Uj Kelet, 1936. március (19. évfolyam, 51-82. szám)

1936-03-01 / 51. szám

2. OLDAL ben érdekes színes fajta történelmi felemel­­kedésének ténye állana, csak örvendezni le­­hetne e tény felett. Hiszen Európa bűnei a Kelet leigázásában, kifosztásában és megalázásában mérhe.e­.le­­r.ek. Gyász, jaj, vérözön jelzi az európai ura­­lom útját Caesartól Nelsonig, Titustól Lyautey marsallig . Japán, úgy látszik, pont ezen a téren akar­­ja felülirni mestereit s akarja túllicitálni Európa legvérengzőbb hóditóit. A saját portáján rabtartóbbnak, kizsákmá­­nyolóbbnak bizonyult az európai kapitalizmus vaskorszakának kizsákmányolóinál s uralmi éhségében kegyetlenebbnek az aztékokat ki­­irtó spanyol grandoknál. A Japán Kelet felszabadítójának hirdeti ma­­­gát, de a jelek szerint Kelet despotája akar lenni. Azzal érvel, hogy a saját területén nem férhet meg túlnépesedése miatt s ennek foly­­­tán a szntén túlnépesedett Kínára akarja vetni magát.­­ El akarja kergetni a sárga birodalom terü­­letéről a „fehér vérszopókat", hogy a maga sárga vérszopóit ültesse a helyükbe. A kínai és japán kultúra közösségére hivatkozik im­­­perialista céljainak igazolására, a valóságban azonban a Nyugat fasiszta barbárságát akarja­­átültetni a mongol faj ősi talajába.­­ Persze mindezt a jó, Németországból imn-­i portáit fasiszta recept szerint: a faji felsőbb­­rendűség nevében, egy olyan ősiségre és kivá­­­lasz­ott­ságra való hivatkozással akarja tenni,­­ amelynek egyetlen ״ erkölcsi'­ támasza az erő­­­­szak, amelynek valósága éhező pan­asz­okon, többezer holdas feudális birtokokon, a nemzeti­­ tőke monopóliumán és a teaházak erotikus illatú romantikáján nyugszik. Kifelé: európai öltözet, európai hadsereg­­, szervezet, európai bankrendszer, európai futószalag, európai tröszthálózat, a befelé el­­nyomás, kéjnöknek eladott parasztlányok ezrei, éppen csak az éhenhalástól megóvó munkabér, kicifrázva a nemzeti álom csillag­­képeivel, harakitire mindenkor kész számú­­ráj-romantikával s egy katonai párt széles­­mellű, magabizó, biztonságos, mert korlátolt pöffeszked­ésével.­­ A japán katonai lázadás mögött egy, a saját szédületes rekordjaitól megrészegedett­­nép uralkodórétegének drámája pereg le,­­mely a legjobb úton van ahhoz, hogy a saját j­a egy egész világ tragéd­ájának hordozója legyen. ן Tragédiájának és nem a Kelet megváltá­­sárnak, felszabadításának amit politikai han­­gulatkeltés kedvéért oly szívesen hangoztat­­nak Japán vezető rétegei. , Mert a Kelet igazi szellemét, a Kelet sza­­badségharcát az elnyomó Nyugat ellen nem a japán imperializmus hordozza többé. Japán a Nyugattal szemben kimerítette misszióját akkor és azzal, amikor bebizonyította, hogy a d­enézett színes fajták minden különösebb erőfeszítés nélkül el tudják sajátítani sőt tökélyre tudják emelni mindazt, ami a Nyu­­gaton legellenszenvesebb: a léleknélkü­li te­ch­­nikát, az erőszak szislémáját, a civilizáció úgynevezett áldásait. A fehér ember beképzeltsége, világuralom­­ra hivatottságának hangozta­ása Japánban és Japán által teljes erkölcsi és tárgyi veres­séget szenvedett. De éppen Japánban és Japán