Uj Magyarság, 1939. január (6. évfolyam, 1-25. szám)

1939-01-26 / 21. szám

10 ­z Csongrád megye öt év alatt három­millió jiengót fordít útépítésre. A kor­mány­­ felhívására Csongrád vármegye is elkészítette az öt év alatt végrehajtandó útépítési tervezetet, amelyet a kereske­delmi minisztérium felülvizsgált és jóvá­hagyott. A tervezet szerint a vármegye öt év al­att hárommillió pengőt költ útépí­tésre és ebből az összegből 150 kilométer utat építenek a tanyavilágban. — Budapest református és evangélikus népmozgalmi adatai 1938-ról. Most készült el a református és evangélikus statiszti­kai összeállítás, amely e két egyház buda­pesti népmozgalmának múltévi adatait tolalja össze. A kimutatás szerint a fő­város területén 1938 december 31-én 128.730 református élt. Megkereszteltek a reformá­ns egyházmegye területén össze­sen 2232 gyermeket és 545 felnőttet, el­temettek 1490 egyháztagot.. Házassága között 333 református és 741 vegy­esval­­lású pár, összesen 1074 pár; a vegyesval­­lású párok közül a református egyház ja­vára 256 esetben adtak reverzálist. Fiút és leányt összesen 1099-et konfirmáltak. A református egyházba betért 477 férfi (köztük 405 izraelita) és 586 nő (456 izraelita), összesen 1063 lélek. A refor­mátus egyházból kitért 86 (köztük ismét izraelitává lett 4) férfi és­­ 154 (köztük izraelitává 7) nő, összesen 240 lélek. Ilt vacsorát vett 54.916 egyháztag. Per­­szélypénz, adomány és templomépítési hozzájárulás címén az elmúlt évben a budapesti reformá­ns egyházközségekhez befolyt összesen 149.739 pengő, de ebben nincs benn mindaz a természetbeni és pénzbeli adomány, amelyet a minden egyes egyházközségben folyó rendszeres szegénygondozásra szántak a hívek. . A budapesti evangélikusok lélekszáma a múlt év végén 52.156 volt. Megkeresztel­tek az evangélikus egyházban 1021 gyer­meket és 1404 felnőttet. Temetés 692 volt. Házasságot kötött 104 evangélikus, 293 vegyesvallású pár, összesen 402 pár; re­verzálist adtak az evangélikus egyház ja­vára 117 esetben. 502 fiút, illetve leányt konfirmáltak. Az evangélikus egyházba f­etértek 1550-en, ebből izraelita volt | 1404, más vallású 146. Az egyházból ki­tértek 95-en. Az úrvacsorázók száma 20.541-re emelkedett. Az egyházi célokra tett különböző célú adományok régösz­­s||g|­ 48.120 pengő és a krisztusi szere­­tetaljjdók nagy eredményei. (%_)t Kehen­ye Imre rendőrfőtörzsőrm­ester merénylői a bíróság előtt. Szerdán tár­gyalta a budapesti bün­­tetőtörvényszék Oatay-tanácsa Ajtai Farkas János és Nyári Lakatos István bűnügyét. A két cigánylegény az elmúlt év nyarán, Csil­laghegy határában elkövetett betörés után, menekülés közben rálőtt Bekenye Imre rendőrfőt­örzetm­esterre, aki a nya­kán és a mellén megsebesült. Az ügyész­ség szándékos emberölés bűntette, vala­mint lopás bűntettének vádját emelte a cigány legények ellen. Ajtai Farkas János­­ kihallgatása során a merényletről nem akart tudni semmit, s azt hangoztatta, hogy abboan csak Nyári Lakatos vett Térfit Kolom­pár nevű barátjával. Nyári Lakatos István beismerő vallomást tett és elmondta, hogy Ajkai Farkassal együtt volt betörő körúton, amikor a rendőrök­kel találkoztak. A szembesítés után Ajtai Farkas beismerte, hogy ő lőtt rá Rekenye Imréire. A bíróság a bizonysági eljárás le­folytatása után nem hozott ítéletet, hanem ú­gy határozott, hogy a merénylő cigány-­­ edényeknek a kis­vidéki törvényszék előtt folyó lopási bűnügyét egyesíti a most tárgyalt perrel és a folytatólagos főtár­gyalást február 4-én tartja meg.