Uj Kelet, 1932. december (15. évfolyam, 273-298. szám)

1932-12-01 / 273. szám

% OLDAL Brigitta Halm dec. 2-án jön a Corso mox 100- fcödik, amelynek tagjai kizárólag guarani indiánusok. Ha egy idegen, akár kutató, akár vadász, vagy bárki, expedíciót akarna vezetni Gran Chacóba, akkor elsősorban Assuncionban keresi fel a szükséges kisérőszemélyzetet: vezetőket, szolgákat, hordárokat, szakácsot. Mindezek indiánusok és kevert fajták. Hivatalosan a kormány minden utazó számára egy guarani indiánust rendel ki azért, hogy Kiegvédje őt a vad indiákkal szemben. A valóság azonban az, hogy a „kormányindiánusnak*4 nincs más feladata, minthogy az idegenek munkáját a területeken ellenőrzze és jelentést tegyen a kormánynak. Senyor de Torres, aki egyébként pontosan ismerte a kormányférfiak szokásait, nem is sejtette, hogy milyen ellenőrzés alatt áll, épúgy, mint ahogy én sem tudtam. Assuncionban egyébként alig van egy tucat ember, aki be lenne avatva ebbe a titkos rendőrszolgálatba. V * : A kormány pontosan értesült a spanyol titokzatos munkájáról. Tudta, hogy a rengeteg közepén olajmezőket fedezett fel. Tudta, hogy országról országra jár pénzt szerezni, a felfedezés kiaknázására, de nem avatkozott bele az ügyeibe mindaddig, amíg Torres el nem ment abba a bizonyos irodába. Luiz de Torres pedig, akit még idejében értesítettek a kormány szándékairól, megszökött. Egy indián bárkán a Parana folyón Brazilia határáig vitték, ahol újra találkoztam vele Cuyaba városkában. Torres nagyon haragudott Paraguay államra és kormányára és egyre esküdözött, hogy Bolívia és a hatalmas Patino segítségével birtokába veszi az általa felfedezett forrásokat. A bátor embernek sikerült is argentínai területre jutnia, innen vasúton eljutott hosszú kalandozások után Bolíviába. La Pazban Torres azonnal felkereste Szenyor Patinót, aki egészen primitív ember volt, rikkancsból küzdötte fel magát Délamerika leggazdagabb emberévé. Azonban a világválság az ő gazdagságát is kikezdte és az ő hatalma már csak látszólagos. Vagyona főleg Bolíviának ércbányáiból áll: cink,réz és ezüstbányákból. Akik pedig finanszírozzák ezeket a válalatokat, nem is Bolíviában élnek, hanem ott csak bizalmi emberekkel dolgoznak. Hogy ezek a megbízottak nem dolgoznak mindig, sőt sohasem a beszülöttek érdekeiben, ennek legbeszédesebb bizonyítéka az, hogy az indiánusok állandóan lázadoznak a bolíviai fensikon. Patino szívesen végighallgatta a spanyol felfedezőnek a jelentését és maga is azon a véleményen volt, hogy Torres szerezze meg a tulajdonjogot ezekre az olajmezőkre. Patino nagyon jó viszonyban volt a bolíviai külügyminiszterrel és nyomban elment hozzá egy beszélgetésere, amelynek eredménye minisztertanács lett. A bolíviai kormány szívesen vette Luiz de Torres előterjesztését, hiszen Bolivia már régóta szerette volna megszerezni a paraguayi Chacót nemcsak gazdasági, hanem politikai és stratégiai szempontból. Paraguayjal harcba szállani nagy kockázat lett volna, így azonban a felfedezés révén a két ország „üzleti“ tárgyalásokba bocsátkozott. Ez év áprilisában Paraguay fővárosában megjelentek egy délamerikai nagybank ügynökei, akik nem akartak egyebet, mint azt, hogy Paraguay adja el nekik a chacói olajmezőket. A bank vállalta, hogy három év alatt egy hatalmas kikötőt fog építeni Assuncionnal szemben, a Parana folyó jobbpartján és innen a Chacón át vasútvonalat épít az olajmezőkre. Paraguay kormányának tíz százalékot ígértek a források jövedelméből és ígérték, hogy az odaépítendő vasútvonalat ki fogják terjeszteni és bekapcsolják a bolíviai vasúthálózatba. Assuncionban azonban a kormány közben kimondotta, hogy minden talajkincs Chaco Borealban az állam tulajdona. A bankkonzorcium emberei tehát süket fülekre találtak, Paraguay nem volt hajlandó idegen kapitalistáknak átadni talajkincseit. Nem maradt más hátra, mint a háború, amit Patino összeköttetéseivel és pénzével be is indított. Ez volt előzménye a Paraguay és Bolívia közötti háborúnak. Mikulásra töltőtollat ajándékozzon, /•"’ak mindenki örül, 14 karátos arany ^’Teggel 180 lejért szállít, nem tetszőt cserél Lepage Cluj. Dl lltIT CSÜTÖRTÖK. 