Új Szó, 2020. március (73. évfolyam, 51-76. szám)

2020-03-14 / 62. szám

www.ujszo.com PRESSZÓ ■ 2020. MÁRCIUS 14. KITEKINTŐ Ij A határok megnyitása 1956-ban a 20. század s az ezredforduló egyik legnagyobb fegyverténye volt. Andau környékét járva nemcsak a híres 56-os emlékhelyet kerestem fel, hanem a magyar oldalon többekkel beszélgetve szóba kerültek a határnyitás előnyei és árnyoldalai is. G­éza-nap közeledté­vel e névre keresz­telt édesapám ju­tott eszembe, aki ’56-ban disszidált, s anyámmal kettesben maradtunk itthon. Apám később elmesélte, hogy Andaunál vágtak át a hatá­ron, s említette a Hanságon átíve­lő hidat is. Pozsonyból jövet volt egy kis időm, így útba ejtettem a mára zarándokhellyé avanzsált ipari műemléket. Andau, magyarul Mosontarcsa központjában kapom az eligazítást: ,A silónál kell elfordulni balra!” A falutól nem messze egy székely kopjafa, a „Szabadság mérföldköve” emlékeztet a történelmi időkre, a mellette lévő gránit emlékművet az amerikai magyarok állították a for­radalom tizedik évfordulóján, ezzel akarták kifejezni az osztrák nemzet iránti hálájukat. Egy nyílegyenes út vezet célom felé, az egész terület a Fertő-Fertőzug Nemzeti Park része, pihenőhelyek, eligazítótáblák, ma­gaslesek szegélyezik. Az út szélén számos szobrász is elhelyezte alko­tását, a faszobrokat erősen kikezdte az idő, csontvázszerűen merednek a messzeségbe. Egy idős paraszt áll az út mellett, tőle kérdezem, hogy helyes irányba megyek-e, ő kézzel­­lábbal magyarázza, hogy a híd csak gyalogátkelő, s ha Magyarországra akarok eljutni, körbe kell kerülni. Amikor tudatom, hogy az emlék­helyet látogatom, elmondja, hogy fiatalként élte át a nehéz napokat. Hogy jobban megértsem, igyekszik beszédébe magyar szavakat keverni. Kilenc kilométerre a falutól érke­zek meg a hídhoz, s belecsöppenek a történelembe. A faszerkezetet Trianon után építették a Hansá­gi-főcsatorna felett, mivel a határ nem volt tekintettel a birtokviszo­nyokra, s e létesítmény megkön­­­nyítette az egymáshoz való átjutást. A második világháború után az el­űzött németek útjába esett, híressé viszont 1956. november 4-e után vált: a köztudatban úgy szerepel, hogy mintegy hetvenezer magyar számára jelentette a szabadság ös­vényét. Akkoriban két kotróhajó is dolgozott a csatorna tisztításán, ami szintén megkönnyítette az átjutást. A menekülteket a határ osztrák oldalán meleg étellel és itallal vár­ták, s orvosi ellátást is biztosítottak a tömegnek, viszont sokan nem érhettek célba: az izgalomtól, a ki­merültségtől és a hidegtől többen vesztették életüket. Az osztrák vöröskereszt önfeláldozó munkáját szintén egy emléktábla örökíti meg. A szovjetek novem­ber végén robbantották fel a hidat, s negyven évnek kellett eltelnie megújulásához. 1996. szeptem­ber 14-én avatták fel az új átkelőt, néhány tíz méterrel odébb áll az eredetitől, s külsőleg is némileg kü­lönbözik tőle. A közhiedelemmel ellentétben az átjáró eredetileg s most is Magyarországon állt-áll, és az osztrák-magyar barátság szim­bólumaként vonult be a 20. századi történelembe.