Uj Nemzedék, 1921. június (3. évfolyam, 117-141. szám)

1921-06-10 / 125. szám

C . Keletázsia elveszett Oroszország számára .A japánok örök időre fészkelték be magukat — Szemjonov a japánok zsoldjában Az Új Nemzedék tudósítójától. — Távirati ügynökségek jelentése szerint Vladivosztokot és környékét orosz ellenforra­dalmárok japán szuronyokra támaszkodva el­hódították a szovjettől. A különböző hírlapok szerteágazó következtetéseket fűznek­ ehhez a ténynek vett híradáshoz. Belekeverik Szemjo­nov hadseregét, Japán hódító fellépését, Ame­rika veszni induló igényét a t­adivosztoki ki­kötőre és más hasonló hiábavalóságot. Ennek a távoleső óriási területű­ek viszonyait béke­időben sem ismerték kellőképen. Érthető, ha a forradalmak és ejhínforradalm­ak ködén át ma még fá­tyolozogásban jut el hozzánk a hír. Ezért a cári Oroszországnak Budapesten időző egyik vezelőemberét kerestük föl, aki a szibé­riai viszonyoknak kiváló ismerője és nem­­rég itten érkezett Vladivosztokból. Az orosz diplomata a következőket mondotta: — Mindenekelőtt Szemjonov szerepét szeret­ném megvilágítani. Ez a 32 év­e körüli kozák­kapitány a forradalom első évében, 1917 őszén tűnt fel Zabajkálban és a forradalomnak kom­munista irányban történt eltolódása után me­nekült orosz tisztekből, a zabajkáli kozákok ön­ként jelentkezett tagjaiból, hadifoglyokból megszervezte az első orosz ellenforradalmi hadsereget. Kétségtelen, hogy az antant­ hatal­­mak részéről — itt elsősorban Japánról lehet szó — messzemenő támogatásban részesültek, annyira, hogy az 1918 nyarán kitört szibériai ellenforradalom már mint Kolcsak, tábornok vetélytársával számolt és a szibériai napilapok egymásután hozták a sértő hangon fogalmazott kiáltványokat, amelyekben Szemjonov Kol­­tsakkal szemben elfoglalt álláspontját balkáni stílusban juttatta kifejezésre.­­ Mikor az első és ötödik szibériai vörös­hadsereg Koltsak admirális csapatait szétverte s 1920 első napjaiban végigszáguldott. Szibé­rián, Szemjonov módját találta annak, hogy maradék csapataival a Bajkálon túli terület déli és Mongólia északi vidékein helyezkedjék el és megvárja jobb idők pirkadását. Erre ha­marosan sor került.­­ A Bajkálon túl fekvő terület ugyanis egy­részt az erős japán befolyás, másrészt a lakos­ság túlnyomó töme­gét tevő búr­­ótok független­ségi törekvése fe­án már márciusban Kielen­v.ripu­­rf *•?«»* 1V . . v te­­a ten gerneRTtsA. . v. Jó .re és arra a körülmén, hogy a szovjet fiz­ántáni­ hatalmakkal szemh .. még mindig hadi­­állapotban van, nem szakadnak ugyan el Orosz­ország testétől, de elhatározásaikban egyelőre önállóan intézkednek. Nekik ugyanis életkér­dés, hogy a Nagy-Óceán felé az annyira nélkü­lözött árucserét megindíthassák.­­ Szemjonov ennek következtében ismét szóhoz jutott és bár a vasútvonal birtoka lát­szólag a szovjet kezén volt, mégis Csigában és környékén, valamint az Araur-vasút el­ágazási pontján fekvő Karimszkáján az tör­tént, amit Szemjonov megbízottai kívántak.. — Minden körülményt figyelembe véve, két­ségtelen, hogy Szemjonov japán támogatás alatt álló, mondhatnám japán zsoldon élő fel­kelő-vezér, aki gazdájának érdekeit oly módon tudja, érvényesíteni, hogy az antant többi ha­talmainak, főként Amerikának számbavehető tiltakozására nem ad okot.