Uj Pécsi Ujság, 1902. június (1. évfolyam, 32-61. szám)

1902-06-01 / 32. szám

I­ll:mst, Pécs, 1902. vazármp Junius I. FELELŐS SZERKESZTŐ: «BÉRO BÉLA. Szerkesztőség: Y£G&, Király­ utca 24« szám Srcóvá a lap szellemi részére vonatkozó össze» dolgok intézendők, kéziratokat nem adunk vissza« Telercu­m.4. szi­m. Etsvss rzlm 2 fillér. K: adók: Wessely és &Jesn?á«;h. Kiadóhivatal: PÉCS, Király-utca 34. sír«. tavi 3 la« anyagi és hirdetés részéra vonatkar»’ ’ üssies dolgok mi Uzsidik. Elfiftsatési ára: Holyhoz, házhoz hordva 1 bóra 60 fillér. Vidékre­­ 1 bóra 1 kor. 20 TUl & csongrádi mandátuméi megsemmnísitették a I­égrendelethamisítás a fővárosban* Ném­et szentek. A F. M.-nak írják a következő levelet: „A fiam, aki a második elemi osz­tályba jár, ma tette le a h­ittani vizsgát. Nem apai kérkedésből mondom, hanem azért, mert a dologhoz tartozik: a gye­rek kitűnően tudja a katekizmust és a hitoktatója annyira meg volt elégedve vele, hogy jutalmul adott neki egy nyak­ban viselendő szentelt érmet, melyen szent Alajosnak a képe van rajta, meg egy kis képet, mely a boldogságos Szüzet ábrázolja. A­hogy nézem a hitoktatónak ezeket a gyöngéd, figyelmes ajándékait, hát megütközéssel látom, hogy német fölírás van az érmen is, meg a szentképen is. Az egyiken ez: „Heiliger Aloysius, bete für uns.“ A másikon ez: „Die heilige Mutter Gottes.“ Tisztelet-becsület a hitoktatónak is, meg a mennybeli szentnek is, de ez a dolog nincs és nem is lehet ínyemre. Nagy ügygyel-bajjal tudtam a fiamnak csak megmagyarázni, hogy azért a mennybéli szentek éppenséggel nem né­metek, de már arra a kérdésre, hogy hát a német fölírások akkor mitől jók, nem tudtam neki felelni. A hitoktatónak a magyar volta minden kétségen felül áll. Lelkes hazafi, jó ma­­magyar ember, aki velem együtt úgy utálja németet, mint a bűnt. Nem is állhattam meg, hogy szóvá ne tegyem előtte a dolgot. — Belátom, belátom — mondta ő — de hát mit csináljak, mikor Magyaror­szágon ilyen dolgokat nem készítenek, vagy ha készítenek is, hát olyan drágán hogy a magamfajta szegény katechéta, aki a saját zsebéből vásárolgatja ezeket az apróságokat, hogy minden valamire­való növendékének adjon egy kis emlé­ket, amely buzdításul is szolgáljon neki, nem igen tudná megfizetni. Mondanom se kell, hogy magam is szívesebben vá­sárolnék magyar holmit! Nem jelentékeny dolog az egész, nem is csinálok belőle valami nagy casust, de mert a magyarosodásnak az efféle épenséggel nincs hasznára és mert még az ilyen csekélységet se szabad figyel­men kívül hagyniok azoknak, akik a germanizáló törekvésnek útját akarják á­­lni: ajánlom a dolgot a kultuszmi­niszter figyelmébe. Wlassics Gyula nagyon jól fogja tenni, ha felhívja a hitoktatókat, hogy inkább semmit se adjanak a növendékeiknek, semmit ilyen német felírású emlékeket, sőt talán találhatna is módot arra, hogy­­ akadjon magyar iparos, aki magyar fel­írással gyártja az ilyen holmit és ép olyan olcsón adja, mint a német gyáros. Ezzel is hadd szorítsuk ki a németet! Olyankor aztán egyikük, min régi jóna­­rátját üdvözli és bemutatja a magával hozott barátot vagy barátokat is. Az it­­tas ember a legtöbb esetben lépre megy és áldozatául esik a gazembereknek, a­kik legutolsó fillérétől is megfosztják. Körössy Antal fővárosi fiatal keres­kedő is tegnapelőtt éjjel egy jókedvűen lezajlott vacsoráról tért haza. Sok bort ivott és bizony nem nagyon tudott a lábán állani, mikor kiért az utcára A mikor a József-körut és Kerepesi-út sarkára ért, egy ember toppant eléje és megszólította: — Isten hozott Antal! Körössi keresztnevét hallva, a férfi felé fordult. — Én vagyok a te iskolatársad, Kam­­i­pel János. Nem emlékszel reám ? Folytatta Körössihez, a­ki a legtöbb ittas ember sajátságos könnyelműségéhez képest nem sokat törődött azzal, hogy igazat mond-e az idegen. Talán nem is volt egy Hampel nevű barátja vagy iskolatársa. Azért mégis engedett a felszólításnak, hogy menjenek együtt egy kerepesi­ úti kávéházba az idegennel Az sem bántotta, hogy útközben még egy ember csatlakozott hozzájuk. A kávéházban eltöltötték az egész éjjelt és csak reggel felé már a nap sütött — tértek haza. Útközben a két „barát“ eltűnt és Körössi egymagában támolygott hazafelé. Amint lakása elé, a Rottenbiller­ utca 9 számú ház elé ért, egy trafikban szi­vart akart vásárolni, de pénztárcája nem találta