Ujság, 1930. július (6. évfolyam, 146-172. szám)
1930-07-27 / 169. szám
VASÁRNAP, 1930 JÚLIUS 27 ÚJSÁG A pestkörnyéki városok adminisztrációját felülvizsgálja a vármegye A hivatalvizsgálatok különösen a pénzügyi és műszaki osztályok működésére terjednek ki Hetek óta az ország lakosságának érdeklődése középpontjában különböző nagyszabású közigazgatási panamák ügyében folytatnak nyomozást a katonai és polgári hatóságok. A vizsgálatokkal kapcsolatosan egyre újabb és újabb panamavádak hangzanak el és úgy látszik, hogy a gazdasági gondok terhe alatt roskadozó adófizető polgárság elvesztette a közigazgatási adminisztráció tisztaságába, a becsületes munka lehetőségébe vetett hitét. Ennek a lelki folyamatnak eredménye talán az is, hogy a vármegyének a pestkörnyéki városokban tartott szigorú hivatalvizsgálataival különböző hírek terjedtek el. A főispán, továbbá Erdélyi Lóránd ál- alispán, Kövecs Lajos vármegyei főszámvevő, Tarnay Árpád dr. vármegyei főjegyző vezetésével tisztviselőbizottság jelent meg ugyanis a pestkörnyéki városokban. A szokástól eltérően a bizottság nagyarányú, mindenre kiterjedő vizsgálatot folytatott le Budafokon, Kispesten, Pesterzsébeten, Rákospalotán és Újpesten. Szigorúan felülvizsgálták a városok számfejtését és különös nagy gonddal tanulmányozták át a műszaki és pénzügyi ügyosztályok munkarendszerét. Felülvizsgálták a közmunkák versenytárgyalási hirdetéseit, a pályázatok kiadásában hozott döntéseket, a munkák átvételét, az esetleges pótmunkák elrendelésének körülményeit, a számlákat, a kiutalásokat és minden kapcsolatos intézkedéseket. A vizsgálat eredményeiről jegyzőkönyvet vett fel a bizottság. Értesülésünk szerint olyan szabálytalanságot nem találtak, amely a tisztviselőknek állásától való azonnali felfüggesztését kívánta volna. Pesterzsébeten a vármegye vizsgálata idején arról beszéltek, hogy nagyszabású okmánybélyeghamisítást fedezett fel a bizottság. A hírekkel szemben hivatalosan megállapították, hogy Szabó Károly, a város vágóhídjának pénztárosa valóban elkövetett szabálytalanságokat, de ez nincs összefüggésben a hivatalvizsgálattal. Szabó Károly ugyanis Budapesten ismeretlen egyéntől forgalmi árnál lényegesebb engedménnyel, olcsóbban vásárolt okmánybélyegeket, amelyeket ő rendes áron ragasztott a pesterzsébeti marhalevelekre. s ezekről a bélyegekről a rendőrség megállapította, hogy már használt és lemosott bélyegek és valószínűleg az a társaság hozta forgalomba, amelyik a nagyarányú forgalmi- és okmánybélyeghamisítást követte el. Szabó Károlyt ezért, — mondotta a polgármester — bár e városnak a bélyeghamisításhoz és annak forgalombahozásához semmi köze nincs és károsodás sem érte, állásából saját kérésére elbocsájtottuk. Kispesten és Rákospalotán elterjedt hírekről is megállapítottuk, hogy azok is túlzottak. Tény, hogy Kispesten bizonyos vizsgálat folyik, de ez teljesen jelentéktelen ügy, — mondották a városházán. Rákospalotán a csatornázás és vízvezetéképítés kulisszatitkairól sugdosnak és sokan már úgy tudták, hogy a vármegye is különösnek találja az ügyben felmerült egyes jelenségeket. A hivatalvizsgálat befejeztével most már kissé lecsillapodtak a felizgatott kedélyek. A bizottság mindent rendben talált és nem került sor a rémhírek tisztviselői felfüggesztésére, nem a község, Rákoskeresztúr község a tulajdonosa. Ez a község pedig olyannyira szegény, hogy tisztviselőit sem tudja fizetni, nemhogy a közel 40.000 pengőt kitevő útjavítási költségekre fedezetet találna. Ez azonban nem lehet oka annak, hogy a Rákoskeresztúr községen áthaladó gépkocsik portengere a tbc-hacillusok 1rilliárdjaival fertőzze meg az ártatlan lakosokat, akik máris arról a szomorúságról nevezetesek, hogy