Új Magyarország, 1994. március (4. évfolyam, 50-75. szám)
1994-03-24 / 69. szám
A február 6-i Vasárnapi Hírek beszámolt róla, hogy „immár hagyományként" „próbaválasztást" tartottak a MÚOSZ sajtóbáljának résztvevői. Hogy mennyit ér a közvélemény eme formálói számára egy-egy magyar szó, az kiderül a hagyományos kifejezés ideráncigálásából, az újdondászi szerepzavarra pedig a 401 darabos „szavazattömeg" próbaválasztássá magasztosítása utal. Sokatmondó viszont az eredmény: 1. MSZP 32 százalék, 2. SZDSZ 19,7 százalék, 3. Köztársaság Párt 10,5 százalék, 4. Fidesz 9,8 százalék, 5. MDF 7,9 százalék, 6. NDSZ 5,2 százalék. (Vagyis az NDSZ-re 21 bálozó voksolt. Pozsgayék már a parlamentben érezhetik magukat...) Természetesen nem a választások végeredményére következtethetünk mindebből, hanem a MUOSZ- osok pártszimpátiájára. A Népszabadság elnöke, Eötvös Pál február 5-én közzétette lapja választási ars poeticáját. Egyebek közt a következők állnak írásában: „A Népszabadság központi szerkesztési elve az objektivitásra törekvés, hiszen olvasóközönsége is elsősorban ezért vásárolja." Lejjebb: „Szellemiségünk nem pártokhoz, hanem értékekhez kapcsolódik", majd megerősíti ugyanezt: „A lap az általa preferált értékeket tehát a szellemileg hozzá közel álló politikai erőkön is kritikusan számon kéri." Gyönyörű elvek, lássunk néhány gyakorlati példát! Tavaly október 14-én pattant ki a Magyar Nemzetben az emlékezetes MSZP-székházügy. Az NSZ (és a Magyar Hírlap) sietett nyilvánosságra hozni az MSZP véleményét az ügyről. Derék dolog, le is hozták Máté László pénztárnok sajtótájékoztatójának üzenetét, majd mindkét lapban megjelent, hogy „információjuk szerint" a Fidesz egyik cége érdeklődött korábban az egyik hírbe hozott ingatlan iránt, ám végül nem vette meg. Mindkét lap közölt névsort is a csúnya fideszes vállalkozókról. Aki látta a tévé erről szólt hírműsorát, az láthatta Máté László pénztárnokot, amint „sejti", honnan jött az MSZP elleni támadás. „Mondjam, ne mondjam?"- kérdezte az újságíróktól. Végül interjú jelent meg Máté Lászlóval, amelyből megtudhatta a nagyérdemű, hogy ez az áldott jó ember társadalmi munkában pénztárnokolja az MSZP-t. * Idén február elején ült át Molnár Tibor képviselő az SZDSZ-ből a függetlenek közé, miután elfogadták az SZDSZ választási programját, amellyel ő több ponton sem tud azonosulni. Ez az NSZ-ben 14 sort érdemelt. Interjúról szó sincs, nézetei, értékrendje nem érdemes a közlésre. Az NSZ március 3-i számából kiderül, hogy „Árulókat" keresnek a KDNP soraiban. Ez a kis tudósításgyöngyszem arra sarkallja az olvasót, hogy a legjobb Kádár-kori reflexeit újraélesztve olvasson, vagyis a sorok között. Mit tudhatunk meg? Hogy van valaki a KDNP-ben, aki információkat szivárogtat ki az NSZ-nek (s még ki tudja, kinek), amit Surjánék rosszallnak persze. Az informátor azóta is informálja a kit is? Akadékoskodásnak tűnhet, ám mégis meditáljunk el kicsikét azon, ki lehet ez az ember, és miért informálhat. Kézenfekvő lehetőségek a következők: 1. az informátort busásan megfizetik árulásáért, 2. felélesztettek egy mélyhűtött ügynököt, 3. valakiről tudnak valamit, amivel zsarolják. A haszontalan találgatás helyett térjünk inkább vissza az NSZ-hez: milyen