Új Látóhatár, 1980 (31. évfolyam, 1-4. szám)

1980 / 3. szám - CS. SZABÓ LÁSZLÓ 75 ÉVES - Jónás Pál: Afrikai napló

gukat a BBC-hez, meg a francia rádió magyar tagozatára, azok per­sze jól éltek Európában is. Jól fizetve elegáns lakásokban. Néha előkelően meghívtak bennünket egy ebédre valami olcsó vendéglő­be. Na szervusz, mondták, ha újra Münchenben vagy Londonban jársz, keress fel... Felháborító. És te, te is közéjük tartoztál. Tudod jól, sohasem kerestem veled a kapcsolatot. Tudtam, hogy sztálinista voltál. — Sztálinista voltam? — Na, ne tagadd. Az voltál. Én csak tudom. És ne próbálj előjönni Recskkel. Tudom az összes történeteiteket. Van egy magyar arisz­tokrata, aki ott volt veletek és most egy utazási irodában dolgozik. Mit tud egy volt arisztokrata csinálni? Vagy hotelmanager, mint az Esterházy János a Soalty Oberoi-ban, Nepálban, vagy utazási iro­dában dolgozik. Az szokott itt meglátogatni, mert ingyen vagy majdnem ingyen repül. Mindig Recskről beszél. Unom. Ki nem áll­hatom történeteit Egriről, Faludyról, meg Gáboriról, a házi zsidói­­tokról, akiket imádtok. Már okádok, mikor hallom B. Rácz, Nyeste meg Sztáray történeteit. Tudd meg, nem hősök voltatok, hanem bar­mok. Miért kellett megvárni, míg lefognak bennetek? Nem tudtatok olvasni? Minden benne volt a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártjának Történetében. Tudnotok kellett, hogy a szalámi követke­ző szeletje­­i lesztek. Persze az első szeletnek, a nyugatos tisztek kinyírásának tapsoltatok. De vártátok, míg a vágóhídra visznek benneteket. Mint a zsidók, akiket csak hajtani kellett a vagonokba, ezreket, két 18 éves sváb SS-kölyökkel. De hadd mondjam el, hadd emlékeztesselek sztálinista múltadra. Ott voltam. — Ott voltál? — Igen, ott voltam. Emlékezned kell, mikor találkoztunk utoljára. 1944 március eleje volt. Ott voltunk a Gödör-étteremben és akkor elkezdtél nekem beszélni arról — jól emlékszem mindenre —, hogy a német offenzívának nemcsak hogy vége, hanem várhatjuk az oro­szokat itt Magyarországon nemsokára. Argumentáltál, hogy a há­ború elveszett a németek számára, az Afrika Korps megadta magát, a Szövetségesek behatoltak Olaszországba. S azonkívül olyanokat mondtál, hogy én jól gondoljam meg, hogy mit csinálok. Esetleg az életem függ az elkövetkezendő hónapoktól. Arra akartál rá­beszélni, hogy hűtlenséget kövessek el, arra, hogy megszegjem az esküm, hogy otthagyjam a zászlót. Azután lázasan arról beszéltél, hogy Jugoszláviában már új emberek építenek egy új társadalmat. S mikor a cigány odajött vacsora után bazseválni, megkérdezted, hogy tudja-e a nótát. A tüzek már újra égnek Gyújtogatja Tito marsall...

Next