­­ Közel negyvenezer olasz munkás se­gít a német mezőgazdasági csata folyta­­tásában. Berlinből jelentik: Német-olasz megegyezés alapján az idén harminchét­­ezer olasz munkás érkezik Németországba, hogy segítségére legyen a német mező-­­ gazdaságnak a termelési csata folytatásá-­ ban. Az olasz munkaerőknek ez a nagy fő arányú felhasználása Németországban egy­úttal hozzájárul ahhoz is, hogy kimélyítse és megerősítse a két nagy tengelyhatalom megértését és barátságát. — Tévedés Budapest kassai szobor­­ajándékozása körül. Több napilap isme­retlen forrásból azt a hírt közölte, hogy Budapest székesfőváros Rothermere lord ajándékát, Guilleaume Emil „Magyar fájdalom” című szobrát Kassa városának­­ adományozta.. Illetékes helyről nyert tá­jékoztatás szerint ez a h­ír tévedésén alap­szik, mert a főváros Dózsa Farkas András „Magyar feltámadás” című szobrát ado­mányozta a visszacsatolás emlékére Rá­kóczi ősi városának. Ez a szobor 1934-től 1939-ig­ hirdette a Szabadság-téren a ma­­­gyar feltámadás reményét. A magyar Fel-1 vídifik egy részének felszabadulásával meg-­ indult a magyar feltámadás hajnalhasa-­ dása. Ennek emlékét fogja hirdetni ezután­­ Kassán a „Magyar feltámadás” szobra,­­ míg a Szabadság-téren üresen maradó s­­zobortalapzaton művészi formában meg­­ fogják örökíteni a történtelselé. WmacyarsAg CSÜTÖRTÖK, 1939 JANUJAR 26 MI LESZ A ZSIDÓKKAL? Harmi­ncezer cseh-szlovák kis izraelita’Nicaraguába készül — Berlin és Varsó megállapodott a Német­országban élő lengyel zsidók hazatelepítésének fel­tételeiben — A román újságíróegyesület ellenőrzi izraelita tagjainak ál­lam­polgárságát Prága, január 25. Gordon nica­ra­guai ezredes Brünnbe ér­kezett, hogy harmincezer csehszlovákiai zsidó nicaragua kivándorlásáról tárgyal­jon Berlin. január 25. Az eviani konferencián megalakított nemzetközi zsidóbizottság ügyvezető igaz­gatója, George Rubb­e amerikai ügyvéd szerdán délelőtt Parisból jövet ismét Ber­linbe érkezett, hogy folytassa tanácsko­zásait a német kormánnyal a németországi zsidók kivándorlásának pénzügyi lebonyo­lításáról. Berlinben különben most fejeződtek be a Német­országból kiutasított lengyel zsidó állampolgárok ügyében a német-lengyel­árgya­lások. A tárgyalásokról szóló jelen­tés szerint mindazok a zsidó lengyel ál­lampolgárok, akiket október végén a lengyel határra szállítottak, azonban út­levél hiányában nem léphettek lengyel te­rületre s­­ azóta­­a lengyel-német határon tartózkodnak, most rövid, időre visszajár­, hatnék Németországba, hogy lebonyolítsák üzleti ügyeiket. A Németországból­­kiuta­sított­ zsidó lengyel állampolgárok a biro­dalom végleges elhagyásakor magukkal vihetik ingó vagyonukat,A bankbetétjeiket és in­gátl­maik értékét azonban egy külön számlán írják javára s csak később tör­ténik intézkedés ezeknek az összegeknek átutalásáról. Illetékes helyen közlik, hogy többezer ilyen Németországból kiutasított lengyel állampolgárról v­an szó. Bukarest, január 25.­­ A román újságírók egyesülete felszólí­totta zsidó tagjait, hogy március 1-ig iga­zolják, hogy átestek az állampolgársági felülvizsgálaton és állampolgárságukat­ el­ismerték, mert ellenkező esetben törlik őket a tagok­ névsorából. A Petitír Társaság oklevelével házal­nak a könyvügynökök a Felvidéken S ha a zsidók is előfizetnek, ők is kapnak oklevelet és hazafias pecsétet Komárom, január hó. A Felvidék visszacsatolása után a Mun­­kács-Somorja között elterülő magyar vi­dék első látogatói az élelmes ügynökök voltak. Az ügynökök áradása