erkölcs engedi meg, hogy így készítsen valaki újságot? Méltó-e a „tekintélyes, komoly lap" minősítésére egy ilyen nyomdatermék? Heti Világgazdaság, 1993. május 1., Pártpénzügyek Magyarországon. A lap a pártok zárómérlegközzétételi kötelezettségével kapcsolatban ironizál az MDF-en: „... ebből a szempontból az MDF a mintapárt, ennek gazdasági vezetői feltűnően ügyelnek arra, hogy ne késsenek a mérleggel." Két mondattal odébb: ,...a nagyobb pártok közül az SZDSZ például máig nem jelentette meg hiteles 1991-es mérlegét." Ezt nevezem tárgyilagos újságírásnak; az egyik pártot kigúnyolni törvénytisztelő magatartásáért, a másik törvényszegése fölött pedig rosszallás nélkül napirendre térni. Persze nem kell meglepődnünk, elég egy pillantás a HVG impresszumába (Pető András, Vásárhelyi Júlia), és máris érthető minden. A cikk egyébként megemlíti, hogy az MSZP-nek van a legtöbb vállalkozása, ám - mielőtt még elszabadulna az olvasó fantáziája - rögtön közli azt is, hogy ezek 1991-ben csupán 4,6 millió forint bevételhez juttatták alapító gazdájukat, a pártot. „Csak púp a hátunkon - mondta kérdésünkre az MSZP egyik vezetője, aki szerint pártja - amely a többiekhez képest egy egész kft.-birodalom gazdája - szeretne gyorsan megszabadulni a cégeitől." Mily sajnálatos, hogy az olvasó nem tudhatja meg, ki is ez az MSZP-vezető! Miután egybelapátoltunk néhány, látszólag össze nem függő apróságot a szocialista-liberális lapokból, térjünk át a pártokra. Hajdú János, a kétsoros gombolású egykori Hét-nacsalnyik MSZP-színekben indul a választásokon (Csongrád megyében). A február 10-i NAP TV-ben interjút adott, amelyben a Csoóri Sándor által is képviselt nacionalista szellemet tette felelőssé az etnikai vérengzésekért, amilyen például Boszniában folyik. A Magyar Hírlap március 2-i számában reflektált Kósa Ferenc MSZP-képviselő és -jelölt. Előbb élesen elhatárolta magát Hajdútól, majd kifejtette, hogy Csoóri emlékezetes Előszavának igaza ma is érvényes, és: „...ezekkel az elvekkel magam is maradéktalanul egyetértek. Emberként, magyarként és természetesen bizonyos baloldali demokratikus eszmékhez kötődő szocialista képviselőként is, hiszen ezek az alapelvek lényegüket tekintve megtalálhatók az MSZP programjában és céljaiban." Íme tehát két MSZP-s képviselőjelölt, homlokegyenest ellenkező nézetrendszerrel. Vajon melyik a hitelesen MSZP-s? Tegyük hozzá ehhez, hogy a párt „Békési-programja" bővelkedik liberális gazdaságpolitikai elemekben, viszont az országos listán éppen Békésit előzi meg Nagy Sándor szakszervezeti vezér, aki a munkavállalók antiliberális gazdasági érdekeinek harcos szószólója. Emlékezzünk Horn Gyula tavaly augusztus végi fizetett hirdetésére is (véletlenül épp az NSZ, a Magyar Hírlap és a Népszava hasábjain), amelyben minden rétegnek beígért minden jót. Az NSZ számára mindez nem téma. Hogyan is fogalmaz Eötvös Pál? Az NSZK az általa preferált értékeket... a szellemileg hozzá közel álló politikai erőkön is kritikusan számon kéri. „Hogy ez a credo mennyit ér, az kiderül a fentiekből. S tulajdonképpen ez az érdekes: mi az, amit eme lapok igen tájékozott vezetői tudnak, mégsem engednek megjelenni, illetve szépen agyonhallgatnak, ha egyszer véletlenül kitudódik. Az