által mutat­­kozik meg az is, hogy mit jelentenek a tech­­nika rideg és az emberi szempontoktól el­­hajló vívmányai egy olyan országban, amely­­még nem futotta meg a társadalmi fejlődés útját, amelynek kapitalizmusa egy csak­­nem érintetlen feudalizmusra épül, ahol for­­ra­dalmi merészség­számba megy, ha valaki a császár isteni eredetét meri kétségbevonni. Az, ami ma Nipponban történik, kétség­­kívül nem a Kelet felszabadulásának forra­­dalmi drámája, hanem a keleti ember szel­­lemi és lelki mélységeinek feltörése, amely szabad földet kér, hogy a maga egének ra­­­gyogását terjeszthesse ki fiai felett. Nem a buddhista kultúra, nem a konfu­­­cnei világszemlélet fegyveres előretörése jár­­szódik le a Felkelő Nap országában, hanem a Nyugat rossz szellemének szolgai másolása, a Nyugat tapasztalatai, megértő készsége, al­­kalma­zkodó képessége nélkül. Japán, a maga, szemünk előtt lefolyó fa­­siszta forradalmával — mert hiszen a legális kormány is tele van ilyen velleitásokkal , legfeljebb a mérséklet választja e­l ״ lázadói­­tól — véresen és vészesen aktualizálja a hajdan csak mumusként hangoztatott sárga veszedelmet. Japán a Nyugattól, talán legfőképpen Né­­metországtól és Angliától tanulta el a mi­­ntaknizmus és imperializmus gondolatvilágát is most a Nyugat ellen használja fel. Vérszomja, éhsége, brutalitása határtalan, merészségét nem gátolják a nyugati jólla­­kottság dekadens meggondolásai, a belső társadalmi erők erjedése, melyet irgalmatlan szuronyok tartanak féken. Érdekei ped­g horizontálisan és vertikálisan beleütköznek a nyugati hatalmak érdekeibe. Éppen ezért Japán Kína-ellenes készülődé­­­sei, háborús szándékai a szovjetunió ellen nem kizárólag a Távolkelet ügye többé, de az egész Japánon kívül álló keleté és az egész nyugaté. I . • tS bár a nyugati, legfőképpen az angol im* perializmus se éppen szívügye egyetlen de­­mokrat­ ikusan gondolkozó népnek, vagy egyén­­nek: a most következő nagy küzdelemben az egész európai és a valóban elnyomott színes világ szimpátiája nem Japán mellett fog megnyilatkozzás.­­ Mert míg az angol imperializmus néha a jóllakott farkas már-már szelíd ábrázaát mutatja saját elnyomottjai felé, addig az új, éhes, kíméletlen japán imperializmus nem képes erre. A sárga Veszedelem nemcsak Kína kapui hanem az egész fehér világ kapui élőt áll­s jaj lesz Európának, ha most, a japán dráma betetőzése előtt sem ébred arra, hogy nem­­csak a kultúrájáról, társadalmi fejlődésének eddig fáradságosan megszerzett kincseiről van immár szó, hanem hovatovább a puszta életéről. . . , A Felkelő Nap országában felkelő fasiszta nap, ha megfelelő belső és külső erők ide­­jé­ben el nem homályosítják, könnyen a Nyu­­gat alkonyát idézheti elő. Salamon László VASÁRNAP, 1936. MÁRCIUS Ú­J KELET A délamerikai zsidók írta: Dr. Arthur Ruppín ׳ Többször jelentette az Új Kelet, hogy dr Arthur Ruppín, a Jewish Agency és a Cionista Világszervezet kolonizációs szak­­értője, a neves zsidó szociológus, aki nagyszabású tervet dolgozott ke az Agency megbízásából a németországi zsidó menekültek ׳ kivándorlására és le­­telepítésére Palesztinában