Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)

1993-07-04 / 26. szám

► 21 1993. VII. 4. MÁR A VILÁGŰRT IG Az űreszközök hulladéka, amely - egyebek között - a ki­szolgált mesterséges holdakból, rakétafokozatokból, az elvetett védőpajzsokból, szerszámokból áll, az első Szputnyik fellövése (1957) óta alaposan felszaporo­dott a fellegek fölött, s mind nagyobb kockázatot jelent az űr­kutatásban. Űrhajók, űrkompok már többször is majdnem összeütköztek a sztratoszférá­ban „csellengő“ tárgyakkal. Ta­valyelőtt két amerikai űrrepülő­gépnek meg kellett változtatnia az irányát, mert ütközési veszély forgott fenn, aminek katasztrofá­lis következményei lehettek vol­na. Becslések szerint több mint hétezer, legalább teniszlabda nagyságú tárgy kering fölöttünk, amelyek útja szabad szemmel, távcsővel vagy radarral a Földről is követhető, és százezerre be­csülik az ennél kisebb tárgyak tömegét (az ufófantazmagóriák híveinek nagy örömére). Az űr­szemét többsége a két úrnagy­hatalomtól, az oroszoktól és az amerikaiaktól származik, ám a távol-keleti és az európai kö­zös vállalkozások is bőven „szemetelnek“ odafent. Jelen­leg ez a körülmény a legénység­gel vagy az ember nélkül felbo­csátott űrhajókat még viszony­lag kis mértékben fenyegeti. Gondolni kell azonban a jövőre: az űreszközök számával együtt a hulladék mennyisége is egyre növekszik. A közelmúltban Darmstadtban, az Európai Űr­hajózási Ügynökség (ESA) földi ellenőrző állomásán tartották az első konferenciát ebben az ügy­ben, amerikai, kanadai, orosz, japán és európai űrkutatási szakemberek részvételével. Ab­ban mindannyian egyetértettek, hogy az őrszemét eltakarítása technikai és gazdasági okokból egyelőre megoldhatatlan, a to­vábbi hulladékképződésnek azonban gátat lehetne szabni. Egy ideje már alkalmaznak is ilyen módszereket. A start után például eltávolítják a maradék üzemanyagot a rakéta kezdő fo­kozatából, hogy a későbbi rob­banás lehetőségét kizárják; az úrhulladéknak legalább a fele ugyanis robbanásokból keletke­zett. Az „obsitos“ geostacioná­­rius mesterséges holdakat újab­ban magasabb pályára vezérlik, ahol már nem zavarhatják utó­daikat. A darmstadti konferenci­án elhangzott a javaslat: a fela­datukat már elvégzett űreszkö­zöket leszálló pályára kellene irányítani, hogy a légkörbe érve a súrlódástól felizzanak és meg­semmisüljenek. Élvezzük ugyan a technikai haladás áldásait, csakhogy ennek ára van: már az űrt is beszennyezzük bolygónk körül. ilyen címmel jelentette meg egy japán kiadó azt a könyvet, amelyből mellékelt képünket vettük. Az első: járás közben lábenergi­­ával hajtott minimosógép, a másik: kerékpáros fehérnemű-szárító. Hiába, az emberi találékonyság nem ismer határokat. Életmentő légzsák A müncheni Aschauer életmentő légzsákot talált fel a lavina betemet­te emberek megmentésére. Az ABS-nek nevezett 150 literes lég­zsák egyetlen mozdulattal pillanatok alatt felfújható. Ha az áldozat nem kerül túlságosan mélyre, túléli a lavi­nát. A légzsák élénksárga színe megkönnyíti a hegyi szolgálat men­tőinek a bajba jutott utáni kutatást. MEGCSAPOLJÁK A FELHŐT A szomjazó világban egy felhő olyan, akár egy hordó víz, és a tudósok régóta kísér­leteznek