­­ A vörös uralom még leginkább az Amur­­vasút mentén birt támasztékkal a Sztretenszk és Blagov­ Jcscsenszk környéki ipari munkás­ságban, a tengerpart vidéke azonban és főként Vladivosztok környéke már évek óta nem vi­tás, hogy kinek a hatalmában van. Aki az utóbbi időben megfordult Vladivosztokban és módja volt bepillantani az erődvonal japán rendszer szerint való átdolgozásába, látta a ha­talmas helyőrséget, a kikötőben állomásozó ja­pán csatahajókat, pillanatig sem kételkedhet aziránt, hogy Keletdzsiának ezt a rendkívül fontos pontját­ Japán mindörökre birtokába vette. Jellemző az az elszólás, amelyet egy elő­kelő japán tiszt követett el, amikor a hadi­fogolytemető megszemlélése után biztosította az őt kísérő hadifogolytiszteket, hogy a lova­­gias japán nemzet hősökként tiszteli a hazá­juktól távol elhunyt vitézeket és sírjukat örök időkre japán gondozás alá­ veszi. — Teljesen kizártnak tartom tehát azt az ál­lítást, amelyet a távirati ügynökség legújabb híre akar megerősíteni, hogy Vladivosztokot bármiféle forradalmi vagy ellenforradalmi hadsereg a hatalmába kerítse. Vladivosztok­ban ezidőszerint több mint két japán hadosz­tály állomásozik és nem túlságosan valószínű, hogy a két hadosztály, melyeknek a célfegyelme ma is ugyanolyan, mint az orosz-japán háború idején, támogatott volna holmi kicsinyes utcai harcokat Keletázsia ma a Bajkál-tó partjáig Japán érdekterülete. Ezen az óriási területen csak ott és annyiban lehet szó harcokról, amennyire ezt Japán diplomáciai sikerek el­érése végett megrendeli, vagy megengedi. Ke­letázsia a maga gyér orosz telepítéseivel min­den időkre elveszett Oroszország számára. Művész és dilettáns írta: Ritoók Emma. A múlt század közepe óta megkezdődött óriási művészi termelés mellett mindinkább bizonytalanná vált az elhatárolás, mely az igazi művészt még a legtehetségesebb dilet­tánstól is elválasztja. Hozzájárult a határok elmosódásához az új század elején kezdődő művészi nevelési mozgalom, mely általános kultúr­elvvé tette, hogy a fiatalságnak nem­csak a művészi látás elsajátítására, hanem a művészi technika megismerésére is szüksége van a művészet megértése szempontjából. A művészet spontán átélése helyett, amit külö­nösen a faji lélek közössége teremt meg az al­kotó és közönsége között — példa rá a szép­­mű­vész at éppen úgy, mint pl. a kora­i­ renais­­sancenak minden nemzetnél fajilag annyi­ra különböző művészi megnyilatkozásai — a ta­nultságtól és műveltségtől füjtféó művészi megértés vált mérvadóvá. Míg ez az irány műértőket és maecenásokat akart nevelni,­ ad­dig igaza volt, de mivel m­egszaporította a dilettánsok számát is, egyenesen veszedelmévé­­vált a művészetnek, mert az új nemzedéknek mindig több tagja nőtt fel azzal a hittel, hogy az alkotás külső és belső feltételeinek ismerete elégséges a művészi alkotáshoz. . Az intelligens, mindent elfogadó, felvevő és megtanulni tudó zsidóságnak, mely akkor már a sajtó és a kritika minden terét elfog­lalta, ez az uj irány rendkívül megnövelte a hatalmát, mert a spontán faji megértés hijján tm mellőzésével az intellektuálizmus hatalmas fegyverét adta kezébe a művészi élet terén s mig egyrészt a gazdasági élet eltolódása foly- Akb a psiazsa szellem útján megértők mindig vagyontalanabbá váló csoportjától átvette a mecénás szerepét, másrészt segített a dilettán­sok tömegét növelni és sikerüket a zsoldjában álló inkább ötletes és ügyes, mint komoly és mély kritika által