Uj Kelet, 1928. április (11. évfolyam, 77-95. szám)

1928-04-01 / 77. szám

­­ tok között versengésnek kell kifejlődnie, hogy melyik nyerje el határozott, bizto­san körvonalazott munkaprogramjával az alkotmányos tényezők és a választó­testület bizalmát és erre vonatkozólag jóslatokat felállítani — nem lehet termé­szetesen. Mi lesz Gyulafehérvárral? — Miniszter úr, mi lesz Gyulafehér­várral? — Az első kérdésekre adott válaszom­ban gondolom, megfeleltem erre is. Bár­kinek jogában és szabadságában áll, gyű­léseket összehívni és azon a dolgok fö­lötti véleményét elmondani — természe­tesen azonban csak a törvények és a rend teljes respektálása mellett. És én, őszin­tén szólva, nem hiszem, hogy egy olyan párt, amely a kormányzás jogát vindi­­kálja magának, e jogának kihangsúlyo­­zására olyan eszközöket próbálna hasz­nálni, amelyek kívül esnének a törvények keretein .... A kormány — és ez tu­dott­ dolog — el van határozva arra, hogy őrködni fog Gyulafehérváron a törvény és a rend respektálása fölött . . . -- Meddig akar kormányon maradni a liberális párt? — Hogy is lehet egy ilyen kérdést fel­tenni? Addig maradunk kormányon, míg programunkat megvalósítottuk. Ezt vi­szont időben nem lehet precizírozni. Nem­ is gondolkodtunk még efelől. Jöj jön el majd a törvényhozási munka be­fejezte után és akkor majd válaszolok er­re a kérdésre is . . . . A kisebbségek és a zsidók — A kisebbségekkel szemben milyen tervei vannak a kormánynak? —­ Amint azt a kormány működéséből is megállapíthatták, a kormány a legszé­lesebb liberalizmus szellemében kezeli és kívánja kezelni a kisebbségi problé­mát, amelynek gyökeres megoldásán fá­radozunk. Szabadsá­ot és szabadságjogo­kat biztosítunk a kisebbségeknek, a zsi­­dóságnak ézúgy, mint a többieknek. — Ha ez a kormány álláspontja a zsi­dósággal szemben, akkor megírhatom ugyebár, hogy Nagyvárad és Kolozsvár nem fognak többé megismétlődni . . . A miniszter derűs arca elkomolyodik egy pillanatra. — Hogy nem fog megismétlődni? Épen úgy mondja, mintha azokat az ese­ményeket a kormány idézte volna elő! — Vannak, akik azt hiszik, miniszter úr . . . de most csupán azt szerettem volna m­egírni . . . hogy a kormány a fö­­lagyásával . . . hogy a kormány a jö­vőben minden áron és minden eszközzel el fogja fojtani az esetleges rendbontáso­kat . . . — Hát ez természetes dolog — mond­ja, egy kissé indignálódva, Dumitriu miniszter. Mi a jogok és törvények res­pektálásán őrködünk a kormányon és magától értetődik, hogy minden eszköz­zel megakadályozzuk ezeknek megsérté­sét . .­­— Milyen tervei vannak a jövőre vo­nnalkozólag, miniszter úr? Törvénytervezet készül az erdé­lyi posta reorganizálásáról . Megírhatják, hogy épen most ké­szítünk elő egy törvénytervezetet, az egész erdélyi posta és vasúti hálózat helyreállítására és az adminisztráció fe­lülvizsgálására. . — Hogy mi van a rádióval? Tegnap este értekezletet tartottunk ebben az ügy­ben, és a hozott határozatok értelmében a héten kerül aláírásra a bukaresti rá­dióállomás felállítására vonatkozó szer­ződés. Egyben azt­ is hozzátehetem, hogy ezzel egyidejűleg törvényjavaslat készül a rádió használatának teljes szabaddá té­­telére, az eddigi megszorító intézkedések eltörlésére. A kabinetfőnök már harmadszor nyit­ja az ajtót és borús arcáról nem nehéz leolvasni, hogy