Új Magyarország, 1993. szeptember (3. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-18 / 218. szám
III. évfolyam, 218. szám 1993. szeptember 18., szombat GAZDASÁG a Kit kenyereztek le és mennyivel? című, szeptember 14-én megjelent cikkünkben egy kisvárosi sajtgyár privatizációjáról írtunk. Hatvani Szabó János, az Állami Vagyonügynökség ellenőrzési igazgatója helyet kért, hogy ismertesse az esettel kapcsolatos tényeket. Mivel azonban írásunkban álneveket használtunk, ehhez ezúttal is tartani kívánjuk magunkat. 1992-ben megjelent a vagyonügynökségnél Nefelejcs úr, az említett határszéli település polgármestere, és azt kívánta elérni, hogy az N-beli sajtüzemet decentralizáltan, E-hitel igénybevételével hirdessék meg. Ekkor Nefelejcs úr még huszonnégy önkormányzat nevében járt el. A tranzakciós igazgatóság a kérést elutasította, mivel az üzem értékesítéséből befolyó bevételre a megyei tejipari vállalatnak - adósságai törlesztéséhez - szüksége volt. Mint közismert, az E- hitelt erre nem lehetett volna felhasználni, hiszen az kizárólag az államadósság törlesztésére fordítható. A pályáztatás eredménytelen volt. Ezt követően Nefelejcs úr panaszosként jelent meg a vagyonügynökség ellenőrzési igazgatóságán, s ezt követően a térség foglalkoztatási gondjainak enyhítését, valamint a helyi tejtermelők érdekeit szem előtt tartva - az igazgatóság kezdeményezte, hogy az üzem következő meghirdetése E-hiteles vásárlási lehetőséget is tartalmazzon. Ennek figyelembevételével hirdették meg ismételten az N- beli sajtüzemet. A lehetőséggel élve, a Nefelejcs és társai konzorcium adott be érvényes és elfogadható pályázatot az üzem megvásárlására. Az adásvételi szerződés megkötése előtt azonban a konzorcium tagjai egymás után többször is megjelentek az Állami Vagyonügynökségnél. Arra akarták rávenni az ÁVÜ tranzakciós munkatársát és az ellenőrzési igazgatót, hogy valamelyikük javára ítéljék oda az üzemet. Ekkor már szó sem volt a közös megvásárlásról. Az árak valószínűleg összevesztek, jegyzi meg Hatvani Szabó János. Időközben a konzorcium egyik tagja eljuttatott az igazgatóhoz egy meghamisított átutalásról szóló igazolást, amelynek a banknál nem volt fedezete. A hamisított csekken Nefelejcs úr és fia neve mellett a polgármesteri hivatal pecsétje szerepelt. A hamisított csekket bűncselekmény elkövetésének alapos gyanúja miatt a Vagyonügynökség az illetékes rendőrhatósághoz továbbította. Később Nefelejcs úr az N-beli polgármesterrel együtt megkereste az ellenőrzési igazgatót, akinél lobbyzni igyekeztek annak érdekében, hogy Nefelejcs úr és fia kapja meg az üzemet, vagy ha erre nincs lehetőség, a pályázatot nyilvánítsák eredménytelennek. (Tudomásunk van róla, hogy Hatvani Szabó Jánost hasonló céllal felkereste a konzorcium másik fele is.) A lobbyzóknak az igazgató értésére adta, hogy a pályázatot, illetve a szerződéskötés feltételeit az Állami Vagyonügynökség korrekt, versenyszempontú testületi döntése bírálja el. Időközben j a privatizációt bonyolító tanácsadó céghez, továbbá a kiíró vállalathoz Nefelejcs úr és fia eljuttatta a közhitelű magánokiratban foglalt lemondó nyilatkozatát, miszerint a szerződés megkötésétől visszalépnek. Az AVÜ szerint tehát ezek a tények. Ezt készséggel el is hisszük, mégis hiányérzetünk