Új Magyar Múzeum 9/2 (1859)

Nyelv - Czuczor Gergely: Az önhangzók rendszeressége a gyökszókban

AZ ÖNHANGZÓK RENDSZERESSÉGE A GYÖKSZÓKBAN. 91 ana anya szókkal egy eredetű, valamint az aty báty, atya bátya ; ápol, régen mindig ápol; árpa arpa, törökül is így; árva, a latin orbus és orphanus hasonlatánál fogva arva árva; bába baba ; csámcsog csámcsog ; csácsog csacsog ; dádé, dadé; dágvány dagvány; davok­kol davok­kol, devernyál tivornyái röviden ; fátyol patyoló; hál az al­ik gyöktől; ház haza ; kárpit kárpit; lágy meleg, langy víz; láng lang lang aló; szá­guld szagidd ; válik és válik a valag gyöke; továbbá az úgy­nevezett ékvesztők : sár sarat; nyár nyarak ; madár madaras ; sudár sudarat; bogár bogarak ; gunár, hínár, pohár, szamár, agár, kosár, kanál stb ; éhes édes ; én­en ; év­er; csél csel, és es ; héj bej baj ; kél kel; lék lek, lik lyuk ; lélek leik ; méltó méltó ; néha néha; négy negyed; péld­a példa; rég rege ; szép szebb ; szérdék szerdék; vész vesz, és ezen ékvesztők : ég egek ; ér eret; ész eszes ; bél kelet; dél, dér, fél felek ; hét, jég, két kettő ; kéz, légy legyes ; mész, nyél nyelek ; név, réz-­ szél szelet; szén, tér terek, terül, terít; név, tél, tél, nehéz, ke­rék, gyökér, kötél, fenék, cserép, közeg, csigér, levél, egér, szekér, tehén, veréb; óid old; ólom az olvadástól; órj orr ; ór orr; oltalom oltalom oltalom ; ór ov ; csónak csanak ; jóg jog; hóid bold; hóri hori; kóh koh; koldus koldus ; kotyog kotyog; nyólcz nyolcz ; pólya bulya; rovok rovok; tóid told ; ö ön, ős­ös; bőr ; bőr bor bor, mert a testet borítja, honnan börde szeméremfödő; gödény gödény, göböly göbe ; gög guga; kör kör stb. b) Melyek felcserélődnek, ú. m. á és é: ár áru, ér, bér, érdem, érték, mint a német waare, werth, swürde, vagy a latin merx, merces, meritum; válik fel; láb lép, lábró lépte, lépcső ; láz lézeg ; nász nész nősz ; nyári nyém; sár, Somogyban csér; sáros cséros; tár tér; tá té; tár tér ; vás vés ; vázna vézna csáp csép; kászolódik készülődik ; kákics kékecs ; vány­ad vén; zsámoly sémely; ó, Ó , és ej­­­ev, ú. m. bö bé bév; cső csé csév ; fö fé fej ; nő né nej ; hö bé bev; vö vej ; bőg bég; gög gége; lötye létye, híg leves sár; lőre lére (letykóféle rósz bor); pöcz pécz; ó és ő , ú. m. hó! hö! és ös ; óta öté; hóka hóké; hóbolygó höbölyge. Ily váltakozás uralkodik a pársejtes á é, és ó Ö ragok között is. 7 *

Next