Magyarország területén itt található a legtöbb a behalálozás. Segíteni kell! Lehetetlen, hogy ne akadjon gazdája ennek az útnak, lehetetlen, hogy valaki ne gondoljon azokkal a magyar gyerekekkel, akik Rákoskeresztúron laknak és akik szintén hasznos polgárai lehetnek kicsiny hazánknak. Van megoldás! Vegye a népjóléti miniszter a kezébe a dolgot, hiszen végeredményben ez is a nép jólétéhez tartozik, sőt a nép egészségének egyik elengedhetetlen kelléke. A rákoszkeresztúri ut portalanítása illetve megépítése még mindig olcsóbb és gazdaságosabb, nem is beszélve a szociális okokról, mint amilyen veszteséget jelent az államnak oly sok ember életének a kockára tevése. Mert a főváros közvetlen szomszédságában egy ilyen — a tbc-bacillusoknak ideális, — gyűjtőtelepe valóban nem minősíthető egyszerű útépítésnek, amelyre ezt a stereolip választ lehessen adni: nincsen pénzünk. Erre a célra és itt ebben a községben kell pénznek lenni. Ha nincs a községnek, adjon a vármegye, vagy adjon az, állam, de valakinek adni kell. Újpest költségvetését pártközi bizottsággal vizsgáltatják felül Legutóbbi számunkban megírtuk, hogy Újpesten már teljesen készen van az új költségvetés. Egyes adatokat is közöltünk. Ezeket az adatokat a „Nagy-Budapest"-ben látták az újpesti városi képviselők, akik érdeklődni kezdtek a dolgok részletei iránt, így jutott tudomásukra Újpest város 1931-es költségvetésének pontos adatsorozata, amely nagy viszszatetszést szült különösen a városi képviselők ellenzéki frakciójához tartozó tagok között. Az 1931-es költségvetés augusztus 21-én kerül a jogi, pénzügyi és gazdasági ügyosztályok elé tanulmányozás céljából és úgy tervezik, hogy már augusztus 27-én közgyűlés elé kerüljön. Különösnek tartják, hogy ilyen sürgősen, anélkül, hogy megfelelő idő állana ennek a több milliós költségvetésnek az áttanulmányozására, közgyűlés elé viszik és el akarják fogadtatni azt. Egyes képviselők a nyomdából kérték el a kefelevonatot, hogy kellőképpen áttanulmányozhassák a költségvetést. Hogy ez menynyire szükséges volt, mi sem bizonyítja jobban, minthogy csak egyetlen beruházási tételt találtak, a többi kivétel nélkül a közigazgatás menetét biztosító tétel. Különös az is, hogy bár a munkanélküliség sajnos előreláthatólag növekedni fog, a múlt évi 120.000 pengős előirányzattal szemben csak 50.000 pengőt tesz ki, a mostani szükségmunkák előirányzata. A városi képviselők különösen két pontnál igyekeznek majd takarékosságot keresztülvinni. Először a tisztviselői külön munkadíjakat akarják redukálni, másodszor pedig a jutalékrendszert igyekeznek megmásítani. Azt tervezik, hogy ily módon olyan tetemes összeget takaríthatnak meg, amelyet hasznos beruházásokra fognak fordíthatni. Igen érdekes, hogy egyes városi képviselők abban az irányban fejtenek ki tevékenységet: fővárosi mintára ők is bizottságokat alakítsanak, amelyel végigjárják az újpesti városi üzemeket, azokat alaposan áttanulmányozzák és ahol csak lehetséges, redukálják a kiadásokat. Erre a célra egy hattagú ,,pártközi bizottságot“ fognak kijelölni, amelyben minden egyes párt képviselve lesz. Ez a bizottság már a jövő hét hétfőjén meg is alakul és információnk szerint első teendője az lesz, hogy eljár a megyénél, ahol halasztást kér a költségvetést megszavazó közgyűlésre. Ugyanis a belügyminiszteri rendelet szerint augusztus 31-ig le kell tárgyalni a jövő évi költségvetést, FŐZDJÉT szakszerűen megjavítjuk Utóikét fólállással árusítunk . „Finoc“ szeezpárfézfi P .i.50 a legjobb gyorsfűző LENKEI és Társa főzöké sziké* kék gyári* V. Alkotmány utca és azonban éppen az idő rövidsége miatt azt a városi képviselők lehetetlennek tartják. Ha a vármegye ezt a kérdést nem teljesítené,rigy a