Új Szó, 1965. november (18. évfolyam, 303-332.szám)

1965-11-18 / 320. szám, csütörtök

A harmadik útszakasz kezdetén... Három évvel ezelőtt alakult meg az „Élet" képzőművészeti al­kotócsoport, amely e napokban nyi­totta meg második kiállítását a Szlovák Képzőművészek Szövetségé­nek Dosztojevszkij sori székházá­ban. Amint az a katalógus előszavá­ból kitűnik, ebben az alkotócsoport­ban festők, szobrászok és grafiku­sok, öregek és fiatalok tömörültek Szlovákia minden tájáról. A művé­szet küldetésének egységes értelme­zése — legalábbis úgy mondja az előszó szerzője —, kötötte őket cso­korba. Az alkotócsoport hatvanhárom őszén megrendezett első kiállításé­nak igen nagy és kedvező vissz­hangja volt. Azóta azonban kiderült, hogy tagjainak nézetazonossága meglehetősen fiktív volt, s tekin­tettel a képzőművészet viharos fej­lődésének határon túli, s határon inneni különböző útkereséseire, rá­találásaira és félrelépéseire, ez másképpen nem is lehetett... Ép­pen ezért törvényszerűségnek kell tekinteni azt a tényt is, hogy a cso­port útjának második megállója előtt, vagyis jóval a harmadik út­szakasz kezdete előtt, nyolc fiatal képzőművész az alkotócsoportból ki­lépett. És aki a jelenlegi tárlat anyagát látta, az meg sem lepődhe­tetett. Az „Élet" alkotócsoportnak ezen a második kiállításán, amely lénye­gében a harmadik útszakasz kezde­tét jelenti, túlnyomórészben idő­sebb, ismert és elismert művészek nevével, illetve műveivel találkozha­tunk. A tagok és vendégek között öt nemzeti művész, hat érdemes mű­vész, három államdíjas és a külön­böző érdemrendek, kitüntetések számos további viselője sorakozik fel. A társaság valóban illusztris, a látogató azonban már eleve zavar­ban van, nem tudja, mit várjon a kiállítástól, robbanékonyságot és progresszivitást, vagy pedig egy standard, jó színvonalú, de kissé mégiscsak konzervatív akadémiz­must. Mert közismert dolog, hogy a képzőművészeti főiskolák és aka­démiák rektorai, exrektorai és taná­rai a múltban nemigen, vagy pe­dig csak nagyon ritkán forradalma­sították a képzőművészetet. Viszont, egy pillanatig sem kétsé­ges, hogy a tárlaton látható festmé­nyeknek,­ grafikai alkotásoknak, plasztikáknak művészi nívója igen magas és hogy nagy értéket képvi­selnek! Hiszen itt láthatjuk Miloš Bazovskýnak, a már oly jól ismert bensőséges és átszellemült olajbal­ladáit, melyeket már vagy két év­tized óta fest a szlovák falvakról, itt vannak a vendég Ján Mudroch­nak hagyományos bokrétái, Cse­miczky ismert, szemgyönyörködtető akvarelljei, Pribišnek a mér szinte túl tökéletesnek tűnő plasztikái... A látogatóban mégis megma­rad egy adag elégedetlenség, főleg akkor, ha netán véletlenül is a dia­lektika egyik alaptörvényére s egyetlen örök igazságára gondol, mely az élet minden terén, tehát a képzőművészetben is érvényes, hogy minden változik, s csupán a változás örök! És hogy ez a változás minden fejlődésnek a hajtórúgója! Mert ha egyet is értünk a katalógus elősza­vának szerzőjével Stefan Bednárral, hogy az „Élet" alkotócsoport idő­sebb tagjai közül sokan jelentős módon írták be nevüket a szlovák kultúra történetébe, minden elisme­rés és megbecsülés mellett azt is meg kell állapítanunk, hogy a ki­állítás anyagának egy része minden szépségével és színvonalával a teg­napot jelenti, s hogy az alkotócso­port jó egy­néhány tagja ma is úgy látja a világot és ma is úgy fest, mint három, öt, tíz vagy húsz esz­tendővel ezelőtt s a tárlatlátogató­ban valóban egy új akadémizmus létrejöttének gondolata ötlik fel. Érdekes azonban, hogy Stefan Bednár, aki az alkotócsoport quasi teoretikusának szerepét vállalja, s aki némi nosztalgiával beszél a már tegnappá érett műról, jóllehet a le­író realizmus védelmében teszi le a garast, kiállított képeiben mégis igyekszik egy lépést tenni — ha