megcsapolásával. Évtizedekig próbálkoztak az­zal, hogy a felhőket jódezüst­­tel „vetették be“, esőt előidé­zendő­­ váltakozó sikerrel. Most chilei és kanadai kutatók hatásosabb módszert találtak: alacsonyan szálló felhőket fognak be és „kifejik“ belőlük a vizet, hogy a szárazságtól szenvedő területeket megse­gítsék. Chile száraz tengerpartja fölött többnyire ködöt hajt a szél: az időjárás sokszor áll előre, mégsem ered meg. A köd nedvességtartalmának összegyűjtésére a tudósok öt­ven finom szemű, egyenként négy méter magas és tizenkét méter széles hálót feszítettek ki. Amikor arra száll a köd, a háló felfogja a vízcseppeket. A naponta összegyűlő 110 hektoliter víz egy tartályba ke­rül, onnan pedig hat kilométe­­­res csővezetéken át jut el környező halászfaluba. A 350 lakos így az eddig vásá­rolt napi 18 liter fejadag két­szeresének örvendhet. - Amit itt csinálunk - mond­ja Robert S. Schemenaue fel­­hőkutató -, az egy segély­­program része, ám ugyanak­kor tudományos úttörőmunka is. Égi összeköttetés Az Iridium nevű égi hálózat lehetővé teszi a drótnélküli te­lefonösszeköttetést az egész világgal. A Motorola amerikai cég harmincmillió állomással számol. A 77 telefonösszeköttetése­ket továbbító űrállomással az amerikai Motorola 1997-re szeretné kiegészíteni a földi digitális telefonhálózatot. Ké­szülékeivel kapcsolatot lehet majd teremteni a D1 és D2 földi állomásokkal, vagy az alacsonyan repülő műholdak készülékeivel. Az új rendszert az irídiumról nevezték el, mi­vel annak atommagja körül 77 elektron kering. Ehhez hason­lóan 77 műhold fog körözni a Föld körül óránkénti 26 ezer kilométeres sebességgel, 760 kilométer magasságban. Természetesen a kozmo­szon át folytatott telefonbe­szélgetés már nem újdonság. A világrészek közötti telefon­összeköttetéseket az Egyenlí­tő felett 36 ezer kilométer ma­gasságban keringő műholdak közvetítik. Azonban ez a nagy magasság sokszor gondot okoz. Például lehetetlen kap­csolatot létesíteni velük egy­szerű, néhány watt teljesítmé­nyű kis készülékekkel. Meg­változik a helyzet az úgyneve­zett Leo- műholdakka­l (Low Earth Orbit). Az 500 grammtól könnyebb, 1,5, watt teljesítmé­nyű kis kézitelefonokkal is to­vábbítani fogja a beszélgeté­seket. Mibe fog kerülni ez az égi telefonálás? Állítólag ötven dolláros alapdíj mellett per­cenként három dollár lesz a beszélgetés ára. A telefonké­szülék Németországban úgy 3-5 ezer márkába kerülhet. Az Irídium nem fogja helyettesíte­ni a földi telefonhálózatot, csupán annak kiegészítője lesz. Az égi készülék az úgy­nevezett gateway segítségével teremthet kapcsolatot a földi hálózattal és ugyanúgy lehet hívni, mint akármelyik telefon­nal. A Irídium állomást azon­ban közönséges telefonnal nem lehet majd hívni. Az Iridi­um telefon tulajdonosai vi­szont normális kapcsolatot tarthatnak egymással. Die Welt A műholdas Irídium telefonháló­zattal drót nélkül lehet tárcsázni a világ bármely pontját. Minitelefon A legkisebb és legkönnyebb zsebtelefonnak Pockie Natel C a neve és el­fér a ridikülben, vagy a férfiak zakózsebében. Súlya alig 30 dekagramm, és ha szükséges, magnószalagra rögzíti a híváso­kat, üzeneteket. Nálunk jó lenne, ha közönséges telefonokból