Uj Nemzedék, 1940. május (22. évfolyam, 98-121. szám)
1940-05-01 / 98. szám
IDŐJÁRÁS 1940 MÁJUS 1-ÉN, SZERDÉre + A A HIDEG IDŐ TOVÁBB TART. ÉSZAKON ÉS KELETEN ÉJJELI FAGY IS^VMS^MŰESŐ MÁR KEVESEBB LESZ- A FELHŐK FELSZAKADOZNAK* Ni, Budapest, XXII. évfolyam,. « Ri 98. szám. SVÉDORSZÁG MINDENT MEGTESZ SEMLEGESSÉGÉNEK MEGÓVÁSÁRA ZÜRICH, ÁPRILIS 30. (Az Új Nemzedék zürichi szerkesztőségének telefon jelentései) Stockholmból jelentik: Svédország tovább folytatja intézkedéseit semlegességének megóvására. Magában a fővárosban is egyre-másra építik ki az óvóhelyeket. Az egyik legnagyobb óvóhely, amely 2000 ember befogadására alkalmas, a város középpontjában május 2-ára készül el. Minden házban kötelezővé tették az óvóhelyek megépítését. A rendőrséget acélsisakokkal szerelték fel. Minden középületet szuronyos katonák őriznek. A partvonal jelentős részén már most állandó elsötétítés van. A kikötőknél minden fényképezést szigorúan megtiltottak s ugyanez áll a katonai jellegű pontokra is. A határvidéken levő külföldieket szigorú ellenőrzés alá fogták. Olasz lapjelentések az angol-orosz tárgyalásokról Norvégiában olyan harcok iolynak, amelyeknek kimenetele hosszabb időre meghatározhatja az ellenfelek állásait, a világ figyelmét azonban mindenek előtt Olaszországnak külpolitikai döntésre való készülődése köti le. A Nemzeti Újság párisi tudósítója szerint a francia fővárosban arról beszélnek, hogy Mussolini esetleg már ma, kedden, nagy beszédet tart s ennek kapcsán félreérthetetlenül megjelöli az olasz magatartást. Franciaországban el vannak készülve arra, hogy Olaszország még szorosabban csatlakozik a tengelypolitikához. Politikai körökben viszont — hangzik tovább a tudósítás — kívánatosnak is tartják a francia—olasz viszony tisztázását, mert a közvélemény türelmetlenül sürgeti a kormányt, hogy valamilyen irányban, jobbra vagy balra, de a politikai feszültséget vezesse le. Arról, hogy Mussolini a mai nap folyamán beszédet mond, más forrásból még nem érkezett jelentés, a legutóbbi lapok olasz megnyilatkozásai után azonban mindenütt számolnak azzal, hogy Olaszország most már előbb-utóbb végérvényes elhatározásra jut. Megtörtént Ilino Alfierinek berlini nagykövetté való kinevezése is, amit tegnapi beszámolónkban fontos eseményként a közeli lehetőségek közé soroltunk. Mint az olasz lapok is kiemelik most, Alfieri nemcsak nagy tapasztalatokkal rendelkező politikus és diplomata, hanem kiváló ismerője a tengely minden problémájának. Berlin nemcsak a tengelypolitika, hanem a német nemzeti szocializmus nagy hívének is tekinti Alfierit, aki előbb propagandaügyi, majd később népművelési miniszter korában sokat fáradozott a fasizmus és a nemzeti szocializmus kulturális és egyéb kapcsolatainak kiépítésén. A francia sajtó változatlanul hangoztatja, hogy Franciaország semmi ellenséges érzelmet sem táplál az olasz nép ellen. Vladimir d'Ormesson azt írja a Figaróban, hogy abban az esetben, ha az olasz kormány az „értelmetlen“ konfliktust választaná, ezért a teljes felelősséget neki kellene vállalnia. Franciaország természetesen megállná a helyét. A kiegyezés azonban — mondja d'Ormesson — még mindig lehetséges, mert Franciaország kész olyan ajánlatra Olaszország felé, amelyet egy nagyhatalom elfogadhat. Abban a tekintetben nincs kétségük a franciáknak, hogy az olasz nép egységesen áll vezére mögött. Mint a Magyar Nemzet párisi tudósítója ismerteti Blumn volt miniszterelnöknek egy érdekes cikkét, Olaszországban a nagy szellemi erők, a korona, a katonai parancsnokság, a magas pénzügyi körök és a nehézipar a szövetségesek felé hajlanak, de Mussolini döntését, bármilyen legyen az, az egész Olaszország egységesen elfogadja. Akármennyire éles azonban az olasz sajtó hangja — hiszen az elmúlt napokban az Új Nemzedék római szerkesztősége lelkiismeretesen és első forrásból beszámolt róla —, a lapok közleményeiből kiolvasható, hogy Olaszországnak célja nem a háború önmagában, hanem a meggyőződése szerint jogosan táplált igények kielégítése. Míg kezdetben a legfőbb olasz igényt francia vonalon Tunisz átengedésében, angol vonalon pedig a szuezi kérdés rendezésében jelölték meg, addig ma a Földközi-tengernek minden hegemónia alól való felszabadítása, mint már messzebbmenő cél, nyomult az első helyre. Olaszországnak vannak területi követelései is, de miként a Stampa főszerkesztője, Signoretti írja élénken tárgyalt cikkében, Olaszország félként ahhoz ragaszkodik, hogy szabad kijáratot nyerjen mindkét irányban az óceánokhoz s igy megszűnjék a Földközi-tengerben való fogva tartása. Úgy látszik, még nem is zárultak el az olasz problémákból való békés kibontakozásnak az útjai. Eltekintve a franciák által hangoztatott tárgyalási készségtől, Londonban úgy tudják, hogy Halifax lord külügyminiszter és Bastianini londoni olasz nagykövet legutóbbi