MSZP 1992-es összbevétele 414 319 ezer forint volt, amiből „egyéb bevétel" 224 853 ezer forint, a pártvállalkozásoktól elvont nyereség pedig 22 881 ezer forint (Magyar Közlöny 1993/51. szám). Ezzel a pártok bevételi rangsorában az MSZP a második volt az MDF mögött, de az MDF-nek 245 050 ezer forint volt az állami támogatása, míg az MSZP-é csupán 139 420 ezer forint. (Magyar Közlöny 1993/46. szám). H Hasonlítsuk össze mindezt a HVG idézett cikkével! Mint már láttuk, Máté László MSZP-pénztárnokot ismerik az NSZ-nél és a Magyar Hírlapnál és ne kerteljünk - a HVG-nél is. Hogy, hogy nem, őt és vállalkozásait, kapcsolatait nem „oknyomozzák" - vag'jon miért? Nem gyanús nekik, hogy Máté László társadalmi munkában „pénztárnok" (azaz főkönyvelő) a majdnem félmilliárdos bevételű MSZP-ben. Ugyancsak Máté László jegyezte „az MSZP mint az MSZMP gazdasági jogutódja" 1989. évi pénzügyi zárómérlegének módosítását is (Magyar Közlöny 1993/70. szám), amelyben 2294 millió (!) forint bevétel mellett 473 540 ezer forint a hiány. (Azért ne fakadjunk sírva, a halmozott többlet még mindig 428 millió volt - de szeretnék én gazdasági jogutód lenni, „társadalmi munkában"!) Szívesen olvasnék az Eötvös Pál ígérte kritikus szellemben fogant NSZ-cikket arról is, hogy miféle alapítványokban játszik szerepet Máté László, illetve miért állítják vállalkozók (nevüket természetesen mélyen titkolva), hogy tíz- és százmilliós ügyleteket tud elintézni vagy letiltani egy-egy telefonnal. Ne feledjük: Hajdú Jánost Horn segítette a svájci nagyköveti székbe. Ő volt a „legnagyobb magyar" a banktitok hazájában a Németh-kormány és a „spontán privatizáció" idején. Az új külügy az elsők közt menesztette, ám ki tudja, mi van a fejében. Lehet, hogy tud az 1989-es MSZMP-mérleg hiányairól is eztazt... Naiv ember, aki csodálkozik azon, hogy Hajdú megüzente Hornnak: nem lép vissza a képviselő-jelöltségtől. Summa summarum: a hivatalos és a szóbeli információk mind egyet támasztanak alá: az MSZP mögött áll a legnagyobb hatalmú tőkéscsoport szép hazánkban. Ebben nincs semmi kivetnivaló. Egy tőkés országban mi sem természetesebb, mint hogy tőkéscsoportok állnak a pártok mögött. Még abba sem bonyolódnék bele, hogy ezen csoportok vagyonának mekkora hányada származik pártvonalon elprivatizált közvagyonból. Hagyjuk a múltat, ahogyan ezt az NSZ is üzeni nap mint nap. Hanem a jövő - azt is hagyjuk? Hogyan egyeztethető össze a tőkés magatartás a munkavállalóknak lépten-nyomon tett szociális ígéretekkel? Századunkban sokszor bevált stratégia: légy jóban a tőkével, és nyerd meg szociális ígéretekkel a tömegek támogatását! Ezt követi az MSZP is, jelöltjei közt szakszervezeti vezérekkel és munkaadók prominens képviselőivel, zsebében a magyar tőke jelentős hányadával. Ahogy Adolf Hitler mondta: Millionen stehen hinter mir. És ahogy névrokonom írta: „Hé munkás! Hé bércseléd! / Meghívott a tőke!" Szegény névrokonom közelről ismerte ezt a mentalitást, ezért ajánlhatom nyugodt szívvel mindenkinek, aki szépen hangzó választási ígéreteknek készül bedőlni, a fenti vers két másik sorát is: „Kiki ezer egeret / kap a mezőn - fogja meg!" A vers mottója pedig: „Tőke és Fasizmus jegyesek / Minden külön értesítés helyett." Hogy jön