Uj Szó, 1948. március (4. évfolyam, 51-57. szám)
1948-03-02 / 51. szám
1648 március 2. kedd Uj Szó —BMStiafrftgMbgW Moszkva a világ fővárosa Beszélgetés a Szovjetunióból hazatért Mihályfi Ernő miniszterrel Mihályfi Ernő miniszterrel, a Köztársasági Elnöki Hivatal vezetőjével beszélgettünk a magyar kormányküldöttség moszkvai útjáról és a Szovjetunió és Magyarország között megkötött szerződésről, általában a szovjet-magyar kapcsolatok kérdéséről. — Elöljáróban le kell szögeznem néhány, a történelemből ismert tényt mondotta Mihályfi miniszter. — Magyarország kapcsolatai nagy keleti szomszédjával nem újkeletüek és már az Árpádok korában éppen ez a keleti politika biztosította az ország függetlenségét a németek már akkor is erőteljes támadásaival szemben. Később ennek a keleti politikának segítségével védekezhettünk sikeresen a törökökkel szemben. Mátyás király sikereinek éppen ez volt az egyik titka! — Ezzel kapcsolatosam azt is meg kell jegyezni, hogy a változott viszonyok következtében ma sokkal többet jelent ez i a keleti politika, mint hajdanában. Oroszország iparilag elmaradott ország volt. Ma a Szovjetunió világszemlélete az élen jár, iparilag pedig a Szovjetunió a világ egyik legelső nagyhatalma. — Annak jelentőségét, mit jelent a három esztendővel ezelőtt még elképzelhetetlen tény, hogy a világ leghatalmasabb állama Magyarországgal, mint egyenrangú féllel köt szerződést, — talán felesleges is hangsúlyoznom. Lelkes szavakkal beszél a moszkvai fogadtatásról. Csodálatosan megható pillamó volt, amikor egyenrangú tárgyaló félként mehetett be a magyar küldöttség a Kremlbe. A Kremi- parancstoka jelentkezett a Köztársasági Elnök Úr autójánál, majd beszállva saját kocsijába, ő vezette az autósort a Kreml bejáratához, ahol megszólaltak az érkezésüket, jelzőcsengők . . . Nem lehet elmondásuk, mit éreztünk abban a perében. Az egyenrangúság megmutatkozott a legapróbb jelekben is. A leghalványsabb árnyalatát sem láthattuk, vagy érezhettük valami olyasminek, hogy három évvel ezelőtt még — saját hibájából — Magyarország ellensége volta Szovjetuniónak. — Az út folyamán találtak-e valamilyen dokumentumot a történelmi orosz-magyar kapcsolatokról? — Hogyne, a moszkvai »Lavra«ban (kolostorban) megmutatták kísérőink azt a feliratot, amely I. Béla király feleségének sírját jelzi! Moszkvai benyomásoknál terelődik a szó és Mihályfi miniszter szavai szinte átforrósodnak az emlékezés melegétől. ,,Ugy éreztük, hogy nem a Szovjetunió, hanem a világ fővárosában vagyunk. Svernyik estélyein érezni, látni lehetett, hogy Moszkva felnőtt, a világ fővárosává, de ugyanez volt az érzésünk a moszkvai utcákon is! Sem Párizsban, sem New yorkban nem láttam, a városrendezésnek azt a levegősségét, nagyvonalúságát, mint a szovjet fővárosban! — Én sokáig éltem Newyorkban és sokat jártam a híres földalattin, a »Subway«-n. Láttam a párizsi »Metrót«, vagy a berlini földalattit is. A moszkvai »Metro« forgalomban eléri a newyorkit, szépségben, művészi voltában pedig nem hasonlítható össze vele egyik sem. — A legcsodálatosabb az a tisztaság, amit az utcákon is, a Metrón is láttunk. Szorgos keresés után is, az összes állomáson csak egyetlenegy eldobott cigarettacsutkát láttunk, — azt is csak egy pillanatig, mert egy alkalmazott odalépett és felseperte. De be kell vallanom azt is, hogy ez a cigarettacsutka is a magyar küldöttség egyik tagjától származott, aki nem volt szokva ekkora rendhez . . . — Mindenki mosolyog a moszkvai utcán, mindenki derűs, nyugodt, kiegyensúlyozott és fegyelmezett Minden ember, akivel beszéltünk — akár a felszolgáló pincérünk is — hihetetlen ö®Tudattal és méltósággal, egyben hihetetlen képességgel mintegy képviselte velünk szemben a hatalmas Szovjetuniót. A