Uj Kelet, 1965. október (47. évfolyam, 5226-5249. szám)
1965-10-01 / 5226. szám
Fehér ing, széles mosoly, egyszerűség Izrael miniszterelnökével szemben ülünk Az idő reggel 8 óra — és ׳áris Íróasztala mellett találjuk. Minden perc drága itt. Megbeszélések, ülések, gyors egymásutánban követi egymást. — Néhány kérdésem volna, miniszterelnök úr. — Kérdezzen nyugodtan. Elővesszük a jegyzetfüzetet s felolvassuk a késeket. így válaszol: — Helyénvaló kérdések Igyekezni fogok kielégítő válaszokat adni Meglátjuk, hogyan megyünk át a ”vizsgán ” Ez Lévi Eskol, aki most Izrael kormányának élén áll... Egykor zöldséget árult Petach Tikva piacán. Saját termelésű zöldség volt, amely nemcsak vetekedett az akkori idők olcsó arab mezőgazdaság termékeivel, de túl is haladta azokat. Aztn évtizedei teltek ׳־־ de Lévi Eskol ugyanaz az idealista maradt, aki hisz abban hogy az izraeli zsidóknak mindent jobban kell csinálni, mint másoknak. A MÁARACH a jobboldali blokkal szemben Feltesszük az első kérdést: Miniszterelnök úr, hogyan látja a baloldali “mááráchot" a jobboldali blokkal szemben? Fenyeget az a veszély, hogy a jobboldal kerül uralomra? Ez ”Máárách és nem balo’-’is” Ne keverjük ebbe a fogalomba a baloldaliságot Két munkáspárt együttműködése ez, ahogyan a munkásságot ismerjük Izraelben és külföldön. Két olyan párt ez, amely vállalta a szórványok egybegyűjtéséért, a gazdasági függetlenségért folyó küzdelmet, a politikai és biztonsági felelősséget. Az izraeli munkásmozgalom célja termelő, dolgozó nép kialakítása, és ebben az értelemben strukturális forradalom végrehajtása az Izraelben koncentrált zsidó nép körében. Természetes hogy a munkásmozgalom nem az egyéni nyereségre, a nagy haszonra, hanem a nép szükségleteinek biztosítására törekszik. A jobboldali blokk ugyankkor kisebbséget képez a nép között. Minden fontossága ellenére, amennyiben tőkét és magánkez-deményezést hoz az ország gazdasági életébe - természeténél fogva mások kihasználásából él. Egy része speráció útján gyorsan gazdagodott meg, amennyiben kihasználta a gazdasági nehézségeket és nem veszi tekintetbe a tömegek valódi szükségleteit. Mint látja, két szociális és filozófiai felfogás áll szemben egymással. Hogy sikerül-e uralomra jutnia a jobboldalnak? Ez mindenekelőtt a munkáspártok felelősségétől és történelmi hivatal tudásától függ. Remélem, hogy az izraeli munkásság a dolgozó értelmiséggel együtt képes lesz olyan tömörülésre, amely döntő többséget képvisel fejlődő társadalmunkban. VALÓDI DEMOKRÁCIA, TÖBBSÉGI URALOM — Miniszterelnök úr, hajlandó lesz koalíciós kormány létesíteni minden párttal, beleértve a Ráfit is? — Van egy ismert közmondás: átmegyünk a hídon majd ha odaérünk. Nincs értelme jósolgatni. — Mi az igazság abban, hogy miniszterelnök úrnak szándékában van visszahozni a Min Hájeszodot a Mapájba? — Semmi. Az igazság az, hogy én azt hiszem, nekik vissza kell jönniök a Mapájba azonban nem az én dolgom ilyen javaslat megtétele az kizárólag a pártba tartozik. — Mit jósol miniszterelnök úr a Kneszetválasztások eredményével kapcsolatban? — Azt hiszem, ha valamely pártnak kilatása van nagy többséget kapni, az a Máárád , a Mápáj és az Abdut Háávodá tömörülése. — Mennyi mandátumra számíthat a Ráfi és honnan? A). Ez nem az én gondom. B). Azt kivánom, hogy egyet se kapjanak. C). Van egy gyermekdal: “kicsit innen, kicsit onnan, ebből egy kicsit, abból egy kicsit”. Természetes, hogy minden zászló körül tömörül név amely elősegíti ezt... bizonyos számú közönség, amíg megismerik annak színeit. Ezenkívül, van ott egy híres . Miniszterelnök úr nézete szerint van valami