Uj-Somogy, 1942. augusztus (24. évfolyam, 173-196. szám)

1942-08-01 / 173. szám

4 Egyetlen nap fix ellenséges erődöt és több erődítési vonalat vett birtokba egy árkészszázad. (M. kir. honvéd haditudósító század közlése. Ferencz Gyárfás hdp. crm.). StilfiER-------------------------------­Hadi Istvánnál és alkatrészek kizá­rólag­ja.POSVAK, Irányi Dániel»». 21. sz. Vihar előtti csend ül a tájon.­ Itt-ott zizzen, mozdul, alig észre­vehetően a virágba borult rozs, vagy a magasra nőtt virító gyom... Csak a helyzettel isme­rős, gyakorlott szem látja: jól fölszerelt honvédek, árkászok kúsznak szemkápráztató fürge mozdulattal néhány lépést előre majd alapítanak ... Az ellenség­nek semmit sem­ szabad észre­­vennie ebből a támadást gon­dosan előkészítő munkából. A falu szélén húzódó fasorban beásott,­­majd hosszú kilométere­ken át mélységben tagolt ellen­állási vonalban magukat bizton­ságban érző vörösök nem sej­tik, mi közeledik. A rozs, a gyom tovább hullámzik, halk jeleket ad, miközben az ellenséges mű­szaki­ zárhoz érkeznek a komá­romi árkászok. Nagy Imre fő­hadnagy, századparancsnok jól álcázott magaslati helyről figye­li, majd varjú-károgással megál­lítja az előnyomulást. (Renge­teg varjú van a környéken.) Itt kell bevárni a pár perc múlva esedékes tüzérségi muzsikát«. Az »előtáncot«. Az ostrom­szereléssel el­látott egy parancsnok és négy főből álló és gyalogsági félrajok­kal megerősített árkászjárőrök fekve maradnak. Idegfeszítő pil­lanatok következnek. Csenke Fe­renc és nemes Szájbéli József zászlósok, szakaszparancsnokok járőrről-járőrhöz kúszva szemé­lyesen adják ki az utolsó utasítá­sokat. Eldördül az első ágyúlövés. Nyomban utána a második, a harmadik, negyedik. Isten tudja már hányadik. Bömböl a vidék. Remeg a föld. Az ellenséges ol­dalon házmagasnyira emelkedik a föld. Ebben a pokoli hangjá­tékban dobják el az árkászj­ár­őrök aknakereső körtéjüket, ak­nafelszedő kampójukat. Nyúj­tott töltet kerül a több soros drótakadály alá. Néhány másod­perc s már robbannak a »kör­tére« vagy »horogra« került ak­nák. Most már az ellenség is tudja, miről van szó. Minden rendelkezésre álló tűzerőt a mű­szaki zárai elé helyez. A mieink azonban­­erre is fel vannak ké­szülve, hogy ne lehennének fel­készülve. Aknavető, nehézpuska helyenként — bunkerek ellen — páncéltörő, géppuska, golyószó­ró egészíti ki a tüzérség romboló tüzét... A megerősített árkászj­árőrök szemkápráztató gyorsasággal to­vább küzdik előre magukat. Öt­százméteres szélességben piros­fehér zászlók jelzik a műszaki zárakon nyitott kapukat. A gya­logság útja szabad. Az árkász azonban még nem fejezte be feladatát, ő az él he­gye. Tovább küzdi magát. Elő­nyomulása akkor szünetel pilla­natnyilag, amikor magyar bom­bázó vagy német stuka szórja pokoli hangkíséret mellett »sze­­retet-csomagjait«. A stuka vagy bombázó még meg sem fordul, az árkászj­árőr már újabb mű­szaki zár megsemmisítésével egy újabb vonalat tesz szabaddá ... Az egyik járőrt Nagy Ferenc tizedes vezeti. Komáromi gyerek. Második évét szolgálja. Hirtelen meglepetés éri. A rozsból tüzet kap, itz orosz golyószóróval és puskával tüzel. »Here ruki! , fel a kezekkel! — hangzik a figyel­meztetés s a következő pillanat­ban repül a kézigránát. Itt nem lehet sokat tétovázni. A vezető személyes példamutatásától függ majdnem minden. Egyszerre öt kézigránát robbant a szovjetoro­­szok között. Nyomában szökelés. Három orosz mozdulatlanul fek­szik. Ketten a mély futóárok ka­nyarulatában tűntek el... Nagy tizedes járőre szőkésvé tör tovább előre, miközben min­den talpalatnyi helyet gondosan átvizsgál. Egyetlen aknának sem­ szabad maradnia. Nehéz és fe­lelősségteljes munka ez. Az oro­szok összesen tizenhat féle hu­rokhúzó és taposó aknát hasz­nálnak. Egy mozdulat, egy lé­pés emberéletet követelhet, ha az árkász nem lelkiismeretesen végzi a munkáját. Zizegésre, sustogásra figyel föl a járőr. A hajnali szürkületben tágra nyílva kutatnak a szemek. Fél perc is eltelik, amíg a mie­ink felfedezik: a zubbonyokra sást, füvet tűzdeltek az oroszok s így teljesen a terephez alkal­mazkodva rajtaütési célzat­tal kúsztak a járőr elé, össztüzet kaptak. Hárman felemelték ke­züket. Az első orosz foglyokat kúszva kísérik hátrafelé Egy bunker nyílásából tüzet kap a járőr. Jól álcázott, fűvel és gazzal teljesen benőtt épít­mény. Kérdően villannak össze a szemek, amikor Csenke zász­lós kúszva