és más orszá­­gokban — néhány hónappal ezelőtt be­­járta Dél-Amerikát, ahol behatóan ta­­nulmányozta a helyzetet a német-zsidó bevándorlás és telepítés lehetőségei szem­­pontjából. Ruppin — akinek tervezete képezi úgy a népszövetségi, mint a ma­­gánalakulatok német menekültügyi ak­­cióinak, iletve tanácskozásainak tárgya­­lási alapját — cikksorozatban számol be délamerikai benyomásairól és az ottani lehetőségekről a zsidó bevándorlás szem­­pontjából. Palesz­ina mellett ma Dél- Amerika az egyetlen ország, amely zsidó bevándorlás és telepítés szempontjából számításba jöhet és ezért különös érdek­­lődésre tarthat számot Ruppin szakértői véleménye. Az Új Kelet legközelebbi szá­­maiban közölni fogju­k Ruppin emléksoro­­zatának legérdekesebb fejezeteit. Az első cikket itt adjuk: Mint ahogy a földrajzi térképeken fehér fol­­tok láthatók, azzal a felírással, hogy a fel nem delt­ett" vidék, úgy a zsidók szocioló­­giájában is" vannak ilyen helyek. Legnagyobb részük Dél-Amerikában van. A délamerikai zsidókról kevés és legtöbbször egymásnak ellentmondó adatok állottak eddig rendelkező­ Bünkre. Talán az az oka ennek, hogy ezek a zsidók csak az utolsó ötven esztendő alatt telepedtek le Dél-Amerikában és mint közös- még kezdetleges stádiumban vannak, ami még nem kölcsönöz meghatározott jelleget életük­­nek. Délamerikai utam során egészen sajátos életviszonyokra bukkantam, amelyek érdekes töredékét képezik a jelenkori zsidó életének. 1. A spanyolországi emigránsok 1492 évre nemcsak Amerika (Dél-Amerika) felfedezése esik, hanem az a dekrétum is, ame­lyet Ferdinand és Izabella kiut­asította a zsidókat Spanyolországból. A legtöbben azon­­nal kivándoroltak, sokan viszont látszatra felvették a kereszténységet, de mert gyanú alatt áll­t­ak, továbbra is ki voltak téve az inkvizíció üldözésének Spanyolországban és Portugáliában. Az üldözött látszat-ke­reszté­­nyeknek (marannusok) egy része később szin­­tén a vándorlás útjára lépett és útjük az Új­­világ felé vezetett, ahol az inkvizíció már nem üldözte őket. Mint kereskedők és ültet­­vényesek jelentős szerepet játszottak a dél­­amerikai országok gazdasági fejlődésében a 16. és 17. században. Mindannyian jólétre tet­­tek szert. A recifei ״(Észak-Brazilia) zsidó hitközség különösen előkelő pozíciót vívott le és Európában is jó neve volt. A nemzedékek során azonban a bevándorlók elvegyültek — ott is, ahol eleinte nyíl­t­an vallották zsidó voltukat — a többi lakossággal és megszün­­tek zsidóknak lenni. Brazíliában és Chilében ma is találunk spanyol családokat, melyek zsidó ősökre vezetik vissza származásukat, sok zsidó névvel is talál­kozunk ezekben a köökben és amikor végigjártam a buenoe­­areresi Köztemetőt, a díszes síremlékek között láttam egy hatalmas emlékművet, melynek ormára egymás mellett egy menora és ke­­reszt volt vésve. Mindennek azonban csak történelmi jelentősége van. Kuturális és tár­­sadalmi­­tekintetben ezek a zsidó teljesen beolvadtak a keresztény környezetbe és csak temető, és zsinagógaromokat hagytak hátra. Mindössze a holland Guyanában van egy 18 zsidó hitközség ezer lélekből, mely eredetét a tizenhat és tizenhetedik századbeli spanyol bevándorlókra vezeti vissza. 