Új Szó, 2002. február (55. évfolyam, 27-50. szám)
2002-02-09 / 34. szám, szombat
ÚJ SZÓ 2002. FEBRUÁR 9. Kitekintő Egy magyar asztrológus Argentína kedvence; felkapta az értelmiség és a helyi elit, s az utóbbi időben, a példátlan válság közepette rákaptak a politikusok is Lenke néni, a bolygótudós A magyar címer mindennapos látvány az argentin televízió kilences csatornáján. Tőle jobbra szokott elhelyezkedni Lily Süllős, aki az esti hírek szüneteiben az aktuális bolygóhatásokról tájékoztatja a nézőket. Lily Süllős (vagyis Süllős Lenke) ma már fogalom az asztrológiában hívő argentinok körében: eddig több mint harminc könyve jelent meg, televíziós és rádiós beszélgetések szereplője, és állandó rovata van több hetilapban is. INOTAI EDIT Az utóbbi időben rákaptak a politikusok is, akik a példátlan válság közepette mind azt akarják tudni: vajon meddig tart a karrierjük, pályázzanak-e az elnöki székre, avagy jobban teszik, ha csendben csomagolnak, és maguktól odébbállnak, mielőtt népharag söpri el őket. Carlos a Menem volt elnök családja sokáig törzsvendége volt, de amikor a férj nagy botrányok közepette kitette a feleségét az elnöki palotából, megszakította velük a kapcsolatot. - 16 évesen, 1944-ben jöttem el Magyarországról - emlékszik vissza Lenke néni. Egy hivatalos ebéd és az esti tévéfelvétel között szakít rám egy kávényi időt. Elegáns zöld nadrágkosztümjében, gondosan fodrászolt szőke hajával tíz évet simán letagadhatna a hetvenháromból. Feltaláló öccsével, Lajossal érkezik, aki most éppen egy olyan turbinán dolgozik, amely hajtóanyag híján a föld forgásából nyerné a környezetbarát energiát. - Apám is mérnök volt, aki egy német gyárban dolgozott, amikor a gyár Németországba költözött, ment a családunk is. Pedig én mindenáron harcolni akartam a szovjetek ellen! Négy éve éltek már Münchenben, amikor apja egy nap két ajánlattal tért haza: munkát ajánlottak neki Franciaországban és az egzotikus Argentínában. A döntést Lenkére bízta, aki habozás nélkül Argentínát választotta. A döntés ösztönös volt, de nem véletlen: később, már képzett asztrológusként saját horoszkópjában is kimutatta, hogy 20 éves kora tájékán „féltekét” kell váltania. - Az orvosok is arra biztatták a családot, hogy vigyenek melegebb égtájakra, mert az európai telekkel rendre meggyűlt a bajom - magyarázza Lenke néni gyönyörű, választékos magyarsággal. A családnak azonban küzdelmes élete volt az újvilágban: nem tudni,hányszor sírták vissza, hogy mégse Franciaországot választották. Apja erejét megfeszítve dolgozott, hogy eltartsa a feleségét és két gyermekét, Lenke pedig egyetemi tanulmányai mellett fotózott, hogy kiegészítse a családi jövedelmet. - író szerettem volna lenni vagy orvos - derül fény sokoldalú érdeklődésére. - Végül az írás megmaradt hobbiként, hiszen mostanra már több könyvem is meg „Tizenhat évesen, 1944-ben jöttem el Magyarországról.” jelent spanyolul, műfaját tekintve főként tudományos-fantasztikus novellák. De magyarul is írok, van is nálam egy vers. Felolvassam? - táskájából szemüveg kerül - a hetvenhárom év egyetlen negatív hozadéka, mondja némi iróniával -, és belefog az anyanyelv szeretetéről a Buenos Aires-i magyar kolóniához írott versébe. Hangja a második versszaknál elcsuklik, de könnyeit nyelve azért hősiesen befejezi. Egy be nem teljesült szerelem az anyaország iránt: 16 éves kora óta nem járt Magyarországon. Orvosai és a bolygók szerint talán többé nem is fog. Járt viszont egyetemre, ahol orvostudományt és asztrológiát tanult. - Komoly matematikai, statisztikai tárgyakat hallgattunk, nehogy azt hidd, hogy ez valamiféle sarlatánképző volt - figyelmeztet. A Juan Perónt 1955-ben megbuktató katonák mégis úgy gondolták: itt boszorkányság folyik, és bezárták az egyetemet. Lenkéből nem lett orvos, de talán ez is meg volt írva a csillagokban. Az asztrológiát a legnevesebb mestereknél gyakorolta, majd 1968-ban megnyitotta Buenos Aires-i rendelőjét. Karrierje azonban akkor ívelt fel, amikor egy korabeli színésznő ebédre invitálta, akkor aztán egy csapásra felkapta az értelmiség