Ujság, 1926. június (2. évfolyam, 121-144. szám)
1926-06-01 / 121. szám
Budapest, 1926 kedd, junius 1 óra 2000 korona H. évfolyam, 121. szám Érvényes:1928 aug. 31-ig 2000 korona értékben fogadják el ezt a jutalékszelvényt az UJSÁG-ban felsorolt cégek a bolti áron számított összegek mindenkor megállapítandó százaléka erejéig. Ezidő szerint 10% Törv. védve ÚJSÁG ELŐFIZETÉSI ÁKlAKI Negyedévre .. .. .. .. .. . .135.000 korona Egy hóra ........................... .. 50.000 korona Ausztriában egy hóra..................8 Schilling Jugoszláviában egy hóra............ 80 Dinár Egyes számára Budapesten, vidéken és pályaudvarokon hétköznap.. .. 2000 korona vasárnap •• •• •« .. .. ». ■. .. 4000 korona Ausztriában hétköznap .. .. .. 30Groschen vasárnap............................... •• 40Groschen Jugoszláviában hétköznap............. 4 Dinár vasárnap .. •• ..................... ... 5 Dinár Megjelenik ünnep utáni napok kivételével minden nap .__R››VÁ£ Tisztelettel és alázattal vesszük tudomásul: ez is rendjén van, a halottgyalázás. Tisztelettel és alázattal, mert azok követik el, akiknek minden szabad. Akiknek szabad röhögniük bombatépte hullákon, akiknek szabad a hordóról uszítani a népszenvedélyeket, akiknek szabad becsületben gázolni, kenyereket kitépni a más szájából, mint társadalmi egyesület politizálni, mint politizálok üzleteket csinálni, elnevezvén őket egyszerűen akcióknak. Tiszteljük őket alázattal, mert tisztelet és alázat jár ki azoknak, akiknek annyi kiváltság jár egy államban, amelyben a szabadság éppenséggel nem garázdálkodhatik. Az appropriációs javaslat sürgősségével kapcsolatban megint szól az ijesztés: jön a farkas! Nem lesz beruházásra felszabadított ötvenmillió genfi pénz. S mindenki elhiszi, hogy jön a farkas és senki sem ijedezik. Nem mintha a farkastól nem félne. Nem mintha nem hinné, hogy nem jön. De már kétszer megijedtünk attól, hogy kétszer elhárítván a jövetelét, mégis felfalt bennünket. * S már nem rémít senkit a mindennapos öngyilkos szenes. S nem akad már fenn senki az éppoly sorozatos családirtáson sem. Ez mind rámutat valamire, amit nézni rossz, mert tenni kellene valamit. Ez pedig kényelmetlen, kellemetlen. Jobb megszokni. És megszokjuk. Koncentrikus francia sajtókampány Bethlen István gróf miniszterelnök ellen. A francia kormány félhivatalos lapja is résztvesz a támadásban. „A frankhamisítás ügye megnehezíti azt, hogy az ellenőrzést azonnal felfüggesszék." Francia részről koncentrikus sajtókampányt indítottak Bethlen István gróf ellen. Az a tény, hogy a francia sajtó csak most, napok múltán boncolgatja a frankper ítéletét, amellett bizonyít, hogy kimondott a magyar kormány genfi pozícióját akarja gyengíteni. Ezzel szemben megnyugtatóan hat az a tény, hogy francia sajtó közleményeit maga a félhivatalos magyar kőnyomatos juttatta el a magyar sajtóhoz. • Ezzel a magyar kormány biztosítékát adta annak, hogy semmit sem akar leplezni és vállalja a helyzetet. Ez a nyíltság az adott körülmények között sokkal jobban megfelelő, mint ahogyan az hatott volna, ha a való helyzet elhallgatásával vagy szépítgetésekkel ideiglenesen tévedésbe ejtették volna az országot. JULES SAUERWEIN CIKKE. Ezúttal is Jules Sauerwein hadakozik a legélesebb hangon. Azt írja a Matin-ban Bethlen István gróf genfi utazásával kapcsolatban, hogy a frankperben érdekelt kormányok nincsenek megelégedve azzal a móddal, ahogyan a frankper főtárgyalása lefolyt. Sauerwein tiltakozik Baross Gábornak és Szörtsey Józsefnek felmentése ellen s az ellen is, hogy enyhítő körülményeket vettek figyelembe — mint írja — Windischgrätz Lajos herceg javára, mégpedig Bethlen István gróf miniszterelnök közbelépésére. Sauerwein botrányosnak mondja, hogy fontos tanukat nem hallgattak ki és Teleki Pál grófot, valamint Zadravetz István tábori püspököt nem helyezték vád alá. Azt az állítást is