túlságosan erős volt, a felvidék magyar lakossága még magához sem tért boldog kábul­ából, amikor már kopogtattak ajtaján a külön­böző ügynökök, — persze legtöbbnyire zsi­dók, — és hatalmas rábeszéléssel igyekez­tek túladni mindenféle portékán, legin­kább olyan áron, amleyre a felvidékieknek egyáltalában nem volt szükségük. A fel­vidéki magyarság ezen a túlságosan mohó, átlátszó szándékú üzleti rohamon érthe­tően elcsodálkozott, mert első látogatóból nem a­ rábeszélés ezer varázsszavával fel­fegyverzett ügynököket várta. Meg kell mondani: túlságosan kegyelet nélkül való­nak tartották a felvidékiek ezt a megroha­mozást. Különösen a könyvügynökök lepték el a terepet s általában véve olyan könyveket igyekeztek eladni, amelyekre a felvidékiek­nek semmi szükségük nem volt. Maga az a körülmény, hogy a felvidéki magyarsá­got jó magyar könyvekkel akarják ellátni a kiadók, nem volna ok a panaszra, hiszen minden becsületes magyar ember örül, hogy húszéves elzártság után végre szaba­don, csempészés nélkül juthat szókimondó, bátor magyar könyvekhez s olyan írókhoz, akiket eddig a csehek elzártak tőle. Ebben tehát nem volna hiba: a magyar könyv jusson el minél hamarább a szomjút hozó magyar olvasóhoz. Az a mód azon­ban, ahogyan az élelmes zsidó ügynökök most ezt a piacot is gyorsan szeretnék „letarhálni”, nagy megütközést váltott ki a felvidéki magyar olvasókból s mivel az egyik legelőkelőbb magyar irodalmi társa­ságot is érinti, beszélnünk kell róla. Megjelennek a Felvidék városaiban ügynökök, legtöbbnyire igen fürge zsidók, egy nagy pesti cég megbízásából. A Petőfi Társaság kiküldötteinek adják ki magukat s igen ügyes trükkel a Társaság üdvözle­tét s oklevelét hozzák. Ez az oklevél meg­lehetősen nagyméretű s a Petőfi Társaság pártoló tagságáról szól. Aki t. i. a Petőfi Társaság folyóiratát s tíz kötetét meg­vásárolja, az a Társaság pártoló tagjául tekintendő. Eddig az üzletben nincsen hiba.. Rend­kívül örvendetes, hogy az előkelő irodalmi társaság szép kiadványait, amelyeknek iro­dalmi értéke kétségtelen, üzleti módon ügyesen helyezik el a magyar közönség között s valószínű az is, hogy aki e mun­kákat megveszi, az a Petőfi Társaság pártoló tagjául tekinthető, a Társaság előzetes beleegyezésével. Csakhogy a zsidó ügynök ezt a pártoló tagságot nem nagyon hangsúlyozta, lehe­tőleg oly ügyesen hagyja ki a beszédből, hogy a megtisztelt üzletfél elpirul örömé­ben, hogy őt a Petőfi-társaság tagjául választotta, a kisebbségi, magyar kultu­­rális érdemeire valő tekintettel, é­s szí­nesen vállalja a pártoló tagságot s a vele járó sileténb­efszetesettségeket. Az ügynök természetesen zsidó ügyfele­ket is felkeres. E zsidó ügyfelek, a mai világban,­­kétszeresen megörülnek annak, hogy őrájuk a Petőfi Társaság gondol. Az ügynök Komáromban tudniillik a kö­vetkezőket mondotta: — Csak rendkívül kevés zsidót veszünk pártoló tagul. Alig ötöt-hatot érdemesí­tünk, erre. Ezeket a zsidókat s a többi pár­toló tagokat azonban egy szigorú bizottság választja ki. E bizottság elnöke Komárom polgármestere s még néhány, komoly iro­dalmi úr. Ők határozzák meg, titkos sza­vazás útján, kik jelölhetők a Petőfi Tár­saság pártolói közé. Csak megbízható, hét­­próbás zsidókat ajánlanak, akik a kisebb­ségi életben megállják helyüket­. Természetes, hogy az így megtisztelt zsidó üzletfél kész örömmel siet megvásá­rolni a pesti cég könyveit. A különös azon­ban az — és ez maguknak a zsidóknak is feltűnt, — hogy az előfizetők névsorában olyanok is szerepelnek, akiket