Ujság, 1926. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1926-01-27 / 21. szám

("­ ) SZÍNHÁZ - ZENE * Operai est. Zeneművészeti Főiskolánk operai tanfolyamának a növendékei ezúttal ismét teljes operák előadásával gyönyörköd­tettek. Gluck egyfelvonásos vig dalművét, A rászedett kádi-t, továbbá Bizet romantikus egyfelvonásosát, a Dzsamiléh-t adták elő pompás kidolgozottsággal, egybevágóan, sza­batosan. Mind a két előadást egész bátran magáénak vallhatná bármelyik nagy színház is, annyira összehangolt és sikerült volt min­den részlet. A tanárok: Unger Ernő, Hegedűs Gyula és D. Müller Katica büszkék lehetnek növendékeik teljesítményére. Unger Ernő ok­tatói stílusán kívül még mint aktív közre­működő is rászolgált a dicséretre, ő vezé­nyelte biztos kézzel és muzikálisan az elő­adást s külön tapsokat is kapott. A közre­működők közül ezúttal a férfiszereplők tűn­tek ki inkább. Laurisin Lajos érces, szép tenorhangja még baritonfekvésű szólamában is jól érvényesült. Nagyon intelligens és mu­zikális. Nem egy fázisa megkapóan szép volt. Fehér Pál hangja könnyűszárnyalású lírai tenor. Szintén jól és szépen énekel s bár­melyik operaháznak használható hangja lehet. Maleczky Oszkár kellemes, baritonja szintén elsőrangúan képzett anyag. Muzikálisan éne­kel és meglepő művészi készséggel játszik. Welser Tibor is nagyon jó volt két kis sze­repében, képességeit azonban csak akkor ítél­hetjük meg a maguk teljességében, ha majd nagyobb feladathoz jut. Kisztián Lili kellemes csengésű szopránjával ügyesen bánik. Játéka is kedves. Sd­. Gárdonyi Krisztának is szép és jól képzett a hangja. Azonkívül kitűnően beszél és nagyon jól is játszik. Operettszín­­padon is jelentős sikert arathat. Rácz Matild jóizű humorral énekelte és játszotta kis sze­repét, Schmidt Gizella meg ízlésesen, plasz­tikus mozdulatokkal táncolt. Külön dicséretet érdemelnek még a növendékek, különösen a férfiak pompás szövegkiejtésükért és jó szín­padi beszédükért. A közönség melegen ünne­pelte valamennyiöket. * A Vígszínház és a Városi Színház harca Hegedűs Gyuláért. Érdekes ellentétbe került egymással a Vígszínház és a Városi Színház Hegedűs Gyula személye folytán. Az eset ott kezdődik, hogy Hegedűs vasárnap este egy tár­saságban végighallgatta az új Szilágyi—Zetko­­w'sz-operettet, A csókos asszonyt és az operettben annyira megtetszett neki egy mecénás báró alakja, hogy rögtön meg is ígérte a jelenlevő Sebestyén Gézának, hogy a bemutató és az azt ki­vető előadásokon vállalja a szerepet, hacsak ugyanakkor a Vígszínházban nem vár reá va­lami neki megfelelő feladat. Hétfőn délelőtt elment a Vígszínház igazgatóihoz és elő­adta nekik kívánságát. Ott azonban kijelen­tették, hogy egyik új darabban szántak neki fontos szerepet és így nem nélkülözhetik. Hegedűs elkérte a szerepet, rögtön elolvasta és kijelentette, hogy annak eljátszására bármely kezdő színész is teljesen alkalmas. Még aznap dél­után megjelent Sebestyén Gézánál és megkötötte vele a szerződést az operettben való fellépteit il­letőleg. Ma este azután a Vígszínház igazgatósága értesítette a Városi Színházat, hogy legnagyobb sajnálatára Hegedűs Gyulát