megkockáztatja, hogy a főtárgyalást azzal a szilárd elhatározással vezették, hogy az igazságot elleplezzék. Sorait így folytatja: " A francia kormány január elseje óta minden részletében tájékozva van az ügyről, hála Clinchant miniszter buzgalmának és Renoist, valamint munkatársai szorgos vizsgálatainak. Ezeknek az ismereteknek az alapján a francia kormány más végső következtetéseket von le, mint Bethlen István gróf. A francia kormánynak alkalma lesz arra, hogy felfogását úgy Párisban, mint Genfben megismertesse és politikai magatartása számára le fogja vonni a megfelelő következtetéseket. Továbbá ilyen mondatok vannak cikkében: — Maga Bethlen István gróf a tárgyalás folyamán megfeledkezett a kormányelnököt kötelező tartózkodásról és Windischgrätzet gentleman-nek mondotta. Ennek a közbelépésnek köszönhető, hogy Windischgrätznél white körülményeket tudtak be. Egyébként Töreky elnök a legfontosabb kérdéseknél teljes nyugalommal egyenesen felbátorította a fővádlottakat a vallomás megtagadására. Hihetetlen vakmerőség, hogy ilyen botrányos eredmények után Bethlen István gróf azt állítja, hogy Magyarország nemzetközi helyzete megszilárdult. MIT ÍR A FRANCIA FÉLHIVATALOS LAP? A francia kormány félhivatalos lapja, a Temps, „A magyar botrány és a népszövetség“ címen ír vezércikket, melynek elején hangsúlyozza, hogy a pénzügyi ellenőrzés felfüggesztésének kérdése egészen másképpen alakul Magyarországon, mint Ausztria esetében. — Igaz — írja —, hogy az ország hatásos erőfeszítéseket tett gazdasági téren, de a frankhamisítás ügye — amely a legmagasabb körökig nyúló bűnrészességet tár fel — megnehezíti azt, hogy az ellenőrzést azonnal felfüggesszék. Az ítélet után nem lehet többé illúziót táplálni a magyar bíróság pártatlansága felől, legalább is a jelenlegi rezsim alatt. A vezércikk bebizonyítottnak veszi, hogy a hamisítási ügy mögött nagyszabású akció rejlett Trianon ellen és botrányosnak találja, hogy a frankhamisítást hazafiságnak tüntetik fel. Megkockáztatja azt az állítást, hogy mindaz, ami a frankügyben történt, a magyar igazságszolgáltatás és a Bethlen-kormány tekintélyének kompromittálására vezetett. A cikk úgy ítéli meg a helyzetet, hogy a magyar kormány felelőssége a frankügyben meglehetősen súlyosnak látszik. A Temps szerint a német monarchista szervezeteknek német fajvédőkkel egyetértésben folytatott üzelmeiről van szó, amelyeknek az a célja, hogy erőszakos csínyt rendezzenek a békeszerződések által Közép-Európában megteremtett állapotok ellen. Folytatólagosan ezt írja a Temps. — A népszövetség nem maradhat közömbös ezzel n köhyvim Páris, Prága, Genf. Nem vártuk most, hogy az ítélet után Párisban ekkora vehemenciával vetik magukat a frankügyre, de ha megtörtént, nem lep meg. Franciaország gavallérsága a per magánjogi vonatkozásában abba a reménybe ringatott, hogy a politikai Franciaország sem lesz kevésbé nobilis. A két magatartás közti különbséget nem hidalhatjuk át csak egy magyarázattal: magánjogilag Franciaország önálló volt, politikailag belekapcsolta magát abba az áramlatba, mely Prága felől kergeti fejünk fölé a viharfelhőket. Mindent egybefoglalva, a francia kormány, mely nyilvánvalóan a sajtótámadások mögött keresendő, nem fogadja el elégtételnek a frankitéletet. Kárbaveszett kísérlet lenne bizonyítgatni, hogy nincs igaza. Nincs igaza, hogy Magyarország a frankhamisításból hazafiságot csinál. Elvégre a tényben a franciák sem kételkedhetnek, hogy ezt a kvalifikálhatatlan bűntettet hazafiságból követték el. De négyévi fegyházzal mégsem a hazafiságot, hanem a frankhamisítást büntette a magyar bíróság. Ennek a ténynek a világánál óhatatlanul is meg kell jegyeznünk, hogy helytelen francia részről, ha a magyar hazafiságból frankhamisítást csinálnak. Nem vitatjuk el a francia kritika jogosultságát politikai irányban. De mivel az igazságszolgáltatás nem