Uj-Somogy, 1940. március (22. évfolyam, 51-72. szám)

1940-03-02 / 51. szám

XXII. évfolyam, 51. (6079.) szám. Ára: 12 fillér. Kaposvár, 1940. március 2., szombat. Szerkesztőség és kiadóhivatal: POLITIKAI NAPILAP Előfizetési art KAPOSVÁR, KONTRÁSSY­ UTCA 6. SZÁM —1— 1 hóra 2*- P, „Függetlenség“-gel együtt 3*- P Felelős szerkesztő: """ TELEFON­SZÁM: 128. Dr TIJURY ZSIGMOND szövegrészben 15 HUér. Mit mondott megyegszülési díszbeszédében Horthy kormányzó urunk jubileuma alkalmából Szentiványi Béla m. kir. gazdasági főtanácsos, kegyesrendi jószágkormányzó? .Jeleztük már, hogy milyen ér­tékes szól­­beszéd hangzott el már­cius 1-én Somogy vármegye Tör­vényhatósági Bizottságának díszköz­gyűlésén. A szép beszéd szövege a követ­kező: Méltóságos Főispán Ur! Méltóságos Alispán Ur! Tekintetes Törvényhatósági Bizottság! — Húsz esztendeje, hogy a Gondviselés nekünk adta őt. Húsz esztendeje, hogy a ránk borult magyar éjszaka sűrű sötétjét áttör­te az első fénysugár. Húsz esz­tendeje, hogy a magyar legendák misztikumából kivágtatva fehér pa­ripáján megjelent közöttünk, hogy kezébe vegye egy legyűrt, megalá­zott, azután meggyal­ázott népnek sorsát, amely népről a Goethe- Schilleri német literatúra és kul­túra aranykorának bevezetője ki­mondta a lesújtó ítéletet, hogy a magyarság befejezte hivatását és nincs többé helye Európa népei között. Megjelent, mint a horizon­ton átvillanó villám, mint az ázsiai puszták regebeli lovasa, megje­lent, mint vezére és táltosa népé­nek és megjelenései az új magyar élet pirkadása volt. Húsz eszten­deje annak, hogy Isten különös ke­gyelméből és nemzetének osztatlan bizalmából országunk kormányzója vitéz nagybányai Horthy Miklós., (Éljen.) Az én szavam sokkal erőtle­nebb, semhogy felérne Ahhoz, aki fényben, dicsőségben és hatalomban milliók felett áll. A körtératsrem Múzsája lesz hivatva arra, hogy kijelöl­je méltó helyét történelmünk aranylapjai között. Eljönnek az idők, amelyben majd megírják, hogy volt egy időszak, ennek az Ázsiából ide sodródott fajta történe­tében, amikor lelkéből kiégett már a bizalom az európai kultúrnépek­ iránt, aki mint megkötözött orosz­lán lépte, rágta, de bilincseit szét­törni nem tudta, majd a romok felett lábát megvetve megjelent megváltó Géniusza. Ezeknek a la­poknak ez lesz a címe: A Magyar élniakarás harmadik feltámadása és Horthy Miklós kora.­­ Ezekben az ünnepélyes pilla­­natokban, amikor templomaink lehet más hálaadásoktól hangosak az én feladatom nem lehet más, mint az, hogy elfogulatlan tárgyilagos­sággal mint adottságot nézzem ezt a húsz esztendőt és megállapít­sam benne azokat az értékeket, amelyet Kormányzónk annyi mél­tósággal reprezentált befelé és a világ népei felé egyaránt. — Tekintetes Törvényhatóság! Minden kivételes ember, akit ve­zérlő szerepre rendelt az Isten, annyit ér, amennyi értéket képvi­sel önmagában, mint ember, ameny­­y is mint népének vezére befelé és végül amennyit mint fajtájának megtestesítője kifelé. Horthy Miklós a magyar fajta remekbeszabott emberpéldánya. — Bölcsőjéből hozta magával­ azokat a magyar erényeket, amelyeket szá­zadokon keresztül hol féltve, hol agyarkodva, hol gyűlölködve, d­e mindig megbámult a világ. Magával hozta azt az egészen kivételes kva­litását, amellyel teljesen egyfed­ü­l áll a magyar haditörténet­emben. Mint a magyar pusztaságok szü­löttében, egészen bizonyos, hogy lovas ősei hasonló erényeinek vi­rágjai már egész fiatalságában faka­doztak benne. Bizonyos, hogy tüzel­hették őt a törökverő Himyadyak, a labanckergető kurucvezérek le­gendás tettei. Bizonyos, hogy fia­talsága kibontakozásában a hozzá még időben közelálló 48-as szabad­ságharc csodái elevenen verődhet­tek ki arculatán. Lóra termett, mint fajtája és kvalitásai a vizeken járó hadak parancsnokává avatják, ahol személyes bátorsága az Otrantói Győző néven írta be nevét a ma­gyar hősök gyönyörű galériájába. Ha a magyar katonavirtus félel­metes arányokban virágzott ki az orosz síkságon, a Kárpátok havá­ban és Verdim tüzében, a Lovcen szikláin és Doberdő poklában, úgy a világháború talán leggyönyö­rűbb tengeri hadi lényének Hor­thy Miklós a hőse. (Taps.) Úgy gondolom, közel járok a valósághoz, ha Kormányzó Urunk lelki alkatá­nak analízisében ezt a férfias és hősi vonást nevezem