Uj Kelet, 1976. november (57. évfolyam, 8608-8633. szám)

1976-11-15 / 8620. szám

megszülettek az első lombikbébik ■— Különleges eljárási kódexet kell kidolgozni a mesterséges megtermékenyítéssel kísérletező orvosok számára — mondta Patrick Steptoe oldhami orvos, a terület egyik angol szakértője. A tudósok attól tartanak, hogy ha mesterséges megtermékenyítésről abnormális gyermek születik, és erről a közvélemény tudomást szerez, akkor általános hisztéria tör ki, és véget vet munkájuknak. Douglas Bevis professzor, aki nemrég kijelentette, hogy az első lombik-bébik már meg is születtek, elhatározta, félbeszakítja kutatásait, olyan nagy nyomást gyakorolnak rá. Az egyik elterjedt aggodalom, hogy lombikban egyforma emberek százait lehet létrehozni. Mint a tudományos fantasztikus regényekben, ahol rabszolgák, harcosok, tudósok osztályát „tenyésztik”. Az emberi pete átültetésének módszerét már egy ideje ismerik, de mindig nagy technikai nehézségek merültek fel. Főleg azért, mert nehéz úgy végrehajtani a beavatkozást, hogy a leendő anyánál megszűnjön a havi vérzés, amely a beültetett magzat kivetésével járna. Egyes szakértők szerint a nehézség akkor oldható meg, ha az átültetett pete nem a leendő anyától származik, hanem egy másik nőtől. A beültetendő petét laboratóriumban termékenyítik meg, és ott növekszik hét napig, amíg mintegy száz sejtre nem oszlik. Csak ekkor lehet bevezetni a méhbe. Természetes megtermékenyítés esetén csak minden hatodik pete tapad meg a méhfalon, és kezd fejlődni. Ezért hat vagy több kísérletre is szükség lehet, amíg a mesterségesen megtermékenyített pete az anyaméhben fejlődésnek indul. Szente doktor szerint a szülök számára az a legjobb, ha a pete a leendő anyától származik. Más nő petéjéhez csak akkor kell fordulni, ha öröklött betegség elkerülése a cél. Az orvosok semmiféle morális problémát nem látnak a lombikbébi létrehozásában, ha férj és feleség pete- illetve ondósejtjét használták fel. Ezt a meddőség elleni harc új módjának tekintik. Etikai kétségek támadhatnak abban az esetben, ha valamelyik vagy mindkét sejt más személytől származik. Ezt bizonyos szempontból örökbefogadásnak lehet tekinteni, de az anya maga hordhatja ki és szülheti meg gyermekét. Még nagyobb aggodalmakat keltett a közvéleményben: két kaliforniai biológus bejelentette, hogy génátültetési kísérletei sikerrel jártak. Két hónappal a bejelentés után, júliusban tizenegy másik biológus, köztük dr. Watson, az egyik leghíresebb élő Nobel-díjas, ünnepélyesen bejelentette, hogy felhagynak azokkal a kísétletekkel, amelyek során genetikai változásokat idéznek elő a baktériumoknál. Attól tartanak ugyanis, hogy az élet olyan új formáit szabadíthatják az emberiségre, amelyek rendkívül veszélyesek. Olyan mikroorganizmusok, amelyek járványokat okoznak, hatástalanítják az antibiotikumokat. Valójában leginkább attól félnek, hogy a Pentagon stratégiái kézre keríthetik és a baktériumháború fegyverévé tehetik fölfedezéseiket. ALAIN, DEVON: dal ÉRZEM MAGAM IMBI UR »BŐRÉBEN« A ״ Monsieur Klein” című film képviselte a francia filmgyártást az idei cannesi filmfesztiválon. A filmet — amelyet most mutatnak be a párizsi mozik —Joseph Losey ismert amerikai filmes rendezte. Alain Devon megbízásából, aki nemcsak a film gyártását finanszírozta, de a film főszerepét is