Új Kelet, 1930. március (13. évfolyam, 50-74. szám)

1930-03-27 / 72. szám

Kolozsvár, 19­30 március 27. ú J KELET S Takáts Alice Szomory Dezső uj darabjának bemu­tatója a­ kolozsvári Magyar Színházban. A tündöklő szinek, vérző szavak mes­tere, a lélek és test kavargó üstjének ■ pokoli páráit himes füstté szövő mű­vész — sőt bűvész: Szomory Dezső uj színpadi művében felérkezett a leg­­magasbb irodalmi ármokra. Tíz sőt húsz éves molnáriáda, kurzus-blöff és fodorlászló-offenzíva után tegnap este visszaadatott a művészetnek a kolozsvá­ri színház rivaldája, mely előtt Takáts Alice irodalomtörténeti jelentő­ségű problémái, lelki és testi konflik­tusai életre támadtak. Minden szó, ami a drámai cselekmény folyamán, főleg a hősnő ajkairól fel­hangzott, nem festett vérzések, mond­vacsinált fájdalmak és konfliktusok színpadi kifejezése volt, hanem a mo­dern élet szava, mely a művészet esz­közeivel szólott hallgatásra kényszerí­­tett lelkiismeretekhez, a hazugság szen­telt vizében megfürösztött szemeket nyitott tágra s az irodalmi hamisítás talmiarany-csengésétől elbódult füleket kényszeritett figyelemre. Az egész darab, elejétől végig, süri­tett problémakomplexum, melyet Szo­mory Dezső raffinált tudása, nagy mes­terek elért eredményeit felhasználni tu­dó művészete izgalmas színpadi fe­szültséggé tudott sűríteni három fel­vonáson keresztül. S amint s ahogyan ezek a problémák kibogozódnak, — ab­ban semmi sincs a nehézkes bölcselke­dések szelleméből; ezek a problémák az életből adódnak és nehéz, villámterhes életté alakulnak át. Mélységek tárulnak meg előttünk, amelyekbe szinte kedv­vel szédülnénk bele magunk is, de a művész csak megcsillantja előttünk a szakadék borzalmait, hogy utána ismét az emberi élet mély völgyeibe vezessen bennünket. Takács Alice élő, a kor és a miliő minden súlyát, nehézkedési erejét és büszke lázadását megtestesítő figura. A jövendő független, akaratos, felsza­badult asszonytípusa, akit azonban még lehúznak körülményei, származása, s azok a forgandó körülmények, melyek meghatározzák végzetét, kilendítik cél­tudatos útjából, megsebzik testét és m­­egsebzik a lelkét. Félelem és merész­ség, férfias akaraterő és női gyöngeség szintézise Takáts Alice. Vonzalmainak kettős iránya: a szerelem, a modern női lélek legmélységesebb és legmeggondol­­koztatóbb ellentmondásait hozza fel­színre. Menekül a rajongott férfi emlé­kétől s e kétségbeesett rohanásban az érzékileg vonzó férfi karjaiba szédül. Amikor pedig az érte mártíriumságot szenvedő férfi újra jelentkezik a szí­nen, akkor egész tragikus lelkiségével és viharzásával a másikat követné, — ha elébe nem állana a saját letörtsége, kiábrándultsága és fáradtsága A melléje komponált alakok is csu­pa eleven élettől duzzadok. Takáts Zoárd, Alice apja, szinte gorkiji figura. — a pesti élet infernójának színeire és hangjaira áthangszerelve. Markovits László figurája pedig akaratlanul is Gerhardt Hauptmannt juttatja az eszünkbe. A férfi-tisztaságnak, nemes­ségnek, önfeláldozásnak ezt a tömör revelációját csak nagy költő álmodhat­ta valósággá, — s Szomory Dezső ez­zel a darabjával bebizonyította, hogy valóban nagy költő. Mert csak nagy költő tudja a való­ságnak olyan teljes illúzióját adni, mint ebben a darabban Szomory Dezső teszi, aki minden dekadens pesszizmusa, ke­serű levertsége ellenére is: a modern élet olyan távlataiba, olyan forrongásá­ba zár ajtót, amelyen keresztül fojtó levegő és vihardús áramlat csapja meg az arcokat. Ami a darabban fellelhető hiba,­­ az a konklúzió­ mentessége. Szenvedésbe és hiábavalóságba omlik el minden benne s a költői igazságszolgál­tatás zord pallosa kiolt, megöl minden reménységet bennünk. Ami derű és egészség fel-felcsillámlik a három fel­vonáson keresztül, az mintegy keretül szolgál csak, hogy annál sötétebben ka­varogjanak szemünk előtt a szédítő mélységek s a megoldhatatlan, de egy­szer feltétlenül megoldódó problémák. Aki pedig e darab hatalmas sikere után is azt meri mondani, hogy a kö­zönségnek nem kell igazi művészet, — az enyhén szólva hamisít. A közönség a darab első felvonásában megérezte már, hogy igaz költő és igazi problémák szólanak hozzá s mindvégig lélegzetfoj­­tottan, szinte feszülten várta végig az előadást. Hatalmas tapsorkán, a színe­ szek vasfüggöny