Uj Kelet, 1924. október (7. évfolyam, 222-243. szám)
1924-10-02 / 222. szám
2 A kolozsvári tábla felemelte a gyilkos loneai falmi jegyző büntetését Cluj-Kolozsvár, október 1. Az Új Kelet tudósítójától. A kolozsvári Ítélőtábla tárgyalótermében tegnap egy jómagjalencen, fekete sportruhába öltözött 27—28 év körüli fiatalember ült a vádlottak padján. Az elnök gépiesen vet egy pillantást a vádlottra, aztán kezébe veszi a dévai ügyészség vádiratát és az ottani törvényszék ítéletét, melyből monoton hangon olvasni kezd. A vádirat szerint Preda Latina, aki a Déva melletti Lonea községben mint jegyző vezette a község elöljárósági irodáját, a múlt év október 12-én egy éles tifrisi szitány zárta a falu bíráját, aki a sauráe után holtan terült el a földön. A dévai törvényesek előtt kihallgatott tanúk azt igazolják, hogy a községi jegyző és családja már évek óta ellenséges viszonyban állottak a bíróval. A haragosok a haragtartásban annyira mentek, hogy a jegyző és a bíró hivatalos ügyekben is csak mások közvetítésével érintkeztek egymással. A gyilkosság napján Preda Liviua betért az egyik korcsmába, ahol néhány pohár konyakot és bort ivott meg és onnan távozva egy másik korcsmába tért be. A korcsmában a jegyző összetalálkozott régi haragosával, a bíróval, akit előbb ellenséges pillantásokkal mért végig, majd hirtelen megváltoztatta magatartását, barátságosan invitálta meg egy pohár borra. A bíró, aki már két éve nem állott ■zéba a jegyzővel, természetesen visszautasította a Meghívást és a korcsmából távozni készült. A jegyző, aki az elfogyasztott italtól nem volt egészen beszámítható a lapátban, sértésnek minősítette a visszautasítást és egy hirtelen mozdulattal a zsebéből éles tőrt rántott elő, amelyet markolatig döfött a községi biró szivébe. A tőr a szivet keresztülszúrta, úgy hogy a biró a szúrás által ejtett sérülésbe rögtön belehalt. A dévai törvényszék a szekértők meghallgatása után, akik úgy nyilatkoztak, hogy a vádlott a gyilkosság elkövetésekor nem volt teljesen beszámítható, hozta meg ítéletét és enyhítő körülmények alapján Preda Liviust ötévi börtönbüntetésre ítélte. Az ítélet ellen az ügyész súlyosbításért, a vádlott pedig enyhítésért felebbezést jelentett be, így került az ügy a kolozsvári tábla elé, amely ma tárgyalta a felebbezési ügyet. A táblai elnök a vádirat felolvasása után Preda Liviustól megkérdte, hogy tud-e mentségére valamit felhozni. — Nincs semmi más mentségem, — felelte Preda — csak az, hogy a tett elkövetésekor teljesen részeg állapotban voltam, ezért kérem büntetésem leszállítását. Tanasil dr. táblai főügyész a felebbviteli tárgyaláson fentartotta a dévai ügyészség vádjait és a dévai törvényszék által kiszabott büntetés felemelését kérte. Ezután a vádlott védője, dr. Copescu két órás védőbeszédben elmondta, hogy az egyik klinikai orvos kísérlete szerint a vádlott, akinek az orvos száz gram konyakot adott be, az ital hatása alatt valósággal dühöngeni kezdett és mindenkit megöléssel fenyegetett. A gyilkosság napján, a tanuk állítása szerint, a vádlott által elfogyasztott konyak mennyisége is megütötte a száz gramot és így a vádlott nem lehetett beszámítható állapotban. És ezért kéri a büntetés leszállítását. A táblai főügyész az ügyvéd érveléseire kifejtette, hogy Preda Living a tett elövetésekor teljesen beszámítható állapotban volt, mert a gyilkosságot olyan körültekintés is hajtotta végre, amilyenre berúgott állapotban "lévő ember képtelen lett volna. Ezért kéri a tanács tagjait, hogy a büntetést az érvényben lévő törvények alapján emeljék fel. A táblai tanács tagjai hosszas tanácskozás után hirdették ki az ítéletet, amelyben megváltoztatták a dévai törvényszék határozatát és a vádlott börtönbüntetését fegyházra, az éveket pedig ötről nyolcra emelték fel. Az ítélet ellen a vádlott és védője a semmitőszékhez felülebsztek. Jeremiás próféta írta dr. M. Lazarus A fordító megjegyzése: Olvassátok a bűnbánat napjaiban! Jeremiás próféta tragikus lélek, igazi tragikus