nem engedheti át, mi­után neki van reá szüksége. Hegedűs Gyula vi­szont kijelentette, hogy a szerződést továbbra is vállalja és amennyiben a Vígszínház igazgatósága felléptei elé nehézségeket gördít, úgy választott bí­róság elé viszi az ügyet. A Városi Sz­inh­áz. A Pillangó kisasszony ma esti előadásának faji szempontból igazán kifogástalan volt a hősnője. Mint Madame Butterfly ugyanis Teiko Kiwa, egy japán származású énekesnő jelent meg a közönség előtt. Felléptét rendkívüli érdeklődés előzte meg, annyira, hogy az előadásra már napok előtt minden jegy elkelt. Teiko Kiwa, ha mint énekesnő nem is tartozik a legelsőrangúak közé, színpadi jelenségnek kétségkívül nagyon érdekes. Azonfelül ugyanis, hogy japán nő, kitűnően játszik is és teljes illúziót bír kel­teni a szerencsétlen kis keleti virágszál tragé­diájában. Mozdulatai, sőt arcjátéka is nagyon kifejezőek és messze meghaladják azt a mér­téket, melyhez énekes színpadaink szereplői általában szoktatnak bennünket. Valami kü­lönös japán sajátosságot azonban ami újsze­rűséggel hatott volna reánk­, nem láttunk tőle, de nem azért, mintha nem játszotta volna meg teljes élethűséggel fajának leányát, hanem mert japán rajzokból, fényképekből és euró­pai színésznőink előadásából a japán asszony is majdnem olyan jó ismerősünk már, mint az európai. Ami Teiko Kiwa hangját illeti, az könnyen, súlytalanul röppen, mint a madár­dal és van benne valami a veréb csipogásából meg egy kisgyermek dalolásából. Európai ér­telemben vett drámai erőt hiába keresnénk énekében, de annál több benne a báj és ked­vesség. Szopránja különben teljesen tiszta és előadása intonálás, valamint dinamika szem­pontjából is teljesen kifogástalan. Meglátszik rajta a kitűnő olasz iskola. Partnerei Somló és Pajor voltak. A zsúfolt ház közönsége tün­tető lelkesedéssel ünnepelte az ázsiai vendég­­m­űvésznőt. Ha azonban valaki azt hitte elő­adás előtt, hogy Teiko Kiwa fellépte valami fogalmat nyújt neki a japán zenéről, illetve a japán éneklésről, annak természetesen csa­lódnia kellett. Mert csak japán játékot kapott olasz zenével. Ilyen szempontból az lenne ér­dekes, ha valami eredeti japán színpadi mű­ben eredeti japán muzsikát adna elő. (s. gy) * Zenekari est. Komor Vilmos kamara­­zenekari hangversenyének műsorán két ma­gyar újdonság is szerepelt. Feltétlen elismerés és dicséret illeti ezért a jeles karnagyot és hála a magyar szerzők részéről, kik ugyancsak sok szenvedés és megpróbáltatás után szoktak el­jutni műveik előadásáig. Különösen ha oly sze­rencsétlenek és véletlenül zenekarra írtak va­lamit. Ezúttal Fichtner Sándor és Kása György voltak az újdonságok alkotói. Az előbbinek Scherzója, az utóbbinak Groteszk miniatűrjei állottak a műsoron. Kettőjük közül kétségkí­vül Kása az erősebb tehetség, ami azonban nem zárja ki, hogy a Scherzo is ne legyen ma­gyaros, ízléses, jól megcsinált zenemű. A mi­niatűrök ízig-vérig modern apróságok, telve szellemes ötlettel, muzikális viccekkel és meg­lepő fordulatokkal. Különös erényük, hogy a kis zenekar lehetőségeit is rendkívül sokszí­nűen tudják kihasználni. Az est egyik magán­­szereplője Franz Wagner, egy német