Uj Kelet, 1933. augusztus (16. évfolyam, 172-198. szám)

1933-08-01 / 172. szám

2. OLDAL Select Mozgó CHARLY, a harci kanári Szenzációs kar­im­a-víg­játék, főszerepek­­ben: Charles Chase és Thelma Todd. Műsoron kívül STAN és BRAN leg­ zatlanságaival, és hozzá nem értésével ennyire ártani tudott volna az ameri­­kai gazdasági­ életnek. A lapok azzal vádolják meg Rooseveltet, hogy ami­kor átvette a Fehér Házban az ural­mat, teljesen tájékozatlan volt és nem hallgatta meg még a saját pártembe­­reinek véleményét sem, hanem teljesen a saját feje után indult. A lapok nem mulasztják el megemlíteni, hogy Roose­veltnek a politikában van ugyan némi múltja, azonban közgazdasági kérdé­sekkel soha nem foglalkozott és mint pikantériát említik fel, hogy a tőzsdei forgalom technikájáról sejtelme sin­­csen. Roosevelt úgy dolgozik, mint egy színpadi rendező. Meghallgatja a kü­lönböző szakvéleményeket és azután a maga művészi­ elképzelése szerint al­­kalmazza a szakemberek véleményből levont tapasztalatait a színpadra- így lehet színdarabot rendezni, de nem le­­het egy hatalmas állam közgazdaságá­nak ezer és száz baját rend­behozni ak­kor, amikor kifelé ez a közgazdaság semmivel sincsen védve és a többi ál­lamok ellenséges magatartást tanúsíta­nak Amerikával szemben. Roosevelt minden reggel egy új tervvel lepi meg a közvéleményt. Ezt még azoktól az időkből szokta meg, amikor a párt szá­mára propagandát csinált. Ma sokkal helyesebb volna, ha egy terv volna csak, de az épkézláb volna és köveke­­zetesen hajtaná végre. Püspökfürdő­nek. Igazgatóságának Băile-Episcopesti Méltányosnak tartom ezúton is legtelje­sebb elismerésemnek és csodálatomnak ki­fejezést adni az önök ritka hatású meleg­ vízforrásaik és iszapfürdőik gyógyered­­ményeinek. Feleségem, aki három hétig volt az önök fürdővendége, a Püspök­fürdő istenáldotta hatású gyógyerejére, hihetetlen javulást ért el. Reumatikus fáj­dalmai, ideggyulladása megszűnt, új életrekedvvel, megújhodott szervezettel tért haza. Amikor is kötelességemnek tartom, hálám részbeni kifejezéseképpen, felhívni a hasonló betegségekben szen­vedő embertársaim figyelmét. Egyúttal köszönetet mondok azért az intim barát­ságos fogadtatásért, amiben vendégeiket ottlétük alatt részesítik. Arad, 1933 juli 16. Tisztelettel: Revilák Gyula pos­tafőtiszt. an Ha bútorait tőlünk vásárolja 3 estinge van 1. Minőségben elsőren­­dűt kap! 2. Otthona ízléses lesz! 3. Készpénzért nagyon olcsón és hitelbe is ked­vező feltételek mellett vásárolhat! Székély és Réti Dnforgyfk­ R. I. Târgu-Mures, Bucureşti­, Brasov. UJ KELET KEDD, 1933. AUGUSZTUS . SOUVENIR Két régi jóemberem, dr. Leitner Fülöp, a kitűnő gyermekgyógyász és dr. Neu­mann, az Erdélyi Zsidó Árvagondozó igazgatója, napokkal ezelőtt meginvitál­tak Tihucára, a nyaralótelepre, amelyet első idejében már meglátogattam volt. Azóta évek múltak, sokat javult a telep, valóságos országos jótékonysági üzem lett, illő tehát, hogy nézzem meg és írjak róla néhány strófát. A Tisco beay előtti napok egyikére, vasárnapra tűzték ki a látogatást; nagyon szívesen, uraim, de — aggodalmaskodtam — nehogy a gyásznapon valami mulatságféle történ­jen odakinn. Dr. Neumann, aki vallásos ember, meg­nyugtatott, nem lesz hiba. Vasárnap haj­nali négykor tehát a kocsi előállott a Tornaviroda előtt, ami félórányár­ van a lakásomtól. Alig aludtam