Ujság, 1925. szeptember (1. évfolyam, 42-66. szám)
1925-09-01 / 42. szám
KEDD, 1925 SZEPTEMBER 1 ÚJSÁG Négymilliárd értékű bankjegyet hamisítottak. Eddig huszonhét hamis millióst hoztak forgalomba. Hajdú megye több községében akartak hamis milliósokat elhelyezni. Országos rovancsolást rendeznek hamis bankjegyek után. Olaszliszkán nem lázadtak föl a csodarabbi ellen. Debrecen, augusztus 31. (Az Újság tudósítójának telefonjelentése.) A hamisított milliós bankjegyek ügyében a csendőrség pénteken és szombaton nyomozott több hajdúmegyei községben is. A nyomozás során négy kocsmáros jelentkezett, akik előadták, hogy előttük ismeretlen emberek náluk is kisérleteztek hamis milliósok elhelyezésével, de a gyanús pénzt nem merték átvenni, mire az ismeretlenek odébbállottak. A kocsmárosok mindannyian pontos személyleírást adtak a hamis bankjegyeket felkínáló idegenekről Preineszberger Jenő dr. vizsgálóbíró intézkedésére a Szathmáry-detektívcsoport tagjai különböző vidéki városokba és községekbe utaztak, hogy ott is kutassanak az elrejtett milliós bankjegyek után. Azt hiszik, hogy a hamisítványok egy tömegben vannak elrejtve. Erélyesen nyomoznak egy nagy fekete bőrkoffer után is. Friedländer Frigyes ugyanis a sátoraljaújhelyi állomásról egy nagy fekete bőrkofferrel utazott el, de ezt a bőrkoffert sem letartóztatásakor, sem az újpesti házkutatás alkalmával nem találták meg. A hamisított bankjegyek mennyiségét, amelyet a hamisító társaság előállított, mintegy négymilliárd értékre teszik. A vizsgálat során megállapítást nyert a hamisítótársaság egy újabb tagjának a neve is. Ez B. Tóth István, aki azonban Németország felé megszökött. A nyomozóhatóság intézkedésére most a német rendőrség is keresi. A mai napon Debrecenben kihallgatták a kolozsvári rabbit is, akinek a leányát Friedländer Sámuel feleségül akarta venni. A kolozsvári rabbi csak a napokban érkezett Debrecenbe, amikor már a pénzhamisítás ügye kiderült és önkéntesen jelent meg a vizsgálóbíró előtt, hogy az ügyben megtegye vallomását. Kihallgatása alkalmával tiltakozott minden olyan beállítás ellen, mintha része volna a bankóhamisításban és hangoztatta, hogy fogalma sem volt Friedländer manipulációiról. A rabbit, mert semmi gyanús momentum nem merült fel ellene, vallomása után azonnal el is bocsátották. Azok a hírek, mintha a bankjegyhamisító készüléket megtalálták volna, nem felel meg a valóságnak. Eddig mindössze az első kibocsátású hamis bankjegyek kliséjét találták meg Bácsmadarason. Ezekről a hamis bankjegyekről hiányzik a piros széria, míg a második kibocsátású hamisítványok kliséit, melyeken már a piros szériaszámok is megvannak, még keresik. A nyomozás most főkép annak a megállapítására irányul, hogy kik voltak a hamis bankjegyek elhelyezői és forgatói. Friedländer Frigyest, ki eddig konokul tag,std, holnap vagy holnapután felszállítják Budapestre és Újpestre, hogy ott szembesítsék családtagjaival és mindazokkal a személyekkel, akik eddig a hamisított milliós bankjegyek ügyében a rendőrség kezére kerültek. Aczél Jenő dr., Friedländerf Sámuel védője, ma visszaérkezett Olaszliszkáiról Debrecenbe. Kijelentette, hogy azok ahrek, melyek szerint Olaszliszka