Ujság, 1927. szeptember (3. évfolyam, 197-221. szám)

1927-09-04 / 200. szám

VASÁRNAP, 1927 SZEPTEMBER 4 ÚJSÁG Tudós búvárkodónak, elmélyedő, megfigyelő orvosnak ismerték a Kolumbusz-utcai zsarolót Kommunista agitáció miatt figyelte és állította elő a rendőrség Kornis Ignác orvost, akiről kiderült, hogy azonos a Kolumbusz-utcai zsarolóval . Azzal védekezik, hogy a zsarolást és forradalmasítást pszichoanalitikai vizsgá­latok folytatása céljából követte el A főkapitányság politikai osztálya, amely Hetényi Imre dr. főkapitányhelyettes irányí­tása mellett az utóbbi esztendőkben szenzá­­ciósnál­ szenzációsabb bűnügyeket leplezett le, ma ismét gazdagította sikereinek számát. El­fogtak egy állítólagos kommunista agitátort, akiről hamarosan megállapították, hogy egy­úttal tettese a Kolumbusz­ utcai vakmerő zsa­rolási kísérletnek, amely annak idején orszá­gos feltűnést keltett. Szántó Zoltán és társainak elfogása után a politikai csoport detektívjei még rá sem értek a nyomozás fáradalmait kipihenni, ami­kor máris újabb jelentések érkeztek arról, hogy a fővárosban és a vidéken újabb kom­munista szervezkedések folynak. Titkos agi­tátorok járták be az országot, rejtélyes röp­­iratok jártak kézről-kézre és úgy látszott, hogy a mostani szervezkedés eszközeiben teljesen elüt a többiektől. Nem nyíltan hirdették a kommunizmust, hanem különböző jelszavak bedobásával igyekeztek elérni az ország lakos­ságának pártokra szakadását. A legalkalma­sabbnak látszott erre a célra a királykérdés feszegetése. Itt vélték legjobban fölkelthetni az emberek érdeklődését. Voltak röpiratok, amelyek a köztársasá­got éltették, mások félig-meddig legiti­­mista izűek voltak, de akadtak olyanok is, amelyek a kommunista párt program­ját tartalmazták. A­ vidéki hatóságoktól érkező lefoglalt röpirat­­példányok Hetényi főkapitányhelyetteshez ke­rültek, aki rövidesen megállapította, hogy va­lamennyi röpirat közös forrásból származik. JA. szövegezésből, a stílusból, valamint a nyom­­dabetűkből látták, hogy az összes röpiratokat­­égy ember fogalmazta és egy nyomdában állí­tották elő valamennyit. A nyomozás a legna­gyobb titokban folyt, a politikai osztály detek­tívjei vidéki városokba utaztak és sikerült is a röpiratok terjesztőit kinyomozni. Az eddigi és helybenhagytam, hogy ne rontsam az illú­ziódat. De a valóság az, hogy ezt a fiút, bár szegény, mint a templom egere, szeretem, va­lahogy olyan fiatalosan és esztelenül, hogy az már magamnak is imponál! Ennek ki tudnám mosni a fehérneműjét és megstop­polni a harisnyáját, ha rákerülne a sor. Pe­dig rákerülne bizonyosan. Hát te mondd, mit csináljak! — Én mondjam? Én? Mit tanácsolhatok én? Az élet biztosabb alapja Csivotka az ő disznóival és a megtalpalt csizmájával. De viszont az is igaz, — hogy élet ez? Élet? Ne­ked magadnak kell határoznod! — Eb ura fakó! — mondta Kató azzal a szép bánattal, amellyel az ilyen gentrylányok, mikor már egyebük nincs csak a tanítónői dipomájuk, beszélni szoktak. A szájában egy kis ceruzát rágott, mert a parlatóriumban tilos volt a dohányzás és már nagyon hiányzott neki. Rágta a ceruza végét, karcsú alakjával ös­­­szegörnyedt a kemény díványon és szép barna szeme elnézett a messze