van. Nevezetesen azért, mert a fent ismertetett tényállás legfeljebb csak a jéghegy csúcsára vet fényt, de homályban hagyja a sajtgyár privatizációjának mögöttes eseményeit. Hatvani Szabó János levelében nem találtunk magyarázatot arra sem, mennyiben jelent megoldást a térség foglalkoztatási gondjaira ez a félresikerült magánosítás. Pedig a lényeg ez lenne. Az Állami Vagyonügynökség véleménye Nem történt törvénysértés Siklós Csaba kinevezése jogszerű A Vasutas Dolgozók Szabad Szakszervezetének tegnapi sajtótájékoztatójára szóló meghívó jelezte: Siklós Csabának, a volt kövekedési miniszternek a MÁV Rt. igazgatósági tagsága nem törvényes, kinevezése a MÁV Rt. elnökévé ellentétes a jogszabályokkal. A meghívót Gaskó István elnök írta alá. A szakszervezet szerint mindez azért jogellenes, mert Siklós Csaba egyidejűleg tagja a Győr-Sopron-Ebenfurt Vasút (GYSEV) igazgatóságának. S mivel a két fuvarozó cég hasonló tevékenységet folytat, egymásnak konkurense, ezért vélelmezik összeférhetetlennek a két tisztséget. Az ügyben megkerestük Gyurkovics Sándort, a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium államtitkárát, aki elöljáróban leszögezte: nem világos, miért tartják törvényellenesnek ezt a megoldást. Nincs ugyanis olyan jogszabály, amely megtiltja, hogy valaki több cég igazgatóságának legyen tagja. A társasági törvény és az ehhez kapcsolódó jogszabályok alapján elvégzett jogértelmezés szerint, ha a szóban forgó vállalatok nem versenytársai egymásnak, akkor nincs szó összeférhetetlenségről, így jogsértésről sem lehet beszélni. Bár a MÁV és a GYSEV jóllehet ugyanazt a tevékenységet folytatja, de más-más, egymástól elkülönülő területen. S mivel a MÁV vonalai nem húzódnak arra, amerre a GYSEV-é, illetve fordítva, így nem képzelhető el, hogy a társaságok egymással versenyezve próbálnák meg elhódítani az utasokat, az árut a másik vasúttársaságtól. A szakszervezeti felvetéssel ellentétben Gyurkovics Sándor kifejezetten szerencsésnek tartja, hogy a két társaság igazgatóságának részben azonos, a szakterület jeles képviselői a tagjai, hiszen így jobban lehet koordinálni a terveket, hatékonyabban hasznosíthatók az eszközök, szervezettebb, jövedelmezőbb a tevékenység. Siklós Csaba a váddal kapcsolatban keserűen jegyezte meg: ahelyett, hogy minden vasúti közlekedésben érdekelt szervezet azzal foglalkozna, miként mehetne jobban az ágazat dolga, rosszízű, megalapozatlan személyeskedések, a feszültség gerjesztésén kívül sehová nem vezető polémiák emésztik föl az energiákat. Siklós Csaba utalt arra, hogy néhány évvel ezelőtt ugyanezen szakszervezet ugyanezen elnöke akkor éppen a MÁV vezérigazgatóját, Csárádi Jánost támadta különböző indokokkal, de teljesen eredménytelenül. Sajnos, a demokráciának megvannak az árnyoldalai, tette hozzá a MÁV Rt. elnöke. H. K.J. Nyugat pajzsaként Keletre A Dunai Társaság a politika, gazdaság, tudomány, valamint a tömegtájékoztatás képviselőit szeretné egy asztalhoz ültetni, mégpedig a Duna-menti térségről való gondolkodás jegyében. Az első vitaest vendégeként Széles Gábor, a Gyáriparosok Országos Szövetségének elnöke tartott előadást Közép-Európa gazdasági lehetőségeiről. Elmondta, hogy a világkereskedelem 60 százalékát 300 nemzetközi vállalatóriás tartja kézben, velük - szerény adottságainkkal - képtelenség versenybe szállnunk. Széles elképzelhetetlennek tartja, hogy a magyar áruk külföldön versenyképesek legyenek, mivel itthon sem a hazai terméket választja a vásárló. Úgy véli, a sok kisvállalkozás nem vezet modern iparszerkezethez, és gazdaságilag sem észszerű, mert a költségvetés igazi befizetői a nemzetközi nagrvállalatok. Ezért a hazai miniüzemek elsősorban bérmunkásai lehetnek az „óriásoknak." A gyáriparosok elnöke szerint a közfelfogással ellentétben nem az Európai Közösség felé kell közeledni, hanem inkább a nyugati cégek előretolt pajzsaként kell Keletre törni, és feljavítani a lerobbant vállalatokat. Előbbutóbb minden közép- és keleteurópai ország rájön arra, hogy nem bírja az erőteljes menetelést az EK felé, s ekkor majd közelednek egymáshoz. (k) Húsba vágó kúlhások Mivel a vágósertés felvásárlási ára szinte napról napra nő, elképzelhető, hogy egy hónap múlva a sertéscomb kilójáért 420-450 forintot kell fizetni, a karajért pedig akár 470-500 forintot is - mondta Huszár Antal, a Bácshús Rt. kereskedelmi igazgatója tegnapi sajtótájékoztatóján. A sertéshús ára attól függ, hogyan alakul a vágósertés felvásárlási ára, a belföldi kereslet, illetve az export. Huszár Antal szerint hátráltatja az egészséges piac kialakulását, hogy az országban már több mint ezer sertésvágóhely működik, de nagy részük nem felel meg az élelmiszertörvény előírásainak, ezért képesek olcsóbban termelni, és a gazdáknak többet adva a disznóért. Egyes állami feldolgozó üzemek, életben maradásukért küzdve, bármilyen árat megadnak a vágósertésért, kedvezőtlenül befolyásolva ezzel a piacot. Értékes húsrészeket szinte minden mennyiségben el lehetne adni Horvátországnak és Szlovéniának, ám a Bácshúsnak nem éri meg többet termelni, mert a kereslet tovább emelné a felvásárlási árat. Mike Imre, a Húsipari Szövetség titkára elmondta, tovább csökkent az állatállomány, és a minőség sem megfelelő. A hazai sertésállomány 30 százaléka sem itthon, sem külföldön nem értékesíthető. A húspiacon tapasztalható ellentmondásos jelenségek és az áringadozások megszűnnek, ha az agrárpiaci rendtartás során bevezetik a kötelező minősítést és a garantált felvásárlási árat. K. L. T. de nem fogpaszta Tegnap sajtótájékoztató keretében mutatkozott be a Signal Biztosító, amely ez év márciusában kapta meg működési engedélyét az Állami Biztosítás Felügyelettől. Az alapító tagok között van az Ipartestületek Országos Szövetsége, valamiint a Signal Unfallversicherung A.G., a Signal csoport tagja. A Signal Unfall Németország egyik legnagyobb beteg- és balesetbiztosítója három és fél millió ügyféllel, több mint kétmilliárd márkadíj bevétellel és ötmiliárd márkás vagyonnal. A Signal Biztosító Rt. első számú ügyfélkörének a magyar kézművesek és iparosok rétegét tekinti. (h. k. j.) GnDPSi az Alany VaniDifiereHHL (Folytatás az 1. oldalról) A bankszektor reformjával összehangolva napirenden van a cégek szerkezeti átalakítása; erre külföldi bankoktól százmillió dollárnyi hitelt kíván felvenni a holding. Az elkövetkező néhány hónapon belül már öt-tíz vállalat átstrukturálása megtörténik. A részben vagy egészben állami tulajdonban maradó 160 vállalat közül - első lépcsőben - tizenhárom esetében még a jövő hónapban elkezdődik a