megbeszélése igen szívélyes hangú volt s bár a tanácskozás a februárban megszakadt gazdasági tárgyalások újrafelvétele körül forgott általános természetű kérdések is szóba kerültek. A Reuter-iroda diplomáciai levelezője szerint Halifax közöltel Bastianinivel: az angol kormány készségesen megtesz minden tőle telhetőt, hogy eleget tegyen bármilyen észszerű, kívánságnak, amelyet az olasz kormány tudomására hoz. Közelfekvő a világsajtó szerint az a feltevés, hogy a legnagyobb nehézség a szövetségesek részéről a megoldások időpontjai tekintetében mutatkozik. Olaszország minél hamarabb, még a nyugati háború megszűnte előtt kívánja elérni a teljes rendezést, a szövetségesek pedig a háború befejezését követő egyéb újjárendezési feladatok közé szeretnék iktatni. Míg az olasz, a japán és az orosz sajtó teljes mértékben méltányolja Ribbentrop német birodalmi külügyminiszter ismert szombati nyilatkozatát, egyes semleges országok közvéleménye igen tartózkodóan viselkedik. A holland lapok egy része szerint a nyilvánosságra hozott irományok sem igazolhatják azt, hogy Németország megtámadta Norvégiát. “ Erre és más oldalú bírálatokra is válaszolva Berlinben figyelemreméltó kijelentéseket tettek. E szerint a német megnyilatkozásnak célja elsősorban a semlegesek figyelmeztetése volt: „Öngyilkosságot követ el az, aki hisz Anglia szavainak és fogadkozásainak.“ Ám nevezték az angolok az új Fehér Könyvet propagandaakciónak — írja a Deutsche Allgemeine Zeitung —, a mi számunkra ez elsőrendű politikai akció. „Most azután mindazok, akiket illet, válasszák meg idejekorán a saját jól felfogott * érdekükben álláspontjukat.“"A Hamburger Fremdenblatt szerint ezért volt érdemes olyan szertartásos külsőségek közöttis mondani a beszédet a kancellária dísztermében a semleges diplomaták előtt. A magyar kormány külpolitikai nézeteit tolmácsoló Pester Lloyd is ebből a szempontból értékeli mai vezércikkében a német megnyilatkozást. „Korrekt semlegesség“ a címe a vezércikknek. A német álláspontot abban a következtetésben vonja le, hogy „aki a Németi Birodalom Helyzetét veszélyez» RÓMA, ÁPRILIS 30. (Az Új Nemzedék római munkatársának telefonjelentései) Londonban az érdeklődés — mint az olasz lapok írják — ismét Délkeleteurópa felé irányul. Nagy figyelmet szentelnek Törökországnak, mert úgy érzik, hogy Jugoszláviával Törökországon keresztül lehetne valamit csinálni. Jugoszlávia ugyanis a balkáni paktum révén szövetségese a törököknek, akik viszont a nyugati hatalmakkal állanak szövetségben. Részletesen foglalkozik az olasz sajtó az angol—orosz tárgyalásokkal. A Messaggero jelentése szerint Halifax külügyminiszter tegnap este fogadta Majszkit, aki a tárgyalások megkezdésére vonatkozóan a következőket közölte volna: 1. Szovjetoroszország hozzájárul ahhoz, hogy a viszonosság alapján kereskedelmi tárgyalásokat kezdjen Angliával. 2. Oroszország hajlandó tárgyalni arról, hogy a külföldről Szovjetoroszországba hozott árukat más országokba ne vihessék tovább. 3. Viszont nem hajlandó tárgyalásba bocsátkozni arra vonatkozóan, hogy szállíthat-e saját árukat Németországnak. Végül a jegyzék azt is kimondja, hogy a kereskedelmi tárgyalások olyan árukra vonatkoznak, amelyekre Oroszországnak belső fogyasztása érdekében van szüksége. A szovjet jegyzék — a Messaggero szerint — nem tesz említést annak a két orosz hajónak a szabadon engedéséről, amelyet Hongkongban foglaltak le az angolok, holott egy időben szó volt arról, hogy ez lenne a feltétele az angol—orosz kereskedelmi tárgyalások megindításának. Más lapok szerint Majszki ezzel a jegyzékkel megtakarította az angol külügyminisztérium részére azt a fáradságot, hogy ő kezdje el a jég megtörését. Mint érdekességet közlik még az olasz lapok, hogy a Szovjet állami bankjának londoni fiókja utasítást kapott: május elsején pontosan fizesse ki a kisajátított oroszországi angol aranybányákért járó részletet. A Szovjet évekig elmulasztotta a részletek fizetését, s a múlt esztendőben csak novemberben törlesztett, azóta azonban semmit. . i', m—wtnBiiiuKii.ii ■■ uiiwii——m".n • .« —mii Londoni információ a szovjet jegyzékéről ZÜRICH, ÁPRILIS 30. (Az Új Nemzedék zürichi szerkesztőségének telefonjelentése.) Londonból jelentik: Majszki szovjet nagykövet meglátogatta Haifax külügyminisztert a Foreign Officeban és jegyzéket nyújtott át neki, amelyben a szovjet kormány készségét fejezi ki, hogy megkezdje a kereskedelmi tárgyalásokat. Az export kérdésében a szovjetnek az az álláspontja, hogy Oroszországnak, mint semleges államnak joga van bármely hadviselő félnek szállítani. Azt is kijelentette a szovjet nagykövet, hogy a szövetségesek által lefoglalt Selenga és Maiakovszki hajók visszaadása nem feltétele a tárgyalásoknak. Ezek a tárgyalások különben nemcsak az áruforgalomra, hanem más kereskedelmi kérdésekre is kiterjednek.