Új Világ, 1972. december (1. évfolyam, 16. szám)
1972-12-22 / 16. szám
Karácsony wmmmm VOL. 1. ÉVF. No. 16. SZÁM 1 ^ / / T. IcMmSIU malu WILAG wM AZ AMERIKAI MAGYAR CSALÁDOK LAPJA Karácsonyt köszöntünk... Ugye már nem kívánsz “Boldog Karácsonyt”! Talán már el is felejtetted az ízét ennek a két szép szónak és he,lyette Merry Christmas-t motyogsz, mint ahogy a “Happy Birthday”-re is jobban rááll már a szád, mint egy ízes, magyar születésnapi köszöntőre? Szállj csak magadba azzal az együgyű, gyermeki őszinteséggel, amellyel valaha, életed legelején szemlélted a körülötted nyüzsgő, kicsiny viágot és kérdezd meg önmagadtól, hogy hová fecsérlődött el benned az, amit magaddal hoztál a bujdosásba, hogyan sáfárkodtál drága kincseiddel, magyarságoddal és a magyar nyelvvel. Igaz. Védtelenül hánykolódunk a mérhetetlen nagy, angol óceánban, a múló évek is sorvasztják valamikor lángoló honszerelmünket és sajátos kultúránk is bomladozik egy új kultúra olvasztó-kohójában. Szinte védtelenek vagyunk ezekkel a titáni erőkkel szemben, amelyek az ébrenlét minden pillanatában pusztítják, koptatják múltunkat. És emlékeinket . .. Emlékszel még a visegrádi Dunára? Vagy a szőke Tiszára Tápénál, ahol beleszalad a Maros zavaros vize? Van-e erőd bevallani, hogy este, mikor fáradtan lefekszel, sokszor gondolsz vissza a házra, amelyben születtél, barátaid elmosódó arcára, egy étel ízére, egy harang hangjára, vagy néhány elhagyott sírhelyre, amelyet még egyszer életedben szeretnél virágerdőbe borítani s letérdelve csak csak annyit mondani: . . . Apám! . . . Anyám! . . . ? Ne panaszkodj! Ez most mindnyájunk sorsa. Érd be azzal, ami van. Ha ennél többet akarsz, úgy vidd el a kedved is, az erőd is és a lelked jószándékát is közéjük: a magyar testvéreid közé. Együtt ápolni a sebeket, kultúránkat, magyarságunkat és a hagyományainkat. Ez lenne a kötelességünk. Az lenne a szép, ha nem csak elkiabálnánk a szép szavakat, hanem cselekednénk is — az értelmét, a tartalmát. És nem csak oldanánk, hanem inkább kötnénk. Az égbekiáltó széthúzás helyett inkább összetartanánk. Nézzétek csak a kötelet, amely apró kenderszálakból fonódik erőssé. Milyen gyönge egy szál. Egy gyermek is szét tudja tépni. Fonjátok csak össze kötéllé s nincs emberi erő, amely széjjel tudná szakítani. Ezt kell hát csinálni, összetartani hittel és szeretettel, hogy a gyöngeségünk erővé változzék. A kiskorúság ideje lejárt. A magyar emigrációnak most már illene kinőni a gyermekcipőkből, a szétszakadottság gyermekcipőiből. Ha áldozatok árán is, de egymásra kell találnunk, egymás kezét kell keresnünk. Minden magyarnak és minden magyar templomnak, egyesületnek, újságnak és könyvnek ez legyen a legfőbb célkitűzése. Mert nagyon furcsa és nagyon szaladós világot élünk. Most a történelem nem szekéren gördül: rakéta hajtja. Az elkövetkező időkre csak szellemi és lelki értékeinkkel biztosíthatunk magunknak helyet a történelem kegyetlen lapjain. Azt az időt tehát, amelyet a hazából kikényszerítve, idegenben, de szabadon élvezünk okos fejjel kell értékesítenünk. Ez lenne a kötelességünk. És hinni! Hinni nemcsak önmagunkban, de a másik magyar testvérünkben is. Hinni az egymást megbecsülésben és a megbocsátás szépségében. Hinni fajtánk elhivatottságában és hinni mindenek fölött Istenben. Ebben a szellemben kívánok boldog és