Uj Kelet, 1933. március (16. évfolyam, 49-75. szám)

1933-03-01 / 49. szám

OLPAL jobban azt az embert szeretjük, aki olyant produkál, amiből sokaknak van haszna. Technokrácia alatt Amerikában egy mérnökökből és fizikusokból álló társa­ságot értenek. Ezek az emberek két-há­­rom év óta a Columbia egyetem gépla­­bora­tóriumában dolgoznak azon, hogy miképen lehet a termelést átcsoportosí­­tani olyképen, hogy az ember a munka nyűge alól felszabaduljon. Már 1919-ben a háborút követő esztendőben foglalkoz­tak ezzel a problémával. A vezetőjük Howard Scott volt, akkor még fiatal­ul l­er, akinek a tekintélye még nem volt elég nagy ahhoz, hogy Amerikában ko­­moly tényezők is meghapják a szavát. Ő ma a technokraták vezetője, negyven­két éves Született amerikai, azonban Európá­bban nevelkedett. Franciaország­­b­an és Németországban járt a technikai főiskolákon és a Charlottenburgban pro­moveálták doktorrá. Miután német ve­­gyészeti gyárban alkalmazásban volt, visszajött Amerikába, ahol megalakítot­ta a technokrácia körül csoportosuló egyesületet. Az egyesület főleg mérnököket és mű­­szaki rajzolókat foglalkoztat, akik dia­­grammákat, tabellákat és statisztikákat készítenek és a newyorki építészek gaz­d­ag egyesülete fizeti őket. Amerika ugyanis ma minden más or­szágnál súlyosabb helyzetben van. Ener­­giaforrásai oda fejlődtek, hogy számos nagy gyárat nemcsak leállíthatnak, de nyugodtan le is építhetnének, anélkül, hogy a termelésben fennakadás állana be. Ez az energia­fölösleg okozza a rop­­pant munkanélküliséget, ez okozza, hogy százezrekre menő szakmunkások az utcán ténferegnek és kétségbeesetten várnak arra az időre, amikor megint érvényesülhetnének. A gépipar fejlődé­­se tette munkanélkülivé az embereket, a produkcióban már nincsen hely szá­­m­ukra. Rendezett szociális viszonyok mellett׳ efölött örülni kellene: az embe­­riség legszebb diadalát a munkarobot alóli felszabadulást jelentené, ha a gép végezné az ember helyett, a terhes napi munkát. A technokraták jól tudják, hogy nem marad más hátra, mint a gazdasági élet gyökeres átszervezése. Anglia például a legnagyobb zavarban van széntermelése miatt Évről-évre kevesebb a szénterme­lés, minthogy a gyárak erőforrásai ma már nem kizárólag a szén, hanem a ví­­zi erő. Ennek is így kellett jönnie, mert hiszen a bányák anyaga fogyófélben T van. Amerikában a műszaki emberek egy­­része azt hiszi, hogy egy időleges át­­meneti ,,prosperity“ nem tudná megol­­dani a problémák ezreit. A problémákat egy nevezőre kell hozni és pedig: a mun­kaidő leszállítására, mindenki munkába állítására és arra, hogy ezért a csökken­tett munkáért a dolgozók millói az ed­di­ginél magasabb életnívóhoz jussanak. A technokraták eszerint a mai kor jó­­tevői, különben minden politikusnál ők szabnak irányt a szociális életnek és tu­dom­ánynak és tőlük várják Ameriká­­ban a J°vő szerencsés kialakulását. Lodz, február 28. A varsói lodzi gyors szinte túl van zsúfolva. A régi orosz, másfél méterrel szélesebb vasúti kocsi másodosztályú fülkéjében tizenkét sze­­mély számára van hely, de vagy húszan szorongunk a szakaszban. Egy-egy jól párnázott foterben kettesével is ülünk és három varsói diákleány a felcsapható asztalkákon ül. Ladislava, Leonarda és Jelwyra, így mutatkoznak be. Nagyon kedvesek. Zakopanéba utaznak, ahol Leo­­nardát már várja a férje. — Férjnél van és egyetemre járt Hogyne, nincs abban semmi. Huszon­két éves, fiusított lánya az özvegy