Uj Kelet, 1960. augusztus (41. évfolyam, 3653-3679. szám)
1960-08-29 / 3677. szám
A VILÁG TÜKRE Amerikában is vannak tandíjgondok Az új iskolaév közeledtével általános éredklődést váltott ki az a hír, hogy Haifán a középiskolai tandíj összegyűjtésére szolgáló „Chászád” akció keretében a város most külön alapot akar létesíteni az egyetemre beiratkozni akaró végzett középiskolások tandíj szükségleteinek kényelmes megtakarítására. A középiskolai diákok tandíj-megtakarítási pénztárának Haifán ma már tízezer tagja van és a haifai példát Tel-Aviv és más városok is követték. Háromévi fennállása után a haifai „császád” már tavaly 400 szerény jövedelmű szülő diákjának folyósította a tandíj egy részét, akik a város elméleti és szakipari középiskoláiban tanulnak , ez idén a tandíjkiutalások száma 900-ra emelkedett. Ezen a téren Izrael megelőzte még a „gazdag” Amerikát is, ahol pedig éppen úgy vannak tandíjgondjaik a kiskeresetű szülőknek, mint nálunk. Washingtonban most tették közzé az elmúlt őszi iskolai beiratkozások adatait. Ezek szerint 1959-ben 44 millió 400.000 gyermek és felnőtt (5 évtől 34 éves korg) iratkozott be az Egyesült Államok rendes iskoláiba az előző évi 42 millió 900.000 tanulóval szemben. Ez azt jelenti, hogy öt év alatt 8,3 millióval és 1959 óta 14,1 millióval ment fel az iskolákba beiratkozott tanulók száma. A különös módon nem a közoktatásügyi, hanem a kereskedelemügyi minisztérium által közzétett adatok részletetése azt mutatja, hogy az óvodába járó gyermekek száma 2 millió, az elemi iskolák 1—8. osztályaira 29.4 millió iratkozott be, a gimnáziumokra (5—8. os Easy) 9.6 muno. Az egyetemekre és szaiiskolaira beiratkozott diákok száma 3.8 munó volt, akiknek háromnegyed része rendes hallgató. N unott dolog azonban, hogy az iskoláztatás Amerikaban sem olcsó mulatság, nanár ott is, akárcsak Izraelben, a legtopo állagos anyagú tenecsegu szalonea az az álma, hogy a gyermekei egyetemet végezzenek és tuptomát szerezzenek. Ezzel kapcsolatban különleges értemedésre tarthat számot a Fordaapitvány által az Egyesült Államok egész termeten rendezett alafelvételezés, amelynek eredményeit most tették közzé. E szerint, ha a szülők ambiciója megvalósul, akkor a ma 1. éven aluli összes amerikai gyermekek 60 százaléka fog egyetemre, vagy felsőiskolára járni. Tavaly a 18 és 21 év közötti nataioknak csak 21,4 százaléka iratkozott be valamelyik egyetemre, vagy kolégamba. A szülők kaituációja szerint egy főiskolai alak kiadásai átlag1400 dollárra rúgnak évente, viszont a szülök 16 százaléka évi 19.000 dollárra teszi a családtagok összesített iskoláztatási számláját. Hogy honnan veszik a pénzt ? Erre a kérdésre a szülök 67 százaléka azt a választ adta, hogy a megtakarított pénzüket fogják gyermekeik felső iskoláztatására felhasználni, 41 százalék ösztöndíjban reménykedik, 29 százalék kizárólag a keresetéből fogja leszakítani a kiadásokat, 19 százalék kölcsönt remél kapni erre a célra, míg valami 28 százalék arra számít, hogy a gyermekeik részleges munkával fogják megkeresni a tandíjat és műeltartásukat, írta: Diamant Elemér Csakhogy a baj az, hogy a szülök 60 százaléka még hozzá sem kezdett az iskoláztatási költségek félretevéséhez és ezek 25 százalékának semmi reménye sincs arra, hogy valamit is meg tudjon takarítani a jövedelméből. Az a 40 százalék, amely már elkezdte a takarékosságot, mindössze 150 dollárt tudott erre a célra félretenni az elmúlt évben. Ezen az alapon tíz évre lesz szükségük, hogy egyetlen gyereküknek öszszespórolják az egyévi főiskolai kiadásait, ha