elfogadható szociológiai magyarázat arra, hogy ebben az évben három pártban állott be szakadás? — Semmiféle ideológiai, vagy szociológiai indokolása nincs a Mápás szakadásának, legfeljebb akkor, ha beigazolódnak azok a feltételezések, hogy a Ráfi hátat fordít a munkástársadalomnak. Ami a lberálisok szakadását illeti, ezt indokoltnak találom, mert nagy különbség van a Rosen vezetése alatt álló független liberálisok szociális és politikai nézetei, valamint a Regin vezetése alatt álló Gábál szociológiai és politikai felfogása között. Ami a kommunistákat illeti, kiderült, hogy a Szné-Mikunisz csoport megrémült az Izráel-gyűlölet mélységétől, amely egyre jobban kifejezésre jutóártban. — Miért hagyta el Ben Gurion a Mápárt? — Nincs erre semmiféle erkölcsi, racionális, vagy ideológiai magyarázat. — Vajon a pártközpont határozata után nem volt fölösleges a pártbírósági eljárás? — Egyetértek önnel: felesleges volt. Azonban fel kell hívnom a figyelmet arra a tényre, hogy a párt politikai központja erőfeszítéseket tett, hogy ne kerüljön az ügy a pártbíróság elé. A Báfi azonban állandóan kiáltozott: ”Nincs jogotokban eltávolítani párttagokat, csak ha a pártbíróság így határoz. Minthogy a Báfi ragaszkodott ehhez a formális alaphoz, kénytelenek voltunk eleget tenni a követelésnek. — Az ön nézete szerint mit jelent a valódi demokrácia? — Valódi demokrácia, vélemény és lelkiismereti szabadsá többségi uralom. — Mit kell tenni az izraeli társadalmi légkör megjavítására? — Hosszadalmas társadalmi és nevelési folyamat 37. Különböző eredetű lakosság egybegyűjtésének korszakát éljük. Más szokásokkal, neveléssel érkeztek a különböző néprétegek az országba. Az iskolák, az ifjúsági mozgalmak, a hadsereg — mindezek képezik azt a kohót, amely egybeolvasztja a nép " k különböző eredetű rétegeit. KIKNEK KELL A KNESZETBE JUTNI? — Nem gondolja, miniszterelnök úr, hogy a Kneszetben helyet kell foglalni tudósoknak, közgazdászoknak, pedagógusoknak is, nemcsak kizárólag politikusoknak? — Elvben egyetértek ezzel. Jelenlegi politikai életünkben azonban amely számos pártra és választási listára szakad, ez csaknem megvalósíthatatlan. A Madrádi azért is küzd, hogy a munkásmozgalmat minél szélesebb egységbe tömörítse és ebben a formában jelenjék meg a néptörb״ ek előtt, így inkább eleget tehet annak az értelmes és okos követelésnek is, hogy ne csak a politikai pártok funkcionáriusai, hanem más személyiségek is helyet kapjanak a Kneszetben. — Mit hoz a Mápáj az új nemzedéknek a következő évre? — Tekintettel arra a forradalmi változásra, amely még mindig zajlik a zsidó nép életében és az államiság megújulásában jut kifejezésre — még hosszú ideig számos célkitűzés vár minden nemzedékre. Nem szégyelem azt mondani, hogy haládi küldetésről van szó, habár természetes, hogy a “challuciat” fogalma alatt a huszadik század utolsó harmadában más értendő, mint a század első évtizedeiben. Nagy feladatok várnak még erre a korszakra. Meg kell őrizni az előző eredményeket és felhasználni a modern technológia vívmányait az ország fejlesztésére. Iparfejlesztés, Izrael jó hírnevének növelése a fejlődő népek között, a kulturális értékek kimélyítése, mindez még a nemzedékekre vár Amennyire szegények vagyunk nyersanyagokban, annyira kell segítségül hívnunk a tudományt fejlesztési munkálataink fokozására azzal a központi céllal, hogy a lehető legrövidebb időn belül megkétszerezzük az ország lakosságát. A dolgozó értelmiségnek meg kell találni az utat, hogy a néppel haladjon és szellemi kincsét a nép szolgálatába állítsa. A falvak, határmenti helységek, távoleső települések szólítják