és nehogy meg­várakoztassam társaimat, első voltam. Szép Chevrolet autóbusz, hófehér függö­nyökkel, nászutasok is mehettek volna rajta Tihucára. Tizenegyen jöttünk. Le­maradt dr. Neumann úr. Azt mondták­­hirtelen megbetegedett. Vallásos embernek jó az előérzete. Dr. Leitner elővette az óráját és kiszá­mította, hogy a legkedvezőtlenebb esetben 13 kilenckor már a gyermekek között le­szünk. A soffőr közelébe ült, hogy a kilo­méterjelzőt figyelje. Pontos, komoly em­ber, kicsi dolgokban is szereti a megbíz­hatóságot és igazán nem tehet róla, hogy egy élő kilométerjelző az utazás idejét megnyújtotta. Minden négy-öt kilométer­nél ugyanis az egyik hölgyutas tengeri betegségbe esett. Tengeren ez nem be­folyásolja a gőzöst: nem áll meg, megy a maga útján. De szárazon meg kell állí­tania a hullámzó járművet arra az időre, amit elintéztetett. Ilyenkor két főbb érzés­­pattan föl az emberben: sajnálkozás­ és szelíd megelégedettség azon, hogy a bal­eset a másikkal történt. Holott az egyik utas archaikus vicceitől mindnyájan megkaphattuk volna. # Az idő, telt-múlt. beszélgetéssel napi problémákról. Ezek között az egyik meg­­kapta a figyelmemet. Dr. Leit­nerné megemlítette, mint szen­zációt szinte, hogy egy beszterci zsidó leány, aki­ középiskolai tanulmányait magánúton végezte, bejött Kolozsvárra és kitüntetéssel­ érettségizett. A leány ahe­­lyet ,hogy most diplomás pályára készül­ne, elmegy h­alácának Palesztinába. Hor­ribilis dolognak tartja, hogy az ilyen ki­váló képesség felőrlődjék a mezőgazdaság robotos munkájában. Dr. Fenichel József helyesnek látta a leány elhatározását, mert ez ma a zsidó ideál. Félálomban lé­vén, nem szólhattam hozzá a kérdéshez, most megmondom, hogy én nem csodálko­zom ezen a fiatal leányon és büszkén megcsókolnám a homlokát. Mert példát mutat, igazán tündöklő példát az utánunk jövő generáció számára, amelynek nem lesznek már olyan elfogultságai, mint ne­künk az értelmi pályán működők maga­­sabbrendűségéről. Menjen csak dolgozó zsidó testvérei közé, tanuljon és tanítson, legyen egész ember, vigye ambícióját, ké­pességeit közéjük, hasonuljanak hozzá! Az ilyen kevesebb önmar­cangolással ta­lálja meg lelki­ és gazdasági függetlensé­gét, mint mi. Külömb ember lesz, egy külömb társadalomban. Nem kell ezeket félteni. . . Félálmomból felébresztett az, hogy Besztercére érkeztünk. Az ottani Árva­gondozó vezetőségének két szimpatikus hölgytagját vettük fel­, Godel Józsefnét és Klein Józsefnét. Tőlük tudtam meg a feljegyzésre méltó esetet, hogy a kong­resszusi delegátus-választásokra való pro­paganda során rendőri őrizetbe vettek egy besztercei diákot és pedig azért, mert korteskedett a­­ revizionistáknak. Besztercén a hatóságok azt hitték, hogy a magyarországi revizionistákért buzgol­­kodott. Míg aztán E­chkelesz doktor felvilágo­­­sítására pár órai fogvatartás után a fiú tovább revízióskodhatott. * Borgóprundon felvettük az ottani Árva­gondozó csoport elnökét, Scharfstein­ Her­mann urat, aki a tihucai­ak kosztjának folytatólagosságát biztosítja. Ölembe ül­tettem, minthogy nem tudtam felállani. Közben a forróságtól­ megpuhult tartó­anyag elengedte az egyik nagy ablak­üveget, amely szerencsére beesett a ko­csiba. A soff­őr szerencséjére. Mert az éles, nehéz üveglap nem zúzódott dara­bokra, hanem leereszkedett a lábaimra. — Nem baj — mondotta a doktor —„ kicsit késünk. Tihuca nem szalad el. DE TIHUCA Majdnem dél lett, mire beérkeztünk a telepre. Tihuca ott állott a maga napos, fenyves, ultramarin pompájában. A telep épületei szépen rendbehozva, egyenlő apró ágyak, felmosott padló, fehér egy­szerűség a szobákban, széles veranda arra az esetre, ha a gyermekek esős időben nem mehetnek az erdők tisztásaira. A doktor bement a konyhába és­ megvizs­gálta alaposan az evőeszközöket, ellen­őrizte apróra a kiadások tételeit, minden­re megvolt a szakszerű megjegyzése, de általában rendben találta a dolgokat. Ez­után „besprechungra“ hívta a vezetőség ottlevő tagjait és pedig a főépület udva­rán álló most készülő zuhanyhoz. Gerendák, vályúk, csapok, szívókészülék felállítva, a mosdó már működik. Ritz párizsi és newyorki szállodáiban különb az ilyesmi, de istenem, itt spórolni kell. Spórolás okából a gerendák fölé egy ir­datlan hordót helyeztek, hogy az oda be­­szivattyúzott víz legyen tartálya a zu­hanynak. De Leitner doktor azt akarja, hogy a gyermekekre a napsütéstől langyo­­sított víz hulljon. Minthogy a sugarak a víznek csak egy rétegét tudják melegíteni, ajánlotta, hogy a hordót fűrészeljék ketté. Ez a javaslat a vezetőség egyik tagjá­ban súlyos kételyeket támasztott. Nem tudta megérteni hogyan vihető keresztül a javaslat. Hiszen ha kettészelik, argumen­tált, akkor az­ abroncsokat is el kell vágni és a hordó desiicafalai széjjelesnek. Hosszas szakszerű magyarázat után végre megértette, hogy a hordót széltében fű­részelik két részre és az egyik résznek feneket adnak. Ebéd előtt még kimentünk a gyermekek­hez az erdőbe, ahol a tanítónőjük, Bernát Szerén kisasszony várt ránk ezúttal ren­dezői minőségben. Körülbelül száz gyer­­mek üdvözölt bennünket, nagy hedaddal. Aztán elkezdődött a színjátszás. Kupiék, táncos jelenetek, mókák és kórus. Vagy tizenöten lehettünk a nézőtéren, a szerep­lők száz körül voltak. Majdnem ugyanaz az arány, mint a színházban. Feltűnt egy pajeszos kis­fiúcska, aki e­lkülönödött a többiektől, nem játszott velük, nem énekelt, szomorúan nézte őket egy fa árnyékából. Hozzá mentem. A gyermek elmondta, hogy tíz éves, de csak most kerül „normál 44 iskolába, eddig csak h­ümest, gemorét, sőt a toszafistá­kat is tanulta. Láttam, a kultúrák egye­nlőtlensége különíti el ezt az okos, bájó gyermeket a többiektől. — Kié vagy? — A sakter reb Feisé — mondja. — Szeretsz itt­­lenni! — Otthon szeretnék lenni! — Látok itt egy másik pajeszos fiút Miért nem vagy vele? — Mert ő velük van. Én a testvérei között szeretek, így hát érdekelt a másik. Hosszabb pajesze a kiesd Jscc­ókénál, de égés, más fajta. Élénk, bőbeszédű, okoskodó Meg fog élni a jég­ hátán is. Ez a fiú kolozsvári, apja sapkakészítő. Ez a nyl­ladik gyermek és­ még van egy. Összecsaptam a kezeimet és megkérdez­tem, persze csak magamban, várjon egy ilyen luxust űző apának a sapkakészítési a főfoglalkozása? • Délután Mózes Kornélia dr., a telep vosnője és Leitner dr. lemérték a gyer­mekek súlyát. Három hét óta az arányi­gos gyarapodás gyermeke meként 2—4 ki! Nem csoda. A hegyi levegő és az idei bőséges koszt megúszik a magukét a­dott intézmény, bárcsak lenne itt Erdély­ben. Bárcsak ne kellene egy sem! Jöttünk hazafelé. Most, hogy a tenger­betegség veszélye nem fenyegetett, nyu­godtam mondhatta a soffőrünk, hogy óra alatt Kolozsváron leszünk, annál