Uj Nemzedék, 1921. szeptember (3. évfolyam, 193-217. szám)
1921-09-01 / 193. szám
Ujjfemxeckk Előfizetési ér: Egész évre 440 korona, félévre 220 Szerkesztőség és kiadóhivatali Budapest, V. ker., korona, negyedévre 110 kor., egy hónapra 40 kor. POT ITTICAT MAPI! AP Honvéd utca 10. szám. — Telefonszám: 127—46. Egyes szám ára helyben, vidéken és pályaudvaron IVW 1IIVA1 E milIAT 127-47, 127-48, 127-49. József 65. — Gyorsírók : 2 kor. — Hirdetés milliméteres díjszabás szerint. 7—20, 7—21. — Reklamáció: 19—25 szám, iniiiimiiiimiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiHfuiiHHiiiiiiiiitiiiiiHiiiniimitifiiHiiiiNHiimiiiiiiiiiiiiiimfiiinnHitiniiiifiBiiiriirtiiiHniiitiiiHiiiHiiiiinmiiiiniHttinnmiimiiiifmmifiRiit Budapest, 1921. 111. évfolyam, 193. (578.) szám. Csütörtök, szeptember 1. tlliiiiiiiiiliiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiifiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiuiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiniiilfiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiM hinni— kérve kérjük a kormányt, hogy szüntesse meg azt, mert újra csak azt hangoztatjuk, hogy a békének, a munkának és az állam harmóniájának minden lehet az alapja, csak a rongyos cipő, a kenyér harcban megőrölt ideg és a korgó gyomor nem. Harc a kenyérért Napi életünkben percről-percre tornyosulnak a gondok. Minden percünkért valóságos harcot kell vívnunk. Heggel, ha felébredünk, éhes szájjal tátong felénk a ma, este, ha lefekszünk, álmatlan éjszakáinkon ránk ■vigyorog a mi lesz, ahogy lesz, a holnap. Nincs egy pillanatunk, amely pénzbe ne kerülne. Az élet, mint egy útszéli haramia szedi el tőlünk véres verejtékünk koldusdiját. Gyermekeink éhes sírása fájóbb minden poklok zenéjénél, ruhátlansága tépő sikoltás, véznasága élő és borzongató felkiáltó jel: hogy mi lesz, mi jön, ha még sokáig tart az árak felfelé tornázása s ha még sokáig vigyorog ránk hiéna fogakkal a drágaság. A régi és boldog mese a terülj-terülj asztalkámról, a de keservesen megváltozott. Nemhogy jó és szelid tündérkék terítenék fel mindennapi asztalunkra a megélhetés tiszta és tápláló abroszát, hanem rossz és irigy manók tépik ki karmaink közül a fájdalomnak , kiérti kenyerét. # A hiénatorka és haramialelkű drágaság nemcsak egyszerű gazdasági krizást Aki ezt csak így fogja fel, az nem érti az éhező és rongyos ember lélektanát. Reggillte a tisztviselő egész tudását, lelkét, tiszta és becsületes munkáját adta oda az államnak és kapott érte emberi megélhetési* pult» kssyt»'^, kemény cipőt és jó ruhát,a tisztviselő még többet ad, mert a ..munkája, a tudása mellé oda adja aj családjáért remegő lelkét, a gyermekeiért fájó szívét és az élet rettenetes malmában felőrlődött idegzetét. Régente a nyugodt, kielégitett ember dolgozott, ma a fáradt, éhes és répges ember ad ugyanannyi, vagy még több energiát oda. A fizetés, a bér, a jutalom érte pedig... Ugye, erről ne beszéljünk? Régente a munkásnak volt fehér cipója, mert dolgos kezének volt alkalma, hogy kereshessen. A füstölgő kémények, a búgó gépek, a vidáman megfeszültizmok azt ságták a fülébe, hogy dolgoznia kell, de Ugyanakkor a munkáért, a munkalehetőségéért kapott kenyeret, mégpedig fehér és olcsó kenyeret. Ma... Igye, erről se beszéljünk? Mi mégis úgy érezzük, hogy erről beszélnünk kell, hangos és figyelmeztető szóval. A kormány jogrendet, békés polgárokat és társadalmi