Uj-Somogy, 1921. június (3. évfolyam, 122-146. szám)
1921-06-25 / 143. szám
Szerkesztőség és kiadóhivatal: KAPOSVÁR, KOSARÁSSY UTCA 6. SZÁM. TELEFONSZÁM: 128. POLITIKAI NAPILAP felelős szerkesztő: Dr. THURY ZSIGMOND. Előfizetési ára Egész évre - - - - 360 K | Negyed évre - - - 90 K Fél évre ----- 180 K | Egy hóra - - - - 80 K Egyes szám ára 1 K 50 f., pályaudvarokon 2 K. I III. évfolyam. Kaposvár, 1921. junius 25., szombat, 143 (544.) szám A gyermekvédelem nemzetkeltő jelentősége. A költségvetési vita során elmondotta Karafiáth Jenő nemzetgyűlési képviselő, ny. miniszterelnökségi államtitkár Az anya és gyermekvédelem. Tisztelt nemzetgyűlés ! A költségvetési vita során egy oly kérdéssel kívánok foglalkozni, amellyel azóta a Házban nem foglalkozott senki sem tüzetesebben, amióta — még a háború folyamán — gróf Apponyi Albert igen tisztelt képviselőtársamnak nagy érdeklődéssel fogadott beszéde elhangzott. A szociálpolitikának egyik legjelentékenyebb problémájára szeretném az ország figyelmét felhívni, mert az én gondolatvilágom szerint most, mikor a nagy világégés után a nép fájó sebeit a forradalmak meghatványozva vetették felszínre, azt hiszem, hogy ennek a nemzetgyűlésnek elsősorban is olyan kérdésekkel kellene foglalkoznia, amelyek a nép széles rétegeit, az egész nemzet egyetemét érdeklik, a másodrangú, sokszor az egész országot bizony alig alig érdeklő kérdések homloktérbe állítása helyett. (Úgy van !) Nemesebb hivatást nem is tudnék elképzelni, mint a keresztény eszmét és a nemzeti gondolatot cselekvő, reálpolitikával minden téren mindennél magasztosabbá tenni. Kétségtelennek tartom a magam részéről, hogy ennek a kornak, de főként a megcsonkított, megtépett és megújhodásra vágyó Magyarországnak egyik legfontosabb problémája az anya- és gyermekvédelem és ennek az országnak egyik legfontosabb feladata a céltudatos népesedési politika. (Úgy van ! Úgy van !) Népesedési politika. A népesedési politikát a freiburgi egyetemnek egyik kiváló professzora, Mombert Pál dr. úgy definiálja, hogy voltakép a népesedési politika egy oly közgazdasági politika, ahol a népesedés politikai célokra van beállítva. E pillanatban talán, t. nemzetgyűlés fátyolt kell vetnem arra, hogy nálunk Magyarországon , e kérdés iránt mintha kevesebb érdeklődés mutatkoznék, mint másutt, hogy kevésbé érzi át a magyar társadalom, hogy mivel tartozik a jelen nemzedék a jövő nemzedék iránt, mint pl. külföldi államokban hogy csak Hollandiát, Svájcot, az Egyesült Államokat, vagy Angliát említsem meg. Elfeledteti azonban velem mindezt, t. nemzetgyűlés, egyfelől a jövőbe vetett hit szilárd reménye, másfelől az a körülmény, hogy a népjóléti miniszteri székben Bernolák Nándor igen t. barátom személyében olyan férfiút látok, akinél biztosra veszem, hogy nála a nemzet jövőjének egyik legfontosabb problémája feltétlenül megértésre és azok a kérdések, amikről szólni fogok — az ő régi kedvenc törekvései — érdemleges megoldásra is fognak találni. T. nemzetgyűlés ! Ha talán van is némi szándékos túlzás abban a paradoxonban, amit Herbert Spencer állított fel, hogy a jól táplált nemzetek egyszersmind a hatalmas, az uralkodó nemzetek, mégis meg kell állapítanom, hogyha végigtekintünk a háború folytán bekövetkezett állapotokon, a kettő között némi okozati összefüggés fennforgása tagadhatatlan. Az a szörnyűséges nyomor, amely főként Közép Európát sújtotta és a táplálkozás hiánya folytán, 1. nemzetgyűlés, szoros összefüggésben van a háború elvesztésével. Balla Aladár: Ez így van ! Karafiáth Jenő: Ismétlem, szörnyűséges az az állapot, ami a központi hatalmakhoz tartozó államokban egyformán éreztette hatását. ANeue Freie Presse“ már 1919. május 31 iki számában jajdul fel azért, hogy a rossz táplálkozás folytán egy vértelen nemzedék nő fel fejletlen izomzattal, fejletlen tagokkal, fejletlen agyvelővel. A „Schwedish Press“ hasábjain már 1919. április havában tesznek jelentést a hollandi, svéd és norvég egyetemeknek tanulmányaira küldött tudós professzorai, akik nagyon szomorú jelentésben számolnak be pl. Németország válságos állapotáról. A „Vossiche Zeitung“ 1919. évi június 5 iki számában megrázó szavakban számol be annak kiküldött tudósítója arról, hogy mit látott akkor, amikor a nagy világégés