óvatosan is —, a holnap felé! Ugyanezt lehetne elmondani Mária Medvecká egyik-másik alkotásáról, de főleg D. Millyről. Milly éppen a ezen a kiállításon bizonyítja, hogy művész még ötven egynéhány éves korában sem topog egy hely­ben, s igyekszik, sőt tud is előreha­ladni. A bíborban játszó „Szürkü­let" című, hangulatos festménye legalább is ezt bizonyítja. Úgy vélem azonban, hogy a leg­nagyobb dicséret mégiscsak Ľudo­vít Fullát illeti, aki túl a hatvanon, fiatalosan üde és Intellektuálisan naiv képeivel (Moravany, Házikók a folyó mentén) ismét bebizonyította, hogy még mindig tud újat nyújtani, meglepően modernet alkotni, miköz­ben a hagyományokat is tiszteletben tartja. Ľudovít Fulla különben is már rég túlnőtte a hazai kereteket és csak természetes, hogy külföl­dön, Nyugaton, és Keleten egyaránt, nagy népszerűségnek örvend. Pozitívumot jelent Lőrincz Gyula hatalmas vászna is, amely kí­sérteties színekkel és fényekkel ér­zékelteti a fékevesztett elemek pusztítása elől egyetlen tehénké­jükkel menekülő embereket, akár­csak Jozef Chovan modern felfogás­ban festett „Lovas" és a „Három nő" című képei, valamint Peter Ro­mafiák egy vagy két, fejlődést mu­tató dekoratív olajfestménye. F. Gajdoš képei viszont lélektelenül és túldekoráltságuk ellenére is sivár­nak tűnnek a nézők előtt. Sajnála­tos E. Nevan megtorpanása, és bi­zonyos mínuszt jelent a tárlat színvonalának szempontjából E. Simerová-Martáncekovának, a két világháború közti kiváló francia avantgardista festők tanítványának távolmaradása. Bizonyára érdekes és értékes mondanivalója lett vol­na... A plasztika ezúttal nemigen káp­ráztatta el a látogatókat, már csak azért sem, mivel Kulichnak e tárla­ton kiállított néhány alkotásával va­lószínűleg már valamilyen más ki­állításon is találkoztunk. Ám annál szebb és érdekesebb a kiállítás grafikai részlege, ahol J. Baláž színes litográfiái (Véres szo­nettek I. II.), a rendkívül tehetsé­ges és erőteljes Jarmila Pavličková m­onotipje és korázsja, no meg Sza­bó Gyula fametszetei a hangadók. Az „Élet" alkotócsoportnak sorrendben immár második kiállítá­sa, amely fejlődése nagyon fontos harmadik útszakaszának kezdetét jelenti, úgy vélem időszerűvé tette, hogy a csoport kidolgozza és nyil­vánosságra hozza művészi célkitűzé­seinek programját, egy, a fiatalok és újítók számára is vonzó progra­mot. De ugyanakkor nem szabad feladnia a szocialista társadalom számára oly szükséges időszerű hu­manista művészet megteremtésének programját, amely csupán a tegnap és a ma, a különböző irányzatok szintéziséből jöhet majd létre! BARSI IMRE im­ŕ "­­ ^ s « " ^ i - *x ,­­» • v^1 x $ * I­t&^km m • jarmila Pavličková: Esti eső (Fametszet, 1965) k meg Moszkvai vendégjátékra hívták a budapesti Madách Színház társulatát. Ez lesz az első alkalom, hogy magyar prózai színház Moszk­vában szerepel. A Madách Színház együttese 1966. áprilisában Shakes­peare Hamletjével és Gorkij Kispol­gárok című darabjával lép a moszk­vai közönség elé. M­ár két éve esedékes, de­cember 12-én azonban vég­re megünnepli megalakulá­sának 100. évfordulóját, a CSEMA­DOK mellett működő Rozsnyói Ma­gyar Munkásdalárda. A mindan­­nyiunk örömére megvalósuló ünnep alkalmából december 1-én az ének­kar történetét bemutató kiállítás nyílik Rozsnyón, majd a CSEMADOK Központi Bizottsága a kerületi és járási nemzeti bizottsággal karölt­ve december 12-én délelőtt a vá­rosháza nagytermében Ünnepi aka­démiát, délután pedig hangversenyt a rendez. Fellép: a Jubiláns, valamint Kassai Munkásdalárda, a Torna­görgői Énekkar, a Pelsőci Énekkar, és a Rozsnyói Iskolák Ottörő Ének­kara. Az ünnepélyen díszoklevéllel és emlékéremmel tüntetik ki a Ju­biláló énekkar szervezőit, vezetőit és tagjait. Az emlékérmek arany, ezüst, illetve bronz fokozatát kap­ják az énekkarban 30 (vagy ennél