jövő felé, ahol egy­részt egy középiskolai tanár állt, az iskolai gyakorlatokkal a hóna alatt, megstoppolásra váró harisnyáival, másrészt pedig Csivotka, nyersen, robusztusan, csizmásan, disznósan, de valahogy mégis hivogatólag a hétszáz hold földjével és tornácos házával! — Aztán, ha mégis úgy történne, eljössz majd oda hozzám néha, abba a kulipin­­tyomba? Nyáron, ha­­hazajösz, hogy beszél­gessünk egy kicsit másfajta dolgokról, arról az időről, amikor még nem voltam Csivot­­káné? — És én — mondtam neki őszintén és biz­tatón, mert nagyon szerettem ezt a nagy, fe­­kete lányt, aki földim volt és velem egyforma gyermekjátékokat tudott. — Meglátod, hogy elmegyek Kata! Aztán az első gyereknek én leszek a keresztanyja! Ezt ne felejtsd el! — És te? — kérdezte akkor ő és rám né­zett meleg, borús csillagával a két gömbölyű szemével —, te veled mi lesz? " — Ha én azt tudnám! — mondtam bána­tosan. Mert ahogy én a jövő felé néztem, ott nem láttam senkit. Sem a tanárt, sem Csivot­­kát, sem senki mást. Csak nagy ködöt, nagy szürkeséget, amibe belevesztek gondolataim, mint az alkony felé a fáradt madarak, amint szállnak, szállnak s az ember nem tudja, hová .. A tapasztalatok azt mutatták, hogy a kommu­nista agitátorok maguk háttérben maradnak és a röpiratterjesztők legnagyobb része nem is tudja, hogy kitől kapta a röpiratokat. Ép­pen ezért a rendőrség emberei tartózkodtak attól, hogy a röpiratterjesztők megtudják, hogy nyomukban vannak. Szigorú megfigyelés alá helyezték ezeket az embereket és türelmesen vártak addig, amíg újabb röpiratok érkeznek és ilyen­ A véletlen folytán a bécsi rendőrség olyan útbaigazítást adott a főkapitányságnak, amely lehetővé tette, hogy a kommunista megmoz­dulás fejét szombaton reggel ártalmatlanná tették. Az illető Kornis Ignác dr. 37 éves ideg­orvos, akinek Budapesten az Andrássy­ út 15. számú házban orvosi rendelőintézete volt. A lakásán tartott házkutatáskor megtalálták a röpiratok fogalmazványait, ugyanakkor előkerültek azoknak a leve­leknek a kéziratai is, amelyekkel a Ko­lumbusz-utcai zsaroló a fővárosi lapok szerkesztőségeit elárasztotta, így tudták meg, hogy Kornis dr. volt a Ko­lumbusz-utcai merénylő. Az orvos maga sem tagadta, hogy ő csalta ki Bartók Zoltánt a Kolumbusz­ utcai vil­lába és úgy adta elő a dolgot, hogy úgy a kommunista szervezkedést, mint a zsa­rolást csak azért csinálta, hogy pszicho­analitikai tanulmányokat végezzen ön­magán. Augusztus első napjaiban a bécsi Rothe Fahne szerkesztőségében megjelent egy ele­gánsan öltözött magyar ember, aki Kerekes Iván dr. budapesti orvosnak mondotta ma­gát és a kommunista lap szerkesztőjének fel­ajánlotta szolgálatait, hogy Magyarorszá­gon bolsevista propagandát kezd, forra­dalmárokat szervez és megismétli Buda­pesten a július 15-iki bécsi forradalmat. Többek között megemlítette azt is, hogy a csepeli Weisz Manfréd gyárat alaposan is­meri és könnyű szerrel fel tudná robbantani az egészet, hogy pánikot idézzen elő. A Rothe Fahne szerkesztőségében gyanúsnak találták az állítólagos buda­pesti orvost és azt hitték, hogy agent pro­­vocateurrel van dolguk. Értesítették a bécsi rendőrséget, amely napo­kig kutatta a magyar forradalmárt, de csak annyit