1 m. DECEMBER 1. ■ asziss fitil derűs hangulat, a | d é t hogy a «era» hangulat, a I» It • *• nil mindig a gyomor és belek működésétől függ. inlélhsw szenvedőknél, •MUMil hiányoknál pedig hogy éri kifogástalan Schmidthauer természetesm nHH'li ■visa ««Ilk ha teal' V Bécsben lapot kobzott el az ügyészség „a csernovici eset“ jegyzőkönyvei miatt nmntm ti mi Mitrlk sncMMemkráda. A Daiinss-MnatM <!■■■* ^^'^u}í2ss.Bsraa%rc AI **"“ Bécs, november 30. Az ügyészség elkoboztatta Bécs egyik kedvelt délutáni bulvárlapját, a szélsőbaloldli szocialist Abewdet. Mindenki azt hitte, hogy a Delfuss kormány folytonos és gyanússá vált utazgatásainak külpolitikai szempontú kiteregetése és boncolgatása az elkobzás oka. Nagy volt hát a megrökönyödés, amikor másnapra kiderült, h°gy az elkobzás nem politikai, még kevésbé külpolitikai szempontból történt, hanem... szeméremsértés miatt. Az Abend közölte a csernovitzi Vorwártsnek egy cikkét, mely Polia Vascauteanu letartoztatott és kommunizmussal vádolt munkásnőnek állítólagos megkínoztatásáról számolt be nagy és hátborzongató részletességgel. Ebbe a beszámolóba csúsztak be azután olyan adatok, melyek altal a jó bécsiek erkölcseit látta veszélyeztetve az ügyészség. «• Az elkobzás okának találgatása és el nem találása napján az összsajtó a Collfuss minisztérium túlságosan nagy mozgékonyságával foglalkozott és tovább kombinálta, variálta azokat a szempontokat, amikkel az Abend kisérte a miniszterek utazgatásait. Egyik nap Salzburgban tárgyalt az osztrák kancellár és pedig a gyanús, szörnyen gyanús! a hadügyminisztere és monarchista, igazságügyminisztere kíséretében Held bajor miniszterelnökkel. A merész fantáziájuak kisütötték, hogy egy bajor-osztrák szövetségről elmélkedtek,amelynek Magyarország lenne a kiegészítő részen Olaszország a patrónusa. Bizonyíték: Másnap Budapesten izgott-mozgott a* ■aprócska termetű Dollfuss (a bécsi kávéházi éle mesél nagy hahotázva, amikor a 150 centiméteres osztrák nagyság megjelent Genfben, az amerikai delegátusok sietve hazakábelezték. Megkerült a Lindbergh-bébi és ottan Gömbössel fraternizált. Hiába, volt minden hivatalos cáfolat: Salzburgba keresztényszocialista pártügyek, Budapestre az osztrák-magyar kereskedelmi szerződés szólitották a kancellárt, a fantázia kereke az elkobzás olajával megkenve, vidáman száguldott tovább és egy-kettőre már Németország feldarabolásánál és Habsburg Ottó hazatérésénél tartott. Erre is volt már bizonyítéka: az Ottó születésnapján celebrált misén ott volt a budapesti olasz követ is. • Az elkobzás valódi okát megtudva, nagyot kanyarodott aztán a szerkesztő,sségek érdeklődése és miután végeztek a Dollfuss-problémával, Romániára vetették magukat. Most már a hivatalos szociáldemokrata újság, az Arbeiterzeitung szentel© hasábjait a kommunizmus és a sziguranca kérdéskomplexumának. Ez az újság is közölte a Vascauteanu vallomását, persze óvatosan, kihagyja belőlea szeméremsértő részt, hiszen nem akarta az elkobzást kockáztatni és mas napra még orditóbb betűkkel és lármásabb címszókkal Jossi Feldmann