Uj Pécsi Ujság, 1902. június (1. évfolyam, 32-61. szám)
1902-06-01 / 32. szám
Ill:mst, Pécs, 1902. vazármp Junius I. FELELŐS SZERKESZTŐ: «BÉRO BÉLA. Szerkesztőség: Y£G&, Király utca 24« szám Srcóvá a lap szellemi részére vonatkozó össze» dolgok intézendők, kéziratokat nem adunk vissza« Telercum.4. szim. Etsvss rzlm 2 fillér. K: adók: Wessely és &Jesn?á«;h. Kiadóhivatal: PÉCS, Király-utca 34. sír«. tavi 3 la« anyagi és hirdetés részéra vonatkar»’ ’ üssies dolgok mi Uzsidik. Elfiftsatési ára: Holyhoz, házhoz hordva 1 bóra 60 fillér. Vidékre 1 bóra 1 kor. 20 TUl & csongrádi mandátuméi megsemmnísitették a Iégrendelethamisítás a fővárosban* Német szentek. A F. M.-nak írják a következő levelet: „A fiam, aki a második elemi osztályba jár, ma tette le a hittani vizsgát. Nem apai kérkedésből mondom, hanem azért, mert a dologhoz tartozik: a gyerek kitűnően tudja a katekizmust és a hitoktatója annyira meg volt elégedve vele, hogy jutalmul adott neki egy nyakban viselendő szentelt érmet, melyen szent Alajosnak a képe van rajta, meg egy kis képet, mely a boldogságos Szüzet ábrázolja. Ahogy nézem a hitoktatónak ezeket a gyöngéd, figyelmes ajándékait, hát megütközéssel látom, hogy német fölírás van az érmen is, meg a szentképen is. Az egyiken ez: „Heiliger Aloysius, bete für uns.“ A másikon ez: „Die heilige Mutter Gottes.“ Tisztelet-becsület a hitoktatónak is, meg a mennybeli szentnek is, de ez a dolog nincs és nem is lehet ínyemre. Nagy ügygyel-bajjal tudtam a fiamnak csak megmagyarázni, hogy azért a mennybéli szentek éppenséggel nem németek, de már arra a kérdésre, hogy hát a német fölírások akkor mitől jók, nem tudtam neki felelni. A hitoktatónak a magyar volta minden kétségen felül áll. Lelkes hazafi, jó mamagyar ember, aki velem együtt úgy utálja németet, mint a bűnt. Nem is állhattam meg, hogy szóvá ne tegyem előtte a dolgot. — Belátom, belátom — mondta ő — de hát mit csináljak, mikor Magyarországon ilyen dolgokat nem készítenek, vagy ha készítenek is, hát olyan drágán hogy a magamfajta szegény katechéta, aki a saját zsebéből vásárolgatja ezeket az apróságokat, hogy minden valamirevaló növendékének adjon egy kis emléket, amely buzdításul is szolgáljon neki, nem igen tudná megfizetni. Mondanom se kell, hogy magam is szívesebben vásárolnék magyar holmit! Nem jelentékeny dolog az egész, nem is csinálok belőle valami nagy casust, de mert a magyarosodásnak az efféle épenséggel nincs hasznára és mert még az ilyen csekélységet se szabad figyelmen kívül hagyniok azoknak, akik a germanizáló törekvésnek útját akarják álni: ajánlom a dolgot a kultuszminiszter figyelmébe. Wlassics Gyula nagyon jól fogja tenni, ha felhívja a hitoktatókat, hogy inkább semmit se adjanak a növendékeiknek, semmit ilyen német felírású emlékeket, sőt talán találhatna is módot arra, hogy akadjon magyar iparos, aki magyar felírással gyártja az ilyen holmit és ép olyan olcsón adja, mint a német gyáros. Ezzel is hadd szorítsuk ki a németet! Olyankor aztán egyikük, min régi jónarátját üdvözli és bemutatja a magával hozott barátot vagy barátokat is. Az ittas ember a legtöbb esetben lépre megy és áldozatául esik a gazembereknek, akik legutolsó fillérétől is megfosztják. Körössy Antal fővárosi fiatal kereskedő is tegnapelőtt éjjel egy jókedvűen lezajlott vacsoráról tért haza. Sok bort ivott és bizony nem nagyon tudott a lábán állani, mikor kiért az utcára A mikor a József-körut és Kerepesi-út sarkára ért, egy ember toppant eléje és megszólította: — Isten hozott Antal! Körössi keresztnevét hallva, a férfi felé fordult. — Én vagyok a te iskolatársad, Kamipel János. Nem emlékszel reám ? Folytatta Körössihez, aki a legtöbb ittas ember sajátságos könnyelműségéhez képest nem sokat törődött azzal, hogy igazat mond-e az idegen. Talán nem is volt egy Hampel nevű barátja vagy iskolatársa. Azért mégis engedett a felszólításnak, hogy menjenek együtt egy kerepesi úti kávéházba az idegennel Az sem bántotta, hogy útközben még egy ember csatlakozott hozzájuk. A kávéházban eltöltötték az egész éjjelt és csak reggel felé már a nap sütött — tértek haza. Útközben a két „barát“ eltűnt és Körössi egymagában támolygott hazafelé. Amint lakása elé, a Rottenbiller utca 9 számú ház elé ért, egy trafikban szivart akart vásárolni, de pénztárcája nem találta