Uj Magyarság, 1938. november (5. évfolyam, 247-272. szám)
1938-11-01 / 247. szám
OTMADARSAG kedd, 1938 NOVEMBER 1 A magyar és cseh határ ügyében szerdán és csütörtökön dönt Ribbentrop és Ciano Bécsben Magyar részről Kánya Kálmán, Teleki Pál gróf, Csáky István gróf, Pataky Tibor kedden utaznak Bécsbe . A kormány részletesen megvitatta a visszacsatolással kapcsolatos intézkedéseket Pozsonyban összeült a magyar-cseh katonai szakértő bizottság az átadás módozatainak megbeszélésére . Az Új Magyarság vasárnapi számában részletesen beszámolt arról az általános várakozásról, amellyel egész Európa a magyar-csehszlovák kérdés végleges rendezésére felkért két nagyhatalom döntése felé fordul. A vasárnapi és hétfői nap eseményei azután minden irányban kijelölték a döntőbíráskodás munkamenetét is s ezzel a végleges döntés stádiumába juttatták a felvidéki magyarság kérdésének megoldását. Vasárnap nyilvánosságra került a német és olasz kormány válasza a döntőbíráskodás vállalásáról, a legteljesebb megnyugvást keltve amagyar közvéleményben, amely tökéletes bizalommal tekint a bíráskodás kimenetele elé. Hétfőn a döntőbíróság tanácskozásának helyére és időpontjára vonatkozó döntések is nyilvánosságra kerültek, a folyamatos eseményeket pedig úgy az érdekelt, mint a baráti nemzetek sajtója, de az egész világsajtó is a világesemények homlokterébe helyezi, kiemelve azt a magyar szempontból is szem előtt tartott körülményt, hogy Bécsben szerdán nem a Magyarországot ért igazságtalanság jóvátételéről, nem egy történeti igazságtétel tekintetében hoznak döntést, hanem a müncheni alapból kiindulva, az újmagyar-csehszlovák határt az etnográfia, húsz évig negligált, szigorú és igazságos szempontjai szerint vonják meg. .Az elmúlt két nap természetesen nagy munkát, rendkívül élénk tevékenységet rótt a magyar kormány tagjaira. Vitéz Imrédy Béla miniszterelnök vasárnap már a kora délelőtti órákban hosszas tanácskozásokba mélyedt el kormányának tagjaival. Ismételten, részletesen tárgyalt Kánya Kálmán külügyminiszterrel, vitéz Rátz Jenő honvédelmi miniszterrel, Csáky István gróf külügyi kabinetfőnökkel, a tanácskozásokat pedig a kora délutáni órákban is folytatták. Délután olasz részről Vinci gróf követ, német részről Werkmeister ügyvivő nyújtotta át a külügyminisztériumban a döntőbíráskodás vállalására vonatkozó választ, mire a miniszterelnök a külügyminiszterrel folytatott újabb tanácskozás után kihallgatáson jelent meg Horthy Miklós kor,mányzónál, részletesen tájékoztatva az államfőt a legújabb eseményekről. A hétfői nap hasonlóképpen eleven, folyamatos tanácskozásokkal kezdődött. A kormány tagjai déli tizenkettőkor tanácskozásra ültek össze, amely délután fél négy óráig tartott. Megbeszélték, minden részletre kiterjeszkedő módon, a felvidéki területek visszacsatolásával kapcsolatban felmerülő, összes problémákat. A tanácskozások során felmerülő, összes konkrét kérdésekben elhatározták a szükséges intézkedéseket, amelyek igen sok téren, mint például a folyamatban lévő perek, a szociális biztosítás,egyházjogi, telekkönyvi kérdések stb. tekintetében máris előkészítés alatt állottak, az illetékes minisztériumokban. A visszacsatolással kapcsolatban olyan kérdéseket is előkészítettek a soron következő tárgyalások elé, amelyekben közvetlen, államok közötti megbeszélésekre kell majd, hogy a sor kerüljön. Miután az illetékes német , és olasz megállapodás