késésveit reprodukálta, ugyancsak a csernovitzi Vorwärts-ból és dr. Kiszmann védőügyvéd közléseit nyomtatta le A konmentárokból, amiket az újság a jegyzőkönyvekhez fűz, Maniu miniszterelnököt aposztrofáló sorok a legérdekesebbek. Leszögezia szociáldemokrata újsá, hogy Maniunak az a híte, komoly politikus. Bizonyos szimpátiák veszik körű még abból az időből, amikor az erdély románokért küzdött. Maga Maniu is súlyt helyez ara, hogy európai nivóji politikusnak tekintsék... és mégis ilyen panaszok merülhetnek fel a közigazgatá fiának szervei ellen. " Egyébként az osztrák szociáldemokráciának is megvan a maga külön szenzációja erre a hétre. Breitner, akinek munkája, pénzfelhalmozó képessége nélkül elképzelhetetlen a mai Bécs kialakulása világhírű jóléti intézmények, iskolák, gyermekmenhelyek munkáslakások létesítése, tényleg otthagyta városházbeli íróasztalát, amely mellől a forgalom óta igazgatta Bécs pénzügyeit. A távozás oka még mindig ismeretlen. Hivatalosana betegséget emlegetik. Breitnert felőrölte a megfeszített munka. De alig néhány héttel a lemondásának bejelentése előtt, még teljes gőzzel részt vett a párt választási küzdelmében, népgyűléseken szónokolt, leleplezte a Creditanstalt bukása mögött megbúvó pénzügyi visszaéléseket, csupa tűz volt és életerő. Egyszeriben aztán akkora betegség vett volna rajta erőt, hogy hosszabb szabadsággal sem lenne képes talpraállni? A találgatások mélyebb okokat pedzenek. Politikai , gazdasági okokat. Breitner, aki a régi, a szakavatott hivatalnokokat meghagyta a városházán, még akkor is, ha történetesen keresztényszocialisták voltak, aki tehát objektív tudott maradni, a demokrata pártok fúziója mellett exponálta volna magát a Németországból átcsapó fasiszta hullám leküzdése érdekében. És véget akart vetni a hivatalnokok fizetése körül dúló pártpolitikai küzdelemnek, mely az állam és a bécsi városháza között folyik és amely meggátolja, hogy a személyzeti és a fűtésbeli leépítés a tényleges pénzbeli erőnek megfelelően vizessék kereszt. Egyik tervével sem tudott a pártveszségen belül többséget biztosítani mannak. Ezért távozik most és helyét Robert Dösnneberg dr., a központi párttikár foglalja el. A náci sajtó ugyanis látja, hogy ez A személyben csere ne jelent semmit. Az egyik zsidó megy,a másik jön... Ám a hivatalos szociális sajtó rezignált hangján és a kísérleteseken, amelyek arra irányultak, hogy lemondott Breitner tényleges távozás minél jobban kitolják, megérzik, hogy változás súlyos jelentőségét beavató helyen nem ismerik félre. • Az osztrák szociáldemokrácián pedi változatlanul rajta, a „Judenschutztrufpe“ epitheton, valahányszor ellenfelei madják. Néhány zsidónak jelentős szerve van a vezetésénél — innen a jelző minap tartott pártkongresszusán is Ott Bauer —, egyébkéntama kevés szán szocialista vezérek egyike, akik Ion szerint is megmaradtak a zsidóságé és pontosan leróják hitközségi adójuk — tartotta, a jövő munkaterv irányelve kijelölő, döntően fontos referátuma Bauer a főgátja annak, hogy az osztrá szociáldemokrácia rátévelyedjék a met testvérpárt mesgyéjére, mely mi közeli szomszédságot tart a polgár irányzattal. Azon munkál, hogy a tényekben elevenen megmaradjon a fondalmi lendület és a munkások pillanat se feledjék, hogy a kapitalista rendsaj lerombolása a végcél. Ezért van, holy Ausztriában nincsen talaja a kommunimusnak, a proletáriátus osztatlan egységben él és kivethetetlenül tartja pencióit. És ezért van, hogy minden par menti összetűzésnél a Bauer feje fel amely köztudomásúlag és hangsúlyosan a szociáldemokrácia feje, repül tinta, meg a