Új Szó, 2018. június (71. évfolyam, 125-150. szám)
2018-06-27 / 147. szám
www.ujszo.com I 2018. június 27. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR Most jól megkaptuk 2018-ra a szavak szavatossági ideje lejárt, ismét szintet léptünk van végre, a miénk. Annyi feszültséggel teli év, ványadt várakozás, epekedő elégedetlenség után elénk tették, szinte maguktól. Sokan éppen ettől ijedtek meg, mondván: na jó, jó, persze, tudjuk mi már egy ideje, hogy mit kéne ezzel, meg mit nem kéne, mert hát másról sem beszéltünk eddig, csak erről, meg ha másról is, az a más is valahol csak azért volt, hogy végül ide lyukadhassunk ki. Most meg, hogy sikerült végre kilyukadnunk, állunk és bámulunk, mint Deákné házszámát, és egymásra várunk, hogy akkor ki fogja meg először, vagy melyik felét. Sokak szerint ez a megtorpanás döntéshozatali impotenciánk sommás bizonyítéka, mert (szerintük) az még talán nem is annyira gáz, hogy kiharcolni nem tudjuk, de hogy élni sem tudunk vele, az már nagyon. Talán nem véletlen, hogy éppen pár napja sodort elém a sors egy Vekerdy Tamás-interjút, vagy szakcikket, melyet az ismert gyerekpszichológus gondolataira épített fel a szerzője. Arról szólt az írás (mint az ilyen írások általában), hogy Vekerdy szerint öt pontnak kell megfelelni, hogy biztosítani tudjuk gyerekünk felcseperedését napjaink ingergazdag ingoványában. Szóval azt hirdeti ez a Tamás bátya, hogy „Minden abnormális dolog normális a kamaszkorban.” Ezzel pedig, ha nem is kaptuk meg az összes korábbi kérdésünkre a választ, azért némileg rá lettünk kényszerítve, hogy eddigi álláspontjainkat feladjuk, vagy ha nem is adjuk fel, átértékeljük, belátva, hogy igazából nem is olyan biztos, hogy szerettünk volna kérdezni valamit. A kérdések megválaszolása, mint olyan, okafogyottá látszik válni az utóbbi időben, ami a vitakultúra átalakulását jelezhetné, ha lenne, vagy lett volna eddig olyan, hogy definiált vitakultúra. Hogy ez jó-e vagy sem, azt eldönteni csak érzelmi alapon lehet, hiszen aki kérdez, sokszor elsősorban érzelemből kérdez, aki pedig válaszol, érzelemből válaszol, ha válaszol, válasza pedig újabb kérdéseket generál, melyek szintén nem mentesek az érzelmektől. Ha ezt elfogadjuk, akkor odajutunk, hogy amit eddig vitának neveztünk, az nem más, mint érzelmek cseréje, ha pedig nem fogadjuk el, akkor nem jutunk ide. Fel kell tehát tenni a kérdést, hová szeretnénk eljutni, plusz egy támpontot kapunk legalább. Visszatérve a kérdések létének a kérdésekre adandó válaszként értelmezett megkérdőjelezésére: ha ezen az úton tovább megyünk (mely gyakorlat ugye egy ideje már igencsak jelen van mindennapjainkban), egy izgalmas, nyitott és szellős területre érünk, ahol kénytelenek vagyunk beismerni, hogy 2018-ra a szavak szavatossági ideje lejárt. Ma már teljesen mindegy, mondunk-e valamit, vagy nem mondunk, minél hamarabb belátjuk, annál könnyebb lesz (ráadásul felszabadít a szavakkal való állandó görcsös bíbelődés eddigi komor kötelezettsége alól). Most már nem mondani, hanem csinálni kell azt a valamit, hogy előbbre jussunk. És ami a legérdekesebb, hogy sokan már csinálják is (maguktól), amivel azt manifesztálják, hogy ismét meghaladtunk egy szintet. Ez pedig jó. VERES ISTVÁN Pellegrini tüntetően földet művel (Cartoonizer I 7 Nagyobb volt a