­­ Andau neve sok visszaemlékezés­ben felbukkan, mégis a hely világ­­szerte egy amerikai újságíró, James A. Michener révén vált ismertté. A Pulitzer-díjas író 1957-ben utazott a helyszínre, s nagyon sok mene­külttel készített interjút. Márai Sándor a Szabad Európa Rádió­nak adott interjújában is idézi a könyvből a következő mondatot: l„A magyar forradalom a világtör­ténelem fordulópontja. ” A kötet magyar nyelven 1957-ben jelent meg Buenos Airesben. Michener lelkesedése tagadhatatlan, de talán az írásra szánt idő rövidsége ma­gyarázza, hogy a hőseinek figurája sokszor kidolgozatlan, s a magyar történelemről is elég felületesen szól. A könyv az egész forradalom krónikája, a híddal külön fejezet­ben foglalkozik, s egy térkép is szol­gálja a leírtak megértését. Jó viszont a jellemábrázolása: az Andauról szóló oldalakon felbukkan a csepeli munkás, az úriasszony, a főnemes, s tragédiák soráról is beszámol a szemtanú. Figyelemre méltó vi­szont, hogy - amerikai létére - na­gyon kritikusan szól hazája hoz­záállásáról, politikusairól. A mű természetesen angolul is megjelent, s hozzájárult a magyar forradalom nemzetközi népszerűsítéséhez. A hely szelleme felkeltette az ameri­kai filmipar érdeklődését. Az utazás című, híres, de feledhető film is a környéken játszódik, s a főszerepet, a kemény, de emberséges szovjet tisztet A hét mesterlövész sztárja, Yul Brynner alakította. Nem eshe­tett nehezére, mivel a színész böl­csőjét az egykori Szovjetunióban ringatták. A magyar származású forgatókönyvíró, Tábori György is beleadott a moziba apait-anyait, a szereposztás pazar volt ugyan, de az ’56-ot a maga rideg valóságában át­élő magyarok viszolyogtak a giccses történettől. Elbúcsúzom a híres hídtól, s vis­­­szatérek Andauba. A helyi szuper­market előtt minden harmadik kocsi ,magyar, az üzlet árai igen kedvezőek, az akciós termékek a magyarországi árszint alatt kap­hatók. Kedves magyar pénztáros szolgál ki, s mikor megtudja, hogy­incs kedvezményekre jogosító kártyám, hamar kerít egyet. A bolt előtt egy férfi cigarettázik, a furgon­ján kétnyelvű felirat jelzi szakmáját: asztalosmester. Beszédbe elegyedek a vállalkozóval, aki elmondja, hogy e szakmát folytatók száma erősen csökkent Burgenlandban, s éjjel­nappal tudna dolgozni, ha bírna. A magyar határ felé tartok, s megál­lók lefényképezni az egykori vám­házat. A finánciak udvarán több katonai teherautó áll, úgy tűnik, sógoraink - ha fű­ alatt is - semmit sem bíznak „menekültügyben” a véletlenre. A határ közelében szél­kerekek tucatjai forognak, mint a motorla. Amikor a nap lenyugszik, félelmetes az egyszerre villódzó pi­ros fények látványa, amik a légtér használóit figyelmeztetik a veszély­re. A határon két zordon katona pásztázza látcsővel a magyar oldalt, s néhány járművet tessék-lássék módon igazoltat is. Jánossomorja néhány kilométerre fekszik az osztrák határtól, egykor virágzó településnek számított, a fuvarosai Bécsig vitték a mezőgaz­dasági terményeiket és a szénát. A fejlődést a második világhábo­rú akasztotta meg. Lakói viszont ugyancsak kivették részüket az ’56-os éjszakai vándorok megsegí­tésében, a település Tárcsás utcáját egykor menekülők útjának nevez­ték. Lőrincz György polgármester szerint viszont az útra kelőkről kerin­gő számok helyen­ként pontatlanok. A község vezetője — egykori szemta­núkra hivatkozva — 10-15 ezerre becsüli az andaui hídon át­kelők számát, viszont hozzáteszi, hogy Andaunak e törté­nelmi legenda igazán jó promóciót jelent. Mivel a határvédelem a forradalom alatt tel­jesen szétesett, s csak az orosz bevonulás után