az árak a mai szinten maradnak, márpedig az elmúlt évben 9,5 százalékkal emelkedett a drágaság az Egyesült Államokban. Mindez arra mutat, hogy az átlagos amerikai szülők álma gyermekeik főiskolai taníttatásáról a legtöbb esetben nagyon, messze esik a valóságtól. A tandíjprobléma még súlyosabb méreteket ölt annak a nyilatkozatnak a nyomában, amelyben Lawrence G. Dertic, az Egyesült Államok iskolaügyi kormánybiztosa közölte, hogy becslés szerint az új tanévben újabb rekordszám várható az iskolai beiratkozások terén, amelyek 16 év óta állandóan emelkedést mutatnak. El szerint a tanügyi hatóságok azzal számolnak, hogy az új évben 48 millió 650.000 beiratkozás lesz, vagyis négy millióval több, mint tavaly, ha az óvodásgyermekeket is beleszámítjuk. Dertic becslése szerint 636.000 új tanerőre lesz szükségük, hogy megfelelő oktatást tudjanak biztosítani a most beiratkozó iskolai növendékek részére, ami négy százalékos emelkedést jelent a tantestület létszámában. Csak azt nem tudja még az iskolaügyi kormánybiztos, hogy honnan vegyen enynyi új tanerőt. A túl korai házasság nem tartós Legalábbis ezt árulja el az angol anyakönyvi nyitvántartás által nemrég kiadott évi statisztikája, amely a házasuló férfiak és és nők polgári körülményeit mutatja be számadatokban és természetesen kiterjedt a születésekre családi állapotra, sőt az örökbefogalásokra is. A statisztikai táblázatok azt mutatják, hogy Angliában tovább csökkent a házasutási korban lévő, de házasságon kívül maradt személyek száma, míg ezzel pár-huzamosan emelkedett a törvény által megengedett jeg fiatalabb korátlag 23 év, témáknál 26 év van az elmúlt évben, ugyanakkor, kitűnik, a számadatokból, hogy azok a nők, akik huszadik születésnapjuk előtt mennek férjhez, kétszer akkora valószínűséggel néznek az elé, hogy a házasságuk válássá végződjék, mint a későbbi korban házasodók. Ez a jelenség annál figyelemreméltóbb, miután az 1951-ben megindult folyamat folytatásaként Angliában tavaly is kevesebb volt a válás, mint 1958-ban. Az elmúlt évben összesen 26.239 házasságot bontottak fel (az érdekesebb eseteket az újságok teljes részletességgel, az összes szereplők és okok felsorolásával közük, különösen a hűtlenség címén kért válópereknél), ami az összes házasságok két ezrelékének felel meg. A legtöbb válás a házasság negyedik és tizenegyedik évében következett be és a szóbanforgó házaspárok vagy teljesen gyermektelenek, vagy csak egy gyerekük volt. Mindezekből az adatokból, amelyek egy 180 oldalas füzetben jelentek meg, az angol sajtó azt a megállapítást szűri le, hogy a túl fiatalon kötött házaságok kevésbé tartósak, mint az érettebb korban kötött házasságok. Készül a Hold térképe Mialatt a világ érthető izgalommal tárgyalja az űrrepülés szempontjából kivételes fontossággal bíró két legújabb eseményt, az új óriás műbolygó és állat utasainak szerencsés földkörüli utazását és viszszatérését, valamint az amerikai Discoverer 14 műszerládájának a levegőben történt visszaszerzését, — a tudósok már javában készítik a pontos térképet a Holdról és azokat a helyeket jelölik ki, amelyek legalkalmasabbaknak látszanak az emberrel utazó űrhajó leszállásra. A 11-ik asztronómiai kongresszuson, amelyet Stockholmban tartottak meg a napokban, bemutatták a Hold sötét feléről készült filmfelvételeket, amieket a Lunik orosz műbolygó készített, miközben megkerülte a Föld egyetlen bolygóját, ugyanakkor a szovjet tudósok felvilágosításokkal szolgáltak az orosz műbolygók által a felső atmoszféráról, a mágneses térim, va...