Uj Nemzedék, 1925. szeptember (7. évfolyam, 195-219. szám)
1925-09-22 / 212. szám
Kedd, 1935 szeptember 22. Ki kell mélyíteni a gazdasági kapcsolatot Bulgária és Magyarország között — Az Új nemzedék tudósítójától. — A tanulmányúton lévő bolgár képviselők és gazdasági szakemberek vasárnap délelőtt 11 órakor a Gyáriparosok Országos Szövetsége helyiségében jelentek meg, hogy két előadást hallgassanak végig az ország gyáriparának helyzetéről. Az első előadó Biró Pál nemzetgyűlési képviselő, a Gyáriparosok Országos Szövetségének elnöke volt, aki elsősorban rámutatott arra a szimpátiára, amely a bulgár és magyar nemzet fiait összekapcsolja. Ez a szimpátia régi tradíciókon alapul, de Neuily és Trianon jegyében a háború után még jobban összekapcsolódott a két testvérnemzet. Ismertette azután azt a nehéz helyzetet, amelybe a magyar gazdasági élet a háború és a bolsevizmus következtében jutott. Volt idő, mikor mezőgazdasági cikkeket is külföldről kellett importálni Megkezdődött azonban a rekonstrukció munkája, amelynek eredménye, hogy iparunk ismét nagy fellendülésnek indult. Széntermelésünk tíz százalékkal nagyobb, mint békében volt, úgyhogy exportra is jut. Különösen a textilipar nagyarányú, fejlődését fejtegette, amelynek nagy exportlehetőségei vannak a Balkán felé. A vasiparunk, amely nagyrészt a fővárosban koncentrálódik, mindenféle vasgyártmány készítésével foglalkozik, malomiparunk világhírű lett. Faiparunk súlyos helyzetbe jutott azáltal, hogy erdőségeink nagy részét elszakították. Az építőipari cikkeket már békében olyan nagy arányokban gyártották, hogy téglából és kerámiából jelentékeny kivitelünk volt Bulgáriába is. Az egyik bulgár vendég különösen a kémiai ipar mai helyzete iránt érdeklődött, mire az előadó kifejtette, hogy kémiai iparunk minden tekintetben igen magas nívón áll. — A két ország — fejezte be nagy tetszéssel fogadott előadását Biró Pál — gazdasági szempontokból kiegészíti egymást, egymásra van szorulva. Reméli tehát, hogy agazdasági kapcsolatok a jövőben az eddiginél is jobban fognak mélyülni. Kende Tódor, a Vasművek és Gépgyárak Országos Szövetségének igazgatója a magyar vas- és gépipar helyzetét ismertette. Ez az iparág a legrégibb ipara az országnak, amely ma mintegy hatvanezer munkást és nyolcezer tisztviselőt foglalkoztat. Produktivitása most eléri az évi 240 millió aranykoronát, kapacitása azonban 400 millió aranykorona. Vas- és gépiparunk tehát csak hatvan százalékig van kihasználva. A magyar vas és gépipar elsősorban Bulgáriának akar exportálni, miután igen alkalmas közlekedési út, a Duna áll rendelkezésére. A két ország között megvan az egymásrautaltság, mind a két ország mezőgazdasági ország és ennek felelnek meg a gyáripari termelési viszonyok is. Kiemelte különösen, hogy lokomotivokat már békében is Bulgária kizáróan Magyarországból szerezte be. Reméli, hogy a jövőben textilipari gépekkel és nyomdai, valamint papíripari gépekkel is a magyar gyárak láthatják el Bulgáriát. Bizonyos cikkekből ma már nemcsak Európában, hanem Törökországba, Kínába és Délamerikába is jelentékeny kivitele van a magyar vas- és gépiparnak. Ő is magyar-bulgár gazdasági kapcsolat kimélyítését kívánja. A bulgár vendégek nevében a bulgár kereskedelmi kamara alelnöke köszönte meg az előadásokat A két nép sorsa egy — mondotta. — Mi is sokat vesztettünk, de önök még többet. Kijelentette ezután, hogy a két nép közötti gazdasági összeköttetés kimélyítésének semmi akadálya sincs, a fontos az, hogy a magyar gazdasági körök tudomására hozzák a bolgár kereskedelmi köröknek, milyen iparcikkeket tudnának Bulgáriának szállítani. Hívja fel \ / minden ismerősének y / figyelmét a \ | | NEMZETI MLÁGjj \ ingatlan | | \ forgalmi J | rovatára Jr .