Uj Magyarság, 1939. december (6. évfolyam, 273-296. szám)
1939-12-24 / 292. szám
QideflUvPM de. kml a m$$ae Gazdaeupes tefkmidmessM fo&esateMkfuU Alig hat hónapja történt meg a magyar labdarúgás legfelsőbb vezetőségében az őrségváltás, mikoris a régi liberális-zsidó vezetőség helyére Gidófalvy Pál dr. személyében miniszteri biztos került a labdarúgó szövetség élére. Gidófalvy dr.-t rátermettségén kívül az az eredményes munka ajánlotta erre a fontos tisztségre, amelyet a déli alszövetség keretében több mint másfél évtizeden át folytatott a nemzeti és keresztény szellemű sportelvek diadalra juttatásáért. Gidófalvy dr. a legfelsőbb fórumok teljes bizalmának birtokában látott hozzá nem lekicsinylendő nagyságú és nehézségű feladatának ellátásához, a magyar futball teljes szellemi és szervezeti újjáépítéséhez. Határozott és gyors tettek, tekintélyre és külön érdekeltségekre való tekéntet nélküli bátorság jellemezte tevékenységét és talán éppen emiatt támadtak ellenségei, akik még a régi éra bürokráciájának emlőin nevelkedtek s az új mentalitás szokatlan volt számukra. Gidófalvy dr. tűrte, hogy a politizálás vádjával illessék, kemény és következetes maradt, mert maga mögött érezhette a magyar labdarúgás táborának túlnyomó többségét. Most hat hónap után elégtétellel tekinthet vissza erre az időre a miniszteri biztos, mert ez alatt az aránylag egészen rövid idő alatt az új alaplerakás munkáján túl egy csomó kész megvalósítást is prezentált a labdarúgó társadalomnak. Nem lesz érdektelen meghallgatni beszámolóját erről a küzdelmes hat hónapról. Első kérdésünk arra vonatkozott, hogy miként történt a szövetség átvétele és mik voltak az új éra első teendői. 1Af^s^^ Az Ifi USz és a 17' szeQelui átformálása teltes méetéU&ei* siUcc&U — Roppant nehéz, súlyos és felelősségteljes feladat volt az MLSz és a játékvezetők testületének átvétele, — kezdi Gidófalvy dr. — kívülállók aligha tudhatják, hogy a két legnagyobb sportszövetség átállítása milyen mérvű munkakomplexumot zúdított a nyakunkba. Éjt nappallá téve kellett dolgoznunk, mivel sajnos, nem állottak rendelkezésünkre elegendő számban alkalmas vezetők, szövetségi emberek. Csak az tette némileg elviselhetővé a helyzetünket, hogy a szövetség átvétele a nyári szünetben történt. A játékvezetők testületében a tagoknak hetvenöt százalékát állítottuk le és kicseréltük a teljes vezetőséget, amely itt teljesen szociáldemokrata és zsidójellegű volt. Ugyanekkor új játékvezetőkről kellett gondoskodnunk és megindítani az egész ország területén az új bírák kiképzésének munkáját. Munkánk természetesen nem lehetett zavartalan, mert az első pillanattól kezdve szívós harcot kellett folytatnunk, aminthogy még ma is folytatunk, egy akkor még erős ellenpropagandával és a sajtónak egy bizonyos rétegével. Ez az ellenzéki propaganda Fodor dr., Molnár Ottó és társainak félreállításában politikai cselekedetet látott, aminthogy annak minősítette Gálffy András beállítását a JT-ből eltávolított szociáldemokrata Riesz dr. és vezérkSTáHSk Helyébe. Bennünket ezek a vádak nem feszélyeztek, munkánkat zavartalan belső harmóniában folytattuk. Keményen és könyörtelenül kellett belenyúlnunk a dolgokba, hogy a szellemében és vezetésében majdnem teljesen elzsidósodott magyar