kultúrának, az emberségnek, a szívességnek olyan fokát tapasztaltuk, amely valóban csodálatraméltó. — Moszkvában is, Kievben is feltűnt a hatalmas üzleti forgalom. Jókedvű tömeg áramlik, kavarog az áruházakban, reggeltől késő éjszakáig. Minden üzlet állandóan tömve. Mindenki, mindent kaphat, hihetetlen az árubőség. Az üzletekben a textiláru, az élelmiszer fantasztikus tömegekben várja a vevőt. Az ukrán fővárosban tett látogatásról kérdezzük. — Kievben valami egészen különös melegséggel, kirobbanó ünnepléssel fogadtak bennünket. Az Operában a Köztársasági Elnök Úr páholya felé fordult a a közönség, a színészek kijöttek a függöny elé és csak úgy zengett a taps— Kievben egyébként láttuk a ret-A Szovjetunió népgazdaságának háború utáni újjáépítése és továbbfejlesztése új és új munkaerő tartalékot követel. Várjon honnan meríti a Szovjetunió népgazdasága ezeket az új munkaerőket? ASzovjet Tájékoztató Iroda tudósítójának erre a kérdésére adja meg a választ A Bardadin, a Szovjetunió munkástartalékainak miniszterhelyettese. A Szovjetunió teljesen kiküszöbölte a munkanélküliségeik Örökre A kujbisevi villanyipari iskola szakmunkáskádereket készít elő a Szovjetunió erőműtelepei és villanyhálózata, valamint elektroipara számára. Képünkön Nikoláj Szkoroumov oktató a dinamó szerkezetét magyarázza az iskola tanulóinak vége a koldusházrajutás veszélyének a városokban és falvakban. Lehetetlen, hogy aSzovjetunióban a munkanélküliek olyan hadseregei keletkezhessenek, mint amilyenek a kapitalista országokban vannak. Új munkáshadsereg .• A szovjet népgazdaság szüntelen fejlődése megfelelő munkáskáderek szervezésének és azok tervszerű kiképzésének nagy problémája elé állította az államot. A szovjet kormány hét évvel ezelőtt fektette le az állami munkástársalatok létesítésének alapmenetes pusztulást és a szédületes tempójú újjáépítést is. A város öt kenyérgyára közül voltunk az egyikben, amely egyedül 22 vágón kenyeret készít naponta. Ez a mi mostani fejadagjainkat számítva, egyedül el tudná látni egész Budapestet... Hirtelen más témába csap át: — Én, aki köztudomásúan híve, hirdetője és — mint kritikus —harcos társa voltam az avantgardista művészetnek, most, a Szovjetunió imés értettem meg, hogy milyen helyes művészeti irány a szocialista realizmus. Megértettem; a művészi alkotásnak is kell, hogy legyen szociális tartalma. Igen boldogok voltunk valamennyien, amikor láttuk, hogy a szovjet művészetnek ezt az irányát legnagyobb tehetséggel képviselők között ott van a magyar származású Uitz Béla. Most készülő freskója valóban csúcsteljesítménye a szovjet realista művészetnek. jart, amelyek ma a munkásosztály utánpótlásának főforrását képezik. Ettől az időtől fogva a munkástartalékok minisztériumának tanintézetei — a kézműipari és vasutasiskolák, a gyáripari tanintézetek — évről-évre a legkülönfélébb foglalkozási ágak fiatal munkásainak százezreit bocsátják a népgazdaság rendelkezésére. A Szovjetunióban tehát létrehozták a munkáskáderek tervszerű kiképzését. Fennállásának hét éve alatt a Szovjetunió munkástartalékok minisztériumának intézeteiben több mint hárommillió fiatal munkás nyert szakkiképzést. A háború utáni ötéves terv évei alatt még további 4,5 millió fiatal munkás fog kiképzést nyerni ezekben a szakiskolákban. Ez a szám majdnem a kétszerese annak, mint amennyit az előző öt év folyamán képeztek ki és másfélszer több, mint amennyi munkást foglalkoztatott a forradalom előtti Oroszország egész nagyipara. 