még maguk a zsidók sem­ tartanak „hétpróbás kisebb­ségi magyarnak’’. Természetesen erre is van az ügynöknek kádenciája, mondván: „azt csak rá kell bízni a­ bizottságra, az jobban tudja". ‘ Nagy tehát a zsidók­­ meglepődése, mert olyan titkokat tudnak meg egymásról, ami­ket ők még maguk sem sejtettek, tudni­illik azt, hogy ki volt megbízható, kisebb­ségi magyar, zsidó s ki nem. S mindezt a Petőfi-társaságon keresztül! ■ Nem kell hangsúlyoznunk, hogy sem Ko­márom, sem más város polgármestere, nem tudja, hogy ő ilyen titkos felvételi bizott­ság tagja s azt sem­ sejti, hogy joga van a Petőfi-társaság részéről kisebbségi kulur­­munkások számára bizonyítványokat ki­állítani. Ez az ügynöki trükk nemcsak a Petőfi Társaság tekintélyén ejt csorbát, hanem a „kisebbségi kulturmunka” értékét is igen alászállítja, ami ellen viszont a kisebbségi, gerinces kulturmunkások tiltakoznak. Budapesten csak igen-igen kevés kiadó cég volt megértő a kisebbségi küzdelem s a ki­sebbségi író iránt. A cég, amely a Petőfi Társaság könyveit árulja, meg éppen soha közelebbi érdeklődést nem tanúsított a fel­vidéki magyar írók s műveik iránt, telje­sen mellőzte őket s soha nem mutatta jelét annak, hogy új írói nemzedéket szeretne nevelni néhány felvidéki íróból. Különös volna tehát, hogy éppen az ő ügynökei látnák el „jóváhagyó pecséttel” — ha ez csak fogás is—, a kisebbségi élet­­kultur­­munkásait s azokra is ráütnék ezt a min­dent igazoló pecsétet, akik a megszállás húsz éve alatt nem merték hallatni ma­gukról, hanem megbújtak s óvatosan hall­gattak. . . . . A magyarhoni könyvügynök kétségkívül a világ legtehetségesebb­ ügynöke. Még a gránitkőből is előfizetőt facsar. Van azon­ban egy határ, amelyet még a legügye­sebb zsidónak sem szabad átlépni! Még akkor sem, ha az ország egyik legelőkelőbb irodalmi, társaságáról van­ szó. Vagy talán offfiea-aids^lfi^ . — A Voge küldöttsége a kereskedelmi miniszternél. Szerdán délben Kunder Antal kereskedelemügyi miniszter fogadta a Voge küldöttségét, amelyet Róbert Emil országos elnök vezetett. Résztvettek a küldöttségben Pillich Nándor központi főtitkár, Horváth Gergely, Cserhalmi Jó­zsef, Patakfalvi Gyula és Tajthy Péter szakcsoporti elnökök. Róbert Emil hang­súlyozta, hogy a vasutasság szociális igazságszolgáltatásban szeretne részesülni- Több kérdés már régóta várja az orvos­lást. Kérik a vasutasok elsősorban az il­letmény- és­ órabércsökkentő rendeletek hatályon kivívt helyezését. A csökkentések folytán különösen a vasúti nyugdíjasok ás nyugbéresek kerültek súlyos helyzetbe. Szóvá tette Róbert Emil azt az intézke­dést,­amellyel a­ bad­úpótlékból a munkás­ságot kirekesztették , ami a hazáért küzdő­­vasúti munkásságot nagyon érzéke­nyen érintette. Fájdalmasan hatott a munkásságra az is, hogy állag a kormány családvédelmi rendeletei a magánipar munkásai számára gyermeknevelési segély rendszeresítését írják elő, addig­ a vasúti munkásságra vonatkozó hasonló szenem­­ intézkedés még mindig késik. Kérte a r mi­­nisztert a téves felfogás eloszlatására. Az új nyugdártervezettel kapcsolt.'- ban kérte Róbert Emil elnök, hogy a nyug.zer­­jogosultság kezdetét a 20-ik életév­t­ől számítsák és a rendelkezések visszaható érvényt szerezzenek. Kunder Antal mi­niszter nagy figyelemmel és jóindulattal hallgatta meg a vasutasság kívánságait és kijelentette, hogy bár nagyszabású, hatalmas összegeket igénylő reformokat egyelőre nem tud kilátásba helyezni, meg­van benne a készség arra, hogy áldozatok árán is megszüntesse az igazságtalansá­gokat és teljesítse a jogos kívánalmakat.