és a helyi elit. Innen már csak néhány év, és rendszeres tévéműsora, újságrovata és honlapja (http://www.lilysullos.com.ar) van. - Az asztrológia tudomány és nem jóslás - utasít rendre, amikor jóslatokról kérdezem. - Elmagyarázom: amikor megszületünk, minden bolygó különböző hatással van ránk, ebből kialakul egyfajta egyéni szoftver. Ezeket az alaptulajdonságokat nem könnyű megváltoztatni, de szó sincs arról, hogy minden előre el lenne rendelve. Azzal lehet a legjobban feldühíteni, ha valaki lelkesen közli, hogy tényleg úgy történt, ahogy én előre megmondtam: eltört a lábam, rossz helyre fektettem be a pénzemet és még a férjem is elhagyott. Pedig én csak annyit mondok, hogy vigyázz, mert a bolygóhatások miatt a következő időszakban valami fenyegeti az egészségedet vagy feszültség támadhat a magánéletedben. És éppen azért mondom, mert ha tudatában vagy ezeknek a veszélyeknek, akkor jó eséllyel el is tudod őket kerülni. Ha például tudod, hogy a Mars befolyása alá kerülsz, és ezáltal a szokottnál agresszívabb leszel, akkor jobb, ha elkerülöd a vitákat a társaddal, mert utána könnyen megbánhatod. Lenke még ma is folyamatosan képzi magát, könyvtára tele van orvosi könyvekkel. - Az emberek reakciója a bolygók hatásaira úgy ötvenévente megváltozik. Muszáj nekem is haladnom a korral. Az utóbbi időben az orvostudomány, különösen az endokrinológia kezdi felismerni az asztrológiában rejlő lehetőséget: egy jól felállított bolygótérkép ugyanis azt megmutatja, hogy ki milyen betegségekre hajlamos - állítja a vegetáriánus, de kávékedvelő Lenke néni. De az utóbbi évek nagy slágere az országhoroszkóp. Nekünk jó hír, hogy Lenke régi és új hazája közül Magyarország jár jobban. Magyarország bolygótérképe (ami 1989. október 23-át a köztársaság kikiáltását tekinti születésnapul) fényes jövőt ígér. A következő nagy világégésből csupán három ország kerül majd ki győztesen, és ezek egyike Magyarország lesz. Sőt, a 10. házban álló Mars (erős hadsereg!) állítólag arra utal, hogy az elcsatolt területek is visszatérhetnek az anyaországhoz. Riadt tekintetem láttán megnyugtat: - Ezúttal nem lesz belőle baj. Következik a politikai közhelyek és a meghökkentő fordulatok elegye: - Az ország történetében először származik előnyünk abból, hogy a kelet kapujában vagyunk. Magyarországnak Európához kell integrálódnia, még akkor is, ha ez olykor azt jelenti: Oroszország oldalán állunk a rivális Amerikával szemben - szögezi le a korábban harcosan szovjetellenes asszony. Merthogy most nem Amerika évszázada következik. Az Egyesült Államok alapító atyái annak idején nagy nevű asztrológusok segítségét kérték, hogy a lehető legkedvezőbb pillanatban kiáltsák ki az ország függetlenségét. Csakhogy akkor még nem ismer A válságból akár forradalom is lehet, és végül jönnek majd a katonák. Jéki az Uránusz bolygót, amelynek 84 éves periódusa romlást hozhat a szuperbirodalomra, összeomolhat a gazdaság, és bajba kerülhet a dollár is. De ez még mind semmi Argentína borús kilátásaihoz képest. Több kinti ismerős egybehangzó állítása szerint Lenke asszony már tavaly augusztusban „megjósolta” a gazdaság összeomlást és a társadalmi elégedetlenséget, úgyhogy nem árt most is megfontolni a szavait, még ha kissé hátborzongatóak is. - Nem tudok szabadulni Domingo Cavallo volt pénzügyminiszter képétől, amint lámpavason lóg a Plaza de Mayón. De még akkor is ott az arcán az arrogáns vigyora rázza a fejét hitetlenkedve. De nemcsak ez a baj: Argentína a telihold alatt született, és a hold és a nap szembenállása valójában a kormány és a nép ellentétét jelzi. Értékelése vészjóslóbb a legtöbb elemzőnél: szerinte a válságból akár forradalom is lehet, és végül jönnek majd a katonák. Hacsak sürgősen - a napot és az órát természetesen jól megválasztva - újra nem teremtik Argentínát, mondjuk Provincias Unidas del Sur (Egyesült Déli Tartományok) néven. Buenos Aires, 2002. február Egy jól felállított bolygótérkép azt is megmutatja, hogy ki milyen betegségekre hajlamos - állítja Lenke néni. Süllős Lenke: Televíziós és rádiós beszélgetések