a miniszter előszobája a kissé hosszúra nyúló diskurzus közben zsúfolásig megtelt türelmetlen várako­­­­zókkal. A miniszter feláll és bucsúzásra­­ nyújtja a kezét ÚJ KELET Közkívánatra még vetíti Liane Maid és Vla­ ______ dimir Gajdorov művészek bemutatásával MOZGOj? fehér rabszolganő ]én Ivan Mossoufch­o Lion Lea c. filmben gyönyörű filmben. Monopol Concordia — Még csak egy kérdésem volna, exellenciás uram . . . — Hogyan látja minianteri tevékeny­ségét? — Hogy hogyan látom? Reggeltől éj­félig kell dolgoznom, állandóan megsér­tem a vasárnapi munkaszünetet . . . Nem túlságosan kellemes dolog, miniszternek lenni ... Én csak annyit mondhatok, hogy boldog volnék, ha valaki felválta­na helyemről és megszabadítana ezektől a szenvedésektől . . . A tábla vádtanácsa elrendelte Jakab Edit szabadlábra helye­zését (Cluj-Kolozsv­ár, március 31. Az Új Edét tud.) Ezelőtt két héttel a kolozsvári egészség fogházából Jakab Editet, aki ellen az ügyészség emberölés kisértete címén emelt vádat, őrizet alatt átkísér­­ték a klinikára. A klinikára való átluse­­rés Xantopol védőügyvéd intervenciójá­nak volt az eredménye. Xantopol ugyanis először Jepure vizsgálóbírótól kérte Ja­kab Editnek a klinikára való átszállítá­sát, egészségi állapotára való tekintettel és elsősorban azért, mert Jakab Edit, aki anyai örömöknek néz elébe, nem része­sülhet a börtön cellájában olyan orvosi felügyeletben, amilyent állapota megkí­ván. Jepure vizsgálóbíró a védőügyvéd kérését visszautasította, mire Xantopol a tábla vádtanácsához felebbezett. A táb­la vádtanácsa kérésének azonnal eleget tett. •Miután első kérése siker­ült, Xanto­­pol ügyvéd azzal a kéréssel fordult a tábla vádtanácsához, hogy rendelje el Jakab Edit szabdlábrahelyezését a teljes vizsgálat levezetéséig, annál is inkább, mivel nemcsak hogy szökésétől nem kell tartani és hogy egészségi álapotára való tekintettel szüksége van rendes orvosi ke­zelésre, de a merénylet, amelyért vád alá helyezték, minden részletében, úgy em­berileg, mint büntetőjogilag megmagya­rázható, mert az a szerencsétlen leány, akit hűtlen vőlegénye elhagyott azután, hogy anyává tette, emberileg cseleke­dett, amikor magához akarta láncolni a még mindig szeretett, hűtlen férfit, az­zal, hogy m­egnyomorítsa. A táblás vádtanács Xantopol védő­ügyvéd kérésének eleget tet és utasította az ügyészséget, hogy rendelje el Jakab Edit szabadlábra helyezését.. A szerencsét­len leányt, Kolozsvárt tartózkodó édes­apja és Leshette a táblai vádtanács végzé­­séről s amikor ezt a börtönigazgatóság is tudomására hozta, a meghatottságtól könnyezve félig el­lélten hagyta el édes­apja karján délben 12 órakor az ügyész­séget. Tavaszi-Márciusi DREHER sápok Sznt. György csakis a következő szer időszakonkénti használata által LEHET ELÉRNI: Arsenferratose „B o e h r i n g e r“ AZ ARSENFERRATOSE „BOEHRINGER“ használata által, könnyen emészthető' szerves és*escöttes*ben, két értékes anyag bt - vasat és arsent - juttat idegrendszer­ének, mi­által ezt a leghatásosabban erősíti. " Arsenferratose tehát gyermek fejlődési korától kezdve az öregség határáig, minden könnyen izguló, ideges avagy vérszegény ember számára egy megbecsülhetetlen szer, a veszélyeztetett idegrendszer erősítése és a normális életvidám egészség el­nyerése céljából. Arsenferratose „Boehringer" minden gyógyszertárban és drogériában kapható. C. F. BOEHRINGER & SOEHNE a m. b. H. VEGYÉSZETI ÉS GYÓGYÁRUGYAR. MANNHEIM-WALDHOF Urania mozgó nagy sikerrel főtém­ája a Tűz­brigád bemuta­tását. Megható dr­ám­a­tépoftók étetéstől. Man. Fisk Vasárnap d. e. fél 11 órakor MATINÉ MALEC vigjátékaiban Belépődíj Lei 15 és Lei 2& fi JKalild-viz az ásványvizek gyöngye Vasárnap, 19n­ április 1. Mussolini contra D’Annunzio Ne rökönyödjünk meg: a Duce ezál­tal nem a világ eléppesztésére má­zott, a Duce ezúttal őszinte volt, ami­kor egykori fegyvertársára, D‘Annun­­zióra kimondotta az erkölcsi batata* ítéletet. Mussolini nem az az ember, aki két dudást tűr meg a csárdában s ha D‘Annunziot mint pozőrt és zsong­­glőrt aposztrofálja, ez valódi értelmé­ben annyit jelent hogy a fascista ve­zér önmagát nálánál sokkal különb, sokkal hatásosabb pozőrnek és zson­glőrnek tartja. A fascizmus ősatyját a fascizmus fejedelme immár babérjaitól is meg­fosztja, hajh, szomorú sorsa ez a ki­vénült oroszlánoknak, akik mint líriku­­sok kezdik és mint politikai kalandorok fejezik be pályafutásukat. Mussolini méltán intézheti el fölényes gesztus­sal társát és versenytársát a hazafias buzgalomban: ő kalandorként kezdeti és lírikusként fejezi be pályafutását hiszen nem rég íratta meg zsurnalisz­­­táival, hogy remekművek írásával fog­­lalkozik. D'Annunzio ellenben csak­ kirándulni járt a politikai hősiesség ár­területeire, ahol alig sikerült néhány siker­kacsát lepuffantania. Kis valóban igaza van a Dúcénak: a kopasz és zsidószakállas nemzeti hős és kör?­S akit D’Annunzio reprezentál, nem a je­lenlegi „egészséges“ Itália művésze, mert a jelenlegi Itáliának csak antimű­­­vészek tehetnek a művészei. Ezt pedig D’Annunzióra a legjobb, vagy a legrosszabb akarat mellett sem lehet ráfogni. Mert minden szószátyár­­sága ellenére is, ebben a ficánkolói olaszban a fajta heve és tüze égett, mely gyorsan emészt és sok hamut hagy hátra. Vallásos riadtságok nyugtatanitot­­ták lelkét, mielatt pogány énekeket és zsolozsmákat költött és magánélete arcátlanságát mindig jól hangszerelt sóhajokkal tudta feledtetni. Mussolini szemében D’Annunzio va­lóban nem képviselheti a fascizmus ket­tői eszményképét, mert hiszen minde­nekelőtt költ© é­s a világot képtelen a politikai fenomének korlátolt szen­­pontjai szerint nézni, képtelen pedig azért, mert az igazi művész mindig lát is egyben, amikor rajong . D'Armunzio igazi művész lévén, valószínűleg Mus­solinit is látja, látja tömzsi és ple­­bejusi alakjával és egész muftiéval együtt, mely az ő arisztokratizmusa számára semmiesetre sincs ingerlő ha­tással. Olaszország modern petromusa,­ amki­kor gyakran üres csipogású szavaival Itália reneszánszáért hevütt, valószinrű­leg nem a néptribunok reneszánszára gondolt, hanem az első, vagy a máso­dik Róma finom uraira, akiknek lelké­ben az őrület vörös liliomai nyitottak­ és telhetetlen, dekadens vágyak szök­kentették lelkükben virágzásba a mű­vészetiét, a gondolatot, avagy a művé­szet és a gondolat szeretetét. D’Annunzio a quatrocento s­quinque cento buja, gigászi, gátakat és gátláso­kat romboló reneszánszáról álmodott, — ezzel szemben Mussolini a félbarfeár légionáriusok, az őslatin puritanizmus szűk és kegyetlen világát akarja vis­­­­szavarázsolni. Ez a hajdani szindikát is-

Next