után Németországban a Herbert Hoover féle misszióval kapcsolatban különböző helyeken az Érchegységben megjelent. Azonban a német nép, t. nemzetgyűlés, hamar felismerte a rettenetes helyzet súlyát és Schultz német birodalmi belügyi államtitkár igen fontos nyilatkozatot tett közzé, amely szerint a német nemzetgyűlés legfontosabb feladatának tekinti a német nép belső talpraállításához szükséges előfeltételek megteremtését és a hatóságilag szervezett gyermekvédelmet. De a németeke 1. nemzetgyűlés, nem elégedtek meg azzal, ami nálunk is szokásos, hogy egy és másról gombamódra teremnek különböző intervjlok és nyilatkozatok és azután nem történik semmi. Az új német birodalmi alkotmány 7. szakaszának 7., illetve 9. szakaszának első pontjai az egész nyilvános gyermekgondozásnak és ifjúságvédelemnek új alapokon való rendezését állami feladattá emelték. És az egyes német államok, t. nemzetgyűlés, szinte versenyeztek az elsőségért, hogy e téren valamit tegyenek. 1919. október 4 én Würtemberg már megalkotta a maga Jugendamtgeselzét és Berufsvormundschaftsgesetzét és hamarosan a német alkotmányozó nemzetgyűlés elé kerül a birodalmi s ifjúsági jóléti törvény tervezete, amelyből előreveti már fényét a testileg, lelkileg, szellemileg és erkölcsileg egyaránt egészséges ifúsággal rendelkező hatalmas Németország újászületése, a Deutschland, Deutschland über alles De. 1. nemzetgyűlés, hogy tárgyilagos legyek és teljesebb nemzetközi képet alkossak erről az ügyről, meg kell említenem, hogy 1920. őszén Caldaro milánói polgármester kezdeményezésére egy igen érdekes nemzetközi értekezlet is tartatott már erről a kérdésről, amelyen főként azt tárgyalták, hogyan s miként lehetne valamennyi európai állam gyógytényezőinek hatását igénybe venni a szegény gyermekek részére; tárgyalták elsősorban a nagy nemzetközi veszedelem, a tüdővész elleni nemzetközileg szervezendő küzdelmet és tárgyalták. 1. nemzetgyűlés azt, hogy miként lehetne a leghelyesebben megszervezni a nemzetközi gyermekkicserélési akciót. Erről a konferenciáról azonban, valamint igen sok más népjóléti konferenciáról — a népszövetségi, a wilsoni eszmék legnagyobb dicsőségére — bennünket,magyarokat, t. nemzetgyűlés, kizártak ! (Mozgás.) Méltóztassék ezzel szemben megengedni, hogy elfogulatlan helyzetjelentést mutassak be a magyarországi állapotokról annak igazolására, hogy ezek a viszonyok Magyarországon sem sokkal rózsásabbak, mint ahogy azt Németországgal kapcsolatban említeni bátor voltam. (Halljuk! Halljuk !) Az európai emberbaráti akciók igazi középpontja a Vöröskereszt Egyletek Nemzetközi Ligájának genfi irodája az elmúlt év december 2- én a következő helyzetjelentést tette közzé (olvassa): A magyarországi állapotok. ,Pedrow James kapitány, az amerikai Vöröskereszt Egylet magyarországi megbízottja, Párisba érkezve kijelentette, hogy egyesületének a legfőbb kötelessége a jövő évben a magyar gyermekek segítése lesz. Miután több külföldi segítőakció forrása kiapadt, attól lehet tartani, hogy az 1921. év válságos lesz egész Magyarországra, de főképen a serdülő gyermekekre nézve. Pedriw kapitány megállapítja, hogy Magyarországon százezer gyermek közül negyvenötezer szorul külföldi élelmezésre és egyéb segítségre és ezek között harmincezer Budapesten és környékén. Rendkívüli erőkifejtésre van tehát szükség, hogy ezeknek a gyermekeknek életét megmenthessék, mert az élelmiszerek beszerzése a gyermekek és anyák részére nagyon valószínűen még nehezebb lesz, mint az 1920. évben volt. Valószínű az is, hogy Budapestnek tejjel való ellátása is gyengébb lesz a mostaninál. Magyarországon a szükséges táplálkozás hiánya miatt huszonötezer csecsemő élete van állandóan veszélyeztetve. Az Amerikai vöröskereszt mindent elkövet ezen szerencsétlenek megmentésére. A helyzet egy esztendei segítő munka után sem javult meg.“ T. nemzetgyűlés ! Szomorúan egészítik ki ezeket a külföldi adatokat azok az adatok, amelyeket magyar orvos-professzoroktól hallottam. Jelen voltam pl. Torday egyetemi professzornak, az állami gyermekmenhely igazgatójának egyik előadásán, aki megállapította, hogy Budapesten a gyermekkórházakban minden második 1—3 éves gyermek az 1920. esztendőben angolkóros volt és kimutathatólag legalább 10 százalékkal sza