Új Symposion, 1978 (14. évfolyam, 153-164. szám)
1978-01-01 / 153. szám
zokognak a pávák és a szél felfújja a tankok gúnyáját egy életlen konzervnyitóval zsebemben menekülök menekülök arról a helyről ahol farkasokként faltuk a csokoládét a zöldfás utcában azon a télután azon a hihetetlenül forgalmas piaci napon egy marék régi papírpénzzel mustráltad az esküvői képeket a zöldfás utcában (jaj a menyasszonyoknak a zöldfás utcában) éjjel biciklizek veszettül biciklizek mint katona koromban lábujjaim között az égő papírossal kifelé billegnek mint nagyszemű eső kopog a birkák nyakában a csengő a vörös dűlőutakon fekete bársonyok vándorolnak — arcuk kifut a kendőből mint a tej ezek a fekete bársonyok a csintalan selymeket váltották fel — melyek teli voltak fogcsikorgatással — és most szamárháton billegnek kifelé mint nagyszemű eső kopog a birkák nyakában a csengő a vörös dűlőutakon a pokoli hőségben fekete bársonyok vándorolnak — ezzel fejeződjön be a mesékben az ásók kapák gereblyék és metszőollók lázadása tari István versei