község lakossága fellázadt volna Friedländer Hermann rabbi ellen, egyáltalán nem felel meg a valóságnak, mert a község lakossága felekezetre való tekintet nélkül osztatlan tisztelettel veszi körül Olaszliszka rabbiját és őszinte részvéttel van iránta, amiért fia ilyen kellemetlen helyzetbe sodorta. Itt említjük meg azt is, hogy Steiner Hermann bodrogkeresztúri rabbi bűnvádi feljelentést tett Friedländer Sámuel ellen, amiért vallomásában azt állította, hogy a hamisított bankjegyeket ő csempészte be az olaszliszkai rabbi gyűjtőperselyébe. Rendőri tudósítónk a bankjegyhamisításról ezeket jelenti: Az ország különböző részein eddig 27 darabb hamis milliós bankjegyet találtak, legutóbb Szolnokon egyet. Ma újabban Budapesten fedeztek fel egy újabb hamis milliós bankjegyet a Szent István-téri postahivatalban, amikor ott rovancsolást végeztek. A hamisított bankjegyet a postahivatal azonnal beszolgáltatta a főkapitányság bűnügyi osztályának. Mint értesülünk, a posta vezérigazgatósága az esettel kapcsolatban körrendeletet intézett valamennyi postahivatalhoz, hogy azonnal végezzenek rovancsolást és állapítsák meg, nincsenek-e hamis bankjegyek a postahivatalokban. Addig is intézkedés történt, hogy a postahivataloknál milliós bankjegyek helyett ötszázezer koronás bankjegyekkel eszközöljék a fizetéseket. Látogatás, sGeorges Pourcel. Az ásulónő megállt Jeanne ágya előtt és halfean megdorgálta. — Ejnye, kisasszony, már megint rajtakapom, hogy a levelét olvassa? Semmi izgalom, semmi megerőltetés!Az orvos megtiltotta! Én megmondom önnek, hogy azt a látogatást el szabad fogadnia. A beteg elmosolyodott, az orcája piros volt a láztól. Törékeny és bájos húszéves gyermek volt, a közeli halál biztos martaléka. — Oh, hogy is lett volna szíve megtiltani, hogy a gyermekkori legjobb barátnőmet, Suzannet láthassam a nászútján. Gondolja csak meg: száz kilométernyi kerülő utat tesz, hogy engem itt a hegyek közt meglátogasson. Végre boldog embereket fogok látni, az olyan jót tesz, bizony! — Igazán, olyan jót tesz az? Hat hónapja, amióta ebben a hegyi szanatóriumban volt, Jeanne nem látott még senkit. A szülei nem éltek s egy nagybácsi gondoskodott róla, egy nagyon elfoglalt kereskedő s tényleg most történt először, hogy a magányában öröm érte. — Látja, Suzanne olyan, mint egy nagyon gyengéd nővér. Alig várom már, hogy meglássam a fiatal férjét... Úgy látszik, hogy egykorúak lehetnek . . . Csak boldoggá tegye Suzannet! A férfiakkal soha nem lehet előre tudni... Minden percben itt lehetnek . . Mondja, milyennek találja az arcomat? Azt hiszem, hogy reggel óta jobb színben vagyok ... Nézzen csak ki az ablakon, nézze ezt a vidám, tavaszi napot... Nem érzi a fenyves illatát? ... Oh! Milyen jó élni! Lám itt van már! Itt a Suzanne! Suzanne élénk és könnyed léptekkel közeledett az előcsarnok fényezett padlóján. Miután a két barátnő átölelte egymást, Jeanne kérdezősködni kezdett: — Egyedül? Hát miért? Azt hittem, hogy a férjedet is megláthatom! * A fiatalasszony némi zavarral válaszolt: — A férjem a társalgóban maradt. .. Előbb elő akartalak készíteni... meg akartalak lepni... A férjem Jean, hiszen ismered ... a kis Jean, aki együtt játszott