zongo­­rás, Beethoven egyik versenyművét játszotta el. Egészen jelentéktelenül. A másik szólista Alpár Gitta, egy régi francia és egy ugyan­olyan korú olasz ária eléneklésével csillogtatta kristályos hangját, tudását, technikáját. Úgy ő, mint a vezénylő karmester és a szerzők meleg sikert arattak. * Az Andrássy­ úti Színház bemutatója. Őszi megnyitója óta ma mutatta be harmadik mű­sorát a nagyszerű művészgárdájával és pompás programmjával hamarosan a közönség kegyeibe férkőzött Andrássy­ úti Színház, amelynek mai premierje is a legnagyobb sikerrel, szinte állandó tapsok kíséretében folyt le. Egy pillantás a szín­­lapra elárulja a siker titkát, mert az új műsoron a színpadi irodalom és a színészek legelőkelőbb reprezentánsai szerepelnek. Anatole Francé hír­neves vígjátékát, A néma asszony­t Nádor Mi­hály finom muzsikája kíséri. A címszerepet a nagyszerű Medgyaszay Vilma játssza, méltó part­nerei Boross, Bársony, Habos és Radó. Ilosvay Rózsi, Lukács Pál és és Boross Géza a szereplői Fodor László Kenyeres! címü bájos vígjátéká­­nak, brilliáns Harsányi Zsolt Egészen az apja címü bohózata, amit Kökény Ilona és Habos el­ragadó bravúrral játszanak. Dajbukát Hona és Bársony István jóizű alakításai vitték sikerre Török Rezső zamatos parasztbohózatát és sokat kacagtak Békeffy ötletes tréfájának, továbbá a Családban marad című francia vígjátéknak. Az új műsornak erősségei a jobbnál-jobb magán­­szám­ok Medgyaszay Vilma, Ilosvay Rózsi, Kö­kény Ilona, Vaszary Piroska, Boross Géza és Radó Sándor brilliáns interpretálásában. (h. n.) * Vízkereszt —­ a Kamaraszínházban. Pirandello mondatja el egyik darabjában, hogy a színpadi függöny többé-kevésbé min­dig agyonüti az egyes szereplőket s a dráma kedvéért az emberi alakok kiformálását de­rékon szegi. Mindenesetre a függöny össze­csapása állandóan kizökkenti hangulatából a közönséget, különösen ha a függöny olyan gyakran csapódik össze, ahányszor csak sh­akespearei színek gyors változása meg­kívánja. Hevesi Sándor érezte is azt a vesze­delmet, melyet a Shakespeare-darabokban a film-szív folytonos leengedése jelent s a Nem­zeti Színház előadásaiban csak a felvonások között ad szünetet, míg a színek változását lesötétített színpadon, de a függöny leeresz­tése nélkül vitte keresztül. A Kamaraszínház ma esti felújítása bizonyos tekintetben vissza­fejlődést jelent a Nemzeti Színház előadásá­val szemben, mert nem oldotta meg a színek nyált és gyors változását, holott néhány kör­függöny felhasználásával az összes nehéz­ségeket legyőzhette volna. Viszont az intim hatású környezet jobban felszínre emelte az előadás összes finomságait, bár a hibákat is jobban hangsúlyozta. Ezen a színpadon nem ér­vényesülhet az a módszer, mely a darabo­kat félig készen viszi a színpadra s a többit a jó Istenre, no meg a súgóra bízza. Ezek a felkészültségek sokszor az intim színpadon — az egész készü­letlenség látszatát keltik. Mégis a hibák ellenére is az új betanulás határozot­tan előnyére válik az előadásnak. Az egysé­ges színpad, ha éppen a jelzett szakkebviség miatt nem is kelt teljes illúziót, mégis alanyt ad a játékosság további kifejlesztésére. Külö­nösen