szereplője, és állandó rovata van több argentin hetilapban is. (Fotók: internet) A tekintélyes francia napilap, a Le Monde egyenesen Londont vádolja; álnok brit összeesküvésnek tartja, hogy az unió angol nyelvű területté vált Párizsi agymosás az Európai Unió tolmácsainak PÓCS BALÁZS A franciák nem hagyják magukat: az angol ugyan rendkívül praktikus, de hát van a világon többnyelvűség - és persze francia nyelv is. Amelynek népszerűsítéséhez kitartónak és előrelátónak kell lenni: ha már az Európai Unión belül a helyzet olyan, amilyen, érdemes megcélozni legalább a tagjelölteket. A társult országokban egyelőre nem katasztrofális a helyzet - ad példát derűlátásból Isidore Ndaywel, a Frankofon Országok Kormányközi Ügynökségének munkatársa. S hogy később se legyen az, Franciaország, Belgium és Luxemburg nemrég többéves akciótervet írt alá, a francia nyelv helyzetének megerősítését célul tűzve. A megállapodással egyértelműen a bővítésre készülünk - teszi hozzá az ügynökség nyelvekért felelős igazgatója. A nyelvi „agymosás” elsősorban a tagjelöltek tolmácsainak és diplomatáinak szól. Ez utóbbiakat háromszor egy hétre meghívják az EU három fővárosába (Brüsszelbe, Strasbourgba és Luxembourgba), hogy ott az unió működését és a francm fontosságát egyaránt bemutassák. Az elfoglalt hivatalnokokat túl sokáig nem akarják elszakítani a munkahelyüktől: a strasbourgi hét tavaly decemberben volt, ezt követi idén márciusban a luxembourgi, szeptemberben pedig a brüsszeli út. - Nem az angol szerepén kívánunk változtatni - magyarázza Ndaywel -, csupán a többnyelvűséget akarjuk elfogadtatni. Az igazi katasztrófa az egynyelvűség lenne, és nem szeretnénk, ha a világ túl későn ébredne fel. A fordítás és a tolmácsolás gyakran csillagászati összegekre rúgó) költségei sem indokolják az igazgató szerint, hogy egyetlen nyelv uralma felé haladjunk: ezzel a világ veszítene kulturális örökségéből. Ami pedig az EU-tagságra törekvő országokat illeti, az egyezmény aláírói úgy látják, reményre ad okot, hogy a francia igenis jelen van, és azt az emberek nem utasítják el. Kezdetnek természetesen ez is valami. A költségekkel egyébként másokat sem lehet „beetetni”. A francia és a német külügyminiszter (!) levélben tiltakozott Romano Prodinál, az Európai Bizottság elnökénél, amikor a testület megreformálásáért felelős Neil Kinnock EU-biztos a közelmúltban le akart faragni a fordításra szánt költségvetésből. A tekintélyes francia napilap, a Le Monde egyenesen „álnok brit összeesküvésről" beszélt, amelynek célja „angol nyelvű területté változtatni az EU-t”. Prodi, aki annak idején maga bízta meg Kinnockot, hogy „áramvonalasítsa” a brüsszeli óriás gépezet működését, úgy reagált a francia-német össztűzre: a többnyelvűség iránt ő is teljesen elkötelezett, mindössze a bizottság belső munkamódszereit igyekszik ésszerűsíteni. Ám régi tapasztalat, hogy nyelvi kérdésekben nem a józan ész diktál; egy másik francia újság, a Libération szerint az EU-tisztviselők a nemzeti nyelveket „különc nyelvjárások szintjére akarják süllyeszteni”. Pedig az ésszerűség részben már megvalósult az Európai Bizottságnál. A tizenhatezer főt foglalkoztató szervezet három munkanyelve az angol, a francia és a német - noha a németet szinte sosem használják. A Kinnock-terv többek közt előírta, hogy az egyeztetések során folyamatosan változó, belső munkapapírok maradjanak az eredeti nyelven, és csak a végső változatot fordítsák le akár a munkanyelvekre, akár - szükség esetén - az EU tizenegy hivatalos nyelvére. Mivel a dokumentumokról amúgy is az eredeti nyelven vitáznak az eurokraták, ezzel rengeteg időt és pénzt lehetne megspórolni. Ha közbe nem szólna a nemzeti büszkeség. De talán még sincs minden veszve. A franciákat azzal meggyőzhetnék, ha a felesleges fordítások kiiktatásával megspórolt összeg egy részét átadnák nekik a saját nyelvük propagálására. Merthogy a többnyelvűség (értsd: franciatudás) tényleg jó dolog, főként ha megfizethető. A fordítás és a tolmácsolás költségei gyakran csillagászati összegekre rúgnak (Illusztrációs felvétel)