sehol. Aranyórája láncostul tűnt el. Rögtön kijózanodott ene a kellemetlen felfedezésre és mindjárt a két tolakodóra gondolt, akikkel együtt mulatott. Csak ők lophatták el aranyóráját és láncát és a pénztárcáját, amelyben 140 korona készpénz volt. Az volt a szerencséje, hogy nyomban szólt a sarki rendőrnek, aki véletlenül a személyleírás­­után ismerte a két gaz­embert. A rendőr azt a tanácsot adta neki, hogy üljön kocsiba és járja be a közel­ben levő összes zálogházakat, ahol fel­tétlenül fognak jelentkezni a tolvajok az órával. A rendőr átadta neki erre az összes zálogházak listáját, mire Körösi elment a zálogházakba. Mindjárt a második helyen, a köztemető után találkozott a zálogházban mind a két jómadárral, a­kik éppen akkor akarták becsapni órá­ját és láncát 60 forintért. A zálogházas épen a zálogcédulát irta. Persze rögtön rendőrért küldött, a­ki lefoglalni az órát és táncot és a fusz Budapest, május 34. Nagy botrány volt ma reggel 6 óra­kor a Szív utca 38. számú ház előtt. Egy férő ingben és alsóruhában futott ki az utcára egy­ másik pedig nyomában egy bottal ütötte verte, a­mig csak tudott vele futni. Taltsch József pincér már régebben vette észre, hogy neje elhidegült tőle és ennek okát kutatva arra kellemetlen fel­fedezésre jutott, hogy míg ő éjszakán­ként a kávéházban keresi meg minden­napi kenyeret, addig neje más karjai között tölti el éjjelét. Azt is megtudta, hogy az a más va­laki az asszonynak egy leánykori ud­varlója, Gácsér Mór, 21 éves kereskedő­­segéd, aki szomszédságában, egy divat­áruüzletben van alkalmazva. Miután többször igyekezett a szerel­meseket meglepni és az nem sikerült, elhatározta magában, hogy tőrbe csalja őket. Nővérével Temesvárról küldetett magá­­nak egy táviratot, a­melyben ez állott: „József azonnal jöjj, az anyánk nagy beteg. Látni akar. Terka. Ez a távirat tegnap délben jött. Az fogatok megmotozásakor megtalálta a pénztárcát is. A két­ tolvajt bekísérte a VIII. kerü­leti kapitányságra, ahol azokat fogva tartották. ___________________ asszony bontotta fel és mindezeket sie­tett urának bejelenteni: — Utaznod kell, anyád beteg. Itt a távirat! A férj el is búcsúzott az asszonytól, aki még a vonathoz is kikisérte. A férj a vasútra ült, de a legközelebbi állomás­nál leszállt és visszajött Budapestre. Egész éjjel leselkedett a lakása előtt, de nem látott senkit. Végre is 6 óra felé megunva a várakozást, felment a laká­sába. Itten csakugyan a várt meglepetés várt reája. A lakásban ott talált egy férfit, aki mélyen aludt, Gácsér volt. Az asszony halálra rémülten elájult, mire Gácsér fel­ébredt és tudatára jött annak, hogy mi történt. Egy ugrással talpon termett és ugy a hogy volt, kiugrott az utcára Taltsch utána és az utcai járók nagy épülésére ütötte verte, a­hogy csak tudta. Gácsér beszaladt egy szomszédos ház udvarára, ahol a házmester megkönyö­rült rajta és magához vette. Az ügy a VI. kerületi rendőrséghez került, ahol hétfőn fogják tárgyalni az esetet, amely alapját fogja képezni egy válópernek.________________________ Megvárt csábító-Le­­rtte!a!és egy rátegíiázban Elfogott fosztogatók. — Saját tudósítónktól. — Budapest éjjeli világának speciálitása az ú. n. részeg-fosztogatók. Ezek „fog­lalkozása abból áll, hogy éjjelenkint kettesével vagy hármasával megszólítják az ittasan haza dülöngő alakokat, persze csak azokat, akiknél pénzt sejtenek. Halál az iskoláján. Somogy-Miháld községben nagy ria­dalmat okozott május 17-én délelőtt 10 óra után egy 11 éves iskolás­ fiúnak hir­telen halála. A szokásos tíz peres szünet alatt kint játszadozott tanulótársaival az isko­a udvarán. Eközben rájött a hörghurutos köhögési roham, majd orrán, száján ömleni kezdett a vér. A tömlék ijedten rohantak hozzá, up 'in,»•, aegbeni »kiutak rajta. Jh. látták a veszedelmet, rögtön küldtek a lelkészért és értesítették a szülőket ; de mire ezek megérkeztek, szegényke már végsőt pihegett s kilehelte lelkét. A helyszínen megjelent azonnal az elöljá­róság és az esetről a körjegyző jegyző­könyvet vett föl s rögtön jelentést kül­dött az Iharosberényben lakó körorvosok a csurgói szolgabiróságnak és járási orvosnak. Mi az egész históriában a legcsodá­­latosabbnak azt látjuk, hogy egy horg (szamár) burutos gyermek ott lehet az iskolában a többi gyermekek között, mert tudvalevőleg ez a betegség egyike a legragályosabbnak.

Next