Uj Világ, 1941 (1. évfolyam, 1-11. szám)

1941-10-19 / 1. szám

2. oldal Felszökött az öngyilkosok­­ száma Magyarországon Hivatalos magyar jelentések röpí­tették világgá azt a hírt, hogy az or­szágban az utóbbi két év, — de kü­lönösen a legutóbbi­­néhány hónap allatt — ijesztő módon magasra ug­rott az öngyilkosok száma. Hetenként százan és százan dob­ják el maguktól az életet, százam és százan menekülnek a halálba az élet elöl. Micsoda szörnyű vád ez újból a hitlerista rezsim ellen, amely any­uéira elviselhetetlenné teszi az éle­tet, hogy annál még a halál is kívá­natosabb. Pedig az élet irtózik a haláltól. A magával tehetetlen nyomorék, a leg­fájdalmasabb nyavalyával sújtott gyó­gyíthatatlan beteg is ragaszkodik az élethez, mert fél a haláltól, az isme­retlen, titokzatos megsemmisüléstől. Mi mindenen kell hát átmenniük otthon maradt, szerencsétlen testvé­reinknek, micsoda elviselhetetlen lelki és testi tortúrákat szenvedhetnek végig, amíg elpusztul bennük a leg­kisebb vágy is az élet után s mint a menekülés egyetlen módját, meg­ragadják a mérget, kötelet, vagy re­volvert. És mit tesz ez ellen a “hivatalos magyar,kormány’’? Hogyan viselkedik ezzel a szörnnyű szimptómával szem­ben? A szkott szemforgató,­ farizeus mó­don . Önkéntes mentőegyesületével kórházba szállíttatja a szerencsétlent s ha még van élet benne, orvosaival megkísérli megmenteni. Sőt, ha az ölpéletben maradt öngylkosjelölt meg­mentése után sem mond le öngyilkos­­sági szándékáról, saját érdekében őrizetbe veszik s el sem engedik, amíg szavát nem adja, hogy lemond az ön­­gyilkosság tervéről. Aztán mossák a ke­züket. Mert ime, ők igazán humánu­san, szeretettel őrködnek az állam­polgárok életén, megtettek minden tőlük telhetőt s ha ez sem segít, ar­ról már igazán nem tehetnek. Pedig hát világos, hogy igen hamar meg lehetne szüntetni ezt a borzal­mas öngyilkossági járványt. De ah­hoz meg kellene látni és ki kellene irtani az okot, amelyek előidézik. Ki kellene tehát irtani a munkanélküli­séget, a pénztelenséget, az elnyo­mást, a nyomort, az éhséget, a re­ménytelen kétségbeesést, a hitleriz­­must, ami mindezt előidézte. És min­denekelőtt a kormánynak ki ellene irtania saját magát, amiért ezt a min­dent elpusztító hitlerájt az ország számára akceptálta. Bombarobbanás szétrombolta a Csáktornyai zsinagógát Csáktornyáról jelentik: Csü­törtökön délután fél három óra­kor a Csáktornyai zsinagóga víz­levezető csatornájában bomba robbant. A robbanás ereje az épület egy részét rombadöntötte és a környékbeli házak ablakait 300 méteres körzetben bezúzta. A nyomozás során megállapí­tották, hogy a déli órákban két kerékpáros fiatalember járt a zsinagóga udvarán. A robbanás­nak közvetlenül nincs emberál­dozata, Novák Vilma 40 éves varrónő ijedtében szívszélhűdést kapott és meghalt. A nyomozás folyik. (MTI). Petőfi Sándor: Buda várán újra német zászló! Buda várán újra német zászló! Hova legyek lelkem haragjától? Arczunk piros de nem zsarnok vértül. Hanem saját szivünk szégyenétül! Egy kezünkön rajt’ van a láncz ismét. Várjuk e, hogy amazt is lekössék? Hogy megint a régi nóta járja, Én kínunkra, világ csufságára? Kár azoknak a sza­badság kardját Kézbe venni, kik csak azért tartják Hogy a zsarnok a porig alázza, S száradjon rá vér helyett gyalázat. Tedd le azt a fegyvert, magyar nemzet. Téged isten nem arra teremtett, El onnan a csatatérrül, lódulj, Messziről nézz csak rá, a kuczkóból Ha urad jön, térdepelj le szépen, S csókold meg a korbácsot kezében, 1 8.