sehol. Aranyórája láncostul tűnt el. Rögtön kijózanodott ene a kellemetlen felfedezésre és mindjárt a két tolakodóra gondolt, akikkel együtt mulatott. Csak ők lophatták el aranyóráját és láncát és a pénztárcáját, amelyben 140 korona készpénz volt. Az volt a szerencséje, hogy nyomban szólt a sarki rendőrnek, aki véletlenül a személyleírásután ismerte a két gazembert. A rendőr azt a tanácsot adta neki, hogy üljön kocsiba és járja be a közelben levő összes zálogházakat, ahol feltétlenül fognak jelentkezni a tolvajok az órával. A rendőr átadta neki erre az összes zálogházak listáját, mire Körösi elment a zálogházakba. Mindjárt a második helyen, a köztemető után találkozott a zálogházban mind a két jómadárral, akik éppen akkor akarták becsapni óráját és láncát 60 forintért. A zálogházas épen a zálogcédulát irta. Persze rögtön rendőrért küldött, aki lefoglalni az órát és táncot és a fusz Budapest, május 34. Nagy botrány volt ma reggel 6 órakor a Szív utca 38. számú ház előtt. Egy férő ingben és alsóruhában futott ki az utcára egy másik pedig nyomában egy bottal ütötte verte, amig csak tudott vele futni. Taltsch József pincér már régebben vette észre, hogy neje elhidegült tőle és ennek okát kutatva arra kellemetlen felfedezésre jutott, hogy míg ő éjszakánként a kávéházban keresi meg mindennapi kenyeret, addig neje más karjai között tölti el éjjelét. Azt is megtudta, hogy az a más valaki az asszonynak egy leánykori udvarlója, Gácsér Mór, 21 éves kereskedősegéd, aki szomszédságában, egy divatáruüzletben van alkalmazva. Miután többször igyekezett a szerelmeseket meglepni és az nem sikerült, elhatározta magában, hogy tőrbe csalja őket. Nővérével Temesvárról küldetett magának egy táviratot, amelyben ez állott: „József azonnal jöjj, az anyánk nagy beteg. Látni akar. Terka. Ez a távirat tegnap délben jött. Az fogatok megmotozásakor megtalálta a pénztárcát is. A két tolvajt bekísérte a VIII. kerületi kapitányságra, ahol azokat fogva tartották. ___________________ asszony bontotta fel és mindezeket sietett urának bejelenteni: — Utaznod kell, anyád beteg. Itt a távirat! A férj el is búcsúzott az asszonytól, aki még a vonathoz is kikisérte. A férj a vasútra ült, de a legközelebbi állomásnál leszállt és visszajött Budapestre. Egész éjjel leselkedett a lakása előtt, de nem látott senkit. Végre is 6 óra felé megunva a várakozást, felment a lakásába. Itten csakugyan a várt meglepetés várt reája. A lakásban ott talált egy férfit, aki mélyen aludt, Gácsér volt. Az asszony halálra rémülten elájult, mire Gácsér felébredt és tudatára jött annak, hogy mi történt. Egy ugrással talpon termett és ugy a hogy volt, kiugrott az utcára Taltsch utána és az utcai járók nagy épülésére ütötte verte, ahogy csak tudta. Gácsér beszaladt egy szomszédos ház udvarára, ahol a házmester megkönyörült rajta és magához vette. Az ügy a VI. kerületi rendőrséghez került, ahol hétfőn fogják tárgyalni az esetet, amely alapját fogja képezni egy válópernek.________________________ Megvárt csábító-Lertte!a!és egy rátegíiázban Elfogott fosztogatók. — Saját tudósítónktól. — Budapest éjjeli világának speciálitása az ú. n. részeg-fosztogatók. Ezek „foglalkozása abból áll, hogy éjjelenkint kettesével vagy hármasával megszólítják az ittasan haza dülöngő alakokat, persze csak azokat, akiknél pénzt sejtenek. Halál az iskoláján. Somogy-Miháld községben nagy riadalmat okozott május 17-én délelőtt 10 óra után egy 11 éves iskolás fiúnak hirtelen halála. A szokásos tíz peres szünet alatt kint játszadozott tanulótársaival az iskoa udvarán. Eközben rájött a hörghurutos köhögési roham, majd orrán, száján ömleni kezdett a vér. A tömlék ijedten rohantak hozzá, up 'in,»•, aegbeni »kiutak rajta. Jh. látták a veszedelmet, rögtön küldtek a lelkészért és értesítették a szülőket ; de mire ezek megérkeztek, szegényke már végsőt pihegett s kilehelte lelkét. A helyszínen megjelent azonnal az elöljáróság és az esetről a körjegyző jegyzőkönyvet vett föl s rögtön jelentést küldött az Iharosberényben lakó körorvosok a csurgói szolgabiróságnak és járási orvosnak. Mi az egész históriában a legcsodálatosabbnak azt látjuk, hogy egy horg (szamár) burutos gyermek ott lehet az iskolában a többi gyermekek között, mert tudvalevőleg ez a betegség egyike a legragályosabbnak.