füstje - gondban a német autóipar DUDÁS TAMÁS Komoly sokk érte múlt héten a német autóipart, előzetes letartóztatásba került Rupert Stadler, az Audi társaság igazgatótanácsának elnöke. Letartóztatása a Volkswagencsoport dízelbotrányával van összefüggésben, a konszernnek az Audi márka is fontos része. A 2015 óta gyűrűző botránynak nem Stadler az első áldozata a Volkswagen csoport menedzserei közül, de mindenképpen ő a legnagyobb hal. A német hatóságok lépése jelzi, hogy az autóipar topmenedzserei sincsenek biztonságban, ha bebizonyosodik, hogy tudtak a dízelautók károsanyag-kibocsátásának manipulációjáról. Ez jelentős változás, ugyanis a német autóipar sokáig érinthetetlennek tűnt. A német autógyártók egészen a közelmúltig az innováció, a minőség és a megbízhatóság szinonimái voltak, ma azonban a Volkswagen említésekor a dízelbotrány az, ami elsőként eszünkbe jut. A botrány jó példája annak, hogy előbb vagy utóbb minden etikátlan vállalati döntés napvilágra kerül, és komoly pénzügyi és morális károkat okoz a cégnek. Az agresszív növekedéshajhászás közben a Volkswagen vezetői létrehozták a nagy teljesítményű és alacsony károsanyag-kibocsátású dízelmotorok illúzióját, és motorok millióit szerelték fel az ellenőrzéseket kijátszó illegális szoftverrel. Ez a VW-világ mostanra összedőlt, mondhatnánk, a terv füstbe ment, a döntés pedig már több mint 25 milliárd dollárjába került a vállalatnak, a morális károk meg ennél is nagyobbak. De nem a Volkswagen az egyetlen német autógyár, amely gyanúba keveredett. Pár hete a német hatóságok utasították a Daimler vállalatot, hogy hívjon vissza több tízezer Vito furgont, amelyekben szintén gyanús szoftvert találtak. A vállalat vezetői természetesen tagadják a vádakat, de a Bild napilap értesülései szerint további 80 ezer dízelmotorral felszerelt Mercedes-Benz autóban is megtalálható volt a kérdéses szoftver. A dízelbotrányban valószínűleg a BMW sem teljesen ártatlan, márciusban ugyanis több mint száz nyomozó szállta meg a vállalat központját és dízelmotorokat gyártó telephelyét. A vállalat menedzserei gyorsan hamut szórtak a fejükre, azt állítva, hogy a gyanús szoftver telepítése az autókba véletlen hiba volt. Akár igaz ez, akár nem, ezzel már a BMW hírnevén is folt esett. A pénzügyi és morális károk következtében a német gyártók arra kényszerülnek, hogy teljesen átgondolják gyártási stratégiájukat. Úgy tűnik, a dízelmotorok ideje lassan lejár, és éppen ez a szegmens játszott komoly szerepet a német vállalatok stratégiájában. Több német város is azt tervezi, hogy a jövőben kitiltja a régebbi dízelmotorral felszerelt járműveket a városközpontból, Hamburg már meg is hozta ezt a döntést. Várhatóan más európai országokban is terítékre kerül ez, ami még jobban gyorsítja majd a vásárlók elfordulását a dízelmotoroktól. A gondok ellenére azonban nem kell temetni a német autóipart. A gyártók egyre jobban átérzik a helyzet komolyságát és felgyorsították az új meghajtási technológiák fejlesztését. Fontos az is, hogy a botrányok ellenére továbbra is élvezik a német politikai elit támogatását. Ez teljesen érthető, ugyanis az autógyártás a német gazdaság egyik sikerágazata. A német autóipar jövője nem kevésbé fontos a szlovák gazdaság számára, figyelembe véve, hogy a Volkswagen helyi gyára Szlovákia