futballt átformálhassuk. A vezetés átvétele után alig egy hónappal kezdődött a bajnokság. Nyakunkon volt az új bajnoki beosztás megalkotásának feladata, a felvidéki és kárpátaljai egyletek bekpcsolása. Mindent egyszerre, napok, órák alatt kellett elvégezni. Közben szakadatlanul folyt a belső tisztogató munka. Teljes személyi és szellemi váltást követeltünk. Az üzlet és a dribli, a lelki és a testi durvaság közt hánykolódó magyar labdarúgást kellett kiemelni a tiszta sportszerűség szintjére. Az MLSz és a JT hatalmas gépezetének új emberekkel való megindítása, az ellenakciók, a nyílt és alattomos propaganda, a bojkott ezer tűszúrásával kellett megküzdjön. Most visszatekintve ezekre a kezdeti időkre, elégtétellel állapíthatom meg, hogy az első ránkrótt feladatot elvégeztük: az egyetemes nemzeti élet mai parancsai szerint megkövetelt szellem uralma a labdarúgó Szövetségben a mi munkánk befejezése után, az autonómia visszaadása után is biztosítva lesz. Ehhez azonban az is szükséges, hogy szakadatlan nevelőmunkával fokozatosan sikerüljönbiztosítanunk a keresmény éveset®gartra, újérme sorompóba állítását, az olyan vezetőkét, akik abszolút korrektek, tárgyilagosak, fügetlenek és megközelíthetetlenek. A miniszteri friztes javasolja az HMSz automómiájának visszaadását . A labdarúgásnak és a játékvezetésnek nemzeti és keresztény szellemben való átszervezése volt az első feladatunk s ha csak ennyit is tettünk volna, a ránk bízottakat máris elvégzettnek tekintettük volna. Az új szövetségi mentalitás alkalmazása hozta magával a sportszerűség, a tiszta játék, a lovagias magatartás még fokozottabb mértékben való követelését, a mérkőzések rendjének, komolyságának teljes helyreállítását, a bajnokságba vetett hit visszaadását. Megérttettük a játékosokkal, hogy durvasággal, alattomos eszközökkel nem lehet érvényesülni. Félreérthetetlenül megmagyaráztuk az egyleti vezetőknek, hogy vége a driklinek, az intézői fondorlatok uralmának, s egyáltalán mindannak, ami ellenkezik a tisztes sport és az etika törvényeivel. Ennek a belső tisztító munkának minden szakaszát és árnyalatát nem is tudnám érzékeltetni, egyebekben is nyitott könyv ez mindenki számára, s amit tettünk, azért vállaljuk és vállalom a felelősséget. — Hangsúlyozom, túl azon, hogy komoly W-SOMERSET MAUGHAM: Intell /cznczSer vice szolgálatában I. A TITOKZATOS JB“ Szeptember eleje volt már, amikor Ashenden, az író, akit a háború kitörése idegenben talált, vissza tudott térni Angliába. Rövidesen megérkezése után megjelent egy társaságban és ott bemutatták egy középkorú ezredesnek, akinek a nevét nem értette meg. Az ezredes beszélgetett vele. Már éppen távozni akart, amikor hozzá fordult és kérdezte: — Mondja, nem látogatna meg? Nagyon szeretnék társalogni önnel. — Szívesen, — mondta Ashenden, — amikor akarja. — Mit szólna holnap tizenegy órához? — All right! — Még leírom a címemet. Van egy kártyája? Ashenden adott egyet és az ezredes ceruzával ráfirkantotta az utca nevét és a házszámot. Mikor Ashenden másnap oda sétált a megbékélés szerint, közönséges vörös téglaházak között találta magát. London olyan részében, amely valamikor divatos volt, de most becsületéből vesztet a lakáskereső előtt, aki azt kivánja, hogy jól hangzó lakáscíme legyen. A