1947-ben a munkástartalékok minisztériumának tanintézeteiből körülbelül 800 000 ifjú munkás került ki. Teljes, Ingyenes ellátás — Az új munkaerőket úgy a városi, mint a falusi ifjúság köréből válogatjuk ki. Megteremtettük minden feltételét annak, hogy ez a fiatalság eredményesen sajátíthassa el szaktudását. Az állam teljesen magára vállalta a kézműipari, vasutas és gyári szakiskolák tanulóinak anyagi ellátását. Tapasztalt mesterek vezetése alatt ingyenesen tanulják meg a kiválasztott szakmát, ugyancsak ingyenesen kapnak ellátást, ruhát, cipőt és tanszereket. Jól felszerelt laboratóriumok és lakószobák állnak rendelkezésükre. Öt év alatt 12 milliárd rubelt költöttünk erre a célra. A háború utáni ötéves terv azonban ennek több, minta háromszorosát irányozza elő. Csupán az elmúlt évben 7 milliárd rubel körüli összeget utalunk ki munkáskáderek kiképzésére. A munkástartalékok tanintézeteiben kulturált, öntudatos, más haza iránt odaadással viseltető élmunkásokat nevelünk, akik szeretik és alaposan ismerik szakmájukat. A tanintézetek mellett 11 kultúrház, 528 klubház, 2000 kultúrszoba és 2000 könyvtár működik. . Filmvetítő berendezéseik, vonós és fúvós zenekaraik vannak. Az ifjúság széleskörű műkedvelő tevékenységet fejt ki. Testnevelési cédolya stadionjaik, sí-Amit most mond, bizonyos, hogy különösen örvendetes hatást fog kelteni országszerte. — Beszéltünk magyar hadifoglyokkal, akik teljesen szabadon jártakkeltek Kiev uceáin és közölték, hogy a legutóbbi napok — a barátsági szerződés aláírása — óta megkülönböztetett elbánásban részesülnek és pl. teljesen különválasztották őket a német foglyoktól! Az interjú befejező szavai pedig a mi számunkra jelentenek külön örömet és igen jóleső elismerést: — Most, hogy hazaérkeztünk, csak az a feladatunk lehet, hogy mi is azt a munkát főt-’ i s-kit az Új Szó folytat Magyarországon immár több mint 3 esztendeje: fel kell világosítanunk a magyar népet és meg kell mondanunk neki az igazságot a hatalmas Szovjetunióról, erről a csodálatos országról! Amikor találkoztunk a szovjetunióbeli magyar ösztöndíjas diákokkal — mondja Mihályfi Ernő — és kérdeztük tőlük: mit üzennek haza, azt felelték: mondják meg odahaza, hogy minden szovjet diák boldog . . . Úgy hiszem, ehhez nem is kell bővebb magyarázat... LÉVAI BÉLA pályáik, vízisporttelepeik, sportklubjaik, tornatermeik vannak. Tízezernyi tanuló pihen az intézet üdülőiben, vagy környékbeli táboraiban. Kint az életben . Tanintézeteink volt növendékei a, szovjet üzemek, gyárak, vasutak, bányák és az építőipar legkiválóbb sztahanovistáinak soraiba küzdik fel magukat. Mesterek, brigádvezetk, műhelyfőnökök lesznek belőlük. Sokuk neve híressé vált az egész országban. Az északurali bányász, a gyáripari szakiskola volt növendéke, a Sztálin-díjjal kitüntetett Iván Provyicskin munkamódszereit ezrein és ezren tanulják. Mesteri tudásából merítenek a bányaipar kádermunkásai. Mint az elsők egyike, nemrég fejezte be az évi programját a leningrádi Linotype gyár. Ennek a gyárnak a műhelyeiben a munkástartalékok szakintézeteinek sok volt növendéke dolgozik. A kézműipari, vasutas és gyáripari szakiskolák végzett növendékeit örömmel fogadják a Szovjetunió valamennyi vállalatában. A kádermunkások állandóan segítségükre vannak a fiataloknak további tökéletesedésükben, megosztják velük sokévi tapasztalataikat és gyakorlatukat. 1947 utolsó negyedében újabb 500.000 tanulót vettek fel a munkástartalékok minisztériumának különböző tanintézeteibe A város és falu fiataljai — lányok és fiúk — szívesen látogatják ezeket a tanintézeteket, mivel tudják, hogy azokban, ügyes munkásokká képezik ott őket. Az ország megszakítás nélkül fejlődő népgazdaságának nagy szükség® van rájuk. Munkástartalékok nevelése a Szovjetunióban Beszélgetés A. Bardadinnal, a Szovjetunió munkástartalékainak miniszterhelyettesével ■ i «in n-«*-rTiiM i Konszfrman Kudrjavcev, az 500 méteres gyorskorcsolyázás világbajnoka (jobbról), fogadja versenyzőtársái Prosin jókívánságait 3