} si Nemzedék Heves tűzharc után agyonlőtte magát a szabadkai fogház udvarán egy fogolyszabadító — Az Új nemzedék tudósítójától. — A szabadkai fogházba az utóbbi időben ismeretlen okból több ízben betörést kíséreltek meg. A fogház vezetősége ezért szigorú készültséggel őriztette a fogház bejáratait és udvarait Vasárnap éjszaka az őrség észre vette, hogy valaki ismét behatolt a falon át a fogház udvarára. Az őrök nyomban üldözőbe vették a betörőt, aki átvetette magát a falon a fogház másik udvarába, ahol a kivégzéseket szokták végrehajtani. Több lövést adtak le reája, mire a betörő is revolverlövésekkel felelt. A fogház igazgatósága a rendőrségre telefonált, ahonnan egy szakasz rendőrt vezényeltek ki a fogházba. A rendőrök valóságos sortüzet adtak le a vesztőhely mögött rejtőző betörőre, aki ugyancsak revolverlövésekkel válaszolt. Heves tűzharc támadt a betörő és a rendőrök között, míg végül a betörő abbahagyta a tüzelést. Holtan találták meg az egyik akasztófa tövében. Megállapították, hogy nem rendőrgolyó ölte meg, hanem saját revolverével lőtte főbe magát, amikor látta, hogy nincs menekvés. A vakmerő betörő Vízi József többszörösen büntetett, rovott murtó egyén volt. Egész csomó álkulcsot és több olyan kulcsot találtak nála, amely pontos kópiája volt néhány cella kulcsának. Valószínű, hogy Vízi József előre megbeszélt terv szerint ki akarta szabadítani több rabtársát a fogházból. Vakmerő kísérletéért halállal lakott. „A legnagyobb orom: tető alá hozni a művészet elszórtan lévő Új szerzemények Munkácsytól és Gyárfás Jenőtől — A „magyar Luxembourg*-múzeum tervei — Illusztrált katalógus jelenik meg a modern képtárról Petrovics Elek, a Szépművészeti Múzeum főigazgatójának nyilatkozata — programjáról — Az Uj Nemzedék tudósítójától. — A hosszú nyári szünet után teljes és egészséges lendülettel indul meg a művészeti események sorozata. A színházak sorra nyitogatják kapuikat, lezajlott az első és sikerekben gazdag kollektív kiállítás a Nemzeti Szalonban és már a Műcsarnok is beígérte a Bartha-féle aktpályázatra beérkezett művek kiállítását Méltán fordulhat tehát az érdeklődés azok felé a terveik felé, amelyeket a Szépművészeti Múzeum gondol megvalósíthatni a mos meginduló szezonban. Az Új Nemzedék felkérésére Petrovics Elek, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója a következőket mondotta a felügyelete alá tartozó múzeumokról és művészeti terveiről: — A Szépművészeti Múzeumban nincs most szenzáció, de nincsen pangás sem. A múzeum él és dolgozik. A gyarapodásról szólok először, mert egy művészeti múzeum vezetőjének nincs nagyobb öröme, mint ha tető alá hozhatja a művészetnek elszórtan lévő emlékeit és az elődök hagyatékát komoly, uj értékekkel gyarapíthatja. Ilyen komoly, uj értéke most a múzeumnak Munkácsy Mihálynak egy gyönyörű tanulmánya, amelyet Zálogház című képének egyik alakjához, a hóna alatt mappával kifelé siető fiúhoz készített. — A tanulmánynak 1873-ban vagy 74-ben kellett készülnie. Ami a festés szépségét illeti, a legmagasabb fokon mutatja Munkácsy zseniális művészetét. — Magyar művészettörténeti szempontból felette érdekes és fontos új szerzemény Gyárfás Jenőnek egy majdnem helven tollrajzot tartalmazó vázlatkönyve. — Gyárfás tudvalevőleg fiatalon a müncheni