tanulmány kidolgozása; többek között az Ikarus, a Hungalu, a Mahart, a Hungarocamion,a Biogal, a Hungária és az Állami Biztosító, illetve a Bábolna Rt. érintett e körben. Egy belga cég hangolja össze a külső szakértők vizsgálatait, amelynek lényege a cégek piacainak, perspektívájának, fejlesztésre érdemes tevékenységeinek felmérése. A 289 milliárd forint alaptőkéjű ÁV. Rt. társaságainál háromszázezren dolgoznak, s stratégiai cél a privatizáció felgyorsítása. A folyamat eredményessége csak akkor garantált, ha tőkeerős befektetőket találnak, ám ennek feltétele, hogy a jelenleginél nagyobb arányú tulajdonvásárlásra nyíljon lehetősége a partnernek. Az ÁV. Rt. ezért javasolta: a kormány tekintse át, hogy a holdinghoz tartozó társaságok milyen arányban maradnak tartós állami tulajdonban, illetve változtasson az arányon. V.É. A részvények egyre nagyobb szeletet hasítanak ki maguknak az értékpapírok forgalmából. Az állampapírok csökkenő kereskedelme miatt a tőzsde jelenleg hasonlít a több száz éves múltra viszatekintő londoni, New York-i tőzsdékre. Majdnem minden részvény árfolyama emelkedett, persze most is akadt néhány papír, amely iránt nem volt érdeldődés. Ilyen volt például a Müszi. A cég renkívüli közgyűlést hívott össze, emiatt a részvényt csak jóval ár alatt lehetett eladni. A Julius Meinl-részvény mostanában az egyik legstabilabb értékpapír, hiszen bevezetése óta szinte minden üzletben 11600 forintért kelt el. Ezt persze nem a kereslet és kínálat egyensúlya Kedvenc arck miatt van így, inkább az egyik nagy tulajdonos árfolyamfenntartó tevékenységének köszönhető. A múlt hét nagy „vesztese" a Pick volt, árfolyama eléggé váratlanul több száz forinttal zuhant. Egyesek már a Pick-korszak végét jósolták, de a szalámigyár részvénye három nap alatt visszakapaszkodott 3400 forint fölé. Máskor is megijesztette már ily módon a befektetőket, ennek ellenére még mindig a piac kedvence. A Fotex is kitett magáért, kedden névértéken számolva 70 millió fölötti értékben cserélt gazdát, méghozzá úgy, hogy közben 6 forintot drágult. Ezen a napon a részvényszekció forgalma 102 millió forint volt, ami ezen a tőzsdén figyelemre méltó teljesítmény. Több ízben is sikerült megalkudni a Novotrade papírjaira is, méghozzá 1000 forint körüli áron. A részvények nemrég még 600 forintot értek. Az Agrimpex jegyzése is javult. A részvény eddig olyan ritkán bukkant föl a tőzsdén, hogy minden megjelenése eseménynek számított. A kárpótlási jen néhány százalékkal magasabb áron, 60 százalék körül forgott a piacon. Az emelkedés a kereslet bővülésének köszönhető, de ez a folyamat nem feltétlenül lesz tartós. K. D. 7. Égetni veszélyes? Az Új Magyarország augusztus 3-i számában beszámoltunk a hulladékkezelés egyik lehetséges módjáról, melynek során cementgyárakban semmisítik meg a veszélyes hulladékot, írásunkra reagált a Lábatlan Természetbarát Egyesület képviselője. A levelében megfogalmazott kérdésekkel és állításokkal felkerestük Kálmán Jánost, a Környezetvédelmi Kft. ügyvezető igazgatóját. Lábatlan erősen szennyezett térség, öt gyár rontja a lakók közérzetét és egészségét. A levélíró véleménye szerint a cementgyárban történő hulladékégetés újabb veszélyforrás volna a térség számára, amely ezt már nem volna képes elviselni. Mi erről