édes­­anyjának, óriási birtokuk van, a birtokot kezelni, igazgatni kell, asszonyok׳ ehhez nem értenek, ő különben is az egyetemre akart járni, tehát négy év előtt férjhez ment, hogy legyen, aki a birtokot igaz­­gassa. Tipikus lengyel családi kép 1933־ ban. Leonarda orvos lesz, gyermekorvos. Nem mert a gyermekeket szereti, hanem mert a gyermeknevelés a népjólét alapja. És ő is, mint minden lengyel egy boldo­­gabb Lengyelország jövőjéért dolgozik. Lelkes hazafi. A szakasz ablakai tökéletesen be van- s nak fagyva. Huszonhat fog hideg van. . Egy férfi teát szervíroz. Ingyen. ן A tea a jeggyel jár. A lengyel állam­­vasút igen figyelmes vendégeivel szem­­ben. — Ezt a lengelek tőlünk tanulták, mormogja mellettem egy kövér úr. Orosz, ki most Lengyelországban kénytelen élni. Utazó. Ismeri egész Szibériát, Krímet, Kaukázust, Perzsiát, Mandzsúriát, Kínát és Japánt Negyven éve utazik prémek­­kel. Osztják törzsekről mesél, melyek a Novalja Zemlja-félsziget környékén lak­­nak, fehér és kék rókákra vadásznak, do­­hányért, szeszért és üveggyöngyökért ad­­ják ide a prémeket, melyekért Páriában 5—6000 frankot fizetnek. A zsidó vojvoda Két tipikus lengyel zsidó is ül a sza­­kaszban. Az egyiken drága selyemkaftán nyeszprémmel bélelve, a kaftánon a Szt. Vladiszláv rend keresztjét viseli. Kide­­rül, hogy Gnesen (városka Nyugatlen­­gyelországban, 80.000 lakossal) vojvodája, polgármestere. Nagyon foghegyről beszél velünk és általános tisztelet nyilvánul meg iránta. Hosszabb idő múlva sikerült annyira vinnem, hogy hajlandó velem szóbaállni. A népszövetségi politikáról olyan tá­­­jékozottsággal beszél, mintha az ügyek kellős közepében állana. Egy zsidó betűk­­kel nyomtatott újságot vesz elő, mutatja: a lap a legmodernebb technikával ké­­szült, ott láttam például a Roosevelt-me­­rénylet első rádióképét, melyet a varsói lapok 18 csak ma reggel hoztak. — Kennt Ihr Mameloschens — Nem. Ettől kezdve egyáltalán nem törődik velem, a lapot elteszi és komor egyked­vűséggel néz a befagyott ablakokra. Orosz világ Lodz. Egy új Lengyelország. Ez már nem az egykori német-lengyel vidék. Ez már az egykori Oroszország. A pá­­lyaudvar piszkos, primitív. Takszinak nyoma sincsen, hatalmas, öblös orosz szánkók állanak a pályaudvar előtt, há­­rom kicsi trapperló van eléjük fogva, a kocsisok hajtincses zsidók. Amikor be­­ülök az egyik szánkóba, meglepetéssel lá­­tom, hogy takszaméter van felszerelve a kocsiülésre. — Hotel Európa, kiáltom a zsidó ko­­ז csisnak.­­ — Gyenkujem pane — mondja a kocsis­­ és már robogunk.­­ A szálló előtt megnézem a takszamé­­tert: hat zlotyt mutat. A kocsis két és fél zlotyt visszaad. Egykedvűen magya­­rázza nekem, hogy a takszaméter egy teg­napelőtti fuvart mutat, a gép el van rontva, lehet, hogy befagyott. Ez volt az egyetlen tisztességes ember, akivel Lodz­­ban találkoztam. Lodz vagy hatszor olyan nagy ■kitérje­­désü, mint Posen vagy Kattowitz, több mint félmillió lakosa van. Vízvezetékének és csatornázásának azonban a német negyeden kívül nyoma sincsen. A város közepén mésszel leöntött fedett árok vonul végig, ez a csatornázás, ezzel szemben rengeteg a fedett, kupolás kút, ez a vízvezeték. Nyugati városhoz csak a német negyed és a gyárváros ha­­sonlít. Table d'haute és simen estre Lodzban kétemeletes ház ritkaságszám­­ba megy. A legtöbb üzleten zsidó és len­­gyel felírás látható. Tiszta csoda Len­­gyelországban, ahol minden más kisebb­­ségi nyelv használata tilos. A