tudott megállapítani róla, hogy az illető Kohn Ignác dr. álnéven is szerepelt, sőt egyéb álneveket is használt és elutazott Bécs­­ből. A pontos személyleírás közlésével értesí­­tette a főkapitányságot erről a­­dologról a bécsi rendőrség. A nyomozás megállapította, hogy az állítólagos Kerekes-Kohn orvos való­ban Magyarország felé vette útját és vonaton Hegyeshalomnál átlépte a határt. Napokig tartó hajsza és nyomozás után sikerült a budapesti detektíveknek megálla­pítani azt, hogy Kerekes Iván, alias Kohn Ignác, Kornis Ignác dr. Andrássy-úti idegor­vossal azonos. Ez a fölfedezés szinte hihe­tetlennek látszott. Kornisról beszerzett infor­mációk szerint a harminchétéves orvos jómódú karcagi család gyermeke, aki kitüntetéssel végezte tanulmányait, a budapesti egyetemen nyerte el az orvosi diplomát. A háború alatt mint katonaorvos teljesített szolgálatot és azóta igen komoly ideggyógyá­szati tanulmányokkal és gyógymócskisérle­­tekkel foglalkozott, öt esztendővel ezelőtt fele­sége nővérének birtokára utazott, ő kezelte a birtokot, majd a múlt évben újra Budapestre jött, az Andrássy­ út 15. számú házban albér­letben két szobát vett ki, ahová feleségével és hétéves kisleányával költözött be. Páciense kevés volt ugyan, de minden jel arra mutatott, hogy keresetéből el tudja tartani magát és családját.­ Kéteshírű lebujokat keresett föl éjszakánként az orvos A rendőrségnek tehát előbb bizonyítékokait kellet gyűjtenie, hogy Kornis valóban kom­munista agitációt folytat. Egy detektív m­int idegbeteg jelentkezett kérni­. megvizsgál­tatta magát vele és így módjával­ volt újabb adatokat szerezni és életmódjáról egyet mást megtudni. Egyúttal alaposan megfigyelte és módon rájöhetnek a szervezkedés irányí­tóira. Ebbe a hónapok óta folyó munkába a vidéki rendőrségek detektívtestületét is bevonták és a budapesti főkapitányság nap-nap után pon­­tos értesítést kapott arról, hogy a gyanús em­berek mit csinálnak és kikkel érintkeznek. Az eddigi adatok még nem voltak elégségesek arra, hogy a rendőrség lecsapjon, mert még teljes homály fedte a röpiratok íróját és ki­adóját, pontos személyleírást adott detektívtársainak. Kornis Ignác nyugodtan élt tovább, család­jával vendéglőkbe járt étkezni, majd éjszakánként eltávozott hazulról és fo­galma sem volt arról, hogy a főkapitány­ság politikai csoportjának emberei min­den lépését figyelemmel kísérik. Rövidesen kiderült, hogy a bécsi rendőrigaz­gatóság átirata valót mondott. Kornis Ignác az éjszakai órákban kéteshírű lebujokban és olyan helyeken jelent meg, ahol a rendőrség által is­mert és nyilvántartott kommunisták talál­kozni szoktak. Kornis ezekkel az emberekkel állandó érint­kezést tartott fenn és majdnem nap­ nap után felkereste őket tanyájukon és hosszasan ta­nácskozott velük. Amikor a rendőrség ennyi adatnak birtokában volt, Hetényi Imre dr. fő­kapitányhelyettes elrendelte a rajtaütést. A Zdeborszky, Heim és Rubos detektívcsoporto­­kat mozgósította, egyben pedig távirati utasí­tást küldött a vidéki hatóságokhoz, hogy pén­tekről szombatra virradó éjszaka tartóztassák le a röpiratok terjesztőit, tartsanak házkuta­tásokat náluk és valamennyit azonnal indít­sák útnak Budapestre. Százhúsz kommunistát