Új Látóhatár, 1980 (31. évfolyam, 1-4. szám)
1980 / 3. szám - CS. SZABÓ LÁSZLÓ 75 ÉVES - Jónás Pál: Afrikai napló
gukat a BBC-hez, meg a francia rádió magyar tagozatára, azok persze jól éltek Európában is. Jól fizetve elegáns lakásokban. Néha előkelően meghívtak bennünket egy ebédre valami olcsó vendéglőbe. Na szervusz, mondták, ha újra Münchenben vagy Londonban jársz, keress fel... Felháborító. És te, te is közéjük tartoztál. Tudod jól, sohasem kerestem veled a kapcsolatot. Tudtam, hogy sztálinista voltál. — Sztálinista voltam? — Na, ne tagadd. Az voltál. Én csak tudom. És ne próbálj előjönni Recskkel. Tudom az összes történeteiteket. Van egy magyar arisztokrata, aki ott volt veletek és most egy utazási irodában dolgozik. Mit tud egy volt arisztokrata csinálni? Vagy hotelmanager, mint az Esterházy János a Soalty Oberoi-ban, Nepálban, vagy utazási irodában dolgozik. Az szokott itt meglátogatni, mert ingyen vagy majdnem ingyen repül. Mindig Recskről beszél. Unom. Ki nem állhatom történeteit Egriről, Faludyról, meg Gáboriról, a házi zsidóitokról, akiket imádtok. Már okádok, mikor hallom B. Rácz, Nyeste meg Sztáray történeteit. Tudd meg, nem hősök voltatok, hanem barmok. Miért kellett megvárni, míg lefognak bennetek? Nem tudtatok olvasni? Minden benne volt a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártjának Történetében. Tudnotok kellett, hogy a szalámi következő szeletjei lesztek. Persze az első szeletnek, a nyugatos tisztek kinyírásának tapsoltatok. De vártátok, míg a vágóhídra visznek benneteket. Mint a zsidók, akiket csak hajtani kellett a vagonokba, ezreket, két 18 éves sváb SS-kölyökkel. De hadd mondjam el, hadd emlékeztesselek sztálinista múltadra. Ott voltam. — Ott voltál? — Igen, ott voltam. Emlékezned kell, mikor találkoztunk utoljára. 1944 március eleje volt. Ott voltunk a Gödör-étteremben és akkor elkezdtél nekem beszélni arról — jól emlékszem mindenre —, hogy a német offenzívának nemcsak hogy vége, hanem várhatjuk az oroszokat itt Magyarországon nemsokára. Argumentáltál, hogy a háború elveszett a németek számára, az Afrika Korps megadta magát, a Szövetségesek behatoltak Olaszországba. S azonkívül olyanokat mondtál, hogy én jól gondoljam meg, hogy mit csinálok. Esetleg az életem függ az elkövetkezendő hónapoktól. Arra akartál rábeszélni, hogy hűtlenséget kövessek el, arra, hogy megszegjem az esküm, hogy otthagyjam a zászlót. Azután lázasan arról beszéltél, hogy Jugoszláviában már új emberek építenek egy új társadalmat. S mikor a cigány odajött vacsora után bazseválni, megkérdezted, hogy tudja-e a nótát. A tüzek már újra égnek Gyújtogatja Tito marsall...