velünk .. . akit te annyit bosszantottál, amiért selypített ... Emlékszel, amikor azt mondta: «Zane, szeretlek»? Az ember majd meghalt nevettében... — Nagyon furcsa volt, tényleg! mondta a beteg színtelen hangon. Aztán néhány pillanatnyi szünet után: — Hívd hát ide a férjedet, menj! Jeanne, azalatt a rövid idő alatt, amíg egyedül maradt, elalélt és a feje sápadtan esett a párnájára. De a fiatal pár közeledett: — Jónapot, Jean úr — köszöntötte őt Jeanne vidáman. — Hogy megnőtt! Bizony, meg sem ismertem volna ... — Én sem, Jeanne kisasszony! — dadogta. Kissé megreszketett, amint elfogadta a feléje nyújtott kezet. — Igazán tegezhetnétek egymást, mint ezelőtt — indítványozta a fiatal menyecske. — Az olyan régen volt — mentegetődzött a beteg, fáradtan emelve fel vékony, kék eres kezét. — Igen, éppen öt éve, hogy nem láttuk egymást — mondta a fiatalember. Közben katonai szolgálatot tettem, aztán Párisban voltam. Csak hat hónapja kerültem haza... Azt hittem, hogy majd ott viszont fogom látni . . . — Éppen a szanatóriumba jöveteled után való napon érkezett haza — magyarázta Suzanne ... Tudod, hogy milyen szomorúságot okozott neki a betegséged? — Szerencsére te ott voltál, hogy megvigasztald — mondta Jeanne természetes hangon, amely egy csöpp gúnyt sem árult el. Suzanne azonnal a szerelmük elbeszélésébe kezdett. Gyorsan beszélt. Az imént, amikor belépett, tapintatosságból elnyomta a tekintetének a tüzet, a boldogságára mintegy szürke fátyolt borított, mint ahogy egy lobogót gyászfátyolba burkolnak. De a boldogsága átragyogott rajta, csengő kacagásban tört utat, amelyet aztán mindjárt visszafojtott. — El sem képzelheted, hogy milyen jó szabadnak lenni, lerázni magamról minden gyámkodást... — Hát a férj gyámkodása? — tréfált Jeanne. Suzanne tréfásan füttyentett egyet és huncutul csettintett az ujjaival. — Oh! ez a börtön!... Jean imádattal tekintett a fiatal feleségére a szép szürke szemeivel, amelyek az egyetlen képpel voltak tele. Az asszonyka olyan volt, mint egy pompás ékszerdobozba foglalt drágakő. A ruhája részegítőbbé tette körülötte a levegőt. Diadalmas ifjúság áradt belőle, pezsgő életkedv, az erdők tavasza.— Párisban fogunk lakni — ábrándozott fennhangon. — Csoda lakásunk lesz . . . Fák, kert . .. Mihelyt egészséges leszel, el fogsz jönni hozzánk. — Igen, igen ... persze ... — vetette közbe itt-ott a beteg. Nagy, sötétkarikás szemeit a fiatal aszszonyra szögezte és a feje fölött gyermekeket látott, amint egy patak partján, napsugaras időben a homokban játszanak, amelynek vadmenta illata van ... Sápadtan, tágult orrlyukakkal szívta magába Jeanne ezt a mélabús illatot. — Nem szabad elfárasztani Jeanne kisasszonyt — mondta az ápolónő, hozzájuk közeledve. — A doktor úr szigorúan megparancsolta ... A fiatal pár fölállott. — Viszontlátásra, drágám ... De valóban, milyen jól vagy már! Milyen kitűnő színben vagy! Már kiszínesedett az arcod! Pár nap múlva már felkelhetsz... Ugye, kedves Paris, augusztus 31. A Petit Párisién jelenti Fezből: Az offenziva előkészítése és a csapatok átcsoportosítása megkezdődött. Abd el Krim táborában a francia offenzivától való félelem következtében zűrzavar uralkodik, különösen