eljátszotta. Alain Delon , aki húszéves színészi karrierje betetőzésének szánta ezt a filmet, miután Franco Solinas filmszcenáriumát elolvasta, azonnal ajánlatot tett az amerika filmrendezőnek, aki még sohasem filmezett Franciaországban és főleg nem rendezett francia nyelvű filmet. A párizsi nagysikerű filmbemutató alkalmával, amelyről a francia „Le Figaro” nagyon kedvező bírálatot írt, a lap munkatársa meginterjúvolta Alain Delon-t és Joseph Losey-t is. A rendező annak megállapítására szorítkozott csupán, hogy bár először filmezik Franciaországban, ez a körülmény egyáltalán nem zavarta, mert sohasem forgatott még ilyen művészi atmoszférában és ilyen jó munkakörülmények között. Alain Delon már bőbeszédűbb volt. Elmondotta, hogy — művészi karrierje alatt — még csak Viscontival, a világhírű olasz rendezővel értették meg így egymást. ״ Ilyen filmalkotókkal dolgozva— mondotta Alain Delon — mint Visconti és Losey, az embernek az az érzése, hogy eddig nem tudta, hogy mi a film és hogy eddig és más szakmában dolgozott”. Alain Delon elmondotta még, hogy a filmen eljátszott kettős szerep nagyon vonzotta. Alain Delon ugyanis egészen más alkatú figurákat, egy gazdag, katolikus vallású francia polgárt és egy zsidó ellenállót játszik ugyanabban az időben, a francia főváros hitlerista megszállásának korszakában. ״ Jól éreztem magam Klein úr bőrében” — mondotta végezetül Alain Delon az ,újságírónak,— de a kiváló francia filmszínészt nyilván nem csak a művészi siker érdekli ezúttal,— hanem,— — mint a film vállalkozóját az is — hogy a ״ Monsieur Klein” egyszerre több párizsi moziban fut telt házakkal és nyilván Izraelbe is eljut... (Kenczel) 4. 1976. XI. 15 Arról beszélt az öreg, nyiltsztva Don Manriquenak, hogy most már végre is el akarja kezdeni a harcot. Don Manrique azt felelte, hogy az ő türelmetlensége sem kisebb a királyénál. De látva a költségeket, amiket az Escrivano úrral összeállíttatott, csökkent a reménye, hogy már a közeljövőben hadbavonulhatnak. Don Jehuda arab számokat használ,ő, Manrique pedig a római számokhoz szokott és csak nehezen tudja kiolvasni az arab számokat, amiket az Egyház is eltiltott. De, sajnos, olyan magasak a számok, amelyekkel dolgozni kell, hogy nem lehet boldogulni az arab számok nélkül. — Beszéld meg te magad az Escrivanoddal, Uram Király, mibe kerül a háború az arabok ellen — fejezte be Don Manrique. Alfonso egész idő alatt húzódozott attól, hogy Raquel apjával találkozzék, ugyanakkor azonban enyhén gyönyörűséges kívánságot is érzett. Most, hogy Don Manrique Jehudáról beszélt, elhatározta ,hogy hivatni fogja. Ugyanabban az órában, amikor heroldot küldött a Castillo Ibn Ezrába, üzenetet küldött Donna Raquelnek is a Galianába, nagyon rövid üzenetet arabul, latinul és kasztíliai nyelven: — Holnap, holnap, holnap! Jehuda fellélegzett, mikor megkapta a király hívását. Akármit hozzon is a jövő, minden jobb a várakozásnál. Szemközt álltak egymással és mindegyikük valami újat fedezett fel a másik arcában. Jehuda olyan vonásokat keresett és talált a barbár arcában, amelyek az ő Raqueljét vonzhatják, a király pedig elfogadva fedezett fel a zsidó arcán olyan vonásokat, amelyek az ő legdrágábbjához hasonlítottak. Úgy tűnik nekem, Escrivanom, hogy hála körültekintésednek, egész szépen megtollasodtunk az utóbbi időben — kezdte a király