kezdték újjászervezni, a határ november végéig viszonylag jól átjárható volt, s még a következő év január-februárjában is voltak sikeres próbál­kozók. Jánossomorján, akkori Pusztasomor­­ján is mintegy ötezer ember haladt át. A pol­gármester végezetül egy történetet is megoszt a trianoni határmeghúzás sszásságairól. Egykor a helyi ter­­­­mékek szállítását Hegyeshalomba és Bécsbe egy kis gazdasági vasút segítette. Végállomásán egy csárda is épült, ahova a parasztok, vas­utasok betérhettek egy állomásra és meleg ételre. A térképészek fe­lületessége következtében a restin, pontosabban a kemence ajtajánál haladt keresztül az országhatár. Ha a kocsmárosné be akarta tenni a ke­nyeret a sütőbe, mindig „határsér­tést” követett el. A kemence ma is áll, de a bajor tulajdonos mereven elzárkózik attól, hogy a történelmi anomália iránt érdeklődők megza­varják a nyugalmát. Minden település legfontosabb in­formációs központja a templom és a kocsma. Mivel a Szent Istvánnak szentelt barokk templom már zárva van, így az utóbbiba térek be. Tűz­rőlpattant kiszolgáló menyecske tartja szóval a betérőket, jó a han­gulat. Egy sör mellett beszélgetek L.-sal, a helyi bolt dolgozójával. Elmondja, hogy a fiatalok­­ a csa­ládi támogatások következtében - kezdik megtalálni a számításukat, a helyi ingatlanárak is jelentősen emelkedtek, s új gépjárművek is megjelentek. A község rendezett, játszótere igazi gyermekcsalogató. Viszont sokan a határ másik olda­lán keresnek megélhetést, a fiatalok java része ingázik, iparost nagyon nehéz szerezni. Az átlagbér ezer euró körül van, s általában hiva­talosan foglalkoztatják a dolgozó­kat. Persze rémtörténetet is citál, amikor a szőlősgazdánál az egyik magyar munkásnak a vessző verte ki a szemét, s munkaadója azon­nal kijelentette: Most folyik a per a lelketlen osztrák ellen. Kitér arra is, hogy román vendégmunkások bérelnek házakat a faluban, sokszor húszan is élnek egy fedél alatt, és in­nen járnak át Ausztriába dolgozni. Higiénés szokásaik sokszor meg­botránkoztatják a helyieket. Másnap reggeliket a Walter pék­ségben fogyasztom el, elegáns, tisz­ta üzlet, az árak is normálisak. Na­gyon sokan járnak át a szomszédból is a finom falatokért, a bolt reggel négykor nyit, így ki tudja szolgálni az ingázókat. Reggel hét van, kávé­mat szürcsölve az ablakból figyelem az utat, sorban haladnak el az au­tók,­ motorbiciklik és munkagépek Ausztria felé. Elkezdődött a nap a határ mindkét oldalán. Csermák Zoltán Egy székely kopjafa, a „Szabad­ság mérföldköve" emlékeztet a történelmi időkre ! CSt MIZLOVAKIA ANDAU I lil­T LATJUK jf­­o Sopron1 -A»- / ' Al&260§«l .'p»_.tMUSJ#SOi'­. ..úö»í pÁStts tíje .öe.jíuFf. • .'Ä­ jäv ö5ti*#&settE •''ypí«f ÍM. 5ÁHRL US'GASISC«« 'rűcmtunc4n:?u*íí wísptií'Jss MAGYARORSZÁG iö wiC ^­.síttóiiptif tansÉcUfii' An .oi'i*lÄK:«s;<»«dwoi».. c 6. Üt ® AH OK '\kááity,,nOan^i.pK mse. \ ÍA&OL kG»di ORTORÖwy - AustreiA »anti-miA* . jhe'GoeÖtrf stc­. Ktíttipp­os~ SZABADSAGl'iAOr '/ ,»6»£«0.t3f.<íte fHSgg' . , f:,fi. h­áttftf­f/fcúáép?' anoau HÍD f­iáli kaka é SAS RES­ZTWETHIT MAGYARORSZAG A gránit emlékművet az amerikai magyarok állították a forradalom tizedik évfordulóján, ezzel akarták kifejezni az osztrák nemzet iránti hálájukat A jánossomorjai templom Andau - az egykori vámház (A szerző felvételei) Az andaui fahíd

Next