mindehhez Kósa Ferenc? Ne feltételezzük a Magyar Hírlapról, hogy hetekig elfektette egy országgyűlési képviselő ilyen horderejű írását. Bizonyára nem járunk messze az igazságtól, ha arra gyanakszunk, hogy az MSZP „naiv vonala" késve eszmélkedik: csupán jelmezül szolgálnak a nagy választási álarcosbálban. Kósa Ferenc, Szűrös Mátyás és Vitányi Iván és a hozzájuk hasonlók a báránybőr szerepét töltik be a farkasok testén. Hogy a baloldaliság csupán festék az MSZP páncélzatán, azt pontosan jelzi a pártnak a többi baloldali mozgalomhoz való viszonya. Például a szocdem párt hosszú haláltusája, amelynek okait Király Zoltánék - ígéretük ellenére - máig nem tárták fel, sőt a választási kampány kezdetére (minő véletlen) ismét működésbe lépett a szalámizógép... Igen elgondolkodtató az is, hogy a baloldali értékek iránt oly fogékony lapok furcsamód határozottan távolságtartók a Munkáspárttal szemben. Az MSZP, akárcsak ezek az újságok, igen szűk teret enged a nem MSZOSZ-szakszervezeteknek - ez is véletlen csupán? A baloldaliság szép dolog, de csak MSZP-jelmezben szabad megjelenni a választásokon... (Befejező rész a holnapi számunkban)ttila József parc a választások A nagy politikai álarcosbál Nem gúnyolódni kívántam ezekkel a párhuzamokkal, hiszen a bennük kifejtett javaslatok elengedhetetlenek a kormányzáshoz. Valószínű, hogy ha ezt az összehasonlítást más pártok értékelhető programjaival is elvégeznénk, nagyon hasonló eredményre jutnánk. Az itt felsoroltak mind a rendszerváltozás és a szociális piacgazdaságra való áttérés alapelemei, és ha az MSZP ezekhez közeledett, csak igazolja politikusainak egyre gyakoribb kijelentéseit elszánásukról, hogy a keresztényszociális értékekhez kívánnak közelíteni. Csak éppen azt nem tudni, hogy akkor mi értelme volna a jelenlegi kormányt velük felváltani? Ez a kormány ugyanis ezt teszi, ezt kívánja továbbvinni, és biztosra vehető, hogy nem fog visszarendeződési kísérletekbe bonyolódni. A szocialistáktól viszont támogatóik éppen azt várják, hogy hatalomra kerülve majd a szociális demagógok által követelt, régen megbukott szocialista világot hozzák vissza az egyenlősdivel, az államszocializmussal és a többi csődött mondot rekvizítummal együtt. Az MSZP programjából az is világosan kitűnik, hogy semmiféle gazdasági és szociális csodatételre nem lesz képes. Íme: „Olyan gazdaságpolitikát ajánlunk, amely két év alatt megállítja a hanyatlást... és megteremti... évi 1-3 százalékos növeke„Megszüntetjük a Tankerületi Oktatásügyi Központokat." „Intézményesíteni fogjuk a társadalmi párbeszédet a törvényalkotás folyamatában." Ez bizony a régi szép bolsevista idők gyakorlata a parlament megbénítására. A többi aztán már megy magától. „Fenntartás nélkül elfogadjuk az egyházak jogát a visszajuttatott ingatlanokhoz." A többihez, a még vissza nem juttatotthoz csak fenntartással? Aztán: elismerik az egyházak szerepét a betegek, idősek, elesettek támogatásában, az oktatásban. „Ehhez az egyházaknak is meg kell kapniuk a költségvetési hozzájárulást." Ehhez! És a hitélettel mi lesz? Sem támogatás, sem adótérítés? Miből élnek majd meg a kifosztott egyházak? Kifosztott híveik adományaiból? Ezek azok a pontok, amelyekkel sikerül megingatni az egész program őszinteségét. El lehet mélázni azon, hogy mi a szava és szerepe a hívő tagozatnak egy ilyen program létrejöttében? Ha egy irodalmi idézettel kezdtük, egy másikkal zárhatjuk a program elemzését. Egy réges-régi kritikus mondta valamikor egy epigon író gyengécske regényéről: „Ami jó benne, az nem eredeti. Ami eredeti, az meg nem jó." Dessewffy László IV. ÉVFOLYAM, 69. SZÁM ^ 1 / 1] 1994. MÁRCIUS 24., CSÜTÖRTÖK 13 ÁLLÁSPONT Előre adUmnt II . 