hamutartó, mert az égi pártot vélik eltalálni és megsebezi akik őt támadják. Rátermettségénél, bölcsi és észbeli tulajdonságainál fogi Bauer jelentős nyeresége pártjának szánt a zsidóságnak, épy ilyen jelent vesztesége, hogy ez a hatalmas koponya gazdasági élet törvényeinek ez a tűl nem zsidó területen munkál és fejében veres posztó a zsidóellenees vérben forgó szeme előtt, tehát fokon az ellenünk izgágáskodó gyűlöletet. (g. k.) Amerika szót kér a Palesztina-mandátum ügyében Az amerikai kormány igényt tart arra, hogy megkérdezzék a Palesztina-mandátum kérdéseiben London, november 30. Ugyanakkor, amikor az angol kormány újra előrevetíti a Palesztinai parlament árnyékát és amikor a Jewish Agency és a palesztinai Jisuv egyöntetűen foglal állást a Palesztinai törvényhozó testület ellen, Amerika újra beleszól a palesztinai mandatárius politika koncertjébe. Az utóbbi időben sűrű jegyzékváltás folyt le az angol és az amerikai kormányok között. Amerika ugyanis igényt tart arra, hogy a mandatárius országok sorsába beleszólhasson és e körül folyt a jegyzékváltás az Irak-mandátum ügyében is. Amerika hangsúlyozta, hogy ebben a kérdésben is bizonyos jogokat tart fenn a maga számára és a jegyzékváltás során le is fektete magatartásának és igényeinek elvi alapját. Az angol alsóház legutóbbi ülésén Lord Apsley interpellációt intézett a külügyminiszterhez, hogy az angol és az amerikai kormányok közötti jegyzékváltás Nagybritannia kormányzása alatt álló összes mandatárius országokra vonatkozik-e és a lefektetett elvi megállapodás ezekre nézve is fentartásokat tartalmaz-e, vagy csak Irájkot illeti. A távollevő Sir John Simon külügyminiszter helyett Macdonald miniszterelnök válaszolt. A miniszterelnök válaszában közölte az alsóházzal, hogy az angol kormány a jegyzékváltást elküldte a Népszövetség főtitkárságának a mandátum-bizottság informáltatása céljából és annak szövege a Népszövetség hivatalos lapjában fog nyilvánosságra kerülni. Illetékes helyről származó információk szerint Amerika az Irak-mandátum megszüntetése kapcsán bejelentette azon igényét, hogy a mandatárius kérdésekben az amerikai kormányt is megkérdezzék. S hát nem speciálisan Irak ügyére vonatozik az amerikai kormány igénye, ha az iraki precedensből kiindulva az össz mandatárius országok ügyét illeti. Ezzel kapcsolatosan dr. Seren Andrei amerikai államférfi, a mandátumkérdés amerikai szakértője, feltűnő cikket kér a Newyork Timesben. Rámutat arra, ha az amerikai parlament mindkét háza filalkozott a Palesztina-mandátummól és annak idején autoritatív rezoluet hozott ebben a kérdésben. A legutól időben pedig Hoover elnök fogjart állt Amerika többi vezető államférfiaival sorban a Palesztina-mandátum, illetve Zsidó Nemzeti Otthon ügyében az African Palestine Committee megalakult kor. Mindezen megnyilatkozások Andrews határozott formában fejei ki Amerika igényét arra, hogy a mard tártas kérdésekbe beleszóljon és ha azokban meghallgassák az illetékesek amerikai kormány véleményét. Miután amerikai kormány hozzájárulását adta Palesztina-mandátumhoz, igényt arra, hogy szót emeljen a mandátum halmazásának, illetve annak módja ufíben is. Ez a nyilatkozat a palesztinai parment kérdésére való tekintettel igen kralmas időben hangzott el és nagy valószínű, hogy a cionista exekutivé ko etikai munkája áll az amerikai kormi állásfoglalása mögött. Annál is inkát mert, mint ismeretes, az American Patine Committee, amely Amerika vezet államférfiait foglalja magában, a Zsi Nemzeti Otthon felépítésének nemes gazdasági, de politikai előmozdítását feladatává tűzte ki megalakulásakor.