Nadlapa című mulató szombaton zárva van, a bor­­kártya zsidó betűkkel van nyomva. Két zsidó napilap jelenik meg Lodzban, az egyik — Der Moment — naponta 200.000 példányban jelenik meg és Amerikában is erősen el van terjedve. A szállodám­­ban a maitre már az ebédnél — mely itt szigorúan négy órakor kezdődik — a table d'hautenál figyelmezteti az összes vendégeket, hogy a mai, pénteki símén estre — péntek esti ima — kivételesen hat órakor kezdődik. A Kvatkán megtekintem a zsidó mú­­zeumot. Gyönyörű darabokat őriznek itt, az ember alig győzi a sok drágaságot, ritkaságot, értéket végignézni. Szombat este minden vendéglőben ugyanaz a menü: cukrozott hering, tej- Emberek Varsó és Lodz között A Szent Vladiszláv-rend keresztje a zsidó polgármester selyem­­kaftánján. Leonardo házassága. Lodz a zsidó város. Bernard Shaw jiddisül. ״ Uraim, ma este hatkor simen észre!" , Az Új Kelet könyvjegyzéke Körmendi: Ind. 716 82 L Szenderkényi Anna: Felszabadultak 82 L Emil Ludwig: Mussolini 67 L II. Miklós cár bizalmas levele: Szerel­­mem és tragédiám 56 L­­Heltai: Életke 67 l Károly Sándor: Az 600-ik emelet 40 L .ft. Russel: Kina 90 L Kassák Lajos: Angyalföld 66 L Jamó József: Börtön 40 L Komor András: Fischmann S. utóda 48 L Wells: A láthatatlan ember 82 L Julien Green: Adrienne 44 L Móricz Zsigmond: Forró mezők 44 L Sinclair Lewis: Wreen urunk 44 L Sherwood Anderson: Tar 44 L Paul Bourget: A lelkiismeret 44 L Katajev: A sikkasztok 44 L Krúdy Gyula: Boldogult urfikorom­­ban 44 l Szitnyai Zoltán: Aranykarika 44 L Bajer: A nagy éhség 44 L Bibó Lajos: Kétlelkis szerelem 44 L Reltai Jenő: Álmokháza 44 L 3meljov: A pincér 44 L Edmond Fleg: Mosesdiszkótés 140 ״ ÚJ WUT SZERDA, 1933. MÁRCIUS 1. Jon Strict mozgó Ifin ] ״ Schön­bru­nnl álom•A­ tejben és sok hagymával, barst (cékláit*, vés zsíros marhahúskockákkal), fiaki (tej f benfőtt pacal, sok zöldséggel, ecettel, taj - jal és fűszerrel), Kahikva (vajbanfőtt hal, 1 tojással töltve), vaniliapudding és aszalt-1 szilva. A színházak, mozik szombaton tíz óra­­ után, negyed-, féltizenegy felé kezdőd­­­­nek. A Teatri Dublanskajban JZi gut for r­emesz“ című darabot néztem meg — Ber­­nard Shawtól (Túl jó, hogy igaz legyen). „ Pompás előadás, zsúfolt nézőtér — csak­­ keveset értettem. Előadás után az Oasába mentem. Ez az­­ egyetlen bár Lodzban, mely nem zsidó.­­ A jazz magyar tangókat játszik és a len­­­gyel vedégek, kikkel megismerkedtem , csak jiddisül tudtak velem beszélni, né­­­metül nem, így tehát a franciában kel­l lett megállapodnunk. Vasárnap reggel rendes hétfői életre­­ ébredtem. Csak a keresztény üzletek vol­t­­ak zárva. Az utcákon normális hétköz-­ napi forgalom volt. Mindez Varsótól tűl órányira — egy tökéletesen más világ­­­ban... (g. i.)! Ben Gurion kijelentette, hogy a palesztinai­ munkásszervezet pártokon felüli szakszervezet­ ei !!וيي ̋ áll ■114c■ ni«• ■nkli e!*tt d­ealifa-politikai állásán! tálé icklaid­ ■mai Jeruzsálem, február 28. A Hi­szto­d­­ruth Havadim néhány nappal ezelőtt megtartott negyedik konferncciáján Ben Gurion, a munkásszervezet elnöke minden félreértést és kétséget kizáróan, kijelentette, hogy a Hisztadruth parto­kon tolüláló szakszervezet­e nyitva áll az összes zsidó munkások előtt, tekintet nélkül arra, hogy milyen pártpri helyet foglalna' 01 a cionista mozga­­lomban tehát a revizionisták számára is. Ben Gurion nyilatkozata válasz volt a Poale Dion balszárnyának és a Haso­­mér Hacair frakciójának