harmóniát akar. Ez nagyon jó és üdvös. De akkor nem szabad felednie, hogy a békének, a társadalmi rendnek, a munkakedvnek, a megelégedettségnek minden lehet az alapja, csak a korgó gyomor nem, csak a rongyos cipő nem és a zálogházba vándorló családi ékszerek nem. Az energiatörvény alapján az energia nem veszhet el, amennyit adunk belőle, ugyanannyinak vissza is kell térnie. Ha ez nem következik be, akkor baj van, halálos baj és ezen segíteni kell. Ha békés, dolgos polgárokat akar a magyar föld, akkor adjon a magyar föld és a magyar állam megélhetési lehetőséget, olcsó kenyeret is és lesz újra béke, rend, nyugodt munka, csak ne kelljen álmatlan éjszakákon rettegni, borzadni a holnaptól és a holnap lépő, idegölő kenyérharcától. Éhes gyermekek, vézna anyák, borús arcú apák, lerongyolt urinők, lyukas cipőjű tisztviselők, a nyomorgó és vergődő magyar középosztály, a kenyérért lihegő, kormos és piszkos, beesett mellű magyar munkásság, a vagonokban, sínylődő magyar mártírok nevében kérjük a kormányt, hogy akadályozza meg a további drágaságot, adjon olcsó és elég kenyeret. Meg kell keresni a gyilkoló drágaság okait. Ha vannak uzsorások és árdrágítók, le kell csapni rájuk, mert itt dolgozó magyar emberekről van szó, az árdrágítók pedig nem emberek, hanem hiénák. Ha pedig ennek a rettenetes kenyérharcnak valami osztályszükkeblűség, osztálymagába zárt bózottság volna az oka, amit nem akarunk „A nyugatmagyarországi kérdés az álkólét józan belátásának teherpróbája“ -- Az Új Nemzedék tudósítóitól — Jelentettük már, hogy a magyar kormány minden tekintetben a trianoni békeszerződés alapján áll, de mindaddig amíg Ausztria, körülbelül negyedfélmiliiárdnyi követelésünket, nem teljesíti, a nyugatmagyarországi második zónát kézizálogként tartja meg. Ha ugyanis az osztrákok ragaszkodnak a békeszerződés biztosította jogukhoz, nem kerülhetik el azt, hogy az ezzel járó kötelezettségnek is eleget tegyenek. Megállapítható, hogy a kormánynak ezt az állásfoglalását helyesli nemcsak minden politikai párt, hanem az ország egész közvéleménye is. _ — A joggal való kötelezettség nemteljesítése — hangsúlyozzák politikai körökben — a jogos igény elvesztését vonja maga után. Ha Ausztria fizetési kötelezettségének nem tesz eleget, nem tarthat igényt Nyugatimig, urdiszigra.* j- Ezek után természetesen minden gz ántámtól függ. Ha ugyanis az ántánt belátja azt, hogy Magyarország további meggyöngítése, amely Ausztria csatlakozásával Németország erősödését jelentheti, érdeke ellen van, a magyar kormány intézkedését semmiesetre sem keresztezheti. A nyugat magyarországi kérdés tehát az antant józan belátásának teherpróbája. Ez a józan belátás Franciaországban és Olaszországban már felülkerekedett és így remélhető, hogy az antant Nyugatmagyarország kiürítéséhez mindaddig, amig Ausztria nem teljesíti anyagi követelésünket, nem fog ragaszkodni. A nagykövetek tanácsa holnap dönt a nyugatmagyarországi kérdésben Bécs, augusztus 31. ) A Neues Wiener Tagblatt arról értesül, hogy a párisi nagykövetek tanácsa — az egyik antanthatalom bécsi képviselőjének közlése szerint — holnap határoz a nyugatmagyarországi kérdésben. (MTI.) Ausztria erősítéseket küld a határra Bécsújhely, augusztus 31. A hadsereg több alakulata ma korán ijpigel tartalékul az eddigi határra ment, hejjy adott esetben támogathassa a cserulerosztandókat. (MTI.) Ántant-figyelmeztetés az osztrák