házon, ahová Ashendent meghívták, tábla hirdette, hogy eladó. Az ablakok zárva voltak és semmi jelét sem látta, hogy valaki lakik benne. Csengetésére egy szolgálaton kívüli tiszt nyitott ajtót, olyan hirtelenül, hogy szinte visszahökkent. Nem kérdezték, mi járatban van, hanem azonnal egy hosszú hátsó szobába vezették, amely valamikor nyilvánvalóan ebédlő volt. Virágos díszítése elhanyagoltnak látszott és éppen úgy a benne levő kevés, ócska irodai bútor is. Ashenden-nek olyan szoba benyomását keltette, amelyben betörők ütöttek tanyát Az ezredes, akit a Titkos Szolgálatban, mint később tapasztalta, „R” betűvel ismertek, felállt és kezet fogott vele. Közepesnél valamivel magasabb férfi volt, sovány, sárga, mély barázdás arccal, kevés szürke hajjal és fogkefe-bajusszal. Ami mindjárt feltűnt rajta, kék szemeinek egymáshoz közelsége volt. Éppen csak nem sandított. Kemény, kegyetlen szemek és nagyon ravaszak. Olyan férfi volt, akit az első látásra nem lehetett megszeretni, sem bízni benne. Modora kellemes és szívélyes volt. Jó néhány kérdést intézett Ashendenhez és aztán, minden további nélkül, azzal állt elő, hogy különleges képességei vannak a titkosszolgálatra. Ashenden jártas volt néhány európai nyelvben és a hivatása kitűnően leplezt-e. Azzal az Ürüggyel, hogy könyvet ír, feltűnés nélkül meglátogtathatta bármey semleges országot. Mialatt erről beszélgettek R. így Frert: — Tudta„ szerezhet magának anyagot, amit jól felhaszthat, mint író. — Te nem bánnám, — mondta Ashenden. — Elbeszélek egy esetet, ami csak minap történt és kezeskedhetem, hogy igaz. Már akkor is gondoltam, átkozottul jó recsánk lenne. Az ennir francia miniszter leutazott Nizzába, hogy meghűléséből kilábaljon és néhány nagyon fontos okmányt visz magával tékájában. Valóban nagyon fönmai voltak. Szóval, érkezése után egy-két nappal felszedett magának egy szőkehajú hölgyet az egyik étteremben, ahol táncoltak és nagyon összebarátkozott vele. Hogy rövidre fogjam a történetet, elvitte szállodájába, — természetesen nagyon ostoba dolog volt ez tőle, — és amikor reggel magához tért, a hölgy és az irattáska eltűnt. Néhány pohárral ittak szobájában és feltevése az volt, hogy amikor hátat fordított a nőnek, az valami szert csúsztatott poharába. R. befejezte és Ashendenre nézett, közel álló szemeiben különös fénnyel. — Drámai, ugy-e? — kérdezte. — Azt akarja mondani, hogy ez pár nappal ezelőtt történt? — Két hete. — Lehetetlen, — kiáltott Ashenden. -t- Hiszen ezt az esetet hatvan év óta hozzuk színpadra és ezer regényben megírtuk már! Azt akarja mondani, hogy az élet csak úgy tréfát űzött velünk? R. egy kissé kikelt magából. — Jó, ha szükséges, meg tudom adni önnek a neveket és az időpontot és higgye el nekem, hogy a szövetségesek végnélküli bonyodalmakba jutottak az okmányok elvesztése miatt, amelyek a táskában voltak. — Well, sir, ha nincs ennél jobb dolguk a titkosszolgálatban — sóhajtott Ashenden —, attól félek, hogy ez, mint ötletforrás, a regényíró részére fabatkát sem ér. Mi egyszerűen nem írhatjuk meg ezt a történetet többször. Mégsem tartott sokáig, amíg megállapodtak és amikor Ashenden fölállt, hogy távozzon, utasításait már gondosan megjegyezte magának. Másnap indulnia kellett Genfbe. Az utolsó szavak, amiket ... mondott neki — hanyagul és ez benyomást keltett —, ezek voltak: ... (Folytatjuk) és módszeres munkát indítottunk az eddig elhanyagolt utánpótlás kiművelésére és megindítottuk a magyar futball feltámasztását célzó rendszeres taktikai és felvilágosító munkát, még csak a kezdet stádiumában vagyunk, az alaplerakásnál. S a jövő majd cáfolhatatlan bizonyítékokat fog nyújtani arra, hogy a féléves tevékenységünk milyen értékű a magyar labdarúgás jövője szempontjából.. Legközelebbi elgondolásaimat így összegezhetem: elsőbben is befejezem az MLSz ügyében indított vizsgálatot, aztán megalkotjuk az MLSz és a JT új alapszabályait s azokat jóváhagyatjuk. Ezek után haladéktalanul javaslom az OTT négyes bizottságának az autonómia visszaadását, hogy a nemzeti és keresztény alapon újjászervezendő MLSz és JT megkezdhesse munkáját, melynek úgy hiszem, csak fellendülés, hatalmas megerősödés lehet az eredménye. A labdarúgás most már nem lesz mostoha gyermeke a felső fórumoknak. Szelleme és személyi összetétele, tekintélye és ereje biztosíték lesz arra, hogy ez a testület megérdemli a kormányzat és a sport főhatóságok bizalmát és áldozatkészségét. Példa erre a kultuszminiszternek a Szent László-vándordíj kiírásával kiadott döntő jelentőségű rendelete. Ezután arról beszélgettünk, hogyan képzeli el a miniszteri biztos az új alapokra helyezett magyar futbalélet anyagi és erkölcsi megerősítését.• Ennek legkézenfekvőbb receptje,—, mondotta a miniszteri biztos, — az abszolút sportszerű, mind nagyobb és magasabb nívójú csapatteljesítményekkel, a bajnoki küzdelmek tisztaságának megőrzésével, a játékosok és vezetők lovagias felfogásával és ilyen szellemű munkájával érhető el. Ha jók a csapatok és jók a csapatteljesítmények, akkor van közönség. Az átalakulás utáni bojkott megbukott, mert éppen azokat a klubokat hozta nehéz helyzetbe, amelyek a bojkottálók lelkiségéhez közelállottak. Ez a szabotázs éreztette hatását a mérkőzések látogatottsága szempontjából is. Statisztika igazolja, hogy nem annyira a mérkőzések látogatottsága csökkent, mint inkább a közönség erőviszonyai változtak meg jelentősen. Az átalakulással a tömegek is eltolódtak s ma olyan csapatok rendelkeznek nagy közönséggel, amelyek eddig ilyen szempontból nem számítottak s ezt egészséges jelenségnek tartom. A bajnoki tabella élénk bizonyítéka egyébként annak, hogy miért nem megy anyagilag egy-két nagy klubnak. Hamis hitet terjeszt az, akiazt vallja, hogy túlzottan rosszabbul állnak az egyletek anyagilag a múlthoz viszonyítva. Van bizonyos fokú visszaesés, kétségtelen, ez azonban jórészt a rendkívüli körülményeknek, a rossz időjárásnak és végül a bojkottnak az eredménye. Nem kell félteni a magyar labdarúgást. Ha kimúlik egy-két végelgyengült, vagy rosszul vezetett, alapnélkül'egi/lét',' 'helyette' olyan utánpótlást kapunk az NB II.