elé való kihívása je­lezte, hogy a színpadról ezúttal az élet beszélt s nem a művészetnek kikiáltott életham­isítás. Bebizonyult, hogy nem­csak zseniálisan üres molnáriádák és Fodor László-féle giccsek kellenek, ha­nem kell az igazi művészet is, csak le­gyen, aki megcsinálja. Az előadás a szezonban az első elő­adás volt, amelyben az összjáték csak­nem minden zavaró momentum nélkül egységes és művészi volt. Kaszab Anna olyan mélységeket szólaltatott meg, mint a legnagyobb művésznők szoktak. Erőteljes, fáradt, kétségbeesett és szár­nyaló tudott lenni egyben. Nagyszerű színésznő, aki bármelyik pesti színpa­don is a legnagyobb sikereket tudná aratni. Mellette Forgács Sándor figu­rája volt szinte döbbenetesen eredeti, a keserűség, a humor és a groteszkség mellett is tragikus. Többször ,nyíltszíni taps jelezte a közönség elragadtatását alakítása iránt. Mészáros Béla ezúttal szinte kifogástalan volt. Hovatovább ő is levetkőzi káros jellegzetességeit és­­szokásait. Tóth Elek, mint mindig, most is illúziót keltően pompás színész­nek bizonyult. Tompa Sándor, Czoppár Flóra, Balázs Samu és Mihályffy Lász­ló epizód­szerepeikben is kiválót nyúj­tottak És végül egy megjegyzés: ezt a pom­pás magyar, sőt európai viszonylatok­ban is irodalomtörténeti értékű dara­bot az a Szomory Dezső írta, akinek darabjait száműzték a budapesti Nem­zeti Színház színpadáról s akinek meg­szólalását éveken keresztül terrorizálta le Budapesten a kurzus csőcseléke. (s. I.) Egy előkelő orosz nő azt állítja, hogy szem­tanúja volt Kutyepov hajóra szállításának, ezzel szemben a normandiai lakosság információi szerint a vallomás nem felelhet meg a valóságnak Paris, március 26. A rendőrség előtt megjelent egy előkelő orosz nő s vallo­mást tett arról, hogy szemtanúja volt Cavour közelében Kutyepov tábornok hajóraszállításának. A hölgy vallomása szerint a tábornok elrablásánál közre­működött szürke és vörös autók egy­másután ér­keztek a normandiai part­vidékre. Utasaik ezután, az álrendőr és egy hölgy kivételével, elhagyták a gép­kocsikat s a part közelében rendelke­zésre állt motorcsolnakba ültek át Kutyepov e vallomás szerint eszmélet­len volt s igy vitték a motorcsónakba is. A hölgy látta azt is, hogy a motor­csónak a csatorna nyílt vizein hor­gonyzó gőzösre vitte az autók utasait. A lapok a vallomással kapcsolatban annak a gyanújuknak adnak kifejezést, hogy a gőzös szovjet hajó volt. A Matin­caeni tudósítója ezzel szem­ben megállapítani kívánja a környék­beli lakosok információi alapján, hogy a környékbeli lakosok nem adnak hi­telt a vallomásnak, mert a normandiai partvidék sziklás és a meredek partról csak keskeny gyalogösvények vezetnek le a tengerszinthez. Egy másik oka a vallomás alaptalanságának a lakosok szerint az, hogy a partvidék közelében mindenütt igen sekély a tenger mély­sége s még igen kis motorcsónakok sem közelíthetnék meg a partot a sekély vízmélység miatt A nagyváradi törvényszék informátor­nak beidézte Bratianu Vintilát de a liberális párt vezére a jelenlegi alkotmányos rezsimre való hivatkozással minden felvilágosítást megtagadott Bucuresti-Bukarest, március 26. (Az Új Kelet tudósítójától.) A Tischler-féle erdőüggyel kapcsolatosan a liberális lapok többek között Armand Calinescu földművelésügyi államtitkárt is meg­vádolták azzal, hogy különböző pénz­összegeket fogadott el és ezek fejében tette lehetővé az ismeretes egyezmény létrehozását. Ezek a rágalmak a liberá­lis párt arges megyei hivatalos lapjá­ban, a „Viitorul Argesului“-ban is nap­világot láttak. Minthogy a lapnak sem főszerkesztője, sem felelős szerkesztője nincsen, Calinescu Bratianu Vintilát, mint a liberális párt vezetőjét tette fe­lelőssé a rágalmakért, kérve a port are­lek útján, hogy a „Viitorul Argesului“ ban cáfoló nyilatkozatot tétessen közé Amennyiben ez nem történne meg, Gali nescu Bratianu Vintila ellen fog felje­lentést tenni rágalmazás miatt. Nem érdektelen, hogy a liberális párt vezérét a nagyváradi törvényszék vizs­gá­lóbi­rója is megidézte. Erre az adat­ alkalmat, hogy az elmúlt év nyarán a liberális párt szatmári szervezetének gyűlésén a régenstanácsot támadó be­szédek hangzottak el. Bratianu Vintila az idézésre a következő választ küldte a vizsgálóbírónak: „Biró úr Megkaptam 1930 március 