belügyminisztertől, fogják kérni. A másik teendője a bizottságnak az lesz, hogy körülnéz a város házatóján nem lehetne-e esetleg az egyes ügyosztályokat megszüntetni és így bizonyos takarékosságot eszközölni. Eddigi megállapítások szerint ugyanis az a vélemény alakult ki a városi képviselők között, hogy egyes ügyosztályokban alkalmazottak nincsenek kellőképpen foglalkoztatva és igy közülök sokat nélkülözni lehetne. Az így megtakarított pénzt hasznos beruházásokra szeretnék fordítani. Éppen ezért a város 1931. évi költségvetését nem tartják reálisnak. Azt is megbeszélés tárgyává teszik, hogy miért nem lép fel a város kellő súllyal a BAR-vasúttal szemben, ahonnan a várost elég komoly pénzbeli részesedés illetné meg és hosszú idők óta nem tudni mi van ezzel a részesedéssel. Ugyancsak szóvá teszik a költségvetés tárgyalásánál, hogy a most épülő járványkórház fenntartásához járuljanak hozzá a környékbeli községek is, hiszen a betegek javarészét "ezekből'a községekből kapja majd az új kórház. Szó lesz a járványkórház költségeiről is, az építkezés körül tapasztalt furcsaságokra. Bizonyos tehát, hogy korántsem lesz olyan sima lefolyású az újpesti 1931. évi költségvetést tárgyaló közgyűlés, amint azt eredetileg a városnál hitték, ahol a költségvetést számszerű adatok szerint összeállították, azonban elfelejtkeztek a legfontosabbról: a munkanélküliség fokozott növekedésével a fokozott segítésről és ami ezzel párhuzamos, a szükséges és nélkülözhetetlen takarékosságról. Per., szesz „ Útépítés Pest vármegyében A ,.Nagy-Budapest“ nagy örömmel számolt be legutóbbi számában arról az útépítésről, amely hosszú halogatás után végre rendbe hozta a budapest—rákoskeresztúr—péceli utat. Az útépítést panaszos leveleivel szorgalmazó K. B. mérnök ez örömének kifejezést is adott abban a nyílt levélben, amelyet Reviczky Sándorhoz, Pest vármegye államépítészeti hivatalának vezetőjéhez intézett. A levélben azt írja K. B. mérnök, fél attól, hogy a vízzel kötött makadámút nem tekinthető állandó jellegű, szilárd útburkolatnak és már is látszik: nem tarthat soká az egész. Ez után érdeklődtünk Pest vármegye Államépítészeti Hivatalánál, ahol Reviczky Sándor hivatalvezető távollétében a Hivatal a következő felvilágosítást adta: — Kétségtelen tény, hogy a vízzel kötött makadavn nem állandó jellegű út. Azonban annyi és teljesen indokolt panaszt kaptunk az utóbbi időben, de mi magunk is meggyőződtünk ezek igazságáról, hogy azonnal segíteni kellett a dolgon. Arra, hogy rendes és tartós betonutat — ami tulajdonképpeni végcélunk — építsünk, egyelőre gondolni sem lehetett. Ez az építés is közel 12.000 pengőnkbe kerül, amelynek a felét, 6000 pengőt a kereskedelmi minisztérium bocsátotta rendelkezésünkre éppen az ügy sürgősségére való tekintettel. Remélhetőleg rövid időn belül teljes útépítési programjunkat végrehajthatjuk és akkor sor kerül a többi utak építésével együtt ennek a budapest—rákoskeresztúr—péceli országúinak a tökéletes megépítésére. — Különben is mostanában még ha pénzünk volna, sem tudnék ezt az utat permanens úttá megépíteni azon egyszerű oknál fogva, mert nem zárhatjuk el addig, amíg a ceglédi országutat meg nem nyithatjuk, illetve míg az meg nem épül. Úgy számítjuk az előzetes tervek alapján, ősz elejére elkészülünk ezzel a munkálattal és akkor nekikezdhetünk az olyan sokat emlegetett budapest—péceli országút ideális módon vallás rendbehozására. , Ugyancsak érdeklődtünk a székesfőváros útépítészeti ügyosztályánál is, ahol azt tettük szóvá, hogy az új vámbódétól kezdve ennek a fenti útszakasznak a főváros területéhez tartozó részét úgy hagyták, amint volt, gödrösen, hepehupáson és életveszélyesen. Még csak kísérletet sem tettek arra, hogy