a véleménye? - Aligha megoldás, ha betiltjuk annak a tevékenységét, aki megelel a környezetvédelmi normáknak. Sokkal inkább az öt gyárban kellene megtartatni az előírásokat. Az általunk javasolt ártalmatlanítási eljárás ugyanis nem növeli egyik káros komponens kibocsátását sem, hanem éppenséggel csökkenti a környezetszennyezés jelenlegi szintjét. Ma a cementgyárban szénporral tüzelnek, ennek következtében sokkal több szennyeződés jut a levegőbe, mintha az általunk javasolt alternatív tüzelőanyagot használnák. A július 5-én tartott népszavazáson mégis a résztvevők 93 százaléka tiltakozott a hulladékégetés ellen. Az emberek egyszer erre, másszor arra szavaznak Beremenden történt, hol alig két hét alatt 3500 tiltakozó aláírást gyűjtöttek, majd ezeket visszavonták, és hozzájárultak a hulladékégetéshez. Hibának tartom, hogy Lábatlanban a gyár nem fejtett rö meg pagandát azért, amit csinálni Csak azok aktivizálták magukat, ragdisztottak plakátokat, akik tiltakoztak.A levélíró felveti a robbanásveszély lehetőségét is. Állítólag arra a kérdésére, hogy balesetkor mi a teendő, ön egy fórumon azt válaszolta: a tüzet mindenesetre el kell oltani. - Most is csak azt tudom mondani, hogy meg kell tartani a tűzvédelmi előírásokat. De nézzük a realitásokat! Holnnan származnak ezek a valóban tűzveszélyes anyagok? Főként gyógyszergyárakból. Ott van például lakóteleppel körülvéve a Chinoin gyógyszergyár, területén egyidejűleg ezer-kétezer tonna található az általunk ártalmatlanítandó veszélyes anyagból. Ezzel szemben a lábatlani cementgyárban legfeljebb harminc tonna egfelelő prosinálni akar, van belőle. Miért volna ott nagyobb a veszély, mint Budapest közepén? Szakembereknek kell elemezni, mekkora a valószínűsége egy ilyen robbanás bekövetkezésének. Azt persze nem lehet mondani, hogy nulla a valószínűsége. Azért vannak a tűzvédelmi szabályok, hogy megtartsák őket. - Az emberekben egészséges ösztön él közvetlen környezdük védelmére. Előfordulhat-e, hogy ezt bizonyos erők meglovagolják? - Ha olyan gyár mellett laknék, ahol veszélyes hulladék bérégetésével foglalkoznak, az első reagálásom nekem is valószínűleg az volna, hogy meg kell tiltani. Mindaddig követelnem, amíg meg nem győznek róla, hogy a szakértők megfelelően előkészítették az égetést. Ilyenkor persze mindig figyelembe kell venni egy ésszerű kockázati szintet. Ki merek menni például az utcára, holott tudom: elgázolhatnak. Ez olyan ésszerű kockázati szint, amelyet vállalni lehet. El tudom fogadni azoknak az ellenszavazatát, akik belső meggyőződésből döntenek. Véletlenül ismerem az említett levél íróját, akinek a gyermeke születésétől fogva tüdőrendellenességben szenved. Megértem az ő motivációját is. A helyében talán én is így cselekednék. Akad azonban példa másra is. Ott van a közelben, Dorogon egy gyermekorvos, Dávid Anna, aki annak idején az égetőmű elleni tiltakozó mozgalom élére állt, majd utána megválasztották polgármesternek. Lábatlanban is polgármester szeretne lenni az egyik tiltakozó, holott voltaképpen semmihez sem ért, világéletében függetlenített szakszervezet is volt. Szávid Anna példája lebeg előtte. Nosza hát, nekd is meg kell próbálni. Csakhol Dávid Amna minden ízében kulturember, Irag az említett polgármesterjelölt nem ebből a fajtól