Új Kelet, 1931. szeptember (14. évfolyam, 197-219. szám)
1931-09-01 / 197. szám
fy j V- Jly °> I x'y- fVF-* 'SE” \JV Arasiej s,„é, Cluj—Kolozsvár, 1931. No- ^4-7t^-929 Str. Baron L. Pop (volt Br»»»al szeptember 1 Kedd «£? ftMWf «, IM ""ÄÄ; 5691 EV Elul |iM MsiiBi 5SS3^i:::::: Sö f é'gjals WIm IMI Br hónapra..................lit lel A* ül Kelet a* egyelem« | »Ml HM KÜLFÖLDI * b4n,áíína‘piSf * On. Biblioteca Centrala Asociation^ 8 « Híj | | SHdMi^ Oi keink bHi nyomását * QTm0 1 Ilii 1 11111 1 HPi E*y hóra 1 dollár (vagy ennek forrása?Kilésevel himu ■ddHHHiflHmBB dHi megfelelő pénznem) *• ___________ ____________________Hirdetések tarifa szerint Kéziratokat nem küldői WSBKMKKKKtIftOMNBMHHBHHHHi vétetnek fel megőrzésükre nem vállalkozuin. .jf- ------------ - __ ____________ MOBCmiKlHlMHl_ _________ Népszövetség Ma, szeptember elsején újra megnyílik a Népszövetség ezévi őszi ülésszaka. Elegáns urak, hírneves államférfiak gyűlnek össze a genfi zöldasztal körül, hogy nemes szóvirágokban nyilatkozzanak meg ismét a világbékéről, a vámunióról s ami még ennél is aktuálisabb: a leszerelésről. Nem először történik így. Amióta a Népszövetséget életre hívták, rengeteg beszéd, bölcsesség és frázis hangzott el ezekről az égető problémákról, melyek húsunkba vágnak, életünk apró körülményeit döntik el, ha hullámaik hozzánk is elesnek. A baj csak az, hogy a sok szóból, bölcseségből és frázisból a valóságban semmi, vagy csak édeskevés tudott realitássá seépülni. Mintha a népszövetségi nagy és lelkes szavak Talleyrand hírhedt mondását igyekeznének igazolni, mely szerint a beszéd csak arra való, hogy tényleges gondolatainkat és szándékainkat elrejtsük velük. Érthető tehát, ha a Népszövetség ülésszakai felé irányuló tekintet bágyadtan siklik el a nyilvánosságra hozott programpontokról, melyek rendszerint sokat ígérnek és semmit sem adnak. Legfeljebb negatív szenzációk azok, amikkel a népszövetségi sajtóirodák a közönséges halandók érdeklődését némileg felvillanyozhatják. Ilyen ,,szenzációs“ bejelentés például az is, hogy a Népszövetség vezérkara, nagyon is átlátszó ürügyek hangoztatásával, a leszerelési konferencia összehívásának időpontját szeretné kitolni a ködös bizonytalanságban. Mintha ezt a kitolást, ezt a halasztást ezt a politikai síbolást már nagyon is jól ismernők! Ez az a taktika, amivel a népek gyülekezetében a „népek“ ügyeit intézni szokták. Emlékezzünk csak az optánsperre, a kisebbségi panaszok eltemetésére — és akkor elképzelhetjük, hogy mi várhat a leszerelés ügyére is, ha az a Népszövetség égisze alatt várja be, hogy — újra elhalasszák. És közben? Közben — minden népszövetségi akarás és nemakarás ellenére — a világválság mélyül, közeleg a legrettentőbb tél, amit a világháború óta Európa átélt, vagy átélhetett. És ez az utóbbi az egyetlen, amit a Népszövetség bölcseinek, bábáinak és papjainak, minden bölcseségük, ékes szavuk és puffogó frázisaik ellenére is — nem fog sikerülni elhalasztaniok. Zelea Codreanu A diákantiszemitizmus tobzódó napjaiban bukkant fel az ismeretlenség homályából Hitlernek ez az ifjú romániai mása, aki most sem sokkal több, mint harmincéves. Nemzeti ruhában, lobogó fekete hajjal és lobogó fanatizmussal állt a demagóg frázisoktól elbódított ifjúság élére. Elszánt volt és törhetetlen. A jasi rendőrprefektusnak, aki