2. Dél- és nyugateurópai a­­szefárd bevándorlók Csak a tizenkilencedik század második fe­­lében indult meg újabb zsidó bevándorlás Dél-Amerikába. Angliából, Hollandiából és az északafrikai Marokkóból kerültek ki ezek a zsidók, akik Brazília és Argentína kikötő­­városaiban kis szefárd hitközségekbe tömö­­rültek. Kis- és nagykereskedelemmnel foglal­­koztak és nagyon rövid időn belül megalapoz­­ták egzisz­enciájukat. A 19.. század végén és különösen a huszadik század elején szíried, szaloniki, szmirnai és marokkói szefárd zsi­­dók csatlakoztak ezekhez a szefárd hitközsé­­gekhez. Ezeknek is kereskedelem volt a fő­­foglalkozásuk és gyapjú, és selyemruha cik­­kekből nagyszerű üzleteket teremtettek. Buenos­ Airesben az üzletek nagy száma volt a kezeikben. Brazíliában kétezer lélekbőn álló községet alkottak és számuk túlhaladta az askenáz zsidókét. A világháború után újabb lendületet vett a szefárd zsidók bevándorlá­­sa. Még 1880-ban alig ezer volt a szefárd zsidók száma. 1900-ban már 10.000 és 1935 évben 80—100.000 a számuk és a Dé -Ame­­rikában élő zsidóknak csaknem egynegyedét alkotják. A szefárdok nem vegyültek eddig az anke­­náz zsidókkal. Arra a kérdésemre, hogy hány zsidó él a városban, az askenáz zsidók a leg­­több esetben csak a saját számadataikat kö­­zölték és csak többszörös kérésemre mondat­­ták meg, hogy ezenkívül még ennyi és ennyi szefárd zsidó is él mellettük. A szefárdoknak csaknem mindenütt külön imaházaik, teme­­tőik és jólé­t intézményeik vannak. Az utóbbi időkben történt csak bizonyos közeledés kö­­zöttüik a közös érdekek (cionizmus, bevándor­­lási segélyezés, Bné Brith-páholyok) felisme­­rése folytán. 3. Nyugat- és középeurópai askenáz zsidók szórványos bevándorlása A 19.ék század közepe táján a szefárd zsi­­dók mellett szórványosan askenáz zsidók is bevándoroltak Németországból, Angliából, Franciaországból Dél-Amerikába. Mint euró­­pai cégek megbázo­ttai vagy alkalmazottjai kerültek ide. Sokan közülök jelentős tőkét, műveltséget és európai kultúrát hoztak ma­­gukkal, úgyhogy nem volt nehéz jó pozíciók­­ra szert tenniök és gazdaságilag előbbre jut­­niok. A zsidóságukhoz való tart­ozásuk az nap­­ban a ig jutott a második generációig. Ha nem is tagadták le egyenesen zsidó voltukat, de bizonytalanságot hagytak abban­ a tekin­­tetben, hogy zsidók-e vagy sem. Ezen aske­­názok száma nem haladja túl az ötezret a délamerikai országokban. Ezzel szemben a leggazdagabb és legbefolyásosabb réteghez tartoznak. Ezek és a keleteurópai bevándor­­lók között, akik a 20-ik században jöttek be, nem ál fenn semmilyen társadalmi kapcso­­lat. A szakadék a nyugati és keleti zsidók között mélyebb itt, mint az Egyesült Álla­­mokban, vagy a nyugateurópai bevándorlási országokban. Csak az 1933-as német esemé­­nyek ébresztették fel valamelyes mértékben a zsidó sorskö­zösség érzetét. 