Új Magyar Szemle, 1920/1
1920 / 1. szám - Pallavicini György: Ellenforradalmi emlékek
ELLENFORRADALMI EMLÉKEK. 49 pesti áldemokrácia képviseli az ország többségét; jóformán mindvégig kacérkodtak a belügyekbe való be nem avatkozás címén azokkal az elemekkel, akik az országot a mai romlásába sodorták. Ezért természetes, hogy a külföldön folytatott nemzetmentő munkának nem is lehetett az a sikere, amit itthon türelmetlenül vártak, sőt vitatható az is, hogy várjon egyáltalán ért-e el eredményt abban a tekintetben, hogy hozzájárult volna a proletárdiktatúra megbuktatásához. Nézetem szerint a proletárdiktatúra megbuktatásához pozitíve igen keveset járultak hozzá mindezek a törekvések, ellenben negatív eredményeket tényleg elértek, főérdemük pedig az, hogy abban a pillanatban, amikor Kun Béláék vörös uralma összeomlott, mégis volt egy olyan szervezet, mely Szegedről és Nyugat-Magyarországról megindulva, Magyarországnak ma is egyetlen hatalmi tényezőjét, a Magyar Nemzeti Hadsereg magvát rövid idő alatt megteremtette. Pozitív eredményeket azért nem tudott elérni, mert dacára különböző oldalról jövő sok biztatásnak, sohasem kaptuk meg a lehetőségét annak, hogy komoly erővel saját magunk beavatkozhassunk a magyarországi eseményekbe és a vörös járom alatt sínylődő magyar testvéreinket fegyveres erővel szabadíthassuk fel. Negatív eredményt azáltal értünk el, hogy — egyrészt— a külföldet mégis tudtuk informálni és bizonyos ballépésektől visszatartani, másrészt — azt hiszem — igen sokban hozzájárultunk ahhoz, hogy Bécsben a kritikus április-májusi időszakban nem tört ki a proletárdiktatúra, ami lényegesen meghosszabbította volna a magyarországi vörös uralom életét. Az előbb említett eredmény, a hadsereg felállítása és megszervezése közismert tény, tehát erről nem akarok bővebben beszélni. Inkább a másik mozzanatról és ezzel kapcsolatos élményeimről számolok be, amely élmények természetesen úgy az ellenforradalmi törekvések pozitív céljaiba, mint a hadsereg felállítására irányuló mozgalomba is belekapcsolódnak. Április elején összeverődött Bécsben egy nagyobb számú társaság, egyrészt azokból, akik kénytelenek voltak a határon átmenekülni, másrészt azokból, akiknek nem volt módjukban a hazába már visszatérni. Természetes, hogy igen sokáig tartott, míg ezen társaságban a kellő megértés és ennek követ- UJ MAGYAR SZEMLE, 1920 MÁJUS. 4