erős kézzel próbálta a diákzavargásokat megakadályozni, szó nélkül golyót röpített a fejébe. A bíróság felmentette és már akkor nagy karriert jósoltak neki. Azóta kétszer állott bíróság előtt. Államellenes izgatással, az államrend elleni összeesküvéssel vádolták meg legutóbb. Ráolvasták, hogy municióraktárakat létesített és „Stahlhelm“-je, a Vasgárda révén magához akarta ragadni a hatalmat. Újabb két felmentő ítélet fonta feje köré a sértetlenség glóriáját. Most képviselőnek választották meg. Zelea Codreanu beviszi a parlamentbe féktelen nacionalizmusát és antiszemitizmusát, a pártok és a jelenlegi kormányzási rend elleni mértéktelen gyűlöletét. Egyesek azzal vigasztalódnak, hogy Codreanu megválasztása csak a kormány segítségével volt lehetséges. Ez a verzió nem látszik lehetetlennek, hiszen a cuzisták segítettek a propagandában Codreanunak és a cuzistáktól a kormányig már igazán csak egy lépés van. Vagy talán még annyi sem. A szociális elégedetlenség juttatta mandátumhoz Zelea Codreanut A Diatraneanui pótválasztáson az antiszemita jelszavakkal operáló vasgárda elhódította a mandátumot a politikai pártok elől. Na megnyílnak az összes iskolák. Az ilfovi törvényszék elfogadta a Berkovicz-bank kényszeregyezségi kérését Bucuresti-Bukarest, augusztus 31. (Az Új Kelet tudósítójától.) A Manoilescu bankkormányzóvá való kinevezése folytán megüresedett piatra neam^ megyei képviselői mandátumra vasárnap ejtették meg a választást, amelynek kimenetele a politikai élet meglepetésszerű eseménye lett. Képviselővé ugyanis 1.176 szavazattal Zelea Codreanut, a Vasgárda vezérét választották meg, a mandátumért harcoló nemzeti-parasztpárti, liberális és gheorghista jelöltekkel szemben. Valószínű, hogy a választás eredményének semmilyen közvetlen kihatása nem lesz a közeljövő politikai eseményeire. De a szélsőséges Zelea Codreanu győzelme a politikai pártok fölött olyan esemény, amely a legfelsőbb köröket is komolyan foglalkoztatja. Ki segítette Codreanut? Egyes verziók szerint Zelea Codreanu megválasztását a kormány támogatása tette lehetővé. Hivatalosan a kormány a liberális párt jelöltjét támogatta, az általános választásokon kötött kartell alapján. Természetesen nincs kizárva az sem, hogy titokban Zelea Codreanu mellett buzgólkodtak a kormány ágensei, hogy e választás eredményével indokolhassák meg az esetleg foganatosítandó kivételes intézkedéseket. Zelea Codreanut támogatta propagandájában a megyei cutista szervezet is. A vasgárdisták és a cutisták egész választási propagandájukat csaknem kizárólag antiszemita szólamokra építették fel, a zsidókat téve felelőssé a mai helyzetért. A nemzeti parasztpárt jelöltjét, Gica Macurescut titokban támogatta a helyi avereszkánus szervezet is. Mácurescu ennek ellenére is csak 6120 szavazatot kapott, míg a liberális jelöltre 7214, a gheorghista jelöltre pedig 3448 szavazat esett. A dolgozók blokja 255, a Vlad Tepes liga 25 szavazatot kapott. A hálás antiszemita propaganda A bukaresti sajtó természetesen élénken kommentálja Zelea Codreanu megválasztását. Az Adeverul szerint a piatrane aműi eredmény az összes politikai pártok, de egyben a kormány vereségét is jelentik. A lap reméli, hogy a Vasgárda vezérének megválasztása nem fog politikai következményekkel járni. Jobbnak látszik — írja az Adeverul —, ha Zelea Codreanu színt fog vallani a parlamentben, ahelyett, hogy ki nem elégített ambícióit földalatti agitációkban élné ki. A Viitorul szerint Codreanu annak köszönheti győzelmét, hogy propaganda útján a gazdasági válság okozóiul a zsidókat állította a nép elé. A parasztság körében az antiszemita agitáció a mai súlyos időkben termékeny talajra talált Bucuresti-Bukarest, augusztus 31. (Az Új Kelet tudósítójától). A Neamul Romanesc értesülése szerint az őszi hónapok váratlan eseményeket fognak hozni a belpolitikai életben. Októberben és novemberben tartják meg a különböző politikai pártok szokásos évi kongresszusukat. Ami a nemzeti parasztpártot illeti, nincs kizárva, hogy a vezérséget egy direktóriumra fogják bízni, amelynek tagjai Maniu, Vaida és Mihalache lesznek. A néppárt kongresszusán fel fog merülni a nemzeti parasztpárttal való fúzió kérdése. Ennek a fúziónak az averescanusok körében igen sok híve van s egyes verziók szerint a nemzeti parasztpárt sem idegenkedik ettől a gondolattól Bucuresti-Bukarest, augusztus 31. A közoktatásügyi miniszter újból figyelmeztette az iskolákat, hogy a tanízást mindenütt szeptember 1-én meg kell hogy kezdjék és erre vonatkozó rendeletének szigoru betartását követeli. Értesítette miniszter a felekezeti és magániskolákat hogy a jövőben oktató személyzetüknek feltétlenül az előirt egyetemi végzettséggel kell bírnia. Bucuresti-Bukarest, augusztus 31. Az ilfovi törvényszék ma délelőtt döntött a Berkovitz-bankház egyezségi kérése ügyében és azt magáévá téve, szeptember 4-re tűzte ki a hitelezők vagyonbizottságának megválasztását és a kényszeregyezség feltételeinek végleges megállapítását. Azután a Cantacuzino fivéreknek ugyancsak a bank ellen beadott csődkérvényét tárgyalták, a döntést azonban a kényszeregyezségi eljárás végleges megoldásáig felfüggesztették. Ám ez a magyarázat nem vigasztal és nem nyugtat meg. Mert hiábavaló lett volna a közigazgatási hatóságok minden támogatása, ha Zelea Codreanu jelszavai nem találtak volna termékeny, buja visszhangra a gazdasági nehézségektől, a nyomortól elkábult parasztság lelkében. Egy elkoptatott, de már számtalanszor verifikált történelmi igazság teljesedett be a piatra-neamti pótválasztáson: az uralkodó osztályok mindig a zsidóságra igyekeznek áthárítani a felelősséget az adott nehézségekért és a zsidóságon keresztül levezetni a népdüh felgyülemlett energiáit. A sűrűn zsidólakta Piatra- Neamt megye ebből a szempontból különösképpen hálás és megfelelő talaj volt a gyűlölettől habzó demagógia számára. Zelea Codreanu közel tizenkétezer szavazata komoly és aggasztó esemény. A szociális láz ijesztő szimptómája. És nemcsak bennünket, zsidókat érdekel, hanem elsősorban az egész államközösséget. Mert Zelea Codreanu nemcsak az antiszemitizmust képviseli, hanem egy bizonyos programot is, amelynek lényege: a pártok megsemmisítése és diktatúra. És a piatraneamii parasztok nemcsak a zsidók, hanem a politikai pártok és az egész jelenlegi kormányzási rendszer ellen is szavaztak akkor, midőn Zelea Codreanura adták le voksaikat. De a kormány, a hatóságok semmi „szubverziv“-et nem találtak Zelea Codreanu propagandájában. Az Isten nyilvánvalóan nem szereti a Iorga-kormányt és vaksággal verte meg. Mert egyébként látniok kellene a minisztereknek, hogy a tűzzel