Új Látóhatár, 1986 (37. évfolyam, 1-4. szám)
1986 / 2. szám - FIGYELŐ - Kabdebó Tamás: Kutyaszorítóban
és szélsőséges. Ha ilyen korban veszett poszton is áll az esszé, az esszéíró Gyergyai Albert önvédelmi harca sikeres volt, mert nem szorul védelemre: alakja és életműve kimagaslik a jelen magyar irodalomból. Hanák Tibor Kutyaszorítóban Máté Imre: Csonton kutya, így írtok künn, Lengyel Zsolt festményeivel és Darázs Mária rajzaival. Galerie Parabel, München 1984, 96 l. Az így írtak kann alcímet viselő irodalmi paródiák kötete elsősorban azzal a nem lényegtelen külsőséggel tér el elődeitől (gondoljunk itt a Bagoly mondja kötetre), hogy Darázs Mária és Lengyel Zsolt illusztrációi tetszetőssé teszik az érdekeset. Érdekes? Hát ez csak egy ilyen szerény, kezdeti jelző. Mert: olvasd el a Sándor András paródiát, ő értő olvasó, gyilkosnak ítélheted. Békés Gellért paródiájának olvastán összerogytam a nevetéstől. (Remélem, a bölcs kifigurázott elnéző mosollyal veszi a mátéskodást tudomásul.) És most aperte kimondom az én versem paródiája silány! Nem is vagyok költő, mi a fenének foglalkozik velem ez a kötet? A Bujdosó-Nagy szövegelésnél jobb a szemléletes illusztráció. Persze nehéz olyanokat kardélre hányni, akik maguk teremtik önmaguk paródiáját. Van ahol a cím oly mesteri, az alcím olyannyira telitalálat, hogy már azon nevetni kezdünk — noha a folytatás nem éri el a cím szintjét. Lásd: a Csiky Mágnes Ária és a Dedinszky paródiák. Van, ami kegyeletsértő: Cs. Szabó Lászlóé. Fáy és Faludy mesterek kipilinckázása úgy sikerült, hogy maguk sem írhattak volna jobb verseket önmagukról — balkézzel. Ha már a kegyeletsértésnél tartunk, Kannás Alajos verstárza nem a Húsvéti malac kellett volna, hogy legyen, hanem az, amiről őt idekinti közönségünk legjobban ismeri, a Kormos Kövek. (Kormos Kannák? Kannás Kövek?) Gömöri Györgyre nem lehetne ráismerni sem a torzvers, sem a karikatúra-illusztráció nyomán. Ha már itt tartunk: a képek közül a legjobb a Mátéról készült portré. A szerző grafológiai autokarikatúrája is megteszi. A kötet, a maga méreteit tekintve reprezentatívabb, mint az elmúlt évek két költői antológiája a nyugati magyar költészetről. Innen nem maradt ki Tollas Tibor, vagy Saáry Éva, verskarikatúráik, egyébként kitűnőek, sőt, olyan költőkkel is találkozunk, mint pl. Földes Judit, vagy Gerenday Mária, akinek eredeti verseit is szeretnénk elolvasni — mivel, ezekhez, eddigelé nem volt szerencsénk. Bizonyára vannak jól és jobban parodizálható költők: Határ, Zas, Tűz Tamás ide vagy oda tartozik. A lényeg az, hogy a kitekert versről, annak 271