akadémia egyik büszkesége volt, sokat ígérő, nagy tehetség. Főműve, a Tetemrehívás az ő saját ajándékából régen az államé, s én még a háború alattig igyekeztem ehhez több más művét megszerezni és művészi jelentőségét ezzel kellő világításba helyezni. Különösen becses az újonnan szerzett képek közül az az arckép, amelyet Karlovszky Bertalanról 1880-ban festett és amelynek megszerzésében Karlovszky rendkívül előzékeny és áldozatkész módot támogatott. A most megszerzett vázlatkönyv ezeket a képeket igen fontos anyaggal egészíti ki és nélkülözhetetlen forrása lesz Gyárfás megismerésének. Tele van bravúros kompéziótervekkel, s megmutatja mindazt, amit a művész álmodott és tervezett, de megvalósítani nem tudott. A rajzok az 1818—1881 közti időből valók, tehát Gyárfás legérdekesebb éveiből és nagy részüket Velencében készítette a■ művész, ahol 1881-ben tanulmányúton járt. Néhány szép akvarellmásolatot is festett a könyvbe Paolo Veronese és Tintoretto képeiről. — A régi művészek anyagából hadd említsem Bogán .Jakabinak egy kivételesen sikerült csendéletét, amely virágokat ás madarakat ábrázol. Bogdán a XVII. század végén és a XVIII. század elején működött Angliában s ha nem is volt valami nagyon tehetséges festő, bennünket magyar származása miatt közelről érdekel. Tőle meglehetősen nagy sorozata van már a múzeumnak, de ai kópé jobb a meglevőknél. — Ami a múzeum egyéb ügyeit illeti, az már általánosan ismeretes, hogy a kultuszminiszter úr az Andrássyúti régi Műcsarnok első emeletét a Szépművészeti Múzeumnak engedte át és hogy itt fogom elrendezni az utolsó idők magyar művészetének anyagát. —Ez a legfontosabb rendezési feladata a közeljövőnek. Hogy mikor készül el az új galéria, azt pontosan nem tudom még megmondani. Nagy munkáról van szó, mert hiszen a dolog magában a Szépművészeti Múzeumban is sok változtatást von maga után. Akinek fogalma van az ilyen dolgokról, az tudja, hogy ezt nem lehet máról-holnapra jól elvégezni. Viszont rajta leszek, hogy feleslegesen ne húzódjék az ügy. Egyelőre az átvételt és a legszükségesebb rendbehozást kell elvégezni s aztán nyomban megindul a munka. Minthogy a rendezés befejezése után az egész modern képtár bizonyos nyugvópontra jut, aktuális lesz egy tüzetes és ilusztrált katalógus kiadása is, aminő még sohasem készült a modern képtárról. Még pedig egy-két idegen nyelven is, mert művészetünk propagálása érdekében okvetlenül szükség van erre. —■ Az eddig rendezetlen földszinti szoborgyűjteményeknek, nevezetesen az eredeti modern szobroknak és a román és a gótikuskori emlékek gipszmásolatainak rendezése közeledik befejezéshez s ezek a gyűjtemények még ebben az évben mindenesetre megnyílnak a közönség számára. Más tervek is vannak a rendezés tekintetében, de ezekről korai lenne még beszélni. — A grafikai kiállítási teremben folytatni fogjuk kiállításaink rendezését. Többféle tervünk van s még nem tudom, milyen sorrendben fognak megvalósulni. Tervezünk egy olyan kiállítást, amelynek az összes grafikai technikák megismertetése lenne a célja, lehetőleg az eljárásoknál használatos eszközöknek kapcsolatos bemutatásával. Szó van a hazai színészet múltjára vonatkozó grafikai ábrázolásoknak kiállításáról is, mert azt hisszük, hogy a közönség érdeklődésének felkeltésére olykor-olykor a közönséget vonzó tárgyak körül kell csoportosítani az anyagot. A jövő évben többek között a francia romanticizmus köréből való rajz- és grafikai anyagunkat szeretnék kiállítani, esetleg kiegészítve a magántulajdonból szerzendő anyaggal is. Ami a múzeum látogatottságát illeti, ebben a tekintetben sajnálattal kell megállapítanom, hogy az idén a látogatottságnak bizonyos mérvű csappanását lehet észlelni az előző évekhez képest. 