szerint a két kormány kiküldöttjeként Ribbentrop és Ciano gróf külügyminiszter szerdán, Bécsben ül össze a döntőbíráskodásra, a magyar részről Bécsbe meghívott Kánya Kálmán külügyminiszter, Teleki Pál gróf kultuszminiszterrel, Csáky István gróf rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter és Pataky Tibor államtitkár, valamint a volt komáromi delegáció több szakértőjének kíséretében kedden , délután négy órakor indul el Bécsbe, ahol minden valószínűség szerint csak két napotkell majd tölteniök. Általában ugyanis minden oldalról úgy ítélik meg a bíráskodás menetét, hogy Ribbentrop és Ciago gróf két napon belül elkészül a döntéssel s így a szerdai és csütörtöki nap munkásságát követően végérvényesen megoldódik az új határ kérdése és a visszacsatolás egész módozata. A cseh részről meghívott Chvalkovsky külügyminiszter ugyancsak kedden utazik el Bécsbe, kíséretében egyes hírek szerint többek között Tiso szlovák miniszterelnökkel. Német részről Bécsben az összes szükséges előkészületeket megtették már a döntőbíróság tanácskozására, míg Ciano gróf már hétfőn este útnak indult Rómából. Az olasz külügyminiszter Bolsanoban megszakítja útját, ahol kedden az aneccai királyi herceg olasz szertartás szerint történő esküvőjén, mint anyakönyvvezető szerepel, majd kedden este utazik tovább Bécs felé. A magyar kormányférfiaknak a döntő bécsi eseményekre való készülődésével egyidőben katonai részről máris megindultaka tanácskozások a két állam között, a visszacsatolás katonai feladatainak megbeszélésére. Magyar részről Andorka Rudolf vezérkari ezredes, vitéz Solymossy Ulászló vezérkari alezredes, prágai magyar katonai attasé és Szentpétery György vezérkari százados utaztak Pozsonyba, a cseh katonai delegációt Wiest tábornok vezeti. A két delegáció permanens tanácskozásokon állapodik meg az átadás módozatának minden részletében. Német hivatalos jelentés a döntőbíróság bécsi tárgyalásairól Berlin, október 31. A német távirati iroda hivatalosan jelenti: A Csehszlovákiában élő magyar kisebbség problémáját és a Magyarország és Csehszlovákia közti igazságos néprajzi határ megvonásának kérdését Magyarország és Csehszlovákia az utóbbi hetekben folytatott közvetlen tárgyalások útján nem tudta megoldani, ezért a magyar és a cseh kormány azzal a kéréssel fordult a német és az olasz kormányhoz, hogy e kérdéseket döntőbíróság útján oldják meg. Ribbentrop német birodalmi külügyminiszter római látogatása során ezt a kérdést is megbeszélte Ciano gróf olasz külügyminiszterrel és tájékoztatta az olasz kormányt, hogy Németország hajlandó belemenni a kérdés döntőbíróság útján való rendezésébe. Miután a csehszlovák és a magyar kormány kijelentette, hogy a döntőbírósági határozatot fenntartás nélkül végleges rendezésnek elfogadja és haladéktalanul végrehajtja, a német és olasz kormány elhatározta, hogy elfogadja a döntőbírói szerepet. Ribbentrop birodalmi külügyminiszter és Ciano gróf külügyminiszter ebből a célból szerdán, november 2-án Bécsben összeül. A magyar és a csehszlovák külügyminiszter ugyanerre a napra szintén meghívást kapott Bécsbe. A német sajtó az igazságtételről ,.4 jelen pillanat kényes voltáról íír a Giornale d’Italia A Deutsche Diplomatisch-Politische Korrespondenz a magyar-csehszlovák határ megvonásának kérdésében Németország és Olaszország részéről elvállalt döntőbírói szereppel foglalkozva, a következőket írja: Németország