biztosítani. Ma már a dilettáns művészt az igazitól nehéz elválasztani, különösen ha a dilettáns nagyon tehetséges s a művész kezdő, lassan fejlődő vagy nem tartozik a lángész kiválasz­tottai közé. Pedig nagyon egyszerű és régi mértéke és próbaköve a művészetnek az eredetiség, mely eredeti formalátást jelent. A művész anyaga vagy témája, az, amit tapasztal és átél, már magában az átélésben művészi élménnyé vá­lik, vagyis formált alakban jelenik meg s bár­milyen intenzív és mély ez a művészi átélés, teljesen különbözik a laikus primitívebb s mintegy a természethez közelebb álló élmé­nyeitől. _ A művész erre az eredeti forma­­átélésre keres és talál eredeti kifejezésmódot, a saját művészetének korlátain belül. A dilettáns, ha tehetséges, megtanul egy, vagy néha fejlődése folyamán többfajta for­malátást a művésztől és ha technikáját is el­sajátítja, a csalódásig „művészi” alkotást hoz­hat létre. A Cézanne forma- és színlátása egy eredeti, nagy művész alkotó megnyilvánulása, melyet éppen egyszerűsége tehetett a dilettáns festők kiaknázására alkalmassá. Ki ne tudná, ha művészi érzéke van, egy kosár gyümölcsöt olyannak látni víziójában, mintha Cézanne leegyszerűsített vonalai és hatalmas színfolt­jai állanának előtte; de Cézanne előtt senki sem látta ezt így s aki csak utána látta meg, az dilettáns, még ha el is találja a vonala­kat és színfoltokat a Vásznon. ._ Minél sajátosabb a külső forma, annál bi­zonyosabban vonja maga után a dilettánso­kat; minél mélyebben rejlik a formálás ere­detisége a belső átélésben, annál kevésbbé ta­lál utat hozzá a dilettáns tehetsége. Ezért le­het D’Annunziónak annyi dilettáns utánzója, míg pl. Dosztojevski hozzáférhetetlen. Petőfi és Arany Csak külső formáikkal teremthettek dilettáns iskolát, de a „népiesség” alatt rejlő természetérzés ereje az egyiknél, az ős­faji lélek mélysége a másiknál művészetük kizáró­lagos és egyetlen rejtélye maradt. És csak az ilyen egyedül álló művészi értéket alkotó egyéniség érdemli meg a „mester” nevet, mely régi, mély értelműségéből nyegle divattá lett. Legvilágosabban mutatja a különbséget a művész életalkotásának az összesége, mert a művésznek egy lelke van, oeuvre-jének ez adja meg a jellegét és már legkezdetlegesebb mun­kájában is megjelenik az eredeti művészi át­élésnek ugyanaz az eredeti formája, ha csak csírájában is, ami később naggyá, igazi mes­terré teszi. De a dilettánsnak sok lelke van, annyi, ahány művészi lelket megértett s ahánynak alkotásán át megtanult látni: ma primitív és archaikus, holnap raffinált és modern. Az író mint dilettáns abban a szerencsés helyzetben van, hogy a művészihez legköze­lebb állót teremthet a napló-, levél- és me­­moire-írásban, melynek kötetlen formája nem követel művészi alkotólátást s főértéke éppen a valóságtól el nem távolodás. Ezért a dilet­táns regényíró, Rousseau, maradandó értéket teremthetett memoriájában s a dilettáns Wilde legközelebb jut az igazi művészethez, mikor saját szenvedését és megtérését sírja világgá — de azért a dilettáns művészet és az igazi művészet között át nem hidalható különbség marad. v,V K 71­­ .«tűi» ..p t -- i J J -$2 Péntek 1921 június 10. Uj nemzedék Csak június végén döntenek a Városi Színház ügyében — Az Uj Nemzedék tudósítójától — A Városi Színház sorsát még mindig homály fedi. Vége az évadnak, a színháznak sem igazga­tója, sem társulata, s.ha szeptemberben újra meg­nyílnak kapui, hevenyészett előadások, iránytalan­­ság, _ szervezetlenség várják a közönséget. .