7 Az idén hoztuk be a többi múzeumokkal együtt a belépődíjat s bármi csekély is ez az összeg, mégis úgy látszik, hogy ezzel van kapcsolatban a látogatók szántának csökkenése. Remélni lehet, hogy ez csak az átmenettel járó, múló jelenség, de mindenesetre olyan tünet, amelyet figyelni kell s ha állandónak és véglegesnek bizonyulna, akkor meg kell keresni a segítés módjait. ' ' — Itt szeretnék rámutatni még arra, hogy a Történelmi Képcsarnokot milyen kevesen látogatják, holott ez az intézmény nagyon is megérdemelné a közönség érdeklődését. — A magyar múlt számos nevezetes emléke látható itt együtt, történeti és művelődéstörténeti szempontból egyaránt becses anyag. Régi művészetünknek, különösen XIX. századi régibb arcképfestészetünknek művészi szempontból is érdekes alkotásait lehet itt látni. Köztük Benczúr Gyulának nagy ayilléniumi képét, amely egész elsülyedt világot mutat be, Ferenc József korának Magyarországát egész fényes díszében, Zichy Mihálynak az a képe, anick Erzsébet királynét Deák Ferenc ravatalénál ábrázolja- Barabás Miklósok a Lánchíd alapkövének letételéről festett képe, vagy Székely Bertalannak Deák portraitja nemcsak a kegyelet miatt, hanem mint művészi és kortörténeti emlékek is felette nevezetesek. Államférfiaink, tudósaink, íróink, művészeink, színészeink, zenészeink arcképei, az egész magyar múlt fogadják azt, aki felkeresi a Történelmi Képcsarnokot a Magyar Tudományos Akadémia épületében. — Kötelességemnek érzem tehát, hogy felhívjam közönségünk és különösen az ifjúság nevelésével foglalkozó körök figyelmét erre a nagy nevelő hatású, fontos magyar intézményre, a magyar történetnek festett okmánytárára. Értekezletet tartanak öcsiben az európai rádiótársaságok Genf, szeptember 21. A fontosabb európai szikratelefontársaságok műszaki képviselői hétfőn összejövetelt tartanak Genfben, hogy megbeszéljék a genfi Internationale Stadiophonie vezetésével az egyidejű kibocsájtás terén végzett kísérletek eredményeit. Ezeknek az eredményeknek alapján ezután újabb hullámhossz-elosztást állapítanának meg Európa számára, hogy megvédjék az állomásokat, legyenek azok nagyok vagy kicsinyek, régiek vagy most épülők — a kölcsönös interferencia, minden veszedelme ellen. Kiterjesztik vizsgálatukat a kibocsájtásnál mutatkozó és helyi zavarokkal magyarázott megszakítás jelenségére és megbeszélik, mi volna legalkalmasabb módja annak, hogy a hallgatókat minden ilyenfajta zavar ellen megóvják. Húszmillió yen a tokiói miniszterelnökség tűzkára Egy hercegi palota is leégett. Tokió, szeptember 21. A miszterelnökségi palota teljesen leégett. A kár 20 millió yen. Tokió, szeptember 21. Tokugava herceg palotája ma délelőtt tűzvésznek teljesen áldozatul esett. A kárt egy millió yenre becsülik. A tűz okáról még semmi bizonyosat nem tudnak. Férfiöltönyt, felöltőt vagy télikabátot mérték után készítek finom szövetekből 950.000 K-ért. Hozott kelmék elkészítését olcsón vállalom VERSENYSZABÓSÁG, Budapest, Rottenbeier utca 4 a. Vidékre miniéire bérmenta küldik. Kísérelje meg szerencséjét! Rendeljen a kiadóhivatalban nyereményszelvénnyel ellátott szentévi levelezőlapot, mellyel részt vesz a szent kapuk bezárásához rendezendő ingyen római zarándoklat sorsjátékában. 10 darab ára portóval együtt 34.000 korona.