kissé erőltetett jókedvvel. — Szeretném végre elkezdeni a háborúmat. Kétszázezer maravédire becsülted a kiadásokat. Megkaphatom az összeget? Jehuda felkészült rá, hogy sok megfontolatlan fecsegést kell meghallgatnia és megcáfolnia, mielőtt saját nagy ügyéről beszélhetne. Nyugodtan felelt tehát: — Megkaphatod, Uram Király, de akkor nem a kalifa elleni, hanem csak az Aragon elleni háborúról volt szó. A királynak kapóra jött minisztere ellenvetése, de ezt még magának sem vallotta be. — Ha Aragon meg meri indítani a háborút, én ne merjem? — kezdte megint állhatatosan. — Fenséges unokaöcsédnek nincs fegyverszüneti egyezménye Szevilla emirjével — vetette ellen Jehuda. — Az a férfi, aki olyan sokkal járult hozzá, hogy megkössék a kezem ezzel a szerencsétlen fegyverszünettel, jobban tenné, ha nem emlékeztetne rá — mondta sötéten a király. Jehuda arca kifejezéstelen maradt. — A tények tények, akár kimondjuk őket, akár nem — felelte. — Egyébként nem tartom valószínűnek, hogy Don Pedro elkezdje a háborút. Unokaöcsém, Don Joseph Ibn Ezra elég bátor ahhoz, hogy kellemetleneket mondjon a királynak. Emlékeztetni fogja arra, hogy a kalifa útban van, hogy visszatérjen keletről a fővárosába és valószínűleg tüstént átkel Andalúziába, ha Aragon elkezdi a háborút. Aragon egymagában nem foghat háborúba. És épp oly kevéssé kezdheti Kasztília. Alfonso összepréselt ajkakkal ült, mély ráncokkal a homlokán. Mindig ugyanabba az ellenvetésbe ütközik. A háború nem lehetséges, míg az aragóniai suhancot ki nem békíti. — Tudom, Uram Király, hogy szeretnéd a háborút — mondta Jehuda kitartóan. — Higgyed el nekem, Felség, hogy unokaöcsém, Don Joseph, és én állandóan töprengünk, hogyan tudnánk létrehozni az igazi békét fenséges fejedelmeink között. A király rosszkedve nőttön-nőtt. Az Aragonnal való kibékülést nem hozhatta létre egy Ibn Ezra. Ezt a zsidó is épp oly jól tudta, mint ő maga. Jehuda tudomásul vette a király rosszkedvét. Ez nem volt megfelelő pillanat, hogy a menekültek befogadására kérje. Dehát fogadalmat tett, sötéten és fenyegetően meredt fel előtte a Nagy Átok, a határidő túl rövid volt. És ki tudja, mikor kerülhet legközelebb a király elé? Beszélnie kellett. Beszélt. Alfonso haragosan hallgatta. Most hát kibújt a szög a zsákból. — Nem épp az imént biztosítottál afelől, hogy segíteni akarsz, hogy elkezdhessem végre szent háborúmat? És akkor azt kéred, hogy engedjem be az országba a zsidóidat? Ravasz képedbe mondom: el akarod hárítani a háborúmat. Mindent megteszel, hogy elhárítsd. Meg akarod gátolni azt is, hogy kibéküljek az aragoniai suhanccal. Aragon ellen uszítasz és unokaöcséd ellenem uszítja Aragont. Alattomoskodtok, hazudtok, csaltok, igazi zsidó kufárok és uzsorások, amik vagytok. — A király nem kiabált, halkan szólott és ez még fenyegetőbbé tette beszédét. Mégsem kellett volna beszélnem — gondolta Jehuda. De nem hallgathattam. Esküt tettem az égnek, nem hátrálhatok meg. Merészen felelte: — Igazságtalanul bántasz meg, Uram Király, és az unokaöcsémet is. A tőlünk telhető legjobbat tesszük. De mi természetesen nem tehetünk sokat — és még vakmerőbben folytatta: — Tudok valakit, aki többet érhetne el. A te királyné asszonyod. Ő okosabb, mint mi valamennyien. Eredj hozzá. Kérd meg, hogy vállalkozzék ő Don Pedro megbékítésére. A király fel-alá járkált. — Nagyon