a fiatal tanítókat, orvosokat, és más értelmiségieket. AZ ESKOL-KORMÁNY AZ ELMÚLT KÉT ÉVBEN — Melyek az Eskol-kormány kiemelkedő eredményei az elmúlt két évben? — Megjelölök néhány pontot• L) Az országos vízmű üzembehelyezése; 2) . a nemzetközi támogatás megszerzése a vízmű tervéhez; 3) . az Egyesült Államok kormányával való megállapodás a vízsótalanítás ügyében; 4) . tengeri kutatás, Coceanográfia; 5) . az arab egység megtörése, mindenekelőtt a Németországgal kötött diplomáciai kapcsolat nyomában; 6) . a hadsereg erejének növelése, (ahogyan az kifejezésre jutott a függetlenségi napi felvonuláson). 7) figyelmeztető akciók Jordániában; 8) a középiskolai diákok támogatásának fokozása; 9) a külföldi zsidóság vezetőivel való kapcsolatok kibővítése; 10) enyhítések a katonai kormányzatban; 11) az export növelése; 12) a kisdedóvó hálózat kibővítése három éves kortól, segédoktatás gyenge előmenetelű elemi iskolai tanulók részére, meghosszabbított tanítási nap bevezetése; 13). a beér-sévai és haifai főiskolák előkészítése. . A sajtó beszámolt arról, hogy javasolta a pártoknak, hagyják ki választási propagandából a biztonsági problémákat. Vajon az volt a cél, hogy ne fedjenek fel katonai titkokat, vagy egyszerűen, hogy ne beszéljenek a biztonsági politikáról? — A cél mindenekelőtt, hogy ne fedjenek fel se múltbeli, se jelenlegi biztonsági titkokat. Tulajdonképpen c—dálkozom is a kérdésen. Mindenki tudja, hogy a ”Kibijeügy“ után fordultam a pártokhoz. NEM LÉTEZIK A ”MÁSODIK IZRAEL” FOGALMA — Mit kell tennünk, miniszterelnök úr, hogy áthidaljuk a társadalmi és gazdasági szakadékot az új éléli és a régi lakosok között. — Az a véleményem, hogy “második Izrael“ fogalma megszűnt az utóbbi években Számos intézkedés változtatta meg a helyzetet Ide tartozik: a kisdedóvó hálózat kiterjesztése hároméves kortól; ingyenes általános iskoláztatás, jelentős támogatás közép és felsőfokú képzettség megszerzésére; a sikáépítkezés, amelyet folytatnunk kell a probléma végső rendezéséig, a fizetések a jövedelmek emelkedése, a szakmai oktatás kiszélesítése. Emellett az idő is megtette a magáét, úgyhogy a két és félmilliós lakosság társadalmi arculata teljes mértékben változott. Természetes mindehhez még szükséges az egyén fejlődési szándéka. A társadalomnak is meg kell tenni minden lehetőt azonban az egyén is köteles dolgozni, tanulni, haladni. A különböző törzseknek meg kell még szabadulni ”törzsiességüktől” és a nép rétegeivel kell egyesülni. A DIPLOMÁCIAI KAPCSOLATOKAT KORREKTÜL KELL LETARTANI — Mint miniszternöik és hadügyminiszter az a véleménye, hogy az izraeli külpolitikai vonal bevált? — Megelégedéssel állapíthatjuk meg, hogy megerősödtek kapcsolataink az Egyesült Államokkal, Franciaországgal, Angliával. Baráti kapcsolatot tartunk a többi európai országokkal és diplomáciai viszonyt létesítettünk Németországgal. Húsz fejlődésben lévő afrikai és ázsiai állammal kötöttünk kölcsönös segélynyújtási egyezményt, abbá néhány délamerikai országgal. Meg kell jegyeznünk, hogy nem sikerült jelentős haladást elérni a Szovjetunióval való kapcsolatok terén. A többi keleteurópai állammal történt bizonyos haladás, de még hosszú az út ebben a tekintetben. Vajon az országunkba érkezett német diplomaták méltók arra, hogy zsidó földre lépjenek? — Ki állapítja meg, ki méltó és ki nem? A bánat és a rettenetes szenvedés sebei még frissek. Ez a keserű érzés nyomja rá a bélyegét Németországgal való kapcsolatunkra és határozza meg viszonyunkat minden német küldöttel. Miután azonban elhatároztuk, hogy diplomásai kapcsolatba lépünk, — politikai és gazdasági