igazodhatott ítélethozatalában ahhoz, hogy Franciaországnak politikai elégtételt szolgáltasson, nem tartjuk jogosnak, hogy politikai következéseit az ítéletből vonja le. Mondhatja azt, hogy a bíróság ítélvén a bűnösök fölött, most Franciaország felveti a politikai kérdést. De nem úgy, hogy mivel az ítélet nem felel meg az ő büntetési igényeinek, még kevésbé, mivel az ítéletet nem tartja elfogulatlannak, ezért indít politikai kampányt Magyarország ellen. A franciák mintha nem vennék észre a súlyos ellenmondást: egyrészt perhorreszkálják az ítéletet, mivel szerintük Bethlen István befolyásolta, másrészt függetlennek és igazságosnak elfogadnának egy ítéletet, melyet a franciák, csehek igényei írtak volna elő. Igen nyomott lélekkel foglalkozunk ezzel a sajnálatos üggyel, melyről nem vitatható el, hogy a legnagyobb szerepet benne Magyarország gyengesége és Páris-Prága túlhatalma viszi. Nem hisszük, ha Magyarország helyén egy nagyhatalom volna, a francia kritika ugyanezt a magatartást tanúsítaná. S nyomasztó azért is, mert a nyilvánvalóan hatalmi alapon megindult külső támadás mellett a belső erők megbénulnak abban a kritikában, mellyel maguk is illetnék — nem a bírói ítéletet, nem a birói ítélet alapján, hanem csak időrendileg a birói ítélet után a frankügy politikumát. Értenék a külső felvonulást, ha itthon a politikai közvélemény egyetemesen lezárta volna az ügy politikumát. Akkor az egyik ország politikai magatartásával szemben a másik ország is kifejezheti a maga véleményét. De Franciaország fellép, mielőtt ismerné akár Magyarország, akár a magyar kormány utolsó szavát. Velünk együtt a magyar közvéleményjelentékeny része vallja, hogy az ítélet után csak most lehet és kell igazán a kormány felelősségéről beszélni. Azt a franciák maguk sem hihetik már, hogy a kormány bűnrészes volna. De igenis felelős azért, hogy ez a bűntény a maga embereivel és állami intézményeivel elkövethető volt. Hogy rosszul ítélte meg Nádosyt és rosszul vigyázott a Térképészeti Intézetre. Hogy tévedett, mikor szerzett tudomása mellett kevesebbre becsülte az ügyet, mint kellett volna. Ezek politikai balszerencsék, politikai hibák, ezekkel egybevetve a politikai felelősséget, nem látjuk az utóbbit érintetlennek. Ennek a kérdésnek a belső tisztázását ildomos lett volna bevárniok franciáknak, csehszlovákoknak egyaránt. Sőt ildomos rejt-voltm Trevárni magának a magyar kormánynak is végszavát, mely még mindig nem hangzott el. A kormány eddig csak arra koncentrálta erejét, hogy becsületét védje meg. A politikai konzekvenciákra ezen túl került volna a sor. Hiszen ha azt is tudják, ami nem történt meg, a bíróság befolyásolása, tudhatnának arról is, hogy a kabinet rekonstrukciójáról is erősen foly a szó, ami most, mikor már nem becsület kérdése, alighanem több szóbeszédnél. Végül még egyet. Elsőnek mi, azután Apponyi Albert állította fel a kérdést: alkalmasnak érzi-e magát a Bethlenkormány arra, hogy Magyarországot a frankügy után is külpolitikailag képviselje? Erre a feleletet csak a mostani genfi tárgyalás után kaphatjuk meg a tényektől. A francia előretörés sajnálatosan ezt a tisztázást is megzavarta. Mert a támadás így nem a Bethlen-kormánynak, hanem Magyarországnak szól, mely nem eshetik el egyszerűen a Bethlen-kormánynyal együtt. Akarva-akaratlan, a francia támadással szemben védelem után kell látnunk más hatalmaknál és sokkal fontosabb, mint a Bethlen-kormány bukása, hogy ezt a védelmet meg is találjuk. a helyzettel szemben. Semmi csodálnivalóó sincs abban, ha a prágai kormány — amelynek mindenki másnál több oka van a buda-pesti üzelmek figyelemmel kísérésére, mert hiszen az ő pénzét is hamisították Magyarországon —, most arra gondol, hogy az ügyet a népszövetség tanácsa elé vigye. Bizonyos, hogy nemzetközi szempontból intézkedéseket kell tenni mindazok ellen,, akik ilyen bűnös vállalkozásokkal