-ből, amelyek anyagilag megdönthetetlen pilléreken nyugodva kiváló sportteljesítményekre képesek. Most a professzionizmus helyzetéről és létjogosultságáról beszéltünk. A nagy érdekességű témához hasonlóan érdekes reflexiókat fűzött a miniszteri biztos. A magyar profifutbal, mint egyedülálló momentó Középeurópában, még fennáll. A jövő kétségtelenül nem kedvező számára. A nemzeti bajnokság utánpótlását hatalmas vállalati klubok teszik, amelyek a WMFC kivételével amatőregyletek. Nem lenne értelme tehát bármilyen komolyabb mesterséges beavatkozást alkalmazni a profifutballal szemben. Nem győzöm eléggé hangoztatni, hogy minden profi futbalista jól teszi, ha elhelyezkedik a polgári életben. Ez adja meg az erkölcsi alapot az élethez. A magyar futbal jövője szempontjából égetően fontos, az utánpótlás nevelése. Lássuk, mit tesz ennek érdekében az új rezsim. — Kétségtelen, hogy a régi MLSz talán itt követte el a legnagyobb mulasztást. Nem törődött intézményesen az utánpótlás, az ifjúság ügyével. Pedig akkor még inkább megvoltak az ehhez szükséges anyagiak. A mostani MLSz a legnehezebb anyagi körülmények között van és mégis igyekszik az ifjúsági csapatok kötelező foglalkoztatásánal, az I. és II. nagy ifjúsági országos táborok megtartásával s a megnyílt téli ifjúsági tábor megszervezésével, a Pesten és vidéki városokban tartott szövetségi edzésekkel, előadásokkal tenni valamit a jövő érdekében. Igyekszünk nevelni és fegyelmezni is a jövő generációt. Mert nekünk az az álláspontunk, hogy valaki ne csak futbalista, hanem fegyelmezett, öntudatos. Sportszerűen és nemesen gondolkodó magyar fiú legyen. Ez a nem lebecsülendő munkánk eltörpül azonban Hóman Bálint kultuszminiszter nemrégen foganatosított intézkedése mellett. A középiskolák számára kiírt Szent László-vándordíj küzdelmei, azonkívül a levente labdarúgó csapatok többezres létszámban való megszervezése beláthatatlan, ma még fel sem mérhető lehetőségeket rejt magában. A sivár múlt és a szegényes jelen mellett az utánpótlás jövője kiaknázhatatlan fejlődést nyújthat a magyar futbalnak. A jövőt ez a két rendelkezés hordozza magában. Tiukfasnép kam tuiGStiti aa aUmfriásm M ftettdsaéétU Helsinki, december 23. Kategorikusan megcáfolják azokat a híreket, mintha Finnország lemondana a jövőesztendei olimpiász megszervezéséről. A cáfolatot finnországi diplomáciai körökben úgy magyarázzák, hogy Finnország szilárdan bízik a győzelmes ellenállás lehetőségében. Bécsi futtatislatc, olasz mittSkézék 02 ffcftiftert sfiatíttthatok A karácsonyi ünnepek sportműsorán két érdekes nemzetközi esemény szerepel. Vízipólózóink karácsony első és másodnapján az idén félelmetesen nagyra nőtt olasz válogatottal mérik össze erejüket, Ghira és társai ellen Vízváry Károly szövetségi kapitány kísérletképpena fiatalok csapatait vonultatja fel. A szakértők szerint az utánpótlás klasszisa máris eléri legjobb szenior játékosaink nívóját, legfeljebb a nemzetközi rustin hiányolható náluk. Ez a két mérkőzés e tekintetben kitűnő próbaköve lesz a fiataloknak. Mindkét meccs, igen színvonalas úszóműsorral kiegészítve, délután 6 órai kezdettel kerül megrendezésre a Nemzeti Sportuszodában. Karácsony másodnapján az NB őszi bajnoka, a Kispest az ostmarki ligában hasonlóképpen első helyen végzett Wiener Sport Club csapatát látja vendégül. A WSG ugyanolyan jellegű csapat, mint a Kispest, lelkes, feltörő, kiegyensúlyozott fiatal együttes, amely olyan csapatokat előzött meg az őszi hajrában, mint a Rapid, Austria és Vienna. Mindkét csapat legjobb összeállításában veszi fel a küzdelmet s így magasszínvonalú, izgalmas küzdelemre van kilátás. A Kispestnek győznie kell, már csak presztizsokokból is. . 21