régebben) 20, illetve 10 éve dolgo­zó tagok. A Rozsnyói Magyar Munkásdalár­dát a múlt század derekán alakítot­ták a város bányászai, iparosai és gazdálkodói. Közülük és a haladó értelmiségiek közül kerültek ki azok is, akik a kórus munkájában nem vettek részt, de anyagilag és erkölcsileg évtizedeken át támogat­ták a csoportot. A kórus azzal a céllal alakult, hogy felvirágoztassa a város zenei életét, ápolja az ének kultúrát, szórakoztassa a dolgozó­kat Cŕliát teljesítette és teljesíti most is A minikásdalárda a múltban éven­te adott hangversenyt, és rendszere­­ s U 81L A L­Ú ÉNEKKAR Megalakulásának 100. évfordu­lóját ünnepli a Rozsnyói Ma­gyar Munkásdalárda sen fellépett a különféle dalostalál­kozókon. Az utóbbi másfél évtized­ben a CSEMADOK énekkaraként ért el sok sikert. Többek között fellé­pett a kosúti sortűz 30. évfordulóján rendezett nagyszabású ünnepélyen, a Batsányi János halálának 120. év­fordulója alkalmából rendezett ün­nepségen, és az 1965-ös Jókai-napo­kon. Rendszeresen szerepel az Ifjú­ság és a dolgozók alkotóversenyein, valamint a csehszlovákiai magyar dolgozók országos és területi ren­dezvényein. A helyi nemzeti bizott­sággal karöltve elismerésre méltó munkát végez a családi és társadal­mi ünnepek alkalmából is. Tagjai ma is bányászok, gazdálkodók, ér­telmiségiek és diákok. Műsora ma­gyar, cseh, szlovák és orosz népi és forradalmi dalokból áll. A csehszlovákiai magyar kórus­mozgalomnak — a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekka­ra mellett — a Rozsnyói Magyar Munkásdalárda a legerősebb pillére. A jelenleg mintegy 70-tagú énekkar jelentős érték. Kultúránk egyik fák­lyavivője, gazdag múltú hagyomány. Jubileumának megünneplése túlnő a helyi kereteken. Ezért is tanácsos megemlíteni, hogy Rozsnyót és környékét renge­tegen ismerik. Úgy is mint műemlé­kekben és természeti szépségekben bővelkedő tájat, és úgy is, mint híres munkásmozgalmi bányavidéket. Megénekelte Petőfi, falai között so­kat tartózkodott Rákóczi Gyöngyösi István, Madarász Ferenc, Viktor, Jókai Mór, Mikszáth Kálmán, Mó­ric Zsigmond. Itt járt iskolába Fáb­ry Zoltán és még sokan mások: írók, költők, tudósok, politikusok. Az utóbbi években nyaranta állító­lag négy-ötszázezer turista látogatja, vagy utazik rajta keresztül. A város főterén levő több száz éves őrtornyot mindenki megcsodálja. Látogatói hó­dolattal tisztelegnek, múltja, műem­lékei, gyönyörű panorámája és sok­sok természeti kincse előtt. A­z énekkar természetesen nem múzeumi tárgy. Nem állítható ki, csupán bemu­tatkozhat. A természetbe vágyó, ro­hanó turistákat viszont a rendezvé­nyek érdeklik a legkevésbé. Mégis, aki meglátogatja ezt a várost, vagy átutazik rajta, az itt szerzett sok­sok múlhatatlan emlék mellett gon­doljon arra is, hogy Rozsnyón 1863-ban alakult meg és ma is te­vékenyen dolgozik a Rozsnyói Ma­gyar Munkásdalárda. Legyünk büsz­kék kultúránk e gyöngyszemére, ér­tékünket gondozzuk úgy, ahogy meg­érdemli. BALÁZS BÉLA I ÚJ TÍPUSÚ SZIGETELŐP APÍR gyártását kezdték meg e napokban az észak-szlovákiai Cellulóz és Pa­pírgyárak ružomberoki üzemében. A ,,Motores" v^dlepvír papír, a svéd gyártmányú „Svedolit" különleges papírt pótol és elsősorban a gép­kocsiiparban szükséges. Londonban háromhavi börtönre ítélték Kempton Buntont, aki ellop­ta Goya 140­­ ezer font sterling értékű festményét. Bunton négy évvel ez­előtt lopta el a képet a londoni Nemzeti Képtárból. HÉTSZÁZ FOGLYOT, 250 fácánt és 200 nyulat adnak a galatai já­rás vadászai a védnökségük alatt álló Keszeefalvának, melynek hatá­rában az idei árvíz következtében csaknem az egész vadállomány el­pusztult. A csehszlovák néphadsereg kép­zőművészeti stúdiója tagjainak szobrait, festményeit és grafikai al­kotásait mutatják be Belgrádban a jugoszláv néphadsereg klubházában a kedden