­ S várd el békén míg reád halált szól, És kirúg a nemzetek sorából! * * Oh hazám, oh nemzetem, magyar nép, Nem döbbent meg, nem riaszt föl e kép? E rettentő gondolatra fel kell Állanod, habár a sírban fekszel. Azt hiszem, hogy a­mi most levágott, Balsorsod volt és nem gyávaságod , ha a balsors csüggedést nem hoz rád, Elszegődik a szerencse hozzád, új erővel és új bátorsággal Álljunk szembe ama haramiákkal. Szent az ügyünk, velünk van az isten, Vagy velük sincs, ha mi velünk nincsem. Dobogjatok szíveink kevélyen, Diadalmunk előérzetében! Pirulj, arczunk, pirulj zsarnok vértül. És ne saját szivünk szégyenétül!­­ A Törekvés női csoportja folyó hó 19-én egy táncestéllyel egybekötött gyermekelőadást rendez. Petróczyné fordításában Alvaro Yun­­que argentin demokrata író egyik da­rabját játszák el a gyermekszínészek, akiket a csoport tagjai időt és fáradt­ságot nem te­mélve taníttak meg a szerepekre (a“színészek” között van hároméves is) s egyikük-másikuk egy szót sem ért magyarul. Ezt az előadást október 16-án egy kiállítás követi, amelynek keretében igen sok értékes tárgy kerül eladásra. A csoport tagjai ugyanis kézimun­kával, kötéssel, horgolással, hímzéssel és ezenkívül szép és értékes ajándé­kokkal járulnak hozzá a kiállítás és a vásár sikeréhez. Mindezeken felül néhány demokratikus érzelmű üzlet­­tulajdonos rendelkezésére bocsájt a csoportnak jóval a beszerzési áron alul női divatholmikat (táska, kalap, fűző stb. ) s az eladási árakból egy tekintélyes százalékot juttat a csoport céljaira. U­J VILÁG 1941 október 18 szombat Máli néni levele hazulról kelt levelem Gerezden ezer 900 negyven egyben, tegnap. Szeretett kedves unokaöcsém. Kedves leveledet megkaptam, aminek nagyon megörülem. Én hála Istenek jól vagyok, amit vi­szont kívánok. Továbbá tudatlak, hogy nagyon aggódok végetted szeretett kedves unokaöcsém, mivel nagyon keserves lehet ott az életed mert hogy nem vagy nemzeti árja. Itt ugyanis minden új­ságban benne áll, hogy kenyérjegyet meg mindenféle jegyet is csak az kap aki nemzeti árja, így hát te neked egész biztosan nem adnak kenyér jegyet se, mit eszel hát akkor, kivált mikor argentin országba vagy, ami még­is csak idegen ország. Én el­küldeném neked a magam kenyérjegyét, de nem tudom elküldeni mert, én se kapok, mert a jegyző úr azt mondja, hogy én sem vagyok árja. Én nem tudom, mert nem értek ezekhez a dolgokhoz, az idén töl­töm be a hatvannyolcadik évemet igy hát már majdnem öreg­­ vagyok. Szegény nagybátyád ha élne Isten nyugosztalja, biztosan tudná mert ő nagyon okos ember volt. Szeretet kedves unoka­­öcsém, tudod, majd meg­ettem a fejemet bosszúságomban mikor el­jöttem a jegyzőurtól, hogy mér nem jutott előbb eszembe. De ha élek holnap megin elmegyek hozzá és meg mondom, hogy holnap­tól kezdve én is ária leszek és igy kaphatok majd jegyeket, mert van úgy hogy néha adnak is kenyeret a jegyre. És arra kérlek téged is szeretett kedves unokaöcsém halgass rám és legyél te is árja. Továbbá hát azt hallottad , hogy hős csapataink a német szövet­ségesekkel karöltve két hét alatt elfoglalták egész Oroszországot és igy felszabadították az egész orosz népet az elnyomás alól? Varjas úr a Fogy. Szöv. vezetője, — azaz hogy már nem Varjas­nak hivják mert a mult héten megmagyarositotta a nevét Véberre — szóval ő olvasta ki az újságokból, és azt is olvasta, hogy most már Amerikát lövik a nagy hajóágyukkal a németek és nem akarok hazudni, de ha jól emlékszek úgy van hogy a jövő hét