ha a rendezés gyorsítja azokat a jele­neteket (az Orsino-jeleneteket és Olivia­­jeleneteket) amelyek régebb üdébben hatot­tak, de a mai előadásban teljesen ellankad­nak. Ennek az ellankadásnak ám nem a sze­replők az okai. Mátrai Erzsi, aki ma este tért vissza az állami színházak színpadára, szép­­beszédű, komoly intelligenciájú, stílusos szí­nésznő s indokolatlan próbálkozása más szín­padon meggyőzhette Öt is, színházát is, hogy az állami színházak színpadán van a helye. Környei Paula finom beszéde, közvetlen hangja és mindig diszkrét humora a fiatal színésznő helyét a legelsők sorában jelöli ki. Mellettük a harmadik női szereplő, D. Ligeti Juliska, teljes épségben mentette át a régi elő­adásból nagyszerű temperamentumát s a min­dent legyőző jókedvét. Gál Gyula nagyszerű és ellenállhatatlan. Nagy Adorján nemesen és becsületesen formálja meg a reászabott figu­rát. Abonyi tüzes, Garamszeghy poétikus. A Rózsahegyi—Horváth-~Pethes-~Szőke-kvar­­tett olyan komikus együttes, amelynek párját a legjobb színházak is hiába keresnék. Nem is csoda, ha a közönség mindvégig zugó ka­cagással és rengeteg tapssal ünnepelte őket. P. * Művészimiid­né: Gerö Erzsi zongoraművésznő, a fiatal művészgeneráció egyik legtehetségesebb tagja most tartotta művészmatinéját a Kamara­zeneteremben előkelő közönség előtt. Nagy sikert aratott műsorával, melyen Bach „Gavotte“ H-moll, Schumann: Papillons, Dohnányi: Rhap­­sodia Fis-moll, Chopin: Polonaise A-dúr, Chopin! Fantasie F-moll, Liszt-Gounod, Faust-keringő voltak. Ki kell emelni nagy technikáját és intelli­genciáját, mellyel műsorát előadta. A zenekultúra egyik büszkeségét látjuk benne. Közreműködtek: Forgács Rózsi és Remény Artúr. Lelkes tapsokat kaptak ,ők is. Rendező: Fekete Jenő volt, aki most is ügyesnek bizonyult. * A Nemzeti Színház legközelebb műsorába illeszti Moliére halhatatlan komédiáját, a Szere­lem mint orvos­t, mely a tervek szerint még feb­ruár folyamán színre kerül. A darabhoz Kern Aurél szerzett kísérőzenét, amely Lully és Rameau muzsikájának feldolgozásán kívül ere­deti kompozíciókban is bővelkedik. * A szegedi színház már aktív. Szegedről jelenti az Újság tudósítója. A szegedi városi szín­ház az elmúlt szezon alatt súlyos anyagi nehéz­ségekbe jutott. Hogy a színház a csődöt elkerülje,­­Andor Zsigmond igazgató már a kényszeregyez­ség gondolatával foglalkozott, amire azonban az utolsó pillanatban mégsem került a sor. A ba­jok a mostani új szezon megkezdésekor ismét fel­juttak. A színház az elmúlt évben mintegy 600 millió korona tartozással zárta le mérlegét. A várostól több alkalommal kért segélyt és meg­felelő békenívójó szubvenciót, amelyet többszöri heves közgyűlési harc után meg is kapott. Ez azonban még mindig nem jelentette a színház végleges szanálását. Erre Andor igazgató be­adványt intézett a tanácshoz, kérve, hogy múlt évről való tartozását, amely most már csupán 100 millió koronát tesz ki, a város konvertálja és tegye lehetővé, hogy a szegedi színház ne akadjon meg. A városi tanács ezzel a kéréssel még nem foglalkozott, mire az igazgató újabb beadvánnyal fordult a tanácshoz. Újabb beadvá­nyában az igazgató