játszanak akkor, midőn az extremista irányzatokkal kacérkodnak. A kommunisták és a Vasgárda között harcmodor és taktika tekintetében nincs nagy különbség. Ezt nemsokára látni fogja a kormány is. Csak ne legyen későn. VILÁG TÜKRE Parszik és zsidók Irta: Marton Ernő Budapesti lapokban érdekes tudósításokat olvastunk a napokban egy Mr. Framji nevű úrról, aki a magyar fővárosba érkezett, hogy megteremtse a Magyar Indiai Kereskedelmi Kamarát, amelynek az lesz a hivatása, hogy Magyarország és India között intenzívebbé tegye a kereskedelmi kapcsolatokat. A pesti lapok megírják Mr. Framjiról, hogy az ősrégi parszi törzs leszármazottja, akik egykor Zarathustrát imádták, nagy prófétájukat s azt vallják, hogy rokonuk a magyaroknak. Mr. Framji sok érdekeset mesélt el kiváncsi újságíróknak a parszikról és már ezekből a felületes újságriportokból is kiérződik, hogy itt egy rendkívül figyelemreméltó sorsú népről van szó. Ha azonban kissé közelebbről tanulmányozzuk a kérdést, rájövünk, hogy bennünket, zsidókat különösen közelről érdekelhet a parszi nép, mert a világ összes népei között talán az egyetlen, amelynek történelmi útja és végzete szinte megszólalásig hasonlít a zsidóhoz. A parszik tulajdonképpen nem mások, mint az egykor világbirodalmat alkotó perzsák leszármazottjai. A történelemből tudjuk, hogy a rendes időszámítás szerinti 641. évben a mohamedán arabok a Nehavend melletti ütközetben megsemmisítették a perzsa haderőket, elfoglalták Perzsiát és elűzték a trónról a Szasszanidák dinasztiáját. A hódító mohamedánok a leigázott perzsákat választás elé állították, vagy áttérnek az izlám hitére, vagy kivándorolnak az országból. A perzsák, fanatikusan ragaszkodtak Zoroaster hitéhez, inkább választották az utóbbit és óriási tömegekben vándoroltak ki Perzsiából. A mohamedánok a későbbi századok során az otthon maradt óhitű perzsákat a legembertelenebb módon kínozták és üldözték s a meg-megújuló lázadásokat borzalmas megtorlások kíséretében nyomták el. így feljegyzi a történelem, hogy amikor Aga-Mohamed-Khán hosszas ostrom után elfoglalta Kirmant, a parszik utolsó fellegvárát, 35 ezer parszi szempárt hozatott maga elé, ezüst tálcákra tálalva. A parszik, éppen úgy, mint a zsidók, elvesztették hazájukat és szétszóródtak egész Keleten. Főként Indiában és Arábiában alkottak nagyobb telepeket. Szinte megdöbbentő az a hasonlatosság, amelyet a diaszpórában élő parszik életútja a zsidókéval mutat. Mint elnyomott másnyelvű és más vallású kisebbség, mindenütt csak óriási erőfeszítések árán tudták biztosítani életlehetőségüket. A dolog természete szerint csak olyan foglalkozási ágakat űzhettek, amellyel a gazdanép fiai nem foglalkoztak, ők lettek tehát India és általában az egész Kelet korcsmárosai, kereskedői és bankárjai. Nagy szorgalmuk és rátermettségük révén, minden ellenszenv és üldöztetés ellenére is sikerült nekik India egyes tartományaiban egészen kiváló társadalmi pozícióra szert tenniök. Bombay körzetében például az egész kereskedelmi és ipari életet a parszik uralják. Ez az egyoldalú, gazdasági elhelyezkedés természetesen kitermelte a parszik elleni féltékenységet és gyűlöletet, amely megnyilatkozásaiban és dialektikájában teljesen azonos az európai antiszemitizmussal. Még a vérvád mese sem hiányzik belőle. Egészen a legutóbbi időkig gyakran