ked­­jén fogják elfoglalni Amerikát, hogy az ottani népet is felszaba­dítsák az elnyomás alól. Arra kérlek hát szeretett unokaöcsém, ne mászkálj sokat a partokon, mert szegény németek nem tudhat­ják hogy te nem gaz amerikai vagy, hanem tisztességes zsidófiú és még téged is meglőnek egy ágyugojóval. Továbá megkérnélek arra is, hogy ha nincs nagyon messze töltetek Newijork város akkor ha arra jársz, szőj be szegény Roznvelt úrnak, az amerikai elnöknek, hogy üdvözlöm és fogadja részvétemet tiszta szívem­ből, mert hogy meghalt az édesanya. Nagyon sajnállom szegény árvát, hogy éppen most fogják elfoglalni az országát. És mond meg naki hogy bújjon el valahová egy kis időre ha nincs megbíz­ható rokona menjen el Cuba városába az én unoka­húgomhoz Weiszmannéhoz, mondja csak hogy én küldtem, akkor szívesen fogják fogadni, de okvetlen menjen el valahová, mert Wéber úr is nagyon haragszik rá és nagyon csúnyán beszélt, hogy mit fognak csinálni vele kedden amikor elfoglalják az országát. Most még csak azt akarom neked megírni szeretett kedves unoka­­öcsém­ hogy most többet nem írok. Maradtam szeretettel a te nagy­nénéd Máli néni. Az ÚJ VILÁG A norvégek ezt éneklik most Nem tört meg bennünk az akarat, S bár elvették tőlünk a fegyvereket, Megmarad az, mi sohasem hagyhat cserbe: A LÉLEK az, amely mindig diadalt arat. előfizetési ára: Egy évre . .. .. $ 10.— Félévre .. . . 19 5.— Negyedévre .. 99 2.50 Egy hóra .. .. 99 1 — Egyes szám ára 20 d­vs. A Törekvés eddigi kulturális tevékenykedéséhez mél­tóan fejezi be ezévi mulatságait NOVEMBER 8-án a GARIBALDIBAN szinte hozza a társadalmi színirodalom világsikert ért gyöngyét “FORGÓSZÉL” korképet.­­ Legjobb színjátszóival GLÜCK ANDOR és VERES GÉZA Rendezésében ›$‹ Milyen a náci elvhű­ség? A “Délamerikai Magyar Élet’’ című vicclap első számában, az első oldalon (a t. c. “Szerkesztőség’’ nyilván “vezércikknek” szánta) megjelent egy dolgozat, amelyben a következő mondat áll: “Görcsösen ragaszkodunk ahhoz a velünkszületett kötelesség­hez, hogy Magyarország mindenkori hivatalos kormányához hűsé­gesek és becsületesek legyünk.” A lap tartalmáról nincs semmi megjegyzésünk. Hacsak az nem, hogy minden részvétünk a szegény szedőké, akik kénytelenek vol­tak elolvasni. De ennél a mondatnál, amellyel a lap politikai irá­nyát jelentik be alkotói, meg kell állni egy pillanatra. Mert mit is mond hát az a mondat? Nézzük meg mégegyszer. Aszongya: Görcsösen ragaszkodunk ahhoz a velünkszületett kötelességhez, hez, hogy Magyarország mindenkori hivatalos kormányához hűsé­gesek és becsületesek legyünk.” Ezer kartács és bomba! Csak nem, Szerkesztő Urak? Önök görcsös hűséggel ragaszkodnak a mindenkori hivatalos magyar kormányhoz? Tekintet arra, hogy annak a kormánynak mi az álláspontja? Akkor is, ha náci? Akkor is, ha antináci? Akkor is, ha király­párti? Akkor is, ha kommunista? Bravó, uraim! Ez aztán gerinc és elvhűség! Vagy nem is így van, csak (ezt súgva kérdezzük, nehogy mások is meghallják) egyszerűen butuska, ostobácska csacsik vagyunk? Melyiket vál­lalják az urak? Az egyiket vállalni kell, nincs kiút! Mert bizony ez a mondat vagy a legarcátlanabb gerinctelenség, vagy a velőt­­rázó ostobaság bizonyítéka. Melyik hát az igaz?­ Esetleg... mind a kettő..? Magyar gyógyszertár “SAMARITANUS” Mindennemű, gyógyszerek, sósborszesz, piperecik­kek, gyógynövények stb. állandóan, raktáron. — Receptekért házhoz küldünk. — U. T. 23 -­8770 Santiago del Estero 1900 — E- STRAUSZ LÁSZLÓ gyógyszerész.

Next