1 LI. I LI^»1.^11. 1 V» ^ L« y_] •-» ^1 ^ «-kV ^ A /^1 ^'*•4^1/'0*^1 /^/^ ^C? M Mielőtt az igen tisztelt olvasó felháborodnék a profán párhuzamba állítás miatt, bátorkodom előrebocsátani egy ősrégi bölcsességet, amelyet Herczeg Ferenc író-képviselő vetett papírra, egy hajdanvolt, viharos kormányváltozásra visszatekintve: „A Wekerle-kormány... újból bebizonyította a világnak, hogy Ferenc József király alatt százféleképpen lehet beszélni, kormányozni azonban csak egyféleképpen lehet." Ez az alaphelyzet a századelő óta sem sokat változott. Minden kormány csak abban az utcában tud előretapogatózni - jó, ha nem hátra -, ahová elődje bevitte, így aztán a pártok százféleképpen beszélnek mindaddig, míg a kormányzás átvételének napja veszélyes közelségbe nem kerül. Nézzük, mi van akkor? Március elején megjelent az MSZP rövid, magát jól olvastató programja. És mert nem bírok ellenállni a kezembe kerülő pártprogramok varázsának, azonnal elmerültem az ingerlő csemege élvezetében. Amint azonban haladtam előre, egyre inkább elhatalmasodott rajtam egy érzés, mintha én ezeknek a dolgoknak java részét olvastam volna már valahol. Horn Gyula pártelnök mostanában többször is említette, hogy az MSZP a szociális piacgazdaság megvalósítására törekszik. Ez a fogalom eddig leginkább a kereszténydemokrata pártok frazeológiájából volt ismerős. Nem tudom, foglalkozik-e más is az összehasonlító pártprogramelemzés tudományával, ezért elnézést kérek az ide történő kiruccanásért emelés feltételeit." A forint elértéktelenedését négy év alatt 15-20 százalék közé szorítjuk le. „A külső adósság törlesztéséhez nélkülözhetetlen legalább évi 1-1,5 milliárd dollár működő tőke beáramlik az országba." „Rövid idő alatt megállítjuk a mezőgazdasági termelés csökkenését." „A munkanélküliek számát 1998-ra félmillió körülire csökkentjük." „A jóléti kiadások csak szerény mértékben bővülhetnek." „A nyugdíjak lépést tartsanak legalább a nettó átlagkeresetek emelkedésével." „Az elszegényedés folyamata legkorábban a következő kormányzati időszak végére állítható meg." Ezzel akarják kielégíteni a demagóg követelődzést? Ezek csupa olyan ígéretek, amelyeknek bekövetkezése már most előrelátható, sőt ilyen folyamatok a mostani koalíciónak köszönhetően már megindultak, és minimumként akkor is teljesülnek, ha a jelenlegi politika folytatódik. Ha csak a munkanélküliséget nézzük, a világméretű recesszió visszafordítása vagy nálunk a falusi gazdaságok lábra állása felszippantja a remélt százötvenezer embert, viszont félő, hogy az a félmillió tartósan megmarad, mert nem tud, vagy nem is akar dolgozni. Amint nem dolgozott kapun belüli minőségben sem. Ennyit ér a többi prognózis is. Vannak viszont olyan gyanús elképzelések, amelyek igenis a visszarendeződés szándékát jelzik: „Az állam kötelezettségének tartjuk... a világnézetileg semleges oktatás biztosítását. Állami iskolákban ellenezzük a tanrendbe illesztett hitoktatást..." Kereszténydemokrata Néppárt: Nélkülözhetetlen a gazdaságpolitikai irányváltás. Szükségesnek tartjuk a privatizáció tervezett, ellenőrzött, hatékony végrehajtását. ...Hívei vagyunk... a versenyképes termékszerkezet... kialakításának... Folytatjuk az állami vagyon magánkézbe adását... a versenyképes magyar termékek piacának megőrzése érdekében... Az állami földeket és erdőket önkormányzati tulajdonba kell adni. Működő vagyont juttatunk az önkormányzatoknak... Támogatjuk a jelenlegi szövetkezetek... továbbfejlődését. A KDNP elismeri minden törvényes vállalkozási forma szabadságát a mezőgazdaságban... ...Szükségesnek tartjuk... a külpiacra jutás feltételeinek javítását... Közhasznú munka... programokkal széles körűvé tesszük a tartósan munkanélküliek foglalkoztatását... Ösztönözni kell az energiatakarékos... technológiákat... a mezőgazdaságban a környezetkímélő módszerek eiterjesztését... ...Szükségesnek tartjuk... a jövedelemtípusú adózásról a fogyasztási típusú adóztatás irányába történő elmozdulását, a felhalmozott nagy vagyonok megadóztatását... Szükségesnek tartjuk az államháztartás újraszabályozását... Megkülönböztetett figyelmet kívánunk fordítani az államháztartás reformjára... ...A gyógyító tevékenységben kapjon egyre nagyobb teret a magánorvosi ellátás. ... Segítsük a magánrendelők létrejöttét... ...A fiatal házasok első lakásának megszerzéséhez nyújtott... támogatást... adókedvezményekkel is növelni kívánjuk... A gyermekek... 16. életévükig, távlatilag 18. éves korukig tartó tankötelezettség keretében vegyenek részt általános közoktatásban. Növelni kívánjuk az általános, egységes alapképzés időtartamát, mind szélesebb körben esélyt adva a középfokú végzettség megszerzésére. Az egyházak által fenntartott, és a közjót szolgáló intézményeket..., az állami, illetve önkormányzati intézményekkel azonos mértékű anyagi támogatásban kell részesíteni. Nagyra értékeljük az egyházak szerepét a betegek, idősek... támogatásában, elismerjük tevékenységüket az oktatásban. Ehhez... meg kell kapniuk a költségvetési hozzájárulást. Módosítani kell az önkormányzati törvényt... ... Kezdeményezzük az önkormányzati törvény módosítását. ... Rendeznünk kell a viszonyunkat szomszédainkkal... ... Megbékélést ajánlunk Magyarország szomszédainak. Magyar Szocialista Párt: Fordulatot a gazdaságban!... Gyorsított ütemben folytatjuk a gazdaság átalakítását... Agrárpolitikánk szövetkezetbarát...ugyanakkor azonos jogokat, feltételeket teremt... valamennyi mezőgazdasági termelő és tulajdonos számára. ... Kezdeményezni fogjuk... a magyar áruk piacra jutási feltételeinek javítását. A munkahelyek teremtését... az infrastruktúra fejlesztésével és közhasznú munka révén támogatjuk. Erőinket... a környezetkímélő és energiatakarékos technológiák elterjesztésére kívánjuk összpontosítani. ... Csökkenteni kívánjuk a személyi jövedelemadó súlyát és növelni a fogyasztást terhelő adók arányát... a vagyon gyarapodását... adóval terheljük meg. A fiatalok számára az első lakáshoz jutást kedvezményes hitelkonstrukciókkal fogjuk támogatni.