hős, e szónak fenséges értelmében. Talán a legtragikusabb jellem valamennyi között, kik szerepet játszottak az emberi élet színpadán. Tragikumának értelmét nem merítik ki a fájdalmak és kínok, amelyekből oly nagy mértékben kivette a részét, hiszen tudott dolog, hogy élete a szenvedéseknek és csapásoknak hosszú tárcsája volt. Az igazi tragikum azonban azokban a szenvedésekben nyilatkozik meg, amelyeket valaki önként vállal egy eszme érdekében ; egy olyan eszme érdekében, amelyért küzd és harcol, valahányszor összeütközésbe kerül más eszmékkel. Két ellentétben álló eszmének a harca szükségszerűen az egyiknek a bukásához vezet és aki az ilyen küzdelemben elbukik, azt tragikus hősnek nevezzük. Jeremiás prófétánál úgy találjuk, hogy az eszméje harca saját lelkében megy végbe, két ellentétes gondolat küzd benne egymással és e belső harc szenvedései elkísérik egész életén át. Ez a tragikumnak a legmagasabb foka. Jeremiás próféta szívét végtelen jóság tölti el és életsorsa mégis oly szörnyen mostoha, hogy elviseléséhez alig elegendő egy embernek ereje. Szenved. Sokat szenved. Egész életen át végtelenül sokat szenved. Jóbnál is többet szenved, mert szenvedései keményebbek amazénál. Jób csak a maga és háza népe szenvedéseit viseli, de Jeremiás próféta népének szenvedéseit éli át, népének keserves sorsát, amelyet gyors iramban lát közeledni. Egy egész emberöltővel előbb hirdeti népének : El fogtok pusztulni! A királyság megdől és az ország elvész, mert hiú emberi erőre épült fel és nem az igazság és erkölcs Istenére. Ezt a borzalmas gondolatot hordja magában kötelességszerűen évesen át. Népének többi fiai nem is sejtik a pusztulást, egészen az utolsó napig, amidőn már a küszöbön volt a szerencsétlenség. Jeremiás próféta azonban lelke mélyén sejtette és érezte egy nemzedékkel előbb a népire váró gyalázatot. Nyitott szemmel látta a borzasztó megalázást és rikító színekkel ecsetelte ismételten és ismételten a bekövetkezetteket. De nem is ez volt az, ami öt végkép el keserűé, hanem az a tudat, hogy népét saját bűnei viszik végromlásba. I Oh mily rettenetes a kép, amit Jeremiás próféta az általános pusztulásról festett! Fülével még nem hallja a harci riadót, de megérzi lelkében és viharzó lelke zajában agyát szétveti e gondolat: „És mindez bűneid miatt ! Gonosz utad, vétkes tetteid okozták ezt! Igen, a te gonoszságod, mely szived gyökeréig éri! Oh mint viharzik bennőm ! Oh mint reszketnek szivem kamarái! Nem tudok hallgatni, mert sáfát hangját hallja lelkem, riadót vészre, háborúra! Romlás, pusztulás egymást követi és kifosztva lesz az ország, kifosztva sátram is szőnyegeitől. Vajjon meddig látom még a harci zászlót, meddig hallom a sófát hangját? Bizony, botor volt népem, mert nem hallgatott rám ; valamennyien ostobák és nem bölcsek ők, csak rosszra van eszük, de jót tenni nem tudnak. És láttam az országot, merő pusztaság volt, és felnéztem az égre, de homály fedte azt is. Láttam a hegyeket, amint megremegtek és a völgyeket,,mint vonaglottak. És láttam : ember nem volt , ahol, mert az ég madarai is tovarepültek. És láttam a Karmelt, amint pusztaság lett és mint omlottak le városai. ..“ Jer. IV. 18.26. Népe bűnének tudata súlyos teherként nehezedik szivére. E teher meggörnyeszti és nem tud szabadulni tőle. Erkölcsi felháborodása még azt sem engedi meg, hogy részvétet érezzen népével; egyenes lelke megtiltja, hogy imádkozzon érette. „Mert igy szól az Örökkévaló: Ne menj a köre mába, ne gyászold izét és ne sajnálkozz felettük, mert megvontam e nép öl bukó nőt, szeretetemet, könyörületességemet “ (XVI. 5.) „És ne imádkozz e népért, ne könyörögj értük, ne ostromolj engem, mert nem foglak meghallgatni.“ (VII 16.) „Sőt, ha maga Mózes és Sámuel könyörögnének érte, akkor sem hajolna e nép felé szivem. Küldd el őket, távozzanak!