meggnnrio■rásokból — Németországgal, ezt a határozatot be kell tartani és küldötteiket illő módon kell fogadnunk. BOURGIBA NYILATKOZATAI — Miniszterelnök úr, úgy gondolja, hogy Nasszer tekintélye valóban csökkent balsikerei nyomán? — Sajnálatomra, nem tudok haladásról beszámolni az arab világgal való kapcsolatunkat illetően, a béke irányában. Ugyanakkor azonban nem mehetünk cl szótlanul Bourgiba merész kiállása mellett, aki figyelemreméltó megértést tanúsít a körzet és Izrael problémái iránt. Tudjuk ugyan, hogy nem áll elszigetelve felfogásával, azonban mégis ő az egyetlen, aki nyilvánosan merte kifejezésre juttatni véleményét. Szavai nagy hatást keltettek az arab és a nyugati világban egyaránt. Nem szeretek jóslatokba bocsátkozni politikai ügyekben, azonban azt mondhatom, hogy a Nasszer-ellenes merényletekről szóló hírek nem légbőlkapottak. Nagy elégedetlenség uralkodik Egyiptomban az el״ni súlyos gazdasági és politika helyzet miatt. Korai volna azonban meg megállapítani, hogy tulajdonképpen milyen szelek fújnak. Kötelességünk, hogy résen legyünk minden szempontból: készen -2 arabokkal való békére, de biztonságunk megőrzésére is. — Mit kell tennünk az El-Fatah tevékenységének megfékezésére? — Erről nem beszélünk nyilvánosan. Teszünk bizonyos politikai és biztonsági lépéseket. A határmenti településeknek fokozniuk kell az őrzést, segíteni kell a hadse■ rég és a rendőrség működését. — Melyek azok a központi célkitűzések amelyeket az ön vezetése alatt álló kormány az eljövendő négy évre kijelöl? — Gondolom ,elérkeztün az utolsó kérdéshez. Azt kell mondanom: tovább kell folytatnunk a szórványok egybegyűjtésének folyamatát és tovább haladni a három milliós lakosságszám felé. El kell jutnunk ingyenes oktatás biztosításához minden rászoruló részére. Meg kell erősítenünk és megfelelő nívón tartanunk honvédelmünket. Fejleszteni kell ipari üzemeinket, amelyek a modern tudomány és technológia vívmányaival állanak kapcsolatban. Fokozatosan fel kell számolnunk a szegénynegyedeket, be kell népesítenünk a lakatlan gálib és délvidéki területeket. Erőfeszítéseket kell tennünk foglalkoztatási lehetőségek növelésére a Negevben, hogy lehetővé váljék a lakosság decentralizálása Kutatásokat kell folytatnunk vízforrásaink növelésére és a tengelv•' ־•etlanítására. Ezek azok a dolgok, amelyeket szükségesnek tartottam megjegyezni, persze, csak röviden és nagy vonalakban. Még hosszú az út , sok a tennivaló. REGINA ELAZARI Ben Gurion húsból-vérből való ember, lendületes, taktikai érzékkel rendelkező politikai személyiség, kitűnő vitázó, aki képes szavaiban sötétséggé változtatni a fényt és fénnyé a sötétséget. Minthogy Izrael kiváló személyiségei közé tartozik, hangja is meszszire hangzik és minden szavához magyarázatot, értelmezést fűznek; míg ő a maga részéről súlyos szavakkal illeti barátait, párttagtársait és mindenkit, aki útjában áll vagy nem ért egyet vele, levetett magáról minden féket, nem ismer semmi korlátot, még jómodort sem, mintha neki mindent szabad volna, mintha ő felette állna minden törvénynek, kötelességnek, parancsolatnak. Odáig ment, hogy elutasította Sitrit rendőrségi miniszter baráti jobbját, azon emberek egyikének kezét, akik oly nagy hittel szolgálták Ben Guriont, és akiknek Ben Gurion többel tartozik, mint ők Ben Gurionnak. Nyugodtan mondhatnánk, hogy gyászolkövetkeztében, bennünket ért katasztrófa csakhogy a közéletben, a magánélettől eltérően, nem gyász a kötelességünk, hanem a cselekedet; cselekednünk kell, a párt és a magunk érdekében hogy megvédjük mozgalmunkat az elgyengüléstől, ggen az kisebb vagy nagyobb