való. Bizonyos személyek döntéseihez az irigység is hozzájárul, azt gondolják, hogy a hulladékmegsemmisítésben óriási üzlet rejlik. Egyébként tényleg van benne üzlet, különben aligha volna rá vállalkozó. - Vajon az ilyen kérdések eldöntésében meddig lehet figyelembe venni a demokrácia alapkövetelményeit? - Nem vonom kétségbe: szükség van az érintettek véleményénk meghallgatására. Azt viszont el kellene dönteni, hogy a természeti törvényeket ezentúl önkormányzati szinten, falugyűléseken szavazzuk-e meg, vagy elfogadjuk őket olyannak, amilyenek. Lehet-e a demokrácia körébe sorolni a szakhatóság országon a területileg illetékes környezetvédelmi hatóságnak a jogköre megítélni, ad-e engedélyt bizonyos tevékenységre, vagy sem. A feltételek között a népszavazás nem szerepel. - Az ellenséges közhangulatot talán az is fokozza, hogy az utóbbi időben meglehetősen botrányszagú hírek láttak napvilágot a hulladékkezelésről. Mennyire tisztességes szakma ez? - Mint minden szakmát, ezt is lehet tisztességesen és tisztességtelenül művelni. Minden olyan tevékenységi körben, amelyről elterjedt, hogy nagy nyereséggel jár, óhatatlanul megjelennek a kóderek, a gazemberek. Öt-hat évvel ezelőtt a számítástechnika volt az a terület, ahol szinte nyüzsögtek a szélhámosok. Mára letisztult a szakma. Véleményem szerint idővel a hulladékkezelésből is eltűnnek a kétes káefték, amelyek csak egymillió forintig viselnek felelősséget tevékenységükért, holott ha lebuknak, még mindig nyolcvanmilliót tesznek zsebre. Nagy haszonnal kecsegtet a hulladékimport is. - De hiszen azt betiltották.. - Olyan ez, mint a kábítószerkereskedelem: az is tilos, mégis csinálják. Meg aztán sokan reménykednek, hogy megszűnnek a tilalmak. Itt van például a garéi hulladékégető ügye. Ha valaki logikusan gondolkatdik, rájöhet: egy tizenhétezer tonna kapacitású égetőmű másfél év alatt könnyedén feldolgozza a Baranyában fellelhető húszezer tonna veszélyes hulladékot. Mit fog csinálni ezután az égetőmű, ha nem importálnak hulladékot? Nyilvánvaló, valakik arra utaznak, hogy az importtilalom előbb-utóbb megszűnik (péter) Újra tárgyalt a kormány és a BDSZSZ Közel a megállapodás (Folytatás az 1. oldalról) Schalkhammer Antal, a bányaipari szakszervezeti szövetség elnöke azt hangsúlyozta, hogy a nyitott kérdések sorában elsősorban azt kell tisztázni: a bánya és erőművi összevonások után miként menthetők meg az integráción kívül eső bányák, milyen intézkedések foganatosítandók a hazai széntermelés védelmében, mi lesz a szociális ingatlanok sorsa, miként oldható meg, hogy az energetikai célú szénmennyiség szállítására - kedvező áron - megrendelést lopjon a bányászat, illetve milyen eszközökkel kezelhető az ágazat átalakulásának konfliktusa. A kormány tárgyalókészségét konstruktívnak minősítette az elnök, kijelentve: módot látnak az általuk megfogalmazott követelések rendezésére. A miniszter válaszában megerősítette, hogy a kormányzat szándéka egyértelmű, s immár reáls alapja van a megállapodásnak. Bejelentette ugyanakkor, hogy elkerülhetetlen lesz a villamos energia árának emelése, erre azonban ez év októberétől bizonyosan nem kerül sor. A szénátvételre viszont a szerződést csak 1994-ig szavatolhatja a kormányzat, az utána következő időszakra nem vállalhat garanciákat.