szemtelen vagy, Escrivano úr — mondta, és fojtott hangja alig rejtette el dühét. Jehuda közben esztelen vakmerőséggel folytatta, már nem volt veszteni valója: — De még királynődnek is hónapok kellenek, hogy ezt a kibékülést létrehozza. Bocsásd meg az én közönséges kereskedő-eszemnek, ha nem látja be, miért ne használnánk fel ezeket a hónapokat arra, hogy a menekülteket az országba hozzuk. Kezük és fejük van, amit mi jól felhasználhatunk. Tartományaid még mindig néptelenek a sok háborútól, Uram Király. Biztosítanod kellene magadnak ezeket a nagyon hasznos letelepedőket. Nagyon kérlek, Uram Király, ne vesd el hirtelen kézzel alapos érveimet. Fontold meg őket. Alfonso nagy kedvet érzett, hogy befejezze a kellemetlen beszélgetést. Talán igaza van a zsidónak, alighanem igaza van, és már-már engedett is neki. De aztán meggondolta: nem érveinek alapos volta tette ilyen szemtelenné Jehudát, hanem valami más. — Az érveid jók lehetnek, de jók az ellenérvek is, amiket te is ismersz — mondta ingerülten. Jehuda felelni akart, de Alfonso hevesen megelőzte. — Nem akarok többet hallani erről! — harsogta. Ekkor azonban meglátta a zsidó sápadt, feldúlt arcát és eszébe jutott ennek az embernek hasonló vonású leánya és gyorsan hozzátette: — Nos, majd meglátjuk. Mindent meg fogok gondolni, nemcsak az ellenérveket, hanem a te érveidet is. — És az iménti erőltetett vidámsággal fejezte be: — És nem fogom elfelejteni a zsírosbödönt sem, amit te töltöttél meg. Elváltak, a király kegyteljesen, a zsidó tele megjátszott alázattal és tisztelettel — és mindketten mély bizalmatlansággal. HARMADIK FEJEZET Raquel egész idő alatt azon tépelődött, mit jelentsen az, hogy Alfonso egy egész hétre, sőt még többre is magára hagyta. Ködös félelmek gyötörték. Sejtette, hogy Alfonso istene fenyegeti őket beavatkozással. Aztán megérkezett a levél, amelyben országának három nyelvén ujjongta feléje a férfi: ״ Holnap, holnap, holnap!” És aztán megérkezett. (Folytatjuk) KORRIGÁLJÁK A TERMÉSZETET A plasztikai sebészet a kor egyik nagy üzletévé válik. Amerika orvosok csupán Las Vegas környékén 12 ezer plasztikai műtétet végeztek. Münchenben 40 sebész keresi meg a kenyerét (és nemcsak a kenyerét) a sebészetnek ezzel a modern ágával. Alig van az emberi testnek olyan része, amely ne került volna esztikai meggondolásokból sebészkés alá. Karrierre vágyó fotomodellek és milliomos-feleségek, mint Johanna Flick például. De a felső tízezerhez tartozó hölgyek sem hiányoznak a műsorból: Ira von Fürstenberg is drága pénzért korrigáltatja a természet tökéletlen munkáját. Az üzlet olyan méreteket öltött és a nagy jövedelem annyira gátlástalanná tette a sebészeket, hogy az ellenállás orvosi körökben szerveződik. Egy müncheni sebésznő megalakította a német plasztikai sebészek szervezetét, amely harcolni szándékszik a kizárólag üzleti szempontokat értékelő kollégák lázas tevékenysége ellen. A szervezet tagjai úgy vélik, hogy csak humánus szempontokból indokolt esetekben lehet erkölcsösnek nevezni a plasztikai műtétet. Küzdelmünk legalábbis egyelőre szélmalom harcnak bizonyul. Az orvosok mindenkit megoperálnak, aki a kezük ügyébe kerül, feltéve, hogy előzőleg kitöltötték a tiszteletreméltó összegről szóló csekket. A plasztikai sebészek Travemünde-ben megtartott értekezletért határozat született ugyan