állítottak elő Szombaton hajnalban öt órakor találkoz­tak a detektívek az előre megbeszélt helyen Hetényi főkapitányhelyettes erre vissza­ment a szobájába és igy szólt Kornishoz: — Hát a Kolumbusz­ utcai zsarolással hogy állunk ? Az orvos meglepetten nézett Hetényire, majd néhány­­másodpercnyi hallgatás után így válaszolt: — Igen, azt is én követtem el! Azonban már előre kijelentem, hogy úgy a zsarolási kí­sérletet, mint a kommunista propagandát csak azért csináltam, hogy pszichoanalitikai meg­figyeléseket tegyek önmagamon. Sem pénz­szerzés, sem forradalmasítás nem volt tulaj­­donképeni célom és amint sikerült volna a szervezkedés, azonnal magam tettem volna jelentést erről, mint ahogy éppen most készültem arra, hogy a Kolumbusz­ utcai zsarolás ügyében önként jelentkeztem. Lassanként azután teljes vallomást tett. Elmondotta, hogy orvosi praxisa nem ment elég jól és különben sem elégítette ki ambí­cióit és mindenáron országos nevet akart. Elő­ször riporter akart lenni, végigjárta a szerkesz­tőségeket, de mindenütt elutasították. Azután verseket és mozidarabokat irt, de ezekkel sem volt sehol sikere és úgy látta, hogy az irodalom terén is csak az tud sikereket elérni, akinek országos neve van. Elhatározta tehát, hogy bármily úton-módon ismertté fogja tenni ne­vét. Eltökélte, hogy olyan dolgot fog elkövetni, amely egyrészt orvosi szempontból érdekes, másrészt pedig az egész ország figyelmét fel­hívja, Így született meg benne a mozifilmre való zsarolás gondolata. Kibérelte a Kolum­busz­ utcai ház lakását, majd alkalmas médium után nézett. Több sikertelen kísérlet után Bar­tók Zoltánban találta meg azt az embert, aki alkalmas a kísérletre. — A Kolumbusz­ utcai revolveres jelenet után — mondotta Kornis — kiváncsi voltam arra, meddig tudom szuggesztív hatalmam alatt tartani­ Bartókot. A Thököly-úton köz­vetlenül a rendőr mellett állítottam, meg az aulát, majd ugyanezt megleltem az Andrássy­­úton is. Bartók meg sem mozdult és így ta­nulmányoztam, hogy meddig tart a szuggesz­­tív erő. A bank folyosóján láttán­, h­ogy Bar­cs azonnal hozzáláttak, hogy a gyanús buda­­pesti agitátorokat összefogdossák, lakásukon házkutatást tartsanak és beszállítsák őket a rendőrségre. Reggel nyolc óráig több mint százhúsz gyanús embert vittek be a detektívek ko­csikon és autókon a főkapitányságra. Hét óra után került a sor Kornis Ignác elfo­gására. Hivessy Jenő dr., Farkas Róbert és Prager Bernát detektívfelü­gyelők reggel hét órakor csengettek Kornis Ignác lakásán. A" cseléd" nyitott ajtót, akinek a detektívek azt mondották, hogy keltse fel Kornist, mert sür­gős ügyben akarnak vele beszélni. A leány azt hitte, hogy valamelyik beteghez akarják hívni és bement Kornishoz, hogy három úr keresi. Kornis hiányos reggeli öltözetben ment ki az előszobába, megkérdezni, hogy mit akarnak. *— Államrendőrségi detektívek vagyunk —­ mondották —, öltözzön fel és kövessen ben­nünket a főkapitányságra! Az orvos elsápadt, megijedt, néhány perc múlva azonban látszólag nyugodtan öltöz­ködni kezdett. Az egyik detektívfelügyelő ál­landóan mellette tartózkodott, a másik kettő pedig azonnal hozzálátott a házkutatáshoz. Az ivóasztalfiókban talált összes holmikat ösz­­szecsomagolták és az orvossal együtt bevitték a főkapitányságra. Kilenc órakor Kornis Ignác dr.