és Olaszország tisztában van azzal, hogy elvállalt szerepe, tekintve a szemben álló felek közvéleményének szilárdságát, egyáltalán nem hálás. Másrészről mindkét nagyhatalomnak annyira kézenfekvő érdeke a középeurópai viszonyok stabil és üdvös kialakítása, hogy valóban elvárható részükről az igazságos ítélet, amely az egyedüli feltétele annak, hogy a jövőben az egyetértés alapján alakuljanak ki a viszonyok a Dunamedencében. Abban a feladatban, amely a két hatalomra hárul, jelentős szerepet játszik a wilsoni elveknek a trianoni szerződéssel történt megsértése. Ezért most arról van szó, hogy ezt a balfogást ismét helyrehozzák és a magyar népnek visszaadják azt, amit húsz évvel ezelőtt, a néprajzi elv megsértésével jogosulatlanul elszakítottak tőle. Németország a szudétanémet kérdés rendezésével megmutatta, hogy még a saját követeléseit is alárendelte a nemzetiségi elv elsőbbségének. Az a példa, amelyet a német birodalom ez alkalommal adott és amelyet még most is ad, amikor lemond a nyilvánvalóan nem jogosulatlan néprajzi célok túlzott értelmezéséről, feljogosítja annak feltételezésére, hogy a vitában álló felek hasonló megértésről tesznek bizonyságot. Olaszországot is, amelynek felépülésénél a nemzeti gondolat jelentette a kiindulópontot, ugyanez a gondolat vezérli és ezt az álláspontját nem egyszer nemesszívű módon juttatta érvényre. Ugyanebben a szellemben kezdi meg a két hatalom munkáját, hogy tisztességes alkuszként segítsen befejezni a viszályt és megvesse a Dunamedence népeinek jószomszédi együttélése alapját. Ezt szem előtt tartva, a világ közvéleménye az európai béke szempontjából is csak örvendetesnek találhatja, hogy a két hatalom elvállalta a döntőbíró szerepét. A Nachtausgabe azt írja, hogy a páriskörnyéki határok revíziója nem lehetséges, ha stratégiai, gazdaságpolitikai vagy tisztán hatalmi politikai elveket vesznek alapul. A Hamburger Fremdenblatt hangsúlyozza, hogy az európai érdekek szempontjából a legmelegebben kell üdvözölni azt, hogy Németország és Olaszország vállalta a döntőbírói szerepet, mert így a Prága és Budapest közti nézeteltéréseket kiemelik abból a veszélyes szférából, amely időnként ezzel kapcsolatban megjelent a láthatáron. Ez alkalommal ismét azok család- 3 tak, akik átadták magukat annak a hiú reménynek, hogy Németország és Olaszország érdekei határnehézségek miatt délkeleten összeütközésbe kerülnek egymással. Jóllehet a müncheni egyezmény végső fokon a négy hatalom testületét vette tervbe döntőbírónak, megfelel annak a tényleges helyzetnek, amelyre Németország és Olaszország ma a délkeleti térségen igényt tarthat, ha a határviszályban szereplő mindkét fél egyedül őrájuk bízza a döntőbíráskodást. Érthetetlen az a kritika, amelyet a francia sajtó egy része Anglia és Franciaország kizárása miatt gyakorol. Münchennek kimagasló jelentősége Európa jövendő megbékélésére nézve éppen abban rejlett ugyanis, hogy vége szakadt a versaillesi rendszer valótlanságainak, amelyek Franciaország és Anglia számára nekik földrajzi, politikai és gazdasági tekintetben ki nem járó döntőbírói szerepet juttattak Délkeleteurópában. Az a fontos, hogy most olyan rendet teremtsenek, amely igazságos és örök érvénnyel biztat. Róma, október 31. Az olasz lapok vezető helyen köztik a német-olasz döntőbíráskodás hírét és kiemelik: Budapest és Prága bejelen- SZatrtUjjO&cagaz. I eMdtsxXJZAt o ^ pluyAt, hr&ShaftdJ