Új Misszió, 1997 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1997-05-01 / 5. szám
EGYHÁZMEGYÉINK ÉLETÉBŐL 18 Szent Péter-i lelkülettel Csak az Isten az, aki a múltban és a jövőben egyszerre él. Ennek következménye a gondviselés. Ez jutott eszembe, amikor Ft. Tamás Józsefet, a szívós székelyfiút, a szerény osztálytársat, a példaadó papot püspökké szentelték Csíksomlyón, 1997. március 1-én. Ott volt a gondviselés életében, amikor a háború után, a családjának újra kellett kezdenie mindent. A gyermekévek gondtalanságában nem éreztük át akkor, mit is jelentett ez szüleinknek. De az is igaz, hogy a körülmények, környezetünk szívós munkája, a lelket edző szegénység, különös beállítottságot alakított ki bennünk. Beértük a legkevesebbet és tudtuk, hogy semmit sem érünk el munka és fáradság nélkül. Az ügyeskedés messzemenően távol állt tőlünk. Amikor 1958-ban megkezdtük Gyulafehérváron a Kántoriskolát, mindannyiunkon látszott ez. Hitet, nyíltságot, szorgalmat és becsületességet hoztunk hazulról. Felbecsülhetetlen alapértékek ezek. A gondviselés már akkor kiválasztotta őt. Diákkorunkban bámultuk szívósságát. Azt a kitartást, amivel mindig tudta helyesbíteni (korrigálni) önmagát. Akkor nem egészen értettem, de most már tudom, ezt igazán maradandóan csak a szerény emberek tudják megtenni. A szerények, akik kerülik a látványosságot. Mert lehet elveket kitűzve, nagy szólamokkal is változtatni, csakhogy emögött mindig ott van a tapsra és elismerésre vágyakozás, ő más típus volt. Észrevétlenül tudott tökéletesebb lenni, Assisi Szent Ferenc alázatos lelkű idével. 1967-ben, Szent Péter és Pál jubileumának évében közös előadásunkban Péter apostolt „választotta”. Azt a Pétert, aki nem vívódva és vitázva lett Krisztus követője, és aki mindig „segíteni” akart Mesterén. A jó pap szép lelki vonása ez. Márton püspök úr fogalmazott így: A pap a világban él, elfogadja a mindenkori világot, de ugyanakkor „szenved a világtól”. Fáj a szívének, hogy a világ nem tudja elfogadni: már megváltotta őt Jézus. Ez a „péteri” lelkűsét tette a jó papot igen alkalmassá arra, hogy később jó spirituális legyen. S biztos vagyok benne, hogy ez a lelkűsét jó püspökké is teszi. Kívánjuk az új püspök atya életére és apostoli munkájára Márton Áron közbenjárása által a jó Isten áldását és segítségét! Nemes József plébános, Tamás József egykori teológiai társa Tamás József gyulafehérvári segédpüspök Az erdélyi Madéfalván született 1944. november 12-én. Márton Áron püspök szentelte pappá 1968. április 21-én. Medgyesen és Tőrben lelkipásztorkodott, majd a Gyulafehérvári Római Katolikus Teológia spirituálisa és tanára lett. Március 1-én a csíksomlyói kegytemplomban szentelték püspökké.