-t Hetényi főkapitányhelyettes elé vezették, aki Schwei­­nitzer József rendőrtanácsossal együtt azonnal megkezdte a kihallgatását. Alig vették fel azonban személyi adatait, amikor az orvos íróasztalában talált iratok és hol­mik átvizsgálásával megbízott detektívek jelentették Hetényinek, hogy az Iratok között nagyon különös és gyanús dolgo­kat találtak. Hetényi abbahagyta a kihallgatást, átsietett a szomszéd szobába, hogy maga nézze meg a gyanús írásokat. Az írások között megta­lálták a vidéken terjesztett röpiratok fogal­mazványát is és találtak olyan leveleket is, amelyek Ke­rekes Iván dr. aláírással voltak ellátva és a Kolumbusz-utcai zsarolásról szólottak. A behozott holmik között egy zöld pápaszem is volt. A Kolumbusz-utcai merénylő tudva­levőleg tettének elkövetésekor zöld pápasze­met hordott. A­tök segítségért fog kiabálni és a szuggesztív erő már elfogyott, megfordultam és nyugod­tan kisétáltam az épületből. Néhány napig a lapok cikkeit tanulmányoztam, majd pedig hogy a közönség és a rendőrség lássa, hogy nem Bartók agyá­ban született meg a zsarolási kísérlet me­séje, hanem az valóban megtörtént, leve­leket írtam a szerkesztőségeknek, sőt egy helyre el is küldtem a Kolumbusz­­utcai ház kapukulcsának másodlatát. Kornis dr. beismerő vallomása után He­tényi Imre dr. azonnal intézkedett, hogy idéz­zék be Szőnyi József, a Mank cég beltagját, Bartók Zoltánt, az apósát, Eismann Gyulát, Kohn Bernátot és Widdernét, a­ Kolumbusz­­utcai ház tulajdonosnőjét. A detektívek rövi­desen megérkeztek valamennyivel és a szem­besítés után mindegyik kétségkívül felismerte Kornisban a Kolumbusz­ utcai zsarolót. Kornis dr. kihallgatását ezzel be is fejez­ték és néhány órára egy detektívszobában helyezték el, hogy kipihenje magát és a dél­utáni órákban láttak hozzá a kommün;­*a szervezkedési ügy kivizsgálásához. Kornis dr. a műsoronkivüli szónok Kornis Ignác dr., a Kolumbusz­ utcai zsa­roló, Kohn Mór karcagi jómódú üvegkeres­kedő fia. Kornis Ignác középiskoláit Karcagon végezte, mint prematurus tette le az érettségit, majd a budapesti orvosegyetem hallgatója lett. 1916-ban kapta meg az orvosi diplomát, ami­­kor bevonult és a háború végéig katonaorvosi munkát teljesített. A háború után rövid ideig a Munkásbiztosító Pénztár orvosa volt. Akko­riban ismerkedett meg mostani feleségével. A kommün után felhagyott az oriási praxissal és feleségének nővérével együtt Szilasbalháson földet bérelt, amelyen ő gazdálkodott. Szilas­balháson igen népszerű ember volt és való­­sággal ő volt a lelke az intelligenciának. A legnagyobb szorgalommal és ambícióval ke­zelte a gazdaságot, azonban állandóan arról panaszk­odott, hogy a föld nem jövedelmez úgy, mint ahogy ő szeretné. Egy esztendővel ezelőtt meg is unta a gazdálkodást és család­jával együtt Budapestre jött. Itt hihetetlen energiával és szívóssággal követett el mindent. Röpiratok és a Kolumbusz­ utcai zsaroló levélfogalmazványai az orvosi rendelőben Zsarolás és forradalmasítás pszichoanalitikai célból _______ Kötött kosztüm az őszi divat — — Va­RGA Kossuth Lajos utca 11 és Petőfi Sándor­ u. 6 1061

Next