arról, hogy ennek a tevékenységnek a fő célkitűzése a balesetet szenvedett emberek megsegítése, a torzulások okozta lelki megbetegedések elkerülésére. Nem valószínű azonban, hogy ennek a határozatnak gya■ korláti eredménye is lenne. A kongresszuson azonban fel■ merült egy rendkívül érdekes kérdés: az, indokolt esetekben végzett plasztikai műtéteknél milyen kritériumok alapján döntik el, mi szép és mi nem. Az a veszély fenyeget, mondotta az egyik felszólaló, hogy a divat, illetve a szépről általánosan elfogadott ismérvekre kényszerített sebész egyforma ábrázatokat alkot a szobrászéhoz hasonló munkája során. Az emberek végülis úgy fognak kinézni, mint egy fényképről festett giccs-festmény sorozat. HÚSZ MILLIÓ DOLLÁROS SZERELEM A ”Love Story” című film-világsiker szerelmespárjának, akik 37 életben is egymáshoz tartoznak, nevezetesen Steve McQueennek és d'Ali Mac Graw-nek az impresszáriója „bosszúsan” számította ki, ezúttal számológép nélkül, hogy ha a filmszínész-pár az utóbbi három évben elfogadta volna azokat a filmszerepeket, amelyeket a filmgyárak felajánlottak, agy ezidő alatt bankszámlájuk 20 millió dollárral emelkedett volna. A nyilatkozatra mindkét filmcsillag megfelelő módon válaszolt: — Nincsen szükségem pénzre — jelentette ki öntudatosan Steve, — mert van annyim belőle, ami elegendő ahhoz, hogy jól éljek, és mindenekelőtt Alival való való házasságom többet ér nekem, mint a nagy halom pénz. Ali sem cáfolta meg élettársát kijelentve: — Egy házasság sikere az én szemembe lényegesn többet ér, mint egy művészi karrier sikere. Röviden — így áll ebben a pillanatban — a tehetséges művész pár házassága, amely a nyilatkozatok ellenére nem volt mentes mindig a bohéméletben oleligái zökkenőktől. E pillanatban is Steve külön él a „művészi szabadság” jegyében élettászától. Egy Los Angeles-i palotába bérelt magának luxuslakást, hogy egyedül tanulmányozza Ibsen „Nőgyűlölő” című darabja alapján készülő új filmje főszerepét és hogy — az otthoni koszttól távol — leadjon testsúlyából potom húsz kilót, ami nem is lesz olyan könnyű... SOKBA KERÜL A SZERELEM ... FEJEDELMI TIOMKOZÓ 3500 ÉV UTÁN IV. Amenhotep (Ehinaton) egyiptomi fáraó közel 3500 év után ismét találkozott szépséges hitvesével, Nophretetével. Ezúttal Nyugat-Berlinben. Nophretete szobrát 1913-ban találta meg Ludwig Burschredeth német archeológus, aki a színes mellszobrot kicsempészte Németországba. A második világháború idején a nácik elrejtették a szobrot, de Hitler leverése után, a szövetségesek felfedezték a rejtekhelyét. De az új német hatóságok sem voltak hajlandók visszaadni a szobrot jogos tulajdonosának, Egyiptomnak. Az egyiptomi forradalom után, 1952-ben Muhammed Nágib tábornok, Egyiptom első elnöke a Fáruk király által összeharácsolt értéktárgyak között megtalálta von Brauschitz német tábornok marsallbotját, amelyet Nophretete szoborért cserébe felajánlott Bonnak, de az ajánlatot visszautasították. Hetekkel ezelőtt az egyiptomi nemzeti múzeum — teljesen függetlenül a Nephretete ügytől — Németországba küldte IV. Amenhotep szobrát. A fáraó és hitvese ismételt találkozóját több, mint félmillió német tekintette meg. Csakhogy az „idill rövid ideig tartott és a királyi pár között újabb hosszas búcsúra került sor: a fáraó szobrát visszavitték Egyiptomba, neje pedig Németországban maradt.