­­ A katolikus kántorszövetség köz­gyűlése. Az országos katolikus kántorszö­vetség szerdán tartotta közgyűlését, ame­lyen a fővárosból és az ország minden részéből nagy számban jelentek meg a kántorok. A közgyűlést Sugár Viktor, a koronázó főtemplom karnagya nyitotta meg, majd Kamondy János ügyevezető igaz­gató terjesztette elő jelentését, amely rámutatott arra, hogy a katolikus kántor­­ság nemes célokért küzd ideális fegyve­rekkel, de nem feledkezhetik meg saját anyagi érdekeinek védelméről sem. Részle­tesen kitért a jelentés a kántori nyugdíj még mindig elintézetlen kérdésére. Az egyesület minden erejével arra törekszik, hogy­­ezt a problémát végre rendezzék. Elhatározták, hogy a tisztán kántori ál­lásban működők nyugdíja és családi pót­léka érdekében beadvánnyal fordulnak a kultuszminiszterhez. Foglalkozott a jelen­tés az egyházi énekkarok egyesítését célzó mozgalommal is és elfogadták azt az in­dítványt, hogy a Himnusz éneklésénél az ismétlést vagy teljesen elhagyják, vagy az­­ értelmileg és zeneileg helyes „Meg­­bünhet­ te már e nép­e­t.” ismétlését alkal­mazzák és erre kérik a rádiót is. Ezután Nyisztor Zoltán pápai kamarás tartott előadást, amelyben megállapította, hogy a társadalom még mindig nem adja meg a kántoroknak azt a helyet, amely őket vég­zettségüknél és kulturális jelen­tőségük­nél fogva megilleti. Szólott arról a fel­adatról, amely a kántorokra, mint a pap­ság segítő társaira az Actio Catholica munkájában s a nemzeti s hazafias mun­kában vár. A nagy tetszéssel fogadott előadásért az elnöklő Sugár Viktor, majd a közgyűlés tagjainak nevében Lehoczky Béla mondott köszönetet. A budapesti német nyelviskola és keres­kedelmi tanfolyam második féléve. A német követség védnöksége alatt álló budapesti né­met nyelviskola és kereskedelmi tanfolyam új féléve februárban kezdődik. A kezdő, vala­mint mindenfokú haladó tanfolyamokon kívül van még német társalgási, irodalmi, keres­kedelmi levelezés, magyar-német gyorsírás, azonkívül pedig német ajkúak részére ma­gyar nyelvű tanfolyam is. Délelőtt és délután kisebb csoportok részére is tartanak tan­folyamokat. A hallgatóknak gazdag tartalmú német könyvtár áll rendelkezésére. Minden egyes tanfolyam hetenként három órával fél­évre 10 pengő. Beiratkozni lehet­ hétköz­naponként, szombat kivételével, este 6-tól 9-ig. A pesti hallgatók VIII., Vas-utca 9—11 számú felsőkereskedelmi iskolában, a budai hallgatók az I. Krisztina-téri elemi iskolában, az újpesti hallgatók a fa- és fémipari szakiskolában, Horthy Miklós-út, a kispesti és pestszent­lőrinci hallgatók a kispesti polgári fiúiskolá­ban, Kossuth Lajos­ tér iratkozhatnak be. — Angol tanfolyamok. A magyar külügyi társaság kebelében működő angol-magyar társulat és az amerikai-magyar társulat védő­­sége alatt tizenkét éve fennálló angol nyelvi tanfolyamok a II. félévben is V., Markó-utca 18—20 alatt a Bólyai-gimnázium (reáliskola) épületében nyílnak meg. Beiratások mind kez­dőknek,­ mind régi hallgatóknak és haladók­nak január 30-tól február 4-ig délután 5—8 óra között az igazgatóságnál (V., Markó­­utca 18—20), a tanfolyamok megkezdése után pedig az előadási órákon. Első előadási nap az új csoportoknak február 6, hétfő. Tanítási órák délután 4—9, külön irodalmi, társalgó és kereskedelmi levelezési csoportok. Beiratási díj az egész félévre 10 pengő. Tan­díj nincs. Bővebb felvilágosításokat szóbelileg Legújabb frakk, szmoking, zsakett kölcsönzés 185-796* 8

Next