inkább, minthogy más után megyünk vissza, Retteg a Dés felé. Az volt az formációja, hogy az árterület útjait mit rendbehoz­ták. Hogy mennyire megbízhat volt az értesülése, arra elég, ha árulom, hogy a négy órától kilenc óra itt lett olyan kalandokkal, amik küld cikkbe, talán regénybe kívánkoznak. Amikor végre hajnalban megjöttünk, társaság egyik tagja, Briazk Lajosné mondotta e sorok írójának, hogy a tisei böavi böjtöt ezzel már levezekelte. Én lenben elhatároztam, hogy mihelyt pén­zem lesz, plaketteket veretek JSouvenir de Tihuca44 körirással és széjjeleszen sorstársaim között. Szabó Ivan C\SS£ _ L A FENSÉGES­­ PÁRISI KÖLNIVÍZ J*tui*y C5ÖKÁLLÓ AJKPI&OSIT­._______________ VÁLASSZAK E KIVÁLÓT GYARTMÁNYOKA ROMÁNIAI VE2 EAK­ÉPVHELET• N-H BALTHAZAR - BUKAREST • @ELA|¡ Vasárnap este négy órán k­eresztül megszűnt lobogni a medgyesi gázfáklya Hétkor eloltották, tizenegykor újra lángra fakadt. Siker reményébe folytatják tovább a felére csökkent gázláng tömítési munkálata Medias-Medgyes, július 31. (Az Új Ke­let tud.) Négy nap óta ezer és ezer mun­kás dolgozik a Medgyes határában lobogó gázláng oltási munkálatain. A lángot alagutak forrásával igyekeztek megközelí­teni és a gázkúttól a kráterig terjedő földrepedéseket, melyeken át a gáz a krá­ter szájáig szivároghatott át, akarták ezáltal elszigetelni. Vasárnap reggel öt órakor kezdődött a munka a kráter körül: 135 vagon vizet és az ebben feloldott 35 vagon iszapanyagot vezették le a kráterig, melynek lángja a munkálatok előrehala­dásának arányában szemmel lá­thatólag ki­­sebbedni kezdett. Este hét órakor teljesen kialudt a láng, mely már a kora délutáni órákban egyre fáradtabban csapkodott. A gáz kia­lvásának a hire hamar szét­futott és a gáztársaság úgy a bukaresti központnak, mint a környékbeli fiókigaz­gatóságoknak azonnal megtel­efon­álta a jó hírt. Itt is­ megismétlődött azonban ugyanaz az eset, ami a moreni szonda­­tűznél az egyik emlékezetes oltási kísér­let alkalmával. Csak négy óráig maradt nyugton a lefojtott gáztömeg, mert éjjel tizenegy órakor újabb hata­lmas errupció következett be. Köveket és földdarabokat hányt ki magából a kráter és újra meg­gyulladt a gáz, mely 50—60 méter magas­ságban lobogott fel. A láng így félolyan magasságú, mint az oltási kísérletek előtt volt és ez a körül­mény valószínűvé teszi, hogy a munkála­tok fol­gatása végül mégis sikerrel fog kecsegtetni. A láng négy órai elcsendese­­désének azt a magyarázatot adják, hogy a munkálatok tulajdonképpen nem­ is a kráter elfojtására szolgáltak hanem arra, hogy a gázkitörés miatt veszélyeztetet­t-ös számú szonda további fúrási mun­kálatait biztosítani lehessen. A láng el­alvása kétségtelen bizonyítéka annak hogy mégis* a szonda és* a kráter közös közlekedés következtében állott elő a ka­tasztrófa és így a szonda további elsz­ige­telési munkálatai minden valószínűség szerint már a közeljövőben meghozzák a kellő sikert. A mentési munkálatokat vasárnap sok ezer ember nézte végig, akik este hétkor abban a hitben távoztak el, hogy a jövő­ben már nem lesz semmiféle látnival. Ha ebben a hitükben csalódtak is, most már kétségtelen, hogy a világhírű med­gyesi gázfáklya órái meg vannak szán­tátva.­­ Növekedett Románia tojásexportja Németország felé. Berlinből jelentik: Ro­mánia Németország felé irányuló tojás­ exportja ebben az évben 182 millió da-

Next