méretű. Ne tétovázzunk. Nem tétovázhatunk Aki tétovázik, csak azt bizonyítja, hogy nincs önálló véleménye. Mi történt? Párttagok kis csoportja nagy zajjal elhagyta a mozgalmat. Vajon, az a dolgunk, hogy utánuk menjünk? Hiszen a párt, a mi otthonunk, a mi várunk. Sajnáljuk azokat akik elhagytak bennünk, sajnálkozunk cselekedeteik felett. De vajon házunkban, várunkban való maradásunk egyáltalán kérdéses lehet? Szégyellem magam, amiért a “bennmaradás” kifejezést használtam. Vajon párthoz való tartozásunk feltételhez volt kötve? Amikor csatlakoztunk a mozgalomhoz nem arra gondoltunk, hogy bizonyos személyhez tartozunk, hanem hogy nagy mozgalom tagjai vagyunk, amelynek megvan a maga életrendje, sőt élettartama, amely túlél minden párttagot, minden vezetőt! Szép és kívánatos dolog, na a mozgalomnak van olyan kiemelkedő vezetője, aki mindenkit magához vonz —csakhogy legnagyobb vezető is csak ember, végső fokon, aki egyszer vonzólag máskor taszítólag hathat ránk. A mozgalom azonban megmarad, vagy vele vy nélküle. Vezetők jönnek és vezetők mennek, a párt azonban marad... Ébredjünk tehát, az értelem velünk van, a közvélemény velünk van.. Mápás tagok és kívülállók egyaránt kívánják sikerünket. A mozgalomhoz közelállók és azok is, akik nincsenek kapcsolatban vele az ”Izraeli munkásegység új rendje“ diadalát kívánják, mert ennek sikerétől függ a múlt építő tevékenységének folytatása; a Manrach sikeréhez van kötve biztonságunk megőrzése, külpolitikánk, nemzetgazdaságunk, társadalmunk további fejlődése. «Hosszú az utasok a tennivaló» Szemtől ״ szembe Eskol miniszterelnökkel FÉK ÉS KORLÁTOK NÉLKÜL Irta: JISZRAEL JESAJAHI) Talán még nem volt választás Izraelben, nunk kellene amelyen egyék és közösség sorsa annyira a mérleg serpenyőjén feküdne, mint a most következőn, méghozzá azért, mert a Mápáj egy csoportja, élén Ben Gurionnal, kilépett a pártból azzal a világos meghirdetett céllal, hogy harcoljon a Mápáj ellen és kiüsse vezető pozíciójából. Haragvó távozásukkal és elhamarkodott, felelőtlen cselekedeteikkel olyan emberhez hasolítanak, aki haragra lobban családi veszekedés során és végül dühösen elhagyja házát; szalmát rőzsét halmoz fel az épület körül és meggyújtja, hogy odavesszen minden élőlény és érték amely falai közt található. Nézzük csak meg van-e a Ráfinak más ellenfele, más célja, mint a Mápáj? Egész programjuk nem áll másból, mint Mápájellenes dühkitörésekből, hogy becsméreljék, ledöntsék, romhalmazzá változtassák. És mindez miért? Miért akarják összezúzni Izrael legnagyobb pártját? Miért akarják ezt tenni azzal a mozgalommal, amely ott állott az állam és a Hisztadrut bölcsőjénél, őrködve a Cionban élő nép minden rétege, törzse felett? Mi ez a tajtékzó harag, a sok tízezer tagot számláló párttal szemben, amely az ország társadalmi és állami életének támasza, miközben mindenki tisztában va azzal, hogy ha összeomlik, vele együtt dől össze minden, amit ebben az országban építettek. Olyan kérdés ez, amelyre nehéz választ adni. A szív nem meri a szájhoz és falhoz juttatni a feleletet, olyan megdöbbentő az, hogy megingatja, lerombolja a hitét a tanokban, az emberekben, a múltban, a jelenben és a jövőben. Ben Gurion azt állítja, hogy ez az átok az igazság és a jog — illetve annak hiánya miatt sújt bennünket Ben Gurion nem Jeremiás és nem Jónás, nem papi köntöst öltő próféta, aki a föld porában csúszva imádkozik, nem olyan ember, aki kiközösítette magát a világ hiú életéből És csak teremtőjének szenteli életét. A GÁCHAL KÉT ARCA שגומ םוסרפכ י'׳ע ךרעמה תודחאל ידעופ *לארשי ÍA . Mill* - így akarja a Gáchál elosztani az adóterheket