áldásos Karácsonyt és még boldogabb Újévet minden magyar testvéremnek magam és feleségem, valamint az ÚJ VILÁG minden munkatársa nevében. ORBÁN FERENC Karácsony örömében fürösszük meg lelkünket a hontalanság idején. A kis Jézus is volt hontalan és közel 2000 éve örömforrás gyermekeknek, de édesapáknak és édesanyáknak is, éppúgy a család segítettjeinek is. Az ÚJ VILÁG szerkesztősége mély meghatottsággal és Szent Karácsony Bécs, 1972. december 6. ünnepünk méltóságához Kedves Kiadó-Szerkesztő Asszony, illő örömmel fogadta Magyarország hercegprt- Köszönöm sorait, valamint lapjuk és kiadvámásának, Mindszenty Józsefnek áldást küldő nyaik Kellékelve a kért sorok ünnepi üzenetét. Az ő Áldásommal Istenben vetett hite és a múlhatatlan magyarság ige iránt érzett szeretete le- *gyen mindannyiunk ereje az emigrációs gyöngeségeinkben. ___________________________________________________ Bécs, 1972 adventján A JtLOzjVélldj' /4? Ellentámadásban a visszahúzó erők El szeretnénk kerülni a túlértékelés látszatát, mégis úgy ítéljük: karácsony hete más, mint a többi. Az emberiség szellemi és fizikai tekintélyben súlyosabb felének mindenesetre. Karácsony légköre a feloldódás, a megbocsátás, a béke. Nos, úgy tűnik, ez az esztendő arra figyelmezteti az emberiséget, hogy az illúziók veszélyesek lehetnek és hogy karácsony hetében is szembe kell nézni a realitásokkal. Az egyik ilyen realitás, hogy nemcsak “jóakaratú” emberek vannak a földön. Sajnos, erre több bizonyságot is közvetítettek a távíródrótok és rádióhullámok ezen a héten. Kezdjük talán Amerikával. Az elnököt a feszültség feloldásának, a hidegháború megszüntetésének szándéka vezette el Kínába. Kissé szabadabb mozgás kezdődött a két ország között. Csoportok látogathattak. Az eredmény? Az FBI évi jelentésében közölte, hogy az úgynevezett Forradalmi Egyesülés, vagyis a Kínából irányított maoista csoportok szervezete, amelynek nyílt célja, hogy megdöntse az amerikai kormányt és kommunista vezetőket juttasson hatalomra, tíz államban működik. Fegyvert, robbanószert halmoznak fel. Bebizonyított kapcsolat még nincs, de legutóbb a Los Angeles-i Mount Vernon középiskolában találtak nagymenynyiségű fegyvert és lőszert a nyomozó hatóságok. Ugyanakkor Washingtonban bejelentették, hogy az Egyesült Államok folytatja a katonai segélynyújtási programot annak a Chilének, amelynek nyíltan marxista érzelmű miniszterelnöke legutóbb Moszkvában járt és a “forradalmi átalakuláshoz” a Szovjetunió segítségét kérte. Meg is ígérték neki. A “jóakaratú” emberek annak is örültek, hogy a kétfelé tépett Németország között a kapcsolat kimozdult a fagypontról. Hátha a nyugat így behatolhat és megindíthat egy átalakulási folyamatot. Ezzel szemben máris arról jön jelentés, hogy a kommunisták a paktum kijátszásán dolgoznak. Megfélemlítik polgáraikat, hogy ne éljenek jogaikkal, amit az egyezmény biztosít, vagyis ne invitálják rokonaikat, barátaikat keletre, ne segítsék elő a közeledést. Minderre felteszi a koronát Kissinger legfrissebb bejelentése az összehívott sajtóértekezleten: a béketárgyalásokon a kommunisták állandóan újabb és újabb kifogásokkal álltak elő és ebben a pillanatban nincs szó megegyezésről. Más szóval, a túlsó oldal azt az álláspontot foglalta el, hogy ha a béke csak a jóakaratú embereknek jár, akkor ne legyen béke. SZ. L.