kritikájára a His­ztadruth — amelynek ők is tagjai, — eddigi politikájával szemben. Ben Gurin válaszképen kétórás, hatalmas beszédben elemezte a Hisztadrith szer­­vezetét és programját. Hangsúlyozta, hogy a Hisztadruth, Palesztina szerve­zett zsidó munkássága a zsidó nép csapata a cionista ideál megvalósí­tás­ra irányuló törekvésében. Ezért ügyi baloldali, mint a vallásos és a revízio­­nista munkáscsoportoknak is a Hisztad­­mb­ban volna a helyük. Ben Gurion beszéde élénk visszhang­ra talált az egész Jisuvban és a cionista politikai körökben. A munkásszervezet elnökének nagyjelentőségű kijelentés nemcsak a palesztinai zsidó munkássá teljes egységének megteremtésével, de­ belpolitikai cionista feszültség enyhí­­léseihez is vezethet. A kartellista lestre, a tömör pámra szavazzon Kolozsvár minden zsidó választó­ja ClujKolozs­vár, február 28. (Az Új Kelet tud.) A kolozsvári városi tanács választások előkészületeiből ítélve, ré­­gen nem tapasztalt érdeklődés mutatko­zik a választások iránt. Eddig már több mint tizenháromezer szavazó vette ki választási igazolványát, ami azt jelenti, hogy a választásokig a szavazásra jogo­sultak száma meg fogja haladni a tizen­ötezret. Annak ellenére, hogy a szava­zók száma Kolozsváron 26 ezer, ez az eredmény rendkívül előnyösnek tekint­­hető, mert eddig egy választás iránt sem nyilvánult meg ilyen érdeklődés. Az is ritka eset volt, amikor a szava­­zók száma a tízezer körül mozgott. Ez a rendkívüli érdeklődés feltétlenül a kartellistának szól, mely szerencsés összetételében a legalkalmasabb arra, hogy a város égetően fontos problémáit megoldja és hogy végre olyan válasz­­­­tott tanácsa legyen Kolozsvárnak, mely az összes nemzetiségi árnyalatokat tar­talmazza és megállapított programját békés eszközökkel tudja megvalósítani. A mai atmoszférában minden remény meg­van arra, hogy a kartell-lista teljes egészében bevonul a városházára, így nem lesz a városi tanácsnak olyan ellen­zéke, mint a legutóbbi választások után, amikor a blokk az utcán és a tanács­­teremben sorozatos botrányokat rende­­zett. A város nyugodt fejlődése és politika­mentes önkormányzata kívánja meg a békés együttműködést a városi tanács­ban. Éppen ezért a kartelll-listán tömö­­rü­lt pártok szavazóinak elsősorban kö­teleségük, hogy egyöntetűen vonulja­nak fel a választásokra és szavazatai■ kal vigyék előre a párt magát. Kétállt télén, hogy a kartell-lista az, mely a­á lasztók legnagyobb tömegét tömöri egybe és pártja iránti kötelezettsge kell legyen mindenkinek, hogy arra­­­ja le a szavazatát. A Zsidó Párt tradí­cionális résztvevője már ennek a telinek, éppen ezért, Kolozsvár mind a zsidó polgárának a­kar tell-listára, a k­mör pont jelével ellátott listára kile­adnia szavazatát. A március ötödiki választási nap­­ próbája kell, hogy legyen a zsidó­nak is. Mindenki legyen tehát műve:1­5-én az urnák előtt, hogy a kartell halmaskodhassék a választásokon! MUSSOLINI VALLOMÁSAI. H Ludwig, a világhírű író, a nagy elibe­rek életének és belső világának élet­mű kutatója világhírű könyvét a Európa kétségtelenül legizgatóbb, 18­színesebb politikai egyéniségéről Mussoliniról írta. A könyv kapható­­ Uj Kelet könyvosztályában. Ara 57 lej. Purlil egyf­elvonásosak I Solem Alejchem, Szabó Imre, L. Kikjj Minden egyfelvonásos jogdijjal egy“! 150—200 lej. Jiddisből fordított 3 felj­rásosok jogdijjal 300 lej. Megreng­hető az Uj Kelet könyvosztályja Cluj. Stp. Baroa­d. Pop 10.

Next