legfontosabb vállalata, és sok más beszállító cég is szorosan kötődik a német autógyártókhoz. Ezért csak remélni tudjuk, hogy a német autóipar tanult a hibákból és gyorsan magához tér a botrányoktól terhes évek után. Kiteszik a Szahara közepén a menekülteket, aki eltéved, meghal Az algériai hatóságok elszállítják a nigeri határra a kiutasított bevándorlókat, és ott víz és élelem nélkül útnak indítják őket, hogy találják meg az első lakott települést. Aki eltéved a sivatagban, az maghal. Algéria több mint 13 ezer embert, köztük várandós nőket és gyerekeket hagyott így magára a Szaharában csak az utóbbi 14 hónapban. Az embereket olykor fegyverrel fenyegetve kényszerítik arra, hogy útra keljenek és a tűző napon meneteljek. A szerencsésebbeknek sikerül keresztülvergődniük azon a 15 kilométeres senkiföldjén, amelynek végén elérik Asszamaka határfalut. Többen napokig bolyonganak a forróságban, mire egy ENSZ-mentőcsapat rájuk bukkan és segít rajtuk, sokan viszont odavesznek. Az AP hírügynökség által meginterjúvolt túlélők elmondása szerint sok ember egyszerűen nyomtalanul eltűnik a Szaharában. Az algériai hatóságok egyre gyakrabban utasítanak ki az országból tömegesen bevándorlókat azóta, hogy az Európai Unió tavaly októberben fokozta az észak-afrikai országokra gyakorolt nyomást, hogy fékezzék meg az Európa felé igyekvő migránsokat. Az EU egyik szóvivője elismerte, hogy tudnak az algériai gyakorlatról, de nézete szerint szuverén országoknak jogukban áll bevándorlókat kitoloncolni, ha azt a nemzetközi joggal összhangban teszik. Algéria jelenleg nem kap azokból az uniós forrásokból, amelyeket afrikai országoknak nyújtanak a migrációs válság kezelése céljából. Becslések szerint minden egyes Földközitengerbe fulladt bevándorlóra kettő olyan jut, aki nem élte túl a sivatagi gyaloglást. 2014 és 2017 között 111 millió dollárnyi segélyt kapott erre a célra Európától. Algéria nem közöl hivatalos számokat arról, hogy hány embert toloncolt ki erőszakkal az országból. A Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) 2017 májusa óta készít feljegyzéseket erről: az első hónapban 135 embert utasítottak ki Algériából, míg 2018 áprilisában ez a szám 2888-ra emelkedett. Az utóbbi 14 hónapban összesen mintegy 11 ezer ember jutott el nigeri területre a sivatagon keresztül. Legalább 2500 embert kényszerítettek gyalogolni hasonló körülmények között Mali irányába is, arról nincsenek adatok, hogy hányan halhattak meg menet közben. A túlélők beszámolói szerint az algériai hatóságok több száz kiutasított bevándorlót gyűjtenek be egyszerre, teherautókba és buszokba zsúfolják őket, majd kirakják őket a Szaharában, telefon nélkül, csak megmutatják nekik, merre kell indulni a nigeri határ felé. Az AP birtokában vannak videófelvételek is, amelyeken látható az algériai hatóságok eljárása. Algéria egyelőre nem reagált a jelentésre. Korábban elutasította a jogsértésekre vonatkozó bírálatokat, és azt állította, hogy a vádak egy rosszindulatú kampány részét képezik, amellyel a szomszédos országokat akarják Algéria ellen hergelni. Az IOM becslései szerint minden olyan bevándorlóra, aki a földközitengeri átkelés közben veszítette életét, két olyan ember jut, aki a szaharai gyaloglást nem éli túl. 2014 óta ez a szám akár a 30 ezret is elérheti. (MTI)