“ (XV. 1.) Oh mily borzasztó gondolat, mily szörnyűséges parancs ez, ne imádkozz értük! Szivetelve imával; minden vágya, igyekezete, hogy Isteni jóindulatát megnyerje szeretett népe számára és íme az igazság, a népére kirótt Ítélet felismerése eltiltja őt a népiért való imádkozástól, mert népe telítve volt bűnökkel. És népének végzete oly kemény, oly súlyos teherként nehezedik szivére, hogy haragja sokszor túlzásokra ragadja. De ez a tulajdonsága is mennyire emberi, mennyire természetes, amidőn így kiált fel Isten hűséges embere „Járjátok be Jerusalajim utcáit, nézzetek körül és ismerjétek meg. És ha találtok utóéiban egyetlen embert is, ki igazság szerint cselekedne és hűséget keresne, én megbocsátok e városnak.“ (V. 1) Hát nem volt e a Jeruzsálemben élők között Baruch ben Nerijah, hűséges tanítványa, barátja és jobb keze? És Achijakum, Sófánjoak'fis, ez a nemes lélek, hisz ő is ott volt jobbja mellett, hogy megmentse életét a papok, a hamis próféták, a nép kezéből, akik mind-mind reátámadtak, amint írva vagyon: „De Aokijakum, Sifái fia megoltalmazta Jeremiást és nem engedte, Unetv a nép kezére adassák, amely magöje.“ (XXVI. 24.) És valószínű, hogy az istenfélőknek nagyobb gyülekezete sem hiányzott, akik kitartottak mellette és hallgatak szavára. ( Folyt, kőv.) ÚJ KELET Csütörtök, 1924 október 2 Az UGIR delegátusai a pénzhiány enyhítéséről tárgyaltak a pénzügyminiszterrel A miniszter magáévá tette az UGIR javaslatát Bucuresti-Bukarest, október 1. Az Uj Retet tudósítójától. Pár nappal ezelőtt az UGIR tagjaiból alakult bizottság kereste fel Bratianu Vintila pénzügyminisztert. A küldöttség a mind katasztrofálisabbá váló pénzhiány enyhítésére konkrét javaslatot terjesztett a pénzügyminiszter elé. A javaslat konkrétuma az, hogy a Banca Naţionala az iparvállalatok pénzszükségleteinek fedezésére bocsásson ki egy hárommilliárdos emissziót. Hogy a lej értéke az emisszió következtében ne csökkenjen, a belföldi ipar hajlandó a hárommilliárdnak megfelelő teljes aranyfedezetet bocsátani a pénzügyminiszter rendelkezésére. Aranyfedezetül esetleg az ingatlanok betáblázása szolgálna, de az ipar hajlandó a helyes forma megválasztását a pénzügyminiszterre is rábízni. Mint jelentik, a pénzügyminiszter a javaslatot magáévá tette. A javaslat realizálásának módozataira vonatkozólag a pénzügyminiszter részletes megbeszéléseket folytatott az UGIR vezetőségével. Románia álláspontja győzött Genfben Teljes a megegyezés a döntőbíráskodás kérdésében (Genf, október 1. Az Új Kelet tudósítójától) A népszövetségi tárgyalások kielégítően haladnak előre. Már a nemzetközi törvényszék bíróinak és alkalmazottainak fizetéséről tárgyalnak. Megállapították, hogy címzetes bírónak tizenötezer, jegyzőnek tízezer hollandi forint fizetése és megfelelő nyugdíja lesz. Ezenkívül azonban igen fontos megállapodáshoz jutottak az utóbbi napok tárgyalásai. Adatsi japán követ hozzájárult a népszövetség által tervezett jegyzőkönyvek szövegéhez és kijelentette, hogy Japán a népszövetség határozatait elfogadja. Ezután a francia kiküldött, Sieucheur cáfolta meg, hogy Japán módosító javaslata egy bizonyos nagyhatalom (Amerika) ellen irányult volna. Az angol és török delegátusok megegyeztek, hogy a Moszrul-kérdést háromtagú népszövetségi küldöttség vizsgálja meg a helyszínen. Mindkét delegáció ünnepélyes dakkrációt tett, mely szerint a lausannei békeszerződés határozatát respektálni fogják, míg a kiküldendő bizottság döntését meghozza, amelyet mindkét fél kötelezőnek elismer. Páris, október 1. A francia minisztertanács felhatalmazta a genfi francia delegációt, hogy a döntőbírósági jegyzőkönyvet aláírja, azonban azzal a fentartással, hogy, ha a leszerelési konferencia megtartást késik, a döntőbíráskodási rendszer életbeléptetése is halasztást szenved ezáltal. Bukarest, október 1. A népszövetségnek a döntőbíráskodás ügyében hozott határozatával foglalkozva a „Viitorul“ megállapítja, hogy a népszövetség Románia álláspontját tette magáévá, mely szerint a békeszerződések és a jelenlegi határok nem tehetők döntőbíráskodás tárgyává. A román álláspont győzelme Titulescu erélyes állásfoglalásának köszönhető.