kijelentette, hogy ebben a szezonban a szegedi színház a többi színháztól eltérően teljesen rentábilisnek bizonyult. A napi bevételek és a város szubvenciója teljesen ele­­gendők arra, hogy a színtársulatot és a szín­házat fentartsa, sőt még jelentős összeg meg is maradt. Ezért kérte a tanácsot, hogy miután a szegedi színház ma már üzleti vállalkozássá ala­kult át, konvertálja a 400 milliós adósságot, úgy, hogy kösse le a körülbelül kétmilliárd értékű színházi felszerelést, vegye saját kezelésébe a színházat és neki, mint művészeti irányítónak, fix fizetést adjon. Ezzel a tervvel azután végle­gesen szanálva lenne a színház. A sürgető be­adványt ma délelőtt tárgyalta a városi tanács és hosszú vita indult meg a végleges szanálás ügyé­ben. Végső határozatot a tanács nem hozott, azonban kimondotta, hogy szakértő bizottságot küld ki. ­ BÉLYEG-UJSAG Megjelenik hetenként egyszer Rovatvezető: ÖRVÖS JÁNOS Körmönfont bélyes kihamisitás Budapesten. Nincs bü­ntetőparagrafus nálunk a forgalomból kivont bélyegek hamisítói ellen. — A hamis álló keresztes, vizjelű 20 filléres portókéi jegek ügyé­nek epilógusa. A közelmúltban úgy a filatéliai szakújságok, mint a napilapok megírták, hogy az állókeresztes vízjelű, 1914-es kiadású 20 filléres magyar portó­­bélyegek hamis példányait fedezték fel a keres­kedelmi forgalomban. Ezek a közlemények a gyűjtők széles rétegeinél a szenzáció erejével ha­tottak, mert az állókeresztes 20 filléres portó­­bélyeg a legnagyobb magyar bélyegritkaságok egyike s 2,3 millió korona egy-egy darab ára; a nagy kereslettel szemben azonban úgyszólván semmi kínálat nincs ezekben. Éppen ezen körül­mény magyarázza meg, hogy a hamisítványokat a kereskedőknél is könnyen sikerült értékesíteni, ugyanis ezek kapva-kaptak a keresett darabok után és a szükséges elővigyázatosságról is meg­feledkeztek. Igaz, a hamisítás olyan körmönfont, hogy nem is egykönnyen jön reá az ember és kétségen kívül az ismeretlen budapesti hamisí­tók ezen a téren a külföld előtt is teljesen újat produkáltak. Az utóbbi esztendőkben Budapesten valóság­gal burjánzott a bélyeghamisítás és különösen az úgynevezett „felülnyomásos" megszállási bé­lyegeket millió és millió számban készítették kis zugnyomdákban és teljesen nyíltan terjesztették innen az egész világon. A magyar gyűjtők már annak idején felzudultak ezen szégyenteljes cse­lekedetek ellen, látható eredményt azonban nem tudtak kiharcolni, mert a törvény sújtó keze ha­zánkban nem ér el a forgalomból kivont bélyegek hamisítóiig, azaz nincs büntetőparagrafusunk a bélyeghamisítók ellen. A gyűjtők akciójának annyi eredménye mégis lett, hogy komolyabb filatelisták csak szakvizsgálótól, jelzéssel ellátott felü­lnyomásos bélyegeket vásároljanak. A hamis állókeresztes 20 filléresek készítésé­nél azonban egészen újszerű metódus szerint jár­tak el a hamisítók. A közönséges fekvőkeresztes vagy korona vízjelű 20 filléres portósbélyegből eltávolították a vízjelet, ami úgy történt, hogy a bélyeget annyira levékonyították, hogy a vizjel már nem is volt látható; ezután közönséges ara­­tós vagy turulos bélyeget annyira levékonyítot­­tak, hogy erről