megnyílt kiállításon. EZ IDÉN 410 717 turista látoga­tott a morvaországi Karst-hegység­be, ahol télen sem szűnik meg a tu­ristaidény. A Karst-hegység csepke­barlangját egész éven át látogathat­ják a turisták. Egy ősrégi üvegfúróműhely ma­radványaira bukkantak a régészek a Liptovská Mara-i vízmű építkezé­si helyén, a Havranok nevű várte­rület közelében, ahol már a korai vaskorban, a római ókorban és a középkorban is település volt. 1193.20 koronát takarított meg VI. Osvald, a Stroiexport külkeres­kedelmi vállalat dolgozója csupán egy távirattal, amelyet Bombavba küldött. A „Koch" jelzésekkel meg­írt távirat csupán 41 szóból állt, és így csak 311,60 korona illetéket kellett érte fizetni. A sporthalászok harmadik orszá­gos kongresszusán Prágában no­vember 20-án és 21-én részt vevő küldöttek a Csehszlovák Halászszö­vetség csaknem 120 ezer tagját képviselik. JÖVŐ ÉV JANUÁRJÁRA tervezték, de már e héten megkezdték a žili­nai Váhostav dolgozói a Tatra-gép­kocsigyár új čadcai üzemegységének építését. Az új üzemben, amely jövőben mintegy 500 dolgozót fog­a­lalkoztat -- különböző típusú Tat­ra-gépjárművek pótalkatrészeinek gyártására rendezkednek be. A prágai Károly Egyetem dísz­termében tegnap volt a 17. Novem­ber Egyetem első éves hallgatóinak ünnepélyes immatrikulációja. A fo­gadalmat a földkerekség hetven országából hazánkba mintegy tett 350 külföldi diák tette le. érke­ TEGNAP KEGYELETTELJES ÜN­NEPSÉG KERETÉBEN koszorúzták meg a ruzynei November 17. lakta­nya északi falán elhelyezett em­léktáblát. A hitleristák 1939. novem­ber 17-én e fal előtt végeztek ki kilenc cseh főiskolást és főiskolai tanárt. 1941 szeptemberében és ok­tóberében további cseh hazafiakat lőttek agyon a laktanya falánál. A török hadsereg egyik repülőgé­pe a szerdára virradó éjszaka An­karától mintegy 20 kilométernyire egy hegycsúcsnak ütközött. A repü­lőgép 9 főnyi legénysége életét vesztette. DR. MIKULÁS PISCH, a tudomá­nyok kandidátusa, a bratislavai Ko­menský Egyetem bölcsészeti kara történeti tanszékének docense, a bécsi Kelet- és Dél-Kelet Euró­pai Intézet meghívására két előadást tart Ausztria fővárosában. Cukorrépamag­tisztító gépsort he­lyeztek üzembe a topolCanyi járás­ban Továrniky községben. A gépsort, amely több mint 1 millió koronába került, nyolc hónap alatt állították össze a szakemberek. SLIAC már szilveszterre készül A karácsonyi ünnepek alatt és szilveszterkor egyre több látogató keresi fel SliaCot nemcsak hazánk különböző ré­szeiből, hanem külföldről is. Ebben az évben a Csehszlovák Állami Fürdők sliači igazgató­sága újdonsággal kedveskedik a látogatóknak. 1965. december 23. és 1966. január 2. között mindenki kedve és lehetősége szerint határozhatja meg meddig akar maradni. Ez alatt az idő alatt a „sliaől üdülőket" a Pala­ce-hotelben egy, vagy kétágyas szobákban helyezik el, a gyer­mekekkel érkező házastársak pedig kétágyas pótágyakkal ellá­tott szobát kapnak. Napi három­szori étkezés (tízóraival és uzsonnával). Ezenkívül kará­csonykor és szilveszterkor ünne­pi vacsorát tálalnak (éjféli pót­vacsorával). Autóbusszal nézhetik az Alacsony-Tátrát, meg-és bizonyosan sikere lesz a szilvesz­teri műsornak is. Külön előny, hogy a vendégek naponta igény­be vehetik a gyógyfürdőt. Mind­ez naponta (1 ágyas szobában) 70 korona, vagy (kétágyas szo­bában) 65 korona személyenként, gyermekek számára 10-től 14 évig 57 korona és 10 éves korig 36 korona. Jelentkezni lehet telefonon, írásban, vagy személyesen no­vember végéig a következő cí­men: Kúpelná služba CEDOK-u Bratislave, Štúrova l/a, telefon: v 52—509. 1985. november 18. * ÜJ SZÖ 7 OROM J,,,,:, AV.V.V.'.v n Ä v/.v.v VEVŐNEK ffll 1 Kv'.V'ľv Tudják azt már minden házban: ünnep előtt hajsza, láz van. Vásároljon könnyen, gyorsan, tudja hol? Az ODEVÁBAN! XvX*X­­XvXvXvi

Next