepolitikáját és Németországgal szemben engedményeket helyezett kilátásba. A francia kamara, amelyet még mindig engesztelhetetlen gyűlölet fut Németországgal szemben, még ezt az óvatos és szelíd békülési politikát is túlságosan soknak tartotta és lemondásra kényszerítetteBriand miniszterelnököt, aki pedig nem volt németbarát. Briand lemondásának előzményei a cannesi konferencia legutóbbi tanácskozásaira vezethető vissza. A konferencia az ülésszak első napjaiban a német kérdés megoldására új tervet dolgozott ki és fogadott el. E terv szerint anyagi áldozatot voltaképen csak Anglia hozott, mert lemondott a jóvátételből a rezeső