4. A keleteurópai bevándorlók A Dél-Amerikában élő zsidóknak csaknem a többségét a Kelet-Európából bevándorolt askenázok képezik, akik 1870 ó a kisebb csoportokban, majd 1891 után nagyobb tö­­megben özönlöttek be. Ennek a bevándorlás­­nak a kezdete mind a mai napig ״ szégyen­­foltot“ jelent a délamerikai zsidóság házai­­ban. Mint minden fiatal kolonizációs ország, Argentína és Brazília is hiányát szenvedte a fehér nőknek. Lelki­ismere­ten ügynökök ki­­használták ezt arra, hogy a keleteurópai la­­kosság szegény osztályaiból, sőt Olasz- és Franciaországból is leányokat hozzanak Bra­­zíliába és Angliába azzal, hogy könnyű és kellemes é­etet, sőt sokszor házasságot és jó állást is ígértek nekik. Ténylegesen azonban a prostitúció volt ezeknek a leányoknak a vége. A Kelet-Európából jött leányok között sok zsidó is volt, mint ahogy az ügynökök között is, úgyhogy egy ideig ezt az ipart ép­­pens­éggel­­zsidóknak minősítették, meg szégyent hozott a zsidó névre. Az összes ké­­sőbbi zsidó bevándorlóknak is szenvedniök kellett az első zsidó bevándorlás ezen szüle­­tési csapása miatt. Még ha a legtisztesége­ pengett ,QUICK1* Tere IiN­ikolu érzékeny Mr $aptorból : az érd•• szakáll sebb és legdolgosabb emberek is voltak még ha a legszigorúbban is e különültek leánykereskedőktől és azoknak társaitól, nyira, hogy ״ tiszták és ״ tisztátalanok s­­portjaira osztották el magukat —v­­­érezniök kellett mind a mai napig ennek első szégyenfoltnak a tehertételét, a si­ták" kizárták a többieket a társadalmi étt kezésbe , minden szociális és vallási funk­ból, nem házasodtak velük, se gyermekem sem unokáikkal, még sírjaikat sem keret fel a temetőben, templomaikba sem járt olyannyira, hogy a ״ tisztátalanok 44 kényt­­nek voltak saját maguknak külön temeti és imaházakat építeni. Annak ellenére, hogy azon zsidók sz, akik közvetlenül vagy közvetve prostitucii élnek, elenyésző és mindinkább eltűnő kis teg, az argentínai és brazíliai zsidókra ma nagy lélektani hatással van ez a múlta A­csonyabbrendűségi érzéskomplexumban a vednek, különösen, ha európai zsidókkal rülnek össze. Az első kérdésük az, hogy gondolnak róluk Európában. Attól is, hogy az első keleteurópai bevándorlás m még ne ma is tehertétele ezen országok zsidóságnak. (Folytatjuk) Lakjon Budapest szivében ! Merano szálloda IV. Bécsi­ ucca 2. Telefon: 81-4-94 és 81-3-90. Kitűnően felszerelt olcsó szobák elsőrendű konyha. Ut tértáshelyiségek. Központi fűtés. — Hideg-meleg folyóvíz. Lif. szállítás le és fel.­­I A természetes arcszt csodálják és irigyelik ön is ezért tehet harmatos, leányos, hibám e­ten arcbőrre, egyszerű módon. Ez a mód■ eddig már sokezer nőnek szerezte meg a fr■ hamvas arcbőr bájosságát. Szabály: Esténként mossa arcát * LETOJ szappan krémsteril habjával. E gyengéig ható krémes habot hagyja arcán néhány c­sod­percig. Utána öblítse le M melegvi■ majd közvetlenül hidegvízzel. Ez az eg■ Másnap reggel friss, bársonyosan üde fogja a tükörben mosolyogva üdvözölni. Ezen módon kezelve az arcbőrt, többet mint bármely kúra, különösen, ha este fekvés előtt alkalmazzák. A LETON-stapl* hatását nagyszerűen fokozza az eredeti I* TON arctej és LETON púder! Kapható 22 lejért gyógyszertárban, drogériában és illatszerét­ban, valamint a sörak­árban: Parfum­* ROYAL Oradea, Laspassage.

Next