lenne elég. El tudják képzelni papírok nélkül a hivatalt? Furcsa, de egyúttal szép is lehet. Ám egy könyvtárat elkép­zelni papír nélkül már igazán ab­szurd dolog. Ez ellen minden bi­zonnyal tiltakoznának a könyvnyom­tatók, könyvárusítók és a könyv­molyok. Amikor két évtizede megjelent a könyvtárakban a mikrofilm, sokan arra gondoltak, nem lesz-e igaza Marshall McLuhan népszerű kana­dai filozófusnak, aki megjósolta „a könyv korszakának végét". Ma már könyvek nemcsak mikrofilmeken lé­teznek, hanem hangszalagokra fel­játszva, kazettákon is. A számítógé­pek valamennyi új generációja igyekszik a szövegek minél tökélete­sebb elektronikus feldolgozására. Ma már nem ritkaság, hogy a diákok elektronikus könyvtárakban tanul­nak, képernyőről sajátítják el az is­mereteket. Ez az irányzat valóban komoly veszélybe sodorhatja a könyvnyomtatást és könyvkeres­kedelmet. Persze kétségbe vonhat­nánk, hogy mindenki képes kezelni a számítógépeket és azt is figyelem­be kell venni, hogy nem olcsó fel­szerelések és egyáltalán nem biz­tos, hogy megfelel minden ember természetének, így például az iro­dalmároknak. Újabban a régi jó könyveket a zsebszámítógépek veszélyeztetik. A sok funkció elvégzésére alkalmas miniszámítógépeket már nagyon sok tolmács használja. Olyan kérdé­seket fordítanak le, mint: „Hogyan jutok el az állomásra?“ Már kapha­tók a cigarettacsomag nagyságú többnyelvű tolmács számítógépek. 50 ezertől 400 ezerig terjedő szó­készletükkel hat, nyolc, sőt tizen­négy nyelvre is fordítják a szavakat. Nem is túl drágák. Léteznek már olyan számítógépek, amelyek a sza­vakat és mondatokat képesek han­gosan kimondani. Ezek nagy segít­séget nyújtanak például a vendég­lőkben, ha vonaton, vagy repülőn utazunk, vagy kézikönyvként orvo­soknak, jogászoknak. De mennyivel előnyösebbek az elektronikus könyvek a klassziku­sokkal szemben? Egyesek azt mondhatnák, hogy el lehet velük játszani. Megjegyezzük, hogy a Sony cég, amely a tömegszóra­koztatás olyan eszközével ajándé­kozott meg bennünket, mint a walk­­man, azzal a reklámmal terjeszti új gyártmányait, hogy „megnyílt a hor­dozható állami könyvtár“. Ezzel az úgynevezett Data-Discman gyárt­mányait ajánlja, amelyek akkorák, mint egy vastagabb kompakt lemez, súlyuk tíz dekányi és az áruk ezer márka körül mozog. Körülbelül száz­ezer kéziratnyi oldal szöveg fér rá­juk, vagyis a Biblia, vagy más terje­delmesebb könyv szövegét sem probléma rögzíteni. Fokozatosan , nyílnak meg a könyvtárak, amelyek az ismert lexikonok és szótárak elektronikus rögzített szövegét tartalmazzák, de összehasonlíthatatlanul sokoldalúbb szolgáltatásokat képesek nyújtani, mint a klasszikus könyvtárak. Példá­ul a számítógép nagyon rövid idő alatt képes kikeresni az összes egy­forma szóvégződéseket. Az adatok szelektálásában pedig felülmúlha­tatlan az elektronika. Az idézetek, szövegek kikeresésében semmi sem képes felvenni vele a versenyt. Az elektronikus könyvek tökéle­tes és lenyűgöző „játékok“. Nem is beszélve a miniatürizációról és az időmegtakarításról. Csak azok jár­nak rosszul, akik szeretnek a köny­vekbe belefirkálni és szamárfüleket csinálni lapjain. (A Frankfurter Allgemeine Zeitung Magazin nyomán) 4 «*

Next