18-tól kelte­zett idézését, amelyben információkat kér tőlem a szatmári liberális párti ta­gozat gyűlésére vonatkozólag. Azt hi­szem, hogy tévedés forog fenn, mint hogy a jelenlegi alkotmányos rezsim­ben a vizsgálóbíró hatáskörébe büntet­tek kivizsgálása és felfedezése és nem a politikai pártok tevékenységének és megnyilatkozásainak ellenőrzése tarto­zik. Sajnálom, de feljogosítva érzem magam arra, hogy semmilyen informá­ciót ne adjak olyan kérdésekre vonat­kozólag, amelyek meghaladják az igaz­ságszolgáltatási fórumok hatáskörét Bratianu Vintila“ Most már csak Japán, Amerika és Anglia tengerészeti egyezményeinek m megkötéséről van szó a londoni leszerelési konferencián Az angol delegáció arra tett javaslatot, hogy hat hónapra fügesszék fel a konferencia tárgyalásait Megegyezés jött létre Japán, Amerika és Anglia között a három hatalmi szerződés feltétlen aláírására London, március 26. A Daily Mail beavatott helyről származó értesülése szerint a tengerészeti konferencián a főmegbízottak tegnapi értekezletén az angol delegáció azzal a javaslattal ál­lott elő, hogy Amerika, Anglia és Ja­pán kössenek előzetes megállapodást s ezután a konferencia további tárgyalá­sait hat hónapra függesszék fel, mely idő alatt a kormányoknak alkalma fog nyílni arra, hogy Franciaország és Olaszország között közvetítsenek. Ez idő alatt Franciaország és Olaszország kö­teleznék magukat arra, hogy a flotta­­fejlesztési programot nem viszik ke­resztül A lap azt írja, hogy Amerika és Olaszország a javaslatot kedvezően fo­gadta és ahhoz Japán is hozzájárult Franciaország még természetesen nem nyilatkozott, mert a kormány egy tag­ja sem tartózkodik Londonban és Fleu­­rian francia nagykövet utasítások be­várása nélkül, úgy látszik, nem akart nyilatkozni. Franciaország szomorú sze­repe London, március 26. A Daily Cronic­­le a három hatalmi tengerészeti egyez­ménnyel kapcsolatban hangsúlyozza, hogy ez a megegyezés szintén rendkí­vüli horderejűnek tekintendő, mert a világ legnagyobb három tengerészeti hatalma köti meg. Az egyezmény olyan pressziót van hivatva kifejteni a ten­geren még intenzíven fegyverkezni óhajtó Franciaországra, hogy végered­ményben kénytelen lesz deferálni. A lap hangoztatja, hogy Franciaország jelenlegi magatartása akadályozta a londoni konferencia sikerét és ezen túl­menően, sajnos, kihatással lesz a szá­razföldi leszerelés ügyére is. A Daily Telegraf beavatott helyről származó értesülése szerint Amerika, Anglia és Japán máris megegyeztek, hogy a háromhatalmi megegyezést fel­tétlenül létrehozzák, tekintet nélkül a francia kormánynak a hat hónapos konferenciaszüneteltetési javaslattal szembeni állásfoglalására. A lap meg­állapítja, hogy a konferencia így még­is eredménnyel fog zárulni, noha az eredmény kevesebb, mint ahogy azt az összehívók remélték Briand pesszimizmusa A konferencia köreiben feszült ér­deklődéssel figyelik azokat az előjele­ket, amelyekből a francia kormány vá­laszára következtetni lehet. A déli la­pok szerint a francia kormány ebben a kérdésben is megőrzi intranzigenciáját. A sajtó Briandnak a szenátusban el­mondott külpolitikai expozéjából idéz s hangoztatja, hogy a francia külügymi­niszter pesszimisztikusan nyilatkozott a londoni konferenciáról, amelyhez francia részről immár semmi reményt sem fűznek. Briand leszögezte, hogy Franciaország politikája kifejezetten békés szándékú, de a Londonban fel­ajánlott leszerelési javaslatokat neme fogadhatja el anélkül, hogy partvidéki és messze fekvő gyarmatainak bizton­ságát ne veszélyeztesse. Plenáris ülés London, március 26. A tengerészeti konferencia fődelegátusai ma értekez­letükön elhatározták, hogy a hét folya­mán össze fogják hívni a konferencia plenáris ülését. Diplomáciai körökben elterjedt hírek szerint Grandi azt a ja­vaslatot tette, hogy az értekezlet mun­káját hat hónapi időtartamra függes­­szék fel. Paris, március 26. A Paris Midi köz­lése szerint Briand ma délben London­ba utazik, hogy a francia kormány kép­viseletében újra megjelenjék a tenge­részeti konferencia ülésein. Az elutazás megtörténtét nem erősí­tették meg. a „TfiCfWCJL" ezüstárugyárban készült minden darab evőeszköz és dísztárgy ezen védjeggyel van ellátva .800-as finomság* „Tacamul“ ezüstárugyáj Clui, str. N. Iorsa 11a i.

Next