megérkezik. Intésé­re két részre szakad a raj és kú­szik, leúszik . .. Fedett helyen kö­zelíti meg a erődítményt. Ami­kor rárohannak, egy tiszt és öt ember ugrik ki a bunkerből. Föltartott kézzel. Az első bunker a mienk! A Nyers Gyula honvéd pa­rancsnoksága alatt előnyomuló járőr elfogta a sávjába eső el­lenséges tábori őrs őrszemeit. A meglepett muszkák szó nélkül emelték magasba a kezüket. Bé­késen kullogtak a magyarok kö­zé. Kenyeret majszoltak. Vala­melyik komáromkörnyéki fiú nyomta a kezükbe: Ne éhezze­tek, mint otthon... Nyers Gyula kis csoportja is kúszva közelítet­te meg az előtte lévő bunkert. Kézigránáttal füstölték ki a bol­­sevikieket. Elsőnek a parancs­nok ugrik a még füstölgő kís­érődbe. De már senki sincs benne. A vörösök a kézigránát üdvözlő hangjára kámforrá vál­toztak ... Kilométerekre rohan­hat itt előre az ék... Gyors ütemben nyomulnak a járőrök előre s nyomukban a gyalogság végez tökéletes és fel­göngyölítő tiszti­tó munkát. Az árkász gyalogság nélkül, a gya­logság árkász nélkül nem érhet el gyors és jó eredményt. Az alakulatok és fegyvernemek tö­kéletes összhangja hozza meg a sikert. Az ötödik előnyomulósávban Murencsák Vilmos őrvezető jár­őre halad az élen. Erős ellensé­ges tűzben szedik fel az akna­­zárakat, nyitnak kaput az utá­nuk jövőknek. A harmadik dombvonulatnál kemény ellen­állásba ütköznek. Nehézfegyver támogatást kérnek és kapnak. Az ellenséget lefogó tűz alatt bá­mulatos fürgeséggel dolgoznak a karok és a lábak. Murencsuk őrvezető vágja az első kézigrá­nátot a bunker lőrésébe, majd utasítására egyik szlávul beszélő honvéd elkiáltja magát: Adjá­tok meg magatokat! Nincs me­nekülés! Nagyobb nyomaték kedvéért újabb kézigránát rob­ban a bunker előtt. Fél perc sem telt el: a bunkert védő vö­rösök megadták magukat... Ez­red sávnak jobbszárnyán Major Pál tardoskeddi tizedes járőre haladt. Nagy terepnehéz­ségekkel küzdöttek itt a fiúk. Az orosz géppuskák, golyószórók és aknavetők tartották fenn a hon­védeket. Kemény tüzérségi támo­gatás mellett jutottak aztán igen nagy ügyességgel mégis előbbre és előbbre. Major Pál tizedes komolyabb veszteség nélkül két bunkerből füstölte ki a kommu­nistákat. A szívós védekezés nem használt. A magyar gyalogság előretörését nem lehetett meg­akadályozni. Közben nemes Szájbéli József zászlós szakadatlanul buzdított és parancsolt. Dunántúli, erdé­lyi és felvidéki fiúk feltartóztat­hatatlanul lendültek utána. Az orosz ellenállási vonalakat való­sággal elsöpörték. Csak így lehe­tett megérteni, hogy naponta 18. 20, sőt sokszor ennél is mélyebb területsávot vesznek birtokukba csapataink. Ezer esztendővel ezelőtt ezen a földön az akkori világ­­legjobb és legfélelmetesebb katonái: a honfoglaló ősmagyarok táncol­tatták lovaikat, őseik nyomában most új magyar hősök járnak az orosz pusztákon. Egy komá­romi gyalogezred támadási sáv­ját­­ól ragadtunk ki itt néhány, példát. Köteteken át folytathat­­nók a fölsorolást. Mert itt min­den honvéd igazi hősként áll és cselekszik a maga helyén. Méltó­an a nagy ősökhöz. 1942. augusztus 1. M szentmértoni határ rémmeséje. Hazudozott, hogy fegyvert kapjon. zelében lévő halas­tónál több ismeretlen ember orvhalászott. Az ismeretlen embereket igazo­lásra szólította fel. Azok nekies­tek, fojtogatták, felső kabátját letépték. Erre elmenekült. Me­nekülése közben utána lőttek. A lövés sapkáját érte. Beszaladt Horváth György al­mamelléki­ állomáselöljáróhoz, s fegyvert kért, hogy az ismeret­len támadókat üldözze. Az állo­máselöljárótól nem kapott fegy­vert. Erre Szentmártonpusztára sietett, felköltötte Más Ferenc uradalmi gazdát és segítséget kért a támadók elfogására. Átku­tatták a halastó környékét, a tá­madóknak addigra hűlt helye volt. A csendőrség a nyomozást megindította és megállapította hogy a rémmeséből egy betű se igaz. Megállapították, hogy Cser Györgynek már régen fáj a foga fegyverre. Ezt a rémmesét talál­ta ki, hogy fegyverhez jusson. A valóság megállapítása után a csendőrség a nyomozást be­szüntette Az uradalom Csernek nem adott és nem is ad fegyvert, mert — amint a nyomozás során megállapítást nyert — a fegyver­re semmi szükség nincs. Cser György szentmárton­­pusztai lakos Pál Artur dr bér­lő halőre ismeretlen tettesek el­len feljelentést tett a szentl­ász­lói csendőrőrsön. Előadta, hogy ellenőrző útján egyik nap éjfél felé az almáméi­léki állomás kö­ Előőrsök az­ orosz fronton.

Next