Érdeklődtünk a belügyminisztériumban Fritsch miniszteri tanácsosnál, a ráfelebbezési ügyirat elő­adójánál, aki következőit mondta:­­ — Az C’ ' 1-waezés már a miniszter úr lőtt van, if T'lf J)t ee 1 'nt­és. •re- Tjrlo v. Áro . ...tos így .-tf arf^utt: Jí­g ünk sorsáról semmi hírünk sin' esen jöjjön is a döntés, bennün­­tzületlenül. Az állami színházak gondoskodtunk róla, hogy tagd­íjak fejében a Városi Színházban írjanak. Igazgató szerződtetéséről ütesem nem tárgyalhatunk. Értesülésünk szerint erős befolyás érvényesül Márkus Dezső igazgatói kinevezése érdekében. Márkus jelenleg a Városi Színház zenei vezetője s mindenben bebizonyította, hogy alkalmatlan erre a szerepre. Hallunk ifj. Ábrányi Emil szerződtetésé­ről is. Ez sem megoldás, s ha az állam nem gondos­kodik elsőrangú, európai stílű vezetésről, csak gya­rapítani fogja az állami színházak deficitjét. A dunai hajópark fölosztása — Az Új Nemzedék tudósítójától — Bécs, június 9. Prágából jelentik: pozsonyi táviratok­ szerint Hynes amerikai döntőbíró csu­pán a t tbianoni békeszerződés párisi ratifikálá­sára vár és már a legközelebbi napokban nyil­vánosságra hozza a morfarchia dunai hajópark­ja rtfk felosztására von­atkozó döntését. Benes magyar ügyekről tárával ! Angliában — Az Új Nemzedék tudósítói­tól —. Bécs, június 9. Londonból jelentik: Benes Csceh külügyminiszter, aki most „agitációs kör­útján“ Londonban időzik, tanácskozást folyta­tott Curzon lord külügyminiszterrel. Elsősorban magyar és osztrák vonatkozású kérdések kerül­tek szóba. A népbiztosok elmenekülnek Oroszországból — Az Új Nemzedék tudósítói­tól. — Bécs, június 9. Prágából jelentik: A TribunA rigai távirat alapján arról értesül, hogy Szovjet- Oroszország vezetőköreiben egyre jobban erősböd­­nek a bomlás jelenségei. A vezető kommunisták kö­zül azok, akik nem követik a szélső radikális poli­tikát, a helyzet válságos fordulatától félnek és szá­­molnak­ a szovjeturalom közeli bukásával. A szovjet vidéki hivatalnokai sorra elhagyják állásukat, félve a parasztság fenyegető magatartásától és a város­tokba költöznek. Moszkvából és Pétervárról egyre több népbiztos szökik külföldre hivatalos kikülde­tés ürügyével. Valóságban azonban csak az össze­harácsolt aranykulcsot és ékszereket akarják meg­menteni, hogy családjukkal gondtalanul éljenek külföldön. Anglia nem sürgeti a bajor önkéntesek leszerelését — Az Uj Nemzedék tudósítójától. — Bécs, június Iyrisból jelentik. Az Isldho­s » Paris a nas­követek tanácsának tegnapi ülésé­­ről újabb részleteket közöl. A konferencia Német­ország­tól egy vérzésével, főként a bajor önkémtes csapat«k leszerelésével foglalkozott. Anglia kép­viselője követelte ugyan Németország lefegyver­zését, de nem sürgette a bajor önkéntesek lesze­relést. Ezt a francia sajtó arra vezeti vissza, hogy e müncheni angol követ bizonyos engedményeket tett is­, bajor kormánynak. A nagykövetek tanácsa elhatárt!^...azt' is', hogy a jövőben fokozott mér­tékben ellenőrzi Németország repülőgépparkját. 30 KORONÁÉRT 2 nap alatt megszakadul bűzös izzadságától, ha nem kísérlete­zik haszontalan pótszerekkel, hanem valódi „KOLIN“-t követel 30 koronáért. Főraktárak: CITY, IV., Eskü-út 5. (Yb­l-utca 36.) és Török J. Király-utca 12.

Next