meg olyan­nak, mint ami gyermekkorától kezdve végig kíséri fiatalos öreg­­ségéig. Amilyen keménykötésű kato­na, olyan irgalmas és ellágyuló emberszív az eleset­tség és a nyo­mor láttára. Országlása ezernyi, gondja sem tudja elterelni figyel­­mét attól, hogy Hitvesével, ezzel a nagyszerű magyar Nagyasszony­nyal (éljen, taps) meg ne tegyen mindent, hogy a tömegek könnyeit felszárítsa és nyomorát enyhítse. A legmagasabb méltóság, a legtel­jesebb hatalom hordozója és még­is mindenütt az első, ahol segítő kézre van szükség. Kormányzónk élő példája an­nak, hogy fajtánk minden kultúra iránt bír legalább is akkora fogé­konysággal, mint a művelt nyugat akármelyik, a mienkénél sokszor­ta nagyobb nemzete. (Úgy van!) Európai kulturáltságát az egész vi­lág tisztelettel ismeri el. És ez a magas nívójú műveltség és készült­ség az elmúlt két évtizedben,­ amelyben az államfők személyesen kezdtek egymással gondolatokat ki­cserélni, felmé­retetetlenül nagy nemzeti kincsnek bizonyult, mert rajta keresztül kezdte felfedezni bennünk a világ az európai kul­túr­­népet.­­ És amire először illett volna rámutatnom, Kormányzó Urunk legértékesebb személyes értéke mélységes és élő hite, az egyet­len Szuverénben, az Istenben. .Az írásból táplálkozó kereszténysége, az evangélium tanításán nevelődött, mérséklete, kitermelte a harcos ka­tonalélekben a megértés és meg­bocsátás, a sokat tűrés és belső vívódások, a lélekkeresés és lélek­­szeret­és gyönyörű vonásait. Min­den elgondolásán, minden kor­mányzati gesztusán átül az a gon­dolat, hogy Ő is csak eszköz a népek életét intéző Isten kezében és ezen önismeretéből fakadó alá­zatossága kormányzásának legerő­sebb támasza. Ezek azok a vonások, amelyek Kormányzó Urunkban kialakították a harmonikus egész embert. — Tekintetes Törvényhatóság! A világháborút követő idők mé­­he Európaszerte kavargó, zavaros és ki nem forrott irányzatoktól terhes. Kidér felől vörösbe és vér­­beborult az égbolt. Itália legyen­gült idegekkel járja az örvény szé­lén kétségbeesett táncát. Németor­szág a II. birodalom weimari al­kotmányában vergődik, mint súlyo­san sebzett, de elvérezni nem tudó nemes vad. A kalandoroknak és a felelőtlen politikának ideje volt ez. Egy rettenetes gazdasági krízis i pe­dig elnyelni készül az egész vilá­got, amelynek nyomában itt is, ott is lángok csapnak fel és keserű tö­megnyomor jár út­jain. A népek a megváltó városok vágyában liheg­nek. És egyszerre csodák születnek, Itáliában egy ellenállhatatlan Ti­tán bukkanik elő az ismeretlenség homályából robusztus őserejében. Nem kérdik, honnan jött, égből szállt-e aki, vagy a mélységek ve­tették-e fel, csak százezrek követik mámorosan, önfeledten és a Mar­cia su Roma új alkotmányt, új törvényeket, új társadalmat és idő­kiséget, új erőt és új élniakarást adott Itáliának, újszerű klasszikus diktátorán keresztül. Németország belső vívódásai közepette színbe észrevétlenül termeli ki a III. biro­dalom egyre szaporodó milliós tö­megeit. Führerével együtt és az új életre kapott sebzett oroszlán egyet­len a mozdulatta­l lerázta magáról Versailles bilincseit. Ki törődik az­zal, hogy a Frigyesek és Vil­mosok, a Bismarckok és Bülowok Német birodalmából csak a puszta név marad meg és hogy a csoda­járások idején a német lelkiség merőben új tartalommal telítődik meg? És minálunk? A szégyenteljes köztársasági őrület után jött a kan­nibál­i terror és a minden embe­riességéből kivetkőzött rémuralom. Már-már azt hittük, hogy piszkos vörös hullámai elborítanak min­dent. Mi is már csak a csodák­tól vártuk a szabadulást. És eljött a mi csodavárásunknak is gyönyö­rű beteljesedése. Elindul egy kisded­ csapat, élén a mesebeli lovassal. Az égi hadak útját járó Csaba vi­tézeinek vélhetnénk őket. A nem­zet lelkiismeret-mezébe öltözöttek és a tradíciók és századok meg­szentelt emlékeit hozzák pajzsukon. Valami egészen más a mi talp­­raállásunk, mint a többi népeké. Nem fassizmus és nem nemzetiszo­cializmus. Valami kifinomult érzés­sel sem feketék, sem barnák nem lettünk, mert ez a kisded csapat és mesebeli vezére visszahozta mine­künk az ősi trikolór dicsőséges szí­­neiben az évezredes hagyományok és a szentistváni alkotmány fun­damentumain épülő új Magyaror­szágot. (Éljen. Taps.) Valami égé-

Next