viszont a kép tűnt el s csak egy vékony papírréteg maradt a vízjellel. A két bé­lyegrészt ezután összepréselték és készen volt az állókeresztes portóbélyegritkaság. A 20 filléres portóbélyeg tehát — amely az állóvizjel nélkül értéktelen — valódi volt, viszont az állóvizjel — amely a ritkaságot megadja — be lett hamisítva, még­pedig olyképpen, hogy a közönséges vízjel eltávolítása után egy másik bélyeg ugyancsak valódi vízjele lett hamisított állásba helyezve. Bélyeggyűjtői, értelemben tehát ezek nemcsak •hamisak*, de «javítottak» is. Kis idő múltán néhány szakember mégis csak vizsgálat, alá vette a nagyobb számban piacra került ritkaságokat s először a javitott* daraboknak találták egyik­másikat, azután pedig kétségenkivül megállapí­­tották, hogy az előbb leírt módon lettek hami­sítva. A károsult kereskedők, kik 1—1­/7 millió koronát adtak ezen bélyegek darabjáért, felje­lentést tettek a rendőrségen és maguk is s nyo­moztak­ a hamisítványok forgalombahozói után. Ezen munkájuk eredménnyel is járt, amennyi­­ben sikerült az eladókat felkutatni, ezek azonban kijelentették, hogy a bélyegeket jóhiszeműleg adták tovább, mert meg voltak győződve valódi­ságukról. A rendőrség előtt tett vallomásukban — az igen jó társadalmi körökhöz tartozó hami­­sítvány-forgalombahozók — azt állítják, hogy a bélyegeket egy kávéházban ismeretlen filatelis­­tától vették és fogalmuk sincs, ki hamisította azokat. Most azután le is zárult ez a szenzációs bélyeghamisítási ügy, amennyiben a hamisítvá­nyok forgalombahozói a kereskedők teljes kárát megtérítették, mire ezek visszavonták feljelenté­süket. Úgy látszik, a rendőrség is befejezettnek veszi ezzel az ügyet, mert megfelelő paragrafu­sok hiányában úgy sem igen tudtak volna ér­demlegesen eljárni. A magunk részéről csak annyit, hogy itt volna már az ideje, hogy az illetékesek komoly lépéseket tegyenek a bélyeghamisítás törvényes üldözésének elérésére. UJLA, SZERDA, 1926 JANUÁR 27 UJ BÉLYEGEK. Albánia. Ahmet Zogu köztársasági elnök képé­vel csinos megrajzolása és jó kivitelű új sorozat jelent meg a következő értékekkel: 1, 2, 5, 16, 15, 25, 50 Qu., 1,­2, 3, 5 Fr. Ezenkívül 10, 20, 30 és 50 Quintáros pos­­tóbélyegek is megjelen­tek. Dánia. A forgalomban lévő sorozat négy bélye­ge a következő új szí­nekben jelent meg: 25 őre (zöld), 30 őre (kék), 40 őre (narancssárga), 1 koronás portós (barna­kék). Island. A közelmúlt­ban megjelent 10 koro­nás provizóriumot most újabb 10 koronás provi­zórium követte. Ez alka­lommal az 1912-es ki­adású VIII. Frigyes ké­pét ábrázoló 50 Aur-os bélyeget látták el «Kr. 10» felülnyomással. Lettország. Két magas névértékű kiegészítő bé­lyeg jelent meg: 5 Lat (zöld) és 10 Lat (rózsa­szín). Malta. A 3 pennys bé­lyeget 200 penny-re nyomták át. A felülnyo­más szövege: Two pence halfpenny. Románia. Az eddig barna színben forgalom­ban volt 25 baris bélye­get piros színben jelen­tette meg a román pos­ta. A januártól érvény­be lépett postatarifa­emelés folytán legköze­lebb újabb színváltozá­sok is lesznek. Svédország. V. Gusz­táv király képével a kö­vetkező új bélyegek je­lentek meg: 85 őre (zöld), 115 őre (vöröses­­barna), 