akarnak csorbát ejteni egyes államok hitelén. Ami Windischgrätz és társai tzelmeinek politikai következményeit illeti, az bizonyos, hogy a Bethlen-kormány helyzete megnehezült, sőt kínossá vált. Bethlen mindenesetre számot vethet majd azzal Genfben, hogy magának a magyar népnek érdekeiben, amely első áldozata a béke és a tisztessség ellen annyi fontos személyiség által elkövetett üzelmeknek, Magyarországra most az a feladat hárul, hogy jóhiszeműségének érzetében hatalmas erőfeszítést tegyen, mert csak így szerezheti vissza Európa bizalmát MÁS FRANCIA ÉS CSEH LAPOK OFFENZÍVÁja. Pertinax, az Echo de Paris-ban foglalkozik a frankügy következményeivel. Megállapítja, hogy a főtárgyalás rácáfolt Bethlen István gróf első álláspontjára, amely, úgy szól, hogy a frankhamisítók közönséges bűncselekményt követtek el és csupán saját hasznukra akartak dolgozni. Szerinte a magyar bíróság ítélete az indokolásban világosan megállapítja, hogy a bűncselekmény kizárólag politikai jellegű volt, mert az ítélet magáévá tette azt az érvet, amelyet Bethlen István gróf hangoztatott a parlamentben és amely szerint a frankhamisítás a trianoni szerződésnek volt a következménye. Pertinax kockázatosnak tartja azt, hogy Franciaország és a kis-entente kormányai az ügyet a népszövetség elé vigyék. Felfogása szerint ez arra vezethet, hogy Thomas, Goode és Cecil erőfeszítése következtében a trianoni szerződést nyilvános vád alá helyezik. Azt a tanácsot adja a kis-entente-nak, hogy valósítsa meg az egyetértést és ilyen módon szorítsa rá Magyarországot arra, hogy minden csínytől tartózkodjék. A cseh lapok közül a fascistákkal rokonszenvező nemzeti demokrata Národni Politika vezércikkben foglalkozik a frankper ítéletével s a többi között azt is feltálalja olvasóinak, hogy a magyar birodalom integritása nem volt ezeréves, hanem csak 1700-tól számítódik. Idézi Hlinkának a Narodni Listy-ben közölt cikkét arról, hogy a szlovákok nem fognak sietni az integer Magyarország visszaállítására. — Hlinka —• folytatódik a kommentár —• nem elégszik meg a védelemmel, hanem támadásba megy át és arra az álláspontra helyezkedik, hogy abban az esetben, ha a magyarok továbbra is megmaradnának mai álláspontjuk mellett és támadó szándékokkal lépnének fel, akkor a tótok keresztülviszik a mai Magyarország teljes szétrombolását és felállítják a tradicionális nagymorva birodalmat. A Homime Libre ezt írja:• Ha igaz az, hogy Bethlen azzal a reménnyel utazott Genfbe, hogy megszüntetteti Magyarország pénzügyi ellenőrzését, akkor azt kell mondani, hogy valóban különös cinizmus kell ahhoz a reménykedéshez a frankperben hozott botrányos ítélet után. Mind szélesebb körű az általános tiltakozás az ítélet ellen. Már az angol és amerikai lapok is megrótják az ítéletet. Magyarország nem tesz semmit, hogy megbékítse ezt az elégedetlenséget. Az Oeuvre azt írja, hogy az ítélettel még nem ért véget a frankügy. — Clinchant budapesti francia követ — folytatja — felnyitja Briand szemét és feltárja előtte annak az öszszeesküvésnek fontosságát, amelyet Budapesten szőttek Franciaország ellen, a trianoni szerződés ellen és a béke ellen. Minden okmányt közölni fognak, hogy világosságot derítsenek arra a támogatásra, amelyet Windischgratz élvezett. Ezekből az okmányokból ki fog derülni elsősorban, hogy a hamis bankók gyártására szolgáló gépet a pénzügyminiszter rendelte és fizette ki hivatalosan. A népszövetséget fogjuk megkérni, hogy dolgozzon ki nemzetközi egyezményt a pénzhamisítók ellen. A párisi és a prágai kormánynak nincs más választása, miután egy nemzet nem folyamodhatik sehova egy másik nemzet ellen, amely az ő hitelére tör. Kitűnő alkalom lesz ez arra, hogy a magyar kelevényt felvágjuk. Na a kérdés előterjesztése nem történhetik meg a tanács júniusi ülésszakán, akkor a frankügyet a népszövetség szeptemberi közéviitűfotó holzfif.