azért, mert nem tudják, hogy Pétain melyik ponton fogja a támadást megindítani. Abd el Krím különös gondot fordít a szárnyak védelmére. Maga Abd el ~Krim X3jYr 'víflé'Kenáis "léArtrrrfAmig fivére, aki főhadiszállását Ued Lauban ütött® a nyugati szárnyat védi. Mint a lapok Fezből jelentik, a brám-törzs nem adja meg magát oly gyorsan, mint a tsultörzs. A brám-törzs 3000 családja közül elfie, körülbelül 150 hódolt meg. A brám-törzs területe, amelyet a franciák újból elfoglaltak, majdnem teljesen néptelen, miután a legtöbb család a rnffkabilokhoz költözött. Lyautcy tábornagy tegnap Marseillebe érkezett. A mai nap folyamán fontos megbeszélést fog folytatni Painlévé miniszterelnökkel, testvér. A két barátnő összeölelkezett. — Te is Jean, te is megteheted . .. most, hogy már újra összebarátkoztatok! — Nem féltek, hogy elkapjátok a betegségemet? — mosolygott Jeanne némi keserűséggel. Utánuk nézett, amikor elhagyták a termet, fiatalon, szépen, boldogan — megszabadulva. Elhaladtak az ablak felőli oldalon s rátértek a keresztútra, amely az országúthoz vezet. A fenyőerdő szélére érve, megálltak és abban a hitben, hogy senki sem látja őket, megcsókolták egymást. Jeanne látta az ölelést és behunyta a szemét. — Nagyon helyesek a kis pintyekéi — mondta az ápolónő —, de milyen fiatalok! Azt hiszik, hogy a hetedik mennyországban vannak... Szegény gyerekek! Jeanne kissé fáradt volt s nem felelt. — Azt hiszem, hogy az asszonyka majd papucs alatt fogja tartani az urát! Nem vette észre, hogy milyen hangon mondta neki, hogy j Igazítsd hát meg a nyakkendődet!* Csalódott mosoly suhant át a sápadt ajkakon. — Én megigazítottam volna neki magam ... Csak boldoggá tegye a férjét! Az asszonyokkal soha sem lehet előre tudni ... — Ami a férfit illeti — folytatta az ápolónő —, világos, hogy bolondul bele . . . Milyen hangon mondta: «Suzanne!— Észrevette? — Igen, észrevettem — mondta a beteg megerőltetéssel. — Suzanne, azt könnyű kiejteni a Z miatt... Az én nevem nehezebb és Jean sohasem tudta helyesen kimondani... Igen, egy kicsit z-vel beszél... Akkor úgy mondta: «Zane, szeretlek». A szemei könnyekkel lelnek meg és a hangja reszket. De hősiesen fejezi be: — És amikor ezeket az egyszerű szavakat mondta, az ember majd meghalt neveltében. Fordította: Orowan Kornélia. Hétszázezer szénbányász sztrájkol Amerikában. Tíz hétig elég a meglévő kőszénkészlet. Fit ad el fia, augusztus 31. (Az Újság külön kábelszolgálata.) Az antracitbányákban hétfő éjjel kezdődik a sztrájk, ötvenezer munkás már ma abbahagya a munkát. A sztrájkólók számát kétszázezerre becsülik. A puhaszénbányák munkásai nem ragálnak a sztrájkfelhívásra. A kőszénkészletek tíz hétig elegendők, amikor az ország a puhaszenet fogja igénybe venni. A kormány kijelentette, hogy nem avatkozik a sztrájkba. A munkások a nélkülözhetetlen munkálatokat elvégzik. Attól félnek, hogy összeütközések történnek. (United Press.) NEM LEHET ADDIG ÉPÍTENI, AMÍG A KORMÁNY OLCSÓ HITELEKET NEM AD. NAGY ELKESEREDÉSSEL FOGADTÁK AZ ÉPÍTŐIPAROSOK A KORMÁNY BERUHÁZÁSI PROGRAMMJÁT. ALIG JUT EBBEN AZ ÉVBEN 15 MILLIÁRD AZ ÉPÍTÉSRE. 3-4 SZÁZALÉKOS KÖLCSÖN KELLENE AZ ÉPÍTÉSI KÖLTSÉGEK 70 SZÁZALÉKÁNAK EREJÉIG. PINTÉR OSZKÁR, AZ ÉPÍTŐIPAROSOK ALELNÖKE NYILATKOZIK A BERUHÁZÁSI PROGRAMMRÓL. t. - r '—s r -— i.— ^ — Ismeretes, hogy a kormány a napokban tettte közzé hivatalos beruházási programmját. Ezi a programot sem váltotta be a hozzáfűzött keményeket. Főleg a magyar iparosság bízott abban, hogy a kormány végül alkalmat ad megfelelő gazdaságpolitikai intézkedésekkel arra, hogy az építőmunka meginduljon és így ugyanaz a program is két irányban: a lakáshiány enyhítése és az iparosok munkához juttatása révén okozzon az egész országnak előnyöket. Megkérdeztük ma a Magyar Építőiparosok Országos Egyesületének alelnökét, Pintér Oszkár mérnököt arról, hogy az építőiparosság miként vélekedik a kormány beruházási programútjáról. Pintér Oszkár a következőket mondotta munkatársunknak: — A beruházási programút megvalósításának alapgondolata onnan indult ki, hogy az építőiparosok a télen mozgalmat kezdtek az építkezés, főleg a lakásépítkezés megindítása érdekében. A kormány ezt a gondolatot magáévá tette és megalkotta az úgynevezett tatarozási törvényt. Elhatározták, hogy a beruházásokra vonatkozóan intézkedéseket fognak tenni és megígérték, hogy még ez év folyamán meg fog indulni az építkezés. Az építőiparosok, de általában minden iparos is, nagy bizalommal várták a kormány hivatalos be 3 Készülődés a francia offenzívára Marokkóban. ruházási tervet. Annál nagyobb volt a sajnálkozás most, a hivatalos tervezet megjelenésekor, mert nyilvánvaló lett, hogy a tulajdonképpeni építőipar, melynek megsegítésére a beruházási mozgalom megindult, alig jut valami munkához. Az egész tervben csupán a mintegy 80 milliárdot kitevő összeg az, amely lakásépítésre fordítandó, de ebből is 20 milliárdot már a kispesti állami munkástelepen épülő hat ház költségeire fordítottak- így a jövőben összesen mintegy 50— 60 milliárdnyi összeg az, amelyből lakásokat lehet építtetni. Ebből az összegből is csak 15 milliárdot lehet ennek az évnek a folytiatán felhasználni. A többi tételek túlnyomó részben mind más természetű beruházások, melyek az építőiparral alig vannak összefüggésben. Amint ezekből az adatokból is látható, a tervezet megjelenése a legnagyobb csalódást okozta az építőiparosok körében, annál is inkább, mert hiszen az ország iparosai a legnagyobb reménykedéssel várták ennek a hivatalos tervnek a közlését. Minthogy azonban tudtunkkal a kormánynak újabb további összegek fognak rendelkezésére állani, reméljük, hogy még az építőipar számára is fog maradni valami. Aminthogy különösképpen rá kell mutatnunk arra, hogy a lakásépítési tevékenység csak akkor indulhat meg, ha a kormány a magánépíttetek- nek egészen olcsó, 3—4 százalékos építési kölcsönöket bocsát rendelkezésre. Mégpedig úgy, hogy a kölcsön összege az építési költségeknek legalább 70 százalékáig terjedjen. Úgy, mint ahogy Németországban van, ahol az állam támogatásával csupán a múlt évben több, mint 150.000 lakást építettek. Magyarországon is számtalan olyan család van, amelynek némi tőke áll rendelkezésére és amely az állam támogatásával azonnal megindítaná az építkezést. Addig, amíg ezek a törekvések nem részesülnek kellő méltánylásban, nem lehet elképzelni az építési mozgalom eredményességét.