kormánynak Bárt, augusztus 31. A Politische Korrepemdenz jelenti: A francia követ, a brit és Mímlasz ügyvivő ma megjelent a kancellárnál "bis a haderő felhasználásának a kérdésében azt a tanácsot adták neki, hogy Ausztria pontosan ragaszkodjék az átadási egyezmény határozataihoz és a szövetségesközi tábornoki bizottság utasításaihoz. Ezért az osztrák kormány a soproni tábornoki bizottság határozata alapján hadseregét egyelőre nem használhatja fel Nyugatmagyarországon. A bécsújhelyi helyőrséget egy zászlóaljjal megerősítették. A hadseregnek azok a részei, amelyek a nyugatmagyarországi beavatkozásnál tekintetbe jönnek, továbbra is szigorú készenlétben maradnak. A Neues Wiener Tagblatt azt írja, hogy osztrák részről most már több mint hétezer ember áll Nyugatmagyarországon és a határon. • A kormány mozgósította a véderő első ezredét, valamint a bécsújhelyi tüzérségi és gyalogsági alakulatokat. (MTI.) A felkelőkhöz csatlakozik a kiürített Nyugatmagyarország egész lakossága •!— Az Új Nemzedék tudósítójától. — Bécs, augusztus 31. Az osztrák kormány hivatalos jelentése szerint a soproni szövetségközi bizottság tudomására adta az osztrák köztársaság kormányának, hogy nem kívánja az osztrák hadseregnek Nyugatmagyarországon való felhasználását. A mozgósított erősítések egyelőre Bécsújhelyen maradnak. Bécsi lapok jelentése szerint Nyugatmagyarország lakossága nagy lelkesedéssel csatlakozik, a felkelőkhöz és a 18—50 év közötti férfiak tömegesen jelentkeznek az Ausztria elleni harcban való részvételre. A helyzetről érkezett legújabb jelentések szerint csaknem egész Nyugatmagyarország a felkelők kezén van. A Stájerországiról küldött csendőrerősítés visszavonult a stájer határra. ^ Csehország protektorátusa alá akarja venni Ausztriát ? w’' — Az Új Nemzedék tudósítójáról — Bécs, augusztus 31. A nyugatmagyarországi helyzet a legutolsó két nap eseményei után lényegesen enyhült. A magyar kormány bécsi képviselőjének, Masirevich követnek tegnap délben tett lépését az osztrák sajtó általában rokonszenvvel fogadja és arra magyarázza, hogy a magyar kormány részéről méltányolják Ausztriának tárgyalásra való készségét. A baloldali lapok azonban továbbra is fennhéjázó hangon írnak és kijelentik, hogy a legutóbbi események után többé nem lehet szó tárgyalásról. A nyugatmagyarországi események a legutóbbi órákban a konszolidáció felé haladnak. Újabb összeütközés sehol sem volt. Az osztrák csendőrség visszavonult a magyar kormány jegyzékében meghatározott vonalra és nem kísérelt meg újabb támadást. Ezzel ellentétben prágai jelentés szerint Pozsonytól délre, Astonienhofnál cseh regurális katonaság és nyugatmagyarországi vámosok között összeütköésre került a sor. Klédéke helyen úgy vélik, hogy ennek az összegezésnek komolyabb jelentősége nincs, osvasi kisebb hatásvillongásnak tekinthető. jjr A Reichspost ezzel kapcsolatban azt írja, ■’hogy a cseh köztársaság Ausztriát katonai protektorátusa alá akarja helyezni, ami ellen a lap a legerélyesebben tiltakozik. Ausztriának nem kell a kis-ánfánt politikai támogatása és a békeszerződésben lefektetett jogainak megvédését a nagy-ánfántra bízza. Davy tartományfőnök korcsmában hivataloskodik Bécs, augusztus 31. A Neue Freie Presse írja, hogy Davy tartományi főnök a tartományi kormány hivatalát Nagymartonban egy korcsma szobában ütötte fel. Lajtaújfaluba és Eberfurtba ma géppuskaosztagok érkeztek. (MTI.)