145 őre (sár­gászöld). BÉLYEGH­ÍREK. Ifjúsági bélyegkiállítás. Az Ifjúsági Bélyeg­gyűjtők Első Magyar Egyesülete a II. ker. kir. egyetemi kath. reál­gimnáziumban a hús­véti vakációban bélyeg­­kiállítást rendez. Uj bélyőegyesületek. Az esztergomi fk­atalisták igen nagy érdeklődés mellett feb­ruár 1-én alakítják meg a „Strigonium Esztergomi Bé­lyeggyűjtők Karét". A szép lendületet vett magyarországi ifjúsági bélyeggyűjtési moz­galom legújabb örvendetes eredményeképpen közölhet­­jü­k a „Budapesti Kemény Zsigmond Főreáliskola Bé­lyeggyűjtő Körének" megala­kulását, amelynek megalaku­lásában a fóérdem Bodor Jó­zsef dr. tanárt és Bálint Mik­lós Dénes főreáliskolai tanu­lót illeti..Az új egyesület ké­ri az ifjúsági társegyesülete­­ket, hogy szorosabb össze­köttetés céljából írjanak az ifjúsági elnök címére: Bálint Miklós Dénes, Buda­pest, VII. Rottenbiller­ u. 30. Új kőnyomatos szín­­ritkaság. A közelmúlt napokban egy feloszla­tott bécsi gyűjtemény­ből eddig nem ismere­­tes magyar litográfiai színritkaság került Bu­dapestre. A szóbanforgó bélyeg gyönyörű foga­­zása és rendkívül szép lebetűzésü 5 krajcáros litográfia, melynek élénk meggypiros színe a legnagyobb magyar specialistákat is bámu­latba ejtette. A kataló­gusok is ezideig csak rózsaszínű és téglavörös 5 krajcáros kőnyomato­sokat soroltak fel, mos­tantól természetesen­ mint nagy ritkaság a meggypiros 5 kr.-os is megemlítésre kerül. A MAOE köréből. A Magyar Amatőrök Or­szágos Egyesülete feb­ruár 1-én a „Medikus vendéglő” (Üllői-út és Mária-utca sarok) kü­lön helyiségeiben családi estélyt rendez. Az egye­sület február 8-án dél­után 6 órakor a klub­házban tartja évi köz­gyűlését. A közgyűlés után a választmányi te­remben ingyensorsolás­sal egybekötött társas­vacsora lesz. A MAOE ismét megjelentette lito­grafált egyesületi értesí­tőjét és a jövőben is minden hónapban pon­tosan kiadja. A használatlan téte­­les bélyegek karrierje. Az utóbbi időben a használatlan magyar turulos bélyegek iránt nemcsak belföldön, de külföldön is rendkívü­li érdeklődés mutatkozik. Mégis kellemes megle­petést kelt, hogy Hess világhírű frankfurti auk­ciós cég legújabb kata­lógusában a használat­lan kis koronás bélye­geink képét a legna­gyobb külföldi raritások között hozza és az új magas árakon jelzi. A BÉLYEG-UJSÁG postája. Minden szakkérdésben szí­vesen adunk felvilágosítást. Levélcím: Az Újság szer­­kesztősége (Bélyegrovat), Bu­dapest, V.­ Vilmos császár­­ut 34. — A magyar filatelis­ták lapja az Újság, ter­jesszék ismerőseik körében és szerezzenek minél több előfizetőt részére. D. R„ Debrecen. Kiadóhivatalunkat megkérjük, hogy ha lehetsé­ges, keressék ki az eddigi bélyegrovatainkat tartalmazó számokat; amennyiben meg­les­znk, szívesen elküldjük Dr-kik. Mai rovatunk a ha­todik. — Kemény Zsigmond Far-A iskola ifjúsági Ítélye*­­r*Íető Kőre. Gratulálunk Fiúk! Csak így tovább, előre! — Miskolci bélyrgyfiltő. A ballonlapok darabját jelenleg 15 ezer koronáért küldi a Szövetség. Cím: Külin János, szövetségi titkár. str­a­ftst, I., Dísz tér 3. — M. K . Bu­dapest. Cégeket nem aján­lunk. A kérdezett újság ez évben eddig nem jelent meg.

Next