ezt a néhányszáz méternyi útszakaszt kijavítsák, ellenben sűrűbben olajozzák. " ? — Tudunk jól, erről a bajról — mondották a „Nagy-Budapest" munkatársának — azonban pillanatnyilag nem segíthetünk rajta. Augusztus első hetében kerül a sor a Kőbányáról kiágazó útszakaszok fővárosi részeinek a rendbehozatalára. Addig a budai részeken dolgoztatunk épp a weekendezőkre és kirándulókra való tekintettel. Egészen bizonyos, hogy ezek a munkálatok augusztusig befejeződnek és akkor sor kerül Kőbányára, legelsősorban pedig arra az útszakaszra, amelyre a ,,Nagy-Budapest" igen helye érzékkel, már több ízben rámutatott. . Van azonban még egy baj. Még pedig az, hogy Rákoskeresztúr község területén belül az út ma még rosszabb állapotban van, mint valaha volt. És nincs, aki segítsen! Ez az útszakasz nem tartozik a vármegye hatáskörébe, nem tartozik a főváros területéhez, ha 33 Újpest városa kilakoltatja polgárait A „Aragy-Budapest“ egyik legutóbbi számában megírtuk, hogy az újpesti városi bérházak körül bajok vannak: a lakók, akik többnyire munkásemberek, munka nélkül állanak és így hosszabb-kevesebb idő óta nem fizetnek házbért. Azt is megírtuk, hogy a város úgy akart segíteni magán, hogy bérlőnek akarta kiadni a városi házakat, aki azután egyedül állana a várossal szemben, illetve ő lenne felelős a házbérekért, akár befolynak, akár nem. Ez a terv azonban nem valósul meg és Újpest továbbra is saját kezelésében tartja bérházait. Erre készlet őt egy egyelőre szóbeli figyelmeztetés, amelyet az illetékes minisztériumtól kapott. Az Újpest-városi bérházakat tudvalévően a Speyer-kölcsönből építették. Az építkezési kölcsönért a pénzügyminisztérium vállalt felelősséget és ugyancsak ő garantálta az időközben esedékes kamatokat is. A házbérek nemfizetése következtében Újpest zavarba jutott úgyannyira, hogy az időszaki kamatok fizetésével hátralékba került. Emiatt történt azután a miniszteriális szóbeli meghagyás, amelyet — mint igen jó helyről értesülünk — a napokban az írásbeli figyelmeztetés is követni fog. Újpest város erre a végső lépésre határozta el magát, s úgy döntött, hogy a városi bérházakban lakó 350 család közül azokat — számszerint mintegy hatvanöt — augusztus elsejével kilakoltatja. Ez az elhatározás természetesen nagy és jogos ijedelmet okoz a bérhátralékkal levő lakók között, akik nem tudják még, hogy a kilakoltatás melyiküket kíméli meg. A városnál érdeklődésünkre kijelentették, hogy éppen a minisztérium elhatározása folytán kénytelenek ehhez az utolsó módszerhez folyamodni. A lakók nem üzetnek és így képtelenek a kölcsön kamatait megtéríteni és nem maradna más hátra, mint a város összlakosságának a terheit növelni. Ez viszont az összlakosság között szülne élénk visszatetszést. Tekintettel arra, hogy Újpesten augusztus elsejéig nem is lesz közgyűlés, kétségtelen, hogy ezt a tervezett kilakoltatást a legteljesebb szigorral végre is fogják hajtani. Hogy ez a kérlelhetetlen szigor fizetni nem tudó szegény emberekkel szemben helytálló-e vagy sem, nem firtatjuk. Megjegyezzük azonban, hogy egy közületnek már csak szociális okokból másképpen kell, hogy segítsen magán. Hogy pedig a segítés módjára vonatkozóan ne okozzunk fejtörést, Újpest város vezetőinek, mindjárt közöljük is azt: mondjanak le azokról a jutalékokról, amelyeket forgalmi és egyéb adók címén kapnak a város vezető tisztviselői. Egészen bizonyos, hogy e jutalékoknak az összege bőven fedezi a városi bérházakból származó jövedelmeket, ss ekkor meglenne a fedezet a Speijer-kölcsön annuitására. Akkor nem kellene augusztusban, tehát az őszi lakbérnegyedkor hatvan, bizonyára többgyermekes családot az utcára tenni és így megbüntetni azért, mert nem tudnak kenyeret keresni. „