״, a hold légköri és mágneses viszonyairól gyűjtött adatok kiértékelése alapján. A filmfelvételek alapján arra az első következtetésre jutottak, hogy a Holdon levő hegyek egyáltalán nem olyan magasak, mint ahogy ezelőtt hitték. A térképen dolgozó nemzetközi tudós, csoport több mint ötezer , felvételt vizsgált meg, amelyek a napfény által a Hold kimagasló részeire vetett árnyékokról készültek különböző irányból és időkben, úgy a Nap, mint a Hold helyzetének változásai közben. Ezeknek a felvételeknek egy egészen új vetítési rendszerrel való mérése és berajzolása már eddig is azt mutatja, hogy az első ember, aki leszáll majd a Holdon, nem fog olyan szaggatott felszínn területet találni, azokkal a magas és vadszegélyezésű hegyekkel, valamint elriasztóan mély és sötét szakadékokkal, mint amilyennek eddig képzelték el a Holdat. Ezt a felfedezést alátámasztották a franciaországi Pie-du-Midi obszervatórium által készített felvételek is, amelyek egy és három perces időközökben készültek a Holdról és ezek alapján rájöttek, hogy valamely Hegycsúcs helyzetének és alakjának elmozdulása a fényképezés során többet árul el a térképezés számára, mint maga a hely, mert az eltérések elárulják annak a vidéknek a formáját is, amelyre az árnyék esik. Az első Hold-térkép az amerikai légi haderő megrendelésére készül és a manchesteri egyetem tudósai,akik a felvételeket készítették és kiértékelték, arra számítanak, hogy 1963 előtt a térkép aligha fog elkészülni. De mindenesetre nagyon pontos lesz. Az új térképészeti technika ugyanis lehetővé teszi, hogy a lefényképezett topográfiai arculatokat 25—50 méteres eltéréssel lehessen meghatározni. Abban a különleges tanulmányban, amelyet az amerikai földtani kutatóintézet készített nemrég a hadsereg megrendelésére, már konkrét következtetések vannak arról, hogy melyek azok a területek a Holdon, amelyek legalkalmasabbak a földi űrhajó leszállására. Ezek szerint úgy látszik hogy a Kopernikusz és a Kepler csillagászokról elnevezett nagy betüremlések talaja felel meg a legjobban erre a célra. Ezeknek a bemélyedéselmek a sima területe — hangoztatják a jelentés készítői — könnyű leszállást tesznek majd lehetővé és a közelben levő sziklák is elég puháknak látszanak ahhoz, hogy ásni lehessen bennük. A sziklák puhasága főként azért bír rendkívüli fontossággal, mert a Holdra érkező minden emberi expedíció kénytelen lesz földalatti óvóhelyet keresni magának a Holdon uralkodó szélsőséges hőmérsékletek (214 Fahrenheit fok meleg nappal, és 250 Fahrenheit fok hideg éjszaka) ellen. A tanumány, aniel■, a Holdról készült három térképet is tartalmaz, még klasszikus formában ábrázolja a Hold felületét, vagyis tele van ezer és ezer kráterszerű mélyedéssel, amelyeket vagy a beleütközött meteorok, vagy pedig vulkánok kitörése okozott, azonkívül a lávaömlés következtében keletkezett homoktengerekkel Nagyon valószínű azonban, hogy a Manchesterben készülő holdtérkép tekintetben más lesz. Uránt Listfi utiaspája Greco adódóan Toledóban... A zegzugos kis utca végén, a zsidó templom közvetlen közelében lakott a görög, El Greco, ahogy Toledo népe hívta háromszáz évvel ezelőtt. Senor Theotocopulos azóta ott szárnyal az angyalok között, bár háza, (még ma is az övé) itt van beékelve az acélverő és a templom között. Szemben vele egy fazekas forgatja korongját és kis szamarának hátára kötve 8 mázas edényt, ugyanúgy kínálja tündöklő smaragdban pompázó fazekait, mint El Greco idejében. Az utcák és terek még ma is az ő nevétől hangosak s Európa, s Amerika minden népe az ő kedvéért zarándokol ma is Toledóba. Minden kis árusító asztalon az ő képeit látjuk, s minden őróla van elenvezve, utca, ház, szobor, tér, kert, sétány, múzeum és intézmény. El Greco nem Toledo fia, de Toledo Greco városa. A Szent Tomás templomot nem azért töltik meg az emberek, mert imádkozni akarnak, hanem azért, mert egy óriási művész, El Greco 1686-ban festett „Orgaz gróf temetése” című művét óhajtják látni. Ezt a templomot nem az ottani kegyszerek, szobrok és csillámló holmik, hanem ez a mű avatja valóságos templommá, ahol megakad a szó, s a szív magasba emelkedik. Az aszkéta művész akarata alá hajtotta a spanyol szenvedélyt, s talán egyedül ő fejezte ki helyesen fogadott nemzetének hősi jellemét. Zsidó-barát volt. Még ma is sok dokumentum beszél arról, hogy a művész az ittmaradt, áttért, de üldözött zsidó szórványoknak milyen huzamos időkig adott menedéket. Modellje egy fiatal zsidó férfi volt. Róla fes״tette a szenvedő Krisztusait, Páljait és Józsefeit. Minden portréja jellegzetesen zsidó. Évezredek szenvedése ül hőseinek arcán, a diaszpóra minden kínja és rettegése. ★ Meghatott vagyok, amikor szememmel végigsimogatom az emeletes házacskát, s egy régi kövekkel kirakott előtér után a vadszőlő,patio”-ba jutok. A patio az udvar, négyszögletes körülépített udvarocs■ ka, négy ablak néz felém, sűrű, súlyos, kovácsolt vassal fedve. Zöld levelek védik, takarják a falakat, az udvarhoz ragasztott kérfecskének külön, El Grecotól független története van. A kert közepén most is ott van egy kutkáva. Kútnak, kiszáradt kútnak nézné az ember, de nem az. Ez egy nagyon mély és rejtett pince szellőztető nyílása. Itt bújt meg 1492-ben Spanyolország akkori pénzügyminisztere, akit Lévynek hívtak. (Úgy látszik ezt a hivatalt örökölni lehet.) Mint az idegenforgalmi propektusokban, a hófehér falra futott vad szőlő, egy virágos ablak, s egy ütöttkopott bejárat. Az angolok idegenforgalmi vezetője már tereli a nyájat a jobboldali bejárat felé, én azért is a másik oldalon kezdem, ahol a kis konyhába lépek. A nyitott széles tűzhely felett két serpenyő lóg, a falba épített polcon öt nagy kancsó és fazék. Itt főztek neki. A tűzhely mellett két-három félméteres hússzurkáló villa. A konyhai eszközöket szemlélve, jókora lakodalmak eshettek Greco úr házában. Egy vásott küszöb, s egy pici szoba, ahol viszont minden miniatűr: a cseppnyi asztal, a melléállított sámli, két aprócska székkel. Mellette kandalló, itt szokott üldögélni. A sarokban odatámaszkodott gitár, lepattant húrjai már nem őrzik keze nyomát. De itt él ebben a szobában és ezekben a szobákban. Itt alkotott, álmodott, muzsikált és festett. Az imént megszólítottam egy toledói honpolgárt és megkérdeztem tőle, hogy mit tud róla. Serpitős tájszólással mondta: — Azt mondják a népek, hogy nagyon gazdag volt... Mást nem is tud róla. Talán még annyit, hogy festő volt. Az egyik odasodródott öreg asszony, aztán elmondja, hogy ez a palota mind az övé volt. — Még zenekara is volt. Meg külön kápolnája ebben a palotában. Másik szoba: vörös szőnyeggel letakart baldachinos ágy, így aludt. Szerencse, hogy el van kerítve vastag kordonnal, különben az amerikaiak belefeküdnének. ★ A hálószoba mellett két nagy szoba egymás mellett. Az első El Greco dolgozószobája. Két tulipános láda a sarokban, valószínű־ az irományok számára. Itt van a faragott íróasztal is, egy kinyitott, görög-latin szövegű könyv, nem látom pontosan mi, mert csak a címlap előtti pár sor látható, ez is vastag üvegen keresztül. Az íróasztal melletti könyvespolc fóliánsait már szétvitte a századok szele, üres ... A falak itt már képekkel diszítettek. Régi-régi olasz mesterek képei ékesítik a lakást. Spárgáig kopott szőnyeg, megint egy kis faragott asztalka, ahol régi-régi viaszgyertya dől egy csomó házieszköz fölé. Kék selyem székek és egy gyertyakoppantó. Itt evett. S a másik szobában már ott tündökölnek z öreg zsidók: az הpostolok, s Krisztus, s a kék-fehér képmások egész sora. Toledo látképe és Greco fia. A hatalmas alkotások egész sora, holott minden spanyol múzeumban látható egy sor belőlük. Borkóstoló Bordeaux-ban Írta: Art Buchwan A napokban Alexis Lieb► lie-nek voltam a vendége, Médoc-ban, a legfinomabb bordeauxi borok hazájában, ban. A szüret olyan esemény errefelé, amitől egy magamfajta íróembernek is gyorsabban dobog a szíve. Lichine a híres Chateau Prieuré-Lichine és a Lacorabes kastélyok tulajdosa. ISI vitt egy borkóstoló körúti■, és lelkemre kötötte, hogy gyakoroljam kissé a borkóstolást nehogy idegenek előtt szégyent hozzak a fejére. Lementem hát vele a katély ősi pincéjébe, és megkóstoltam a legfrisebb termést, amely még erjedt a kádban. Jóizű volt és lenyeltem. ״ Ne, ne, ne,” kiáltotta. ״ Ne nyelje le. Csak forgassa meg a szájában.” ״ Az óramutató irányában, vagy ellenkezőleg? ״ Az óramutató irányában. Ellenkező irányban a burgundit öblítik. Aztán köpje ki a padlóra." Elkezdtem gyakorolni a kóstolást. ״ Most pedig mondjon valamit, unszolt a házigazda. ״ Kissé kiszárítja az ember száját." ״ Nem, ilyesmit nem lehet mondani," kiáltotta Lichine. A gazdák elvárják, hogy valami gyönyörűt mondjon. Például: ״ Milyen teli és milyen zamatos! Bizonyára te►, tesíteni fogja ígéretét.” ״Rendben van, de mégte savanyu.” Első állomásunk a Cím► Jean Margaux-ban volt, amely egyike Franciaország négy legnagyobb borkastályának. Meglátogattuk a chai-t, ahol a bort kádakba és hordókba töltik. A pincemester megkérdezte, hogy megkóstolnám-e a termést. Bólintottam, mire adott egy pohárral. Kiöblítettem a számat a nedűvel, aztán kiköptem. Lichine megelégedett pillann tásokat vetett a tanítványékra. ״ Különleges, egyéni szövete van. Olyan az ize, mint a gyapoté." Lichine bokán rugott. ״ Azt akarja mondani,” mentegy■ főzött a mester felé, ״ hogy bársonyos az ize.” Miután megtekintettük a kastélyt, Lichine átvitt a Chateau Latourba, a másik szőlőkertbe. Megkóstoltam a Latour-i bort és elismerőleg nyilatkoztam. ״ Nagy bor. Olyan gazdag, puha a s*• matja.” Lichine mosolygott. ״ Kaphatnék egy ki* H• zet? kérdeztem a tulajdonos, Hubert de Beaumont Jelei► létében. Lichinenenek leesett •Hálla. ״ Vizet?” a gróf értelmetlenül bámult rám. ״ Mosdani akar? Mielőtt megmagyarázhattam volna, hogy inni szeretnék egy pohár vizet, Lichiene elráncigált a gróf elől. ״ Soha — érti — soha ne kérjen vizet Bordeaux-ban!” ״ De mit csináljak, ha szomjas vagyok. Olyan száraz a szám, hogy a fogam az arcomhoz ragad.” Lichine hallani sem akart a dologról. Az utolsó kastély, amelyet meglátogattunk Philippe de Rothschild báróé volt, aki a Mouton- Rothschild szőlőhegy tulajdonosa. Rothschild, igen szíves házigazda, körülvezetett a pincéiben, aztán beinvitált a kastélyba egy pohár pezsgőre. Felmentünk a széle■ márványlépcsőn és egy szóig, mindnyájunkat megkínált egy pohár finom pezsgővel. Lichine felköszöntötte a há״zigazdát, és mindenki szűrcsőit egy kicsit a pohárból. Aztán, Lichine legnagyobb megrökönyödésére, gargalizálni